Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-02-21 / 8. szám

Hatvanharmadik évfolyam 8. szóm Szombat, 1942. február 21. Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 18 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.58 pengő. Egyes példány ára 0.28 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: DR. GAÄL GYULA. Felelős szerkesztő: DU. KALL AY ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAY JÓZSEF. Főniunkatársak: SZOMBATHY YIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A mi második Főmélióságú Urunk örömmel tölti el Magyarország né­pét az az impozáns és egyhangú or­szággyűlési határozat, amely fenköll­­lelkü Kormányzó Urunk mellé az ő saját óhajára segítőtársai állított or­szágunk sokat hányatott hajójának kormánykerekéhez, hogy legyen, aki megossza a Kormányzó Urunk Isién segítségével immár hetvennégy éves vállaira nehezedő országos gondok terhét öröm tölti el a nemzetet hogy az országgyűlés választása egy mun­kabíró, életerejének te'jes birtokában levő, kiváló tehetségekkel megáldott ifjúra esett És légióként annak örül a magyar nép, hogy ez a délceg ifjú nem más, mint maga a Kormányzió Ur fia, nagybányai vitéz Horthy István. Nemes fának csak nemes gyümölcse lehet, kiváló szülők gyermeke is ki­váló kell, hogy legyen. Aki születése óla a minden nemes tulajdonsággal megáldott Atya és az áidott jószívéről ismert Anya családi közösségében élt. aki egész éleién át a nemesség és a jóság ily magasztos példáit látta maga előtt, attól a nemzet nem várhat mást, mint az eddigi kormányzói bölcsesség és szívbéli jóság folytatását, sőt ennek az ifjúi erő és lelkesedés révén foko­zottabb kitermelését. Ezért nyilvánul meg a nemzet bizalma is egyhangúan az iránt, akivel szemben az országgyű­lés egyhangú bizalommal visclteteü. De a bizalomnak ebben a spontán megnyilvánulásában még további ör­­(Vleindetes tényt is meg kell látnunk. Így meg kell látnunk elsősorban azt a magyarosan gavalléros magatartást, amely Kormányzó Urunk jelölési jo­gáról való lemondásában öltött testet. Semmiképpen sem akarta korlátozni a nemzetet abban, hogy akaratát, kí­vánságát, óhaját szabadon érvényesít­hesse, teljesen az országgyűlésre bíz­ta, hogy segítőtársát a nemzet értékei közül válassza. Ezért az önzetlen gesz­tusért ismételt hálára kötelezve érez­zük magunkat Kormányzó Urunk iránt, aki országúnkat a trianoni mély­ségből huszonkéléves önzetlen mun­kájával álm ink megvalósulásához, or­szágunk lerü'e'i megnagyobbodásához vezette anélkül, hogy ez jelentéke­nyebb véráldozatot követelt volna. Ál­­dassék érte az ö neve! De meg kell látnunk a bizalom meg­nyilvánulásában a magyar nyíltságot, a magyar őszinteséget is. Bár a tör­vény módot nyújt arra, hogy az or­szággyűlés titkos szavazással válassza meg a Kormányzóhelyettes Urat, tör­vényhozóink még sem éltek evvel a lehetőséggel, hanem fedetlen őszinte­séggel, je ölő aláírásuk nagy számával elhárították maguktól a titkossággal járó felelőtlenséget s bátran, férfias nyíltsággal vállalták az ország és nem­zet előtt elhatározásukért a személyes felelősségei. Tetézi az országgyűlés érdemelj hogy az alig tíz nappal előbb benyúj­tott törvényjavaslatot ily rövid idő alatt nemcsak törvényerőre emelték, hanem annak a választás szerencsés megfejtésével gyakorlatilag is érvényt szereztek és pedig az ország érdeké­ben legmegfelelőbb módon, bölcsen és előrelátó gondossággal. Ez biztosi­­lékul szolgál a nemzetnek arra, hogy az országgyűlés más fontos és sürgős országos érdekű ügyekben is hasonló gyorsasággal és bölcsességgel fog tudni határozni, ami a mai nehéz helyzeti­ben fölöttébb megnyugtató tudat. Szeretettel üdvözli a magyar nemzet az új Főméltóságú Urat kormányzó­helyettesi méltóságában, finomlelkü hitves társával együtt és kéri Rájuk a Mindenható bőséges áldását és kegyei­méi, líogy vállait feladatukat mara­déktalanul teljesíteni tudják ennek a sok megpróbáltatáson áikinlódott nem­zetnek és szétszaggatolt országnak a felvirágoztatására. Ehhez pedig a leg­biztosabb út, ha mindenben Kor­mányzó Urunkat és áldott szívű fele­ségét követük, az d nyomdokaiban jám«k. Vitéz nagybányai Horthy István éleiéből Életrajza Vitéz nagybányai Horthy István 1904- ben született Pólában, tehát mindösz­­sze 38 éves. Életrajza azonban fiatal­sága mellett is értékes adatokban gaz­dag. Középiskolai előtnulmányok után a fiumei haditengerészeti iskola nö­vendéke lelt s üt nyert katonai kikép­zést a világháború befejeztéig. Ekkor met kapott. 1940. [november 13-iáni Jásznagykmiszolnok vármegye az or­szággyűlés felsőházába választotta be. Vitéz Horthy István, mint a m. kir. államvasutak igazgatóságának elnöke, aránylag rövid működési ideje alatt számtalanszor t>nujeb*t ■ annak, hogy a közlekedés problémáinak egyik legalaposabb ismerője s szol-Vitéz nagybányai Horthy István és felesége szüleivel együtt Kenderesre költözött, majd a vörös vihar elvonulása után a budapesti műegyetem hallgatója lett. ahol gépészmérnöki oklevelet szerzett. Műegyetemi tanulmányainak elvég­zése után hosszabb tanulmányutat tett a külföldön, majd innen visszatérve 1930. november havában a MAVAG szolgálatába lépett. Karrierjét mint egyszerű, szerződéses mérnök kezdte, de különös képességeit hamarosan fel­ismerlek és gyorsan haladt előre a gyárnál. Már Í933-ban műszaki taná­csossá, 1935-ben pedig helyettes igaz­gatóvá léptették elő és még ez évben vezérigazgató-lielyettesi megbízást ka­pott. Két év múlva, 1937-ben már meg­kapta a valóságos igazgatói kineve­zést, 1939-ben pedig megbízatást ka­pott a vezérigazgatói teendők ellátá­sára. A gépgyártól 1940. június 1.-vel vált meg, amikor is a m. kir. államvasutak igazgatóságának elnökévé nevezték ki. — 1935-ben miniszteri tanácsosi címet, 1941. július 4-én pedig államtitkári cí­gálaíát kiváló hozzáértéssel, nagy kö­rültekintéssel és páratlan lelkiismere­tességgel látta el, úgyhogy nagyrész­­ben az ő kiváló munkásságának volt köszönhető, hogy az államvasutak a mai rendkívüli viszonyok mellett a közlekedés terén ráháruló feladatok­nak eleget tudtak tenni. Már műegyetemi hallgató korában elkezdett a repüléssel foglalkozni s mi­után a fiumei haditengerészeti akadé­mián kellő katonai kiképzésben ré­szesült, 1926-ban önként jelentkezett katonai szolgálatra s júniustól szep­temberig szolgálatot teljesített a légi haderőnél. Ez alatt az idő alatt meg­szerezte a különböző repülő fokozato­kat és mint pilótát az egyik vadász századhoz osztották be. 1929-ben lett repülőhadnagy, majd többszöri fegy­vergyakorlat után 1939-ben repülőfő­hadnagy. A repülésen kívül a sportnak több ágával foglalkozott igen nagy szeretet­tel és rátermettséggel. Elnöke lett a Horthy Miklós Nemzeti RepüLőalap­nak, a Magyar Póló Clubnak, a Diák­­kaptár-szövetségnek, a Magyar Úszó Szövetségnek, társelnöke a Magyar Cserkészszövetségnek és alelnöke a Magyar Touring Clubnak. A közélet terén kifejtett értékes és eredményes munkásságáért megkapta a Magyar Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal. Tulajdonosa ezenkívül számos magas külföldi kitüntetés­nek is. * Vitéz Horthy István 1940. április 27-én vette feleségül Edelsheim-Gyuiai Ilona Mária grófnőt, Edelsheim-Gyuiai Lipót gróf földbirtokos leányát. Vitéz Horthy Istvánná igen élénk te­vékenységet fejt ki a magyar szociális és jótékonysági mozgalmakban. Elnö­ke a Magyar Asszonyok Nemzeti Szö­vetsége vasutas szakosztályának és társelnöke a MANSz központi szerve­zetének. A vezetése alatt álló szerveze­tek igen eredményes és áldásos mun­kát végeznek, különösen a munkás­családok és gyermekek állandó intéz­mény«« Mrcn. Már etűdig is számos jelentős munkásjóléti intéz­mény létesült e szervezetek útján és számos munkás-szociális és gyermek­védelmi intézmény kiépítése van fo­lyamatban. Vitéz Horthy Istvánná a MANSz keretében folyó munkában ál­landóan tevékenyen részt vesz és sze­mélyesen is köt és varr a MANSz munkahelyiségeiben. A vezetése alatt működő szervezetek a harctéren küzdő katonák téli hol­mival való ellátása körül is szép ered­ménnyel dolgoztak. Vitéz Horthy Istvánnak és feleségé­nek 1941. január 17-én fiuk született: ifjú Horthy István. Kötelességtudás »Nagyon kötelességtudó, derék diák«. — Ez volt minden tanárának őszinte vé­leménye Horthy Istvánról. Otthon is legelsősorban erre nevelték, j A Kor­mányzó úr egy ^találkozás alkalmával férlevonta fiának osztályfőnökét és meg­kérte, hogy mondja meg egészen őszin­tén, mit tart a fiúról és miképpen van vele megelégedve. A tanár válasza ez volt: — Kötelességtudó diák, akinek kitűnő judiciuma is van! A Kormányzó úr nagyon megörült a hallottaknak: — Igazán örülök, ha kötelességtudó, mert erre egész életemben mindig a leg­nagyobb súlyt helyeztem ... Leleményesség Azért a kötelességtudó, jó diák sem rontotta el társainak csinyjeit, sőt azok­ban szívvel-lélekkel részt is vett. Az iskola nagyobb diákjai temetésre vonultak ki, mert egyik tanárjuk meg­halt. A temetés után a fiúk nagyobb csoportja — köztük Horthy István besurrant egy vendéglőbe. Elhatározták, hogy halotti tort ülnek egy pohár sörrel. Az öregebbeknek pipájuk is volt. Akko­riban rövidszárú, angol pipából füstölt az elegáns ifjúság s az efféle divatok iránt minden diák fogékony. Pipáznak és kortyolják a sört, amikor egyszerre Horhy István jelt ad a többieknek. Va­lamennyien mintegy parancsszóra az asz­tal alá rejtik a söröspoharakat és a pipát.

Next

/
Thumbnails
Contents