Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-12-26 / 52. szám
1942. december 23. KOMÁROMI LAPOK 5- old*!Karácsony a fronton 1941-ben Karjukowkában történt... Megbízatásom az volt, hogy a zá&zlóalj tiszti étkezdéjét szereljem fel a szükséges edényekkel és eszközökkel Magam mellé vettem két honvéd bajtársamat, kikkel megkezdtük a szükséges holmik beszerzését Nagyon szépen haladtunk a felszerelés beszerzésével. Már mindenünk megvolt, csak egy kocsi hiáhyzott, amely haza szállítja az »anyagot«. Két bajtársamat elküldtem kocsi után, magam pedig ott maradtam az összegyűjtött anyagnál. Talán még két perc sem telt el azóta, hogy a bajtársaim »odébbálltak«, máris a nyakamban volt a halálos veszedelem. Háttal állva az ajtónak, gyönyörködtem az ezüstös »szamovar«-ban. Mint derült égből villámcsapás, olyan hirtelen jött az ismert orosz szó: »Höre ruky!« A kezemet óvatosan felemeltem, melyben két dara]} tölténytől megtöltött pisztoly csillogott. Előttem rongyosan, piszkosan állt egy ember. ” Védekezésre nem is gondolhattam, mert minden oldalról körül voltam véve. A betöltött puskák csövei meredtek rám. A sorsomra bíztam az életemet. Haza gondoltam. Az anyámra, aki már részemre feladta' azt a kis csomagot, melyet a szíve melegéből és a fillérekből megspórolt pénzen vásárolt, hogy én is élvezhessem, ha nem is odahaza, legalább itt a fronton, a karácsonyt. Hazagondoltam a Tisza vizére, melyből oly sok szép és édes magyar nóta fakad. Hazagondoltam, a kicsi templomunkra, melyben talán most csendül meg a déli harangszó, hogy hirdesse a nándorfehérvári hősök dicsőségét. Mégegyszer hosszan az előttem lévő férfi arcába néztem. Láttam a gúnyos, gyilkos vigyorgását. Az agyam lázasan dolgozott, a szírem erősen vert. Előttem láttam azt a kis fakeresztet, melyen csak az a pár szó vaui Vörös Gusztáv tart. szkv. hősi halált halt. Öhkénytelenttl leengedtem a kezemet, — és elsütöttem a pisztolyomat. Az előttem lévő gyilkos kinézésű ember kiejtette készéből á fegyvert és összeesett. Még ma sem tudom, hogy mi módon tudtam ebből a veszélyes helyzetből megmenekülni. — Az Isten megsegített 1 * Másnap korán reggel a parancs szerint vissza kellett utaznom két bajtársammal és a felszereléssel, állomáshelyünkre: Sznowskaja-ra. Az utunk szerencsésen folyt le. mert az erdőt nagy részben a magyar megszálló csapatok már megtisztították a partizánoktól. \ Megérkezve, az anyagot leadtam az illetékes helyre. Szolgálatba kellett lépnem. Zászlóalj ügyeletes tiszthelyettes lettem. Már majdnem el is felejtettem az egészet, amikor szól a telefon. Nagyon lesújtó hír jött a másik végéről. Iwanowka-nál két bajtárjsam, a harc közben hősi halált halt. A partizánok magukkal cipelték. Teljesen levetkőztetve és csúnyán megcsonkítva dobták bele a félig befagyott patak vizébe. A másnapi vállalkozás során találtak rájuk. Karácsony szent estéjén, amikor mindenki örül a családi körnek és a szeretet ünnepének, két anya egymás nyakába borulva siratja fiát. Szomorúan tekintünk le m,i is a jó meleg szoba ablakából, a hideg fagyos hóval borított udvarra, ahol egy öreg fenyőfa — a születés fája alatt, két fagyos hóval takart egyszerű kis fakereszt áll, némán az esti csendben. Rajta a sisak, mely az édes Haza felé néz és hirdeti a földben csendesen nyugvó fiú hősiességét. Az utolsó kis gyertyafény lobbanása még ráveiődik a friss sírdombra, — és a gyalulatlan fakereszten csak ez a pár szó fölírás van: Hősi halált halt 1941. dec. 24-én. Vörös Gusztáv szakaszvezetö. Énekkari hangverseny-ciklas kezdete a vármegyei dalosbizottság rendezésében 'Szombaton adta első hangversenyét a vármegyeház dísztermében az az énekegyüttes, amelynek tagjai a dunaalmási nyári karnagy-tanfolyamon nyertek szélesebbkörű bevezetést az énekkari művészet rejtelmeibe. A rendezendő öt hangverseny műsorával igyekszik felölelni a kórusirodalom jelentős állomásait, s így igen fontos szerepet játszik abban, hogy városunk közönsége kibővíthesse zenei ismeretkörét. A szép és nemes gondolat Reviczky István alispán kezdeményezése folytán született meg és jutott a megvalósulás stádiumába. Az első est a klasszikus poliplionia mestereinek áldozott. Péter József zenetanár, a kiváló karnagy-zeneszerző igen ötletesen adott magyarázatot az előadandó számokhoz. Megvilágította a fejlődés útját és feltárta a hallgatók előtt a szólamvezetés rejtelmeit. A közönség hálásan vette magyarázó megjegyzéseit. Nem volna azonban helyes elhallgatni azokat a kisebb hiányokat, amelyeket a jövőben élkerülve, élvezetesebbé tehetjük ezen ismeretterjesztő előadásokat. Elsősorban is az énekkarnak szánt felállási helytói szűk. Gátolja az énekeseket a kényelmes állásban és túl közel hozza őket az első sorok hallgatóihoz. Nagykőn kívánatos a távolság előadók és közönség között. Igaz, hogy a műsor csokrot kötött a régi mesterekből s így átfogó képet alkothatott a hallgató e korok termékeiből, de vitatkozni is felesleges arról, hogy csupa kórusdarab egymásutáni megszólaltatása nemcsak az előadó énekeseket fárasztja ki, hanem magát a hallgatóságot is. Az pedig nem lehet cél, hogy a közönség kifáradva távozzon az előadó helyről. Ennek tudható be az is, hogy az énekkar a második részben már fátyolos hangzásokat juttatott füleinkhez s ezt semmi egyéb nem okozta, mint á meleg teremben elfáradt hangszálak részbeni kimerülésé. Nagyon figyelemre méltó az a társadalmi »körűmet«, amelynek eredménye volt a »félház«, mindannak ellenére, hogy tudomásunk szerint az összes jegyek elkeltek. Tehát úgylátszik, nem tisztán a kultúra utáni szomj az, ami egyesek megjelenését kötelezővé teszi. Nagyon lehangoló, hogy van ennél még fontosabb is. (Láttunk olyan arcokat az előteremben, akiket még sohasem üdvözölhettünk eddig. Nem érdekes?) Z-J. BAKÁCS BÉLA bornagykereskedő KOMÁROM, Eötvös-utca 11. Nagy választék elsőrendű badacsonyi, hegyvidéki, • úgyszintén a legjobb hírnévnek örvendő csengődi borokban. Győződjék meg boraim kitűnő minőségéről. Rakláron tartó!: továbbá legjobb minőségű palackborokat és pezsgőket is. Jutányos árak! Pontos és figyelmes kiszolgálási Karácsonyi ajándéknak Fényképezőgépek, Látcsövek, Mikroszkóp (tanuló), Barométerek, Dohányzó cikkek, Öngyújtók, Márkiin schucó játékok SÍ 9vák Béla OPTIKÄ-FOTO Teíefonszám 39. 9 479 „14—15 óra között“ Csak aki benne van, az tudja lemérni) micsoda öröm a honvédnek, ha szól a telefon: két embert küldjenek a postáiéért. A két zsákban aztán akadt szabványos kilós csomag, io dkg-os minta érték nélkül jelzésű apró levélcsomag, cigarettával, cukorkával, újságok, folyóiratok, no meg a legfontosabb, 5 köteg levélposta. Az egyik nyitott levelem valahogy nehezebb volt, forgatom, nézem, egyszer csak koppanás, az asztalon ott hever a hazai postaláda piros betűs táblácskája »14—15 óra között.« A nagyon szívből küldött levélhez, a meleg féltő sorok közé bebújt véletlenül és szovjet fronton kirándult a kis ellenőrzés tábla. Ebédidő alatt adta fel otthon valaki a levelet és 14—15 óra között gondolt arra, mit csinálhat ott a messzeségben az, aki 14— 15 óra között biztosan nézegette, ki tudja hányszor azt a tavalyi fényképet, amelyről a »hadapród úr« mosolyog síma arccal. Azóta bizony öregedett a fénykép gazdája és a fronton divatos bajusza majdnem a füléig ér, otthon mindenki bácsinak szólítaná. 14—15 óra között napi munkája csöpnyi pihenőben öreganyóka gondol az ő fogadott fiára, aki messze muszkaföldön áll a vártán. 14—15 óra között kint voltam az első vonalban, a folyó mellett embereimnél a figyelőben. A szemek gondosan őrzik a folyó zajló jegét és a túlsó partot, ha mozgást látnak, odahatnak, hogy a mozgás nyugvássá váljék. Lehetőleg örök nyugvássá.. Bent a pihenő helyen ég a kis kályha, körülötte felvidéki honvédek beszélgetnek, katonahistóriákat mondanak, tréfálgatnak. Az egyik képletesen »telefonál«: feleségének, hogy a disznóöléssel várjon még, a koca még kibírja pár hétig és ha nem érkezne meg szabadságra haza pontosan, csak tegye félre a pecsenyét a sütőbe. Leintem gyorsan az izgató játékot, akkor m)eg a fényképek kerülnek elő és sorba járnak az asszonyok, gyerekek és a hazai környezet felvételei. 14— 15 óra között féltő szeretettel írt sorok érkeztek H. Jóska honvédnek, az elosztó szakaszparancsnok azonban már nem tudja kiadni a hazai írást a címzettnek, a lelke valahol fent jár a Hadak csillagos útján, teste itt nyugszik a hősi halottak temetőjében. 14— 1 5 óra között az óvóhely gyertyafényénél ígérem a komáromi postahivatalnak, hogy az elszökött jelzésű táblácskát Isten segítségével annak idején visszavezetem szolgálattételre, talán épén a Baross u. sarkára. Addig is szeretettel őrzöm katonaládámban és ha betűire téved tekintetem, az édes otthon melege fűti át testem, lelkem. Táb. posta sz. 216/43. Gábris József. Egyházi zene karácsony ünnepén a Szent András templomban A komáromi Szent Andris templomban Nagykarácsony ünnepen a 10 órakor tartandó ünnepi szent misén az Egyházi Énekkar előadja Schubert Ferenc G-durban írt gyönyörű dallamokkal átszőtt miséjének Kyrie, Gloria, Credo részét, Halmos László: Jézuska bői csődalának áhítatot keltő Sandítsál, Dcmény francia dalíamú kis »Aranyszárnyú angyal «-karát és Schöpf Benedictusát és Agnusát. Szólista: Szurmay Mária. Vezényel: Sémiiéin János karnagy, orgonán játszik: Sümegh Lolár bencéstanár.
