Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-12-26 / 52. szám

1542. december 25. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. LEVÉL Irta: Jytiszola János. Édesanyám.' Esős novemberi éjszaka van. Fedezé­künk ócska asztalán faggyúgyertya halvány, lángja imbqlyog. Kint egyhan­gúan kopog az őszvégi eső. Koromsötét van. Csak néha száll a magasba egy-egy rakéta és kísértetiesen világít ja be a kósza drótokat, a csupasz mezőt. Valahol ágyúk bömbölnek, mint égzengés hal­latszik becsapódásuk a csendes éjsza­kában. Csak harjgjuk hallatszik a mesz- Szcségből. A hó elolvadt, a fák kivirágoztak, ki­­zöldültek, elvirágoztak a tavaszi, nyári virágok, beért a barack, -az alma, azu­tán lehullottak a levelek, sárgán, szomo­rúan-és kinyílt a krezántém hófehéren, mint utolsó virág. És azután elvirágzott az is és most a telet vár juk a t*tt«netes hófúvásokat, dermesztő hideget. í év. múlt e}, hogy egy őszi estén, zuhogó esőken megindult velünk a gőz­­masina. Másnap a Tátrában ébredtem fel, ezüst fátyol borította a hegyeket, a fenyőket. Óriási hópelyhek hullottak egyhangúan, szinte unalmasan, jött a lengyel síkság komoran, minden bána­tával, majd a végtelen orosz föld, szét­szaggatva, romokban. Lerongyolódott einbertömegek, névtelen katonasírok és megjött a tél. I4P éve volt ilyen kfe meny. Házmagasságig érő hótorlaszok, fagyasztó hidegek. És ekkor indultunk el mi. Emberfeletti munkával küzdöttük előre magunkat lépésről-lépésre és mi­kor kitavaszodott, 1200 km-re nyomtuk hátra ellenségeinket. 1200 km! Milyen egyszerű szám és mennyi szenvedés, nél­külözés, izgalom van mögötte. De van mögötte egy jóleső érzés is. Nem csak mi távolodtunk el hazulról. 1200 km-t, hanem az ellenség is. Azután új pa­rancsot kaptunk s leástuk magunkat és most új feladatunk van: védeni nem az 1200 km-t, hanem az otthont, a mi há­zunkat. Újra ősz van, talán már tél eleje s most, hogy itt ülök ócska bunkerunk asztalánál, 1 év mult el s mint egy év alatt annyiszor, most is hazagondolok. A lőrésen fegyver csöve néz ki az éj­szakába, valahol ágyúk bömbölnek és tábori 1ap vált előttem, hazulról jött, a legkedvesebb lap. Édesanyám lapja. Már én is számolom az idői •.. Vi­gyázz, meg ne iiülj ■.. Már nyílnak a , kert 'utolsó virágai a krezántinok ... Csak jöhetnél már haza ...« / Igen, ma van 375-ik napja. Már nincs sok hátra. Talán csak egy hónap. Van meleg ruháim, a bunkerban fűtünk', 20 25“ meleg van állandóan. A krizan­témok! Az idén njfem láttam. A hősök, sírján nem volt virág, nem gyúltak gyer­tyák. Hős testük csendesen pihen, lel­kűk Istennél van. S megyünk, egyszer megyünk haza. Ha tél is lesz, akkor is tavasz lesz, boldog, víg, langyos tavasz, Csak bízzunk Istenben, Ű biztos meg­segít. Az imák nem hiábavalók. Éppen ma van egy hónapja annak, hogy egy rettenetes éjszaka a kezemet fogta és kivezetett onnét, ahol már nem volt sem­mi remény. Anyám, nyugodjon meg a sorsban. Ne búslakodjon. Az Isten megsegít. Ér­zem, hogy továbbra is megvéd és ha látná, hogy milyen pusztulást, nyomort hoz a háború! Ha látná, mennyi szenve­­vedést kell eltűrni a lakosságnak, hu látná hogyan dúl ják fel a családi háza­kat, hogy válnak szénné! És ha megma­radnak, puszta életük marad csak,, más. semmi. Anyám, ne aggód jon és legyen büszke fiára. Ott voltam mindig az élen és aho­va oda állítottak, ott maradtam. Tudtam mindég, hogy mi a becsület és köteles­ség, ha valaki rólam beszél, csak olyat mondhat, amire büszke lehet. És állunk keményen, törbetetienül tovább is, lm kell a második éven is. Inkább egy év itt, mint csak egy ilyen nap is otthon. És majd hazamegyünk, fényesen, győz­tesen! Oroszok Korán reggel kijöttem a bunkerból. Las- kemény vonós iil, mely azt mondja, mindp­saii már szakadozott fői a köd. Az eső két map óta egyhangúan szitál. A dombról mo.s| jön le néhány orosz asszony gyerekekkel. Mögöttük két katona baltag: a gyfljtőtábor­­ból hozzák ezeket, idevalósiak. Kijöhetnek téli ruhájnkat megkeresni — ha megtalál­ják. Most lefordul íjak az útra. Egyik asszony megáll s vele egy tizen négy éves forma gye­rek. Megdöbbenve néznek egy halom tör­melékre: ennyi maradt az otthonukból. A házal mi hordtuk el tüzelőnek, a kemencét a puskások szedték szét: kellett a tégla. Figyelem őket. Úgy állnak itt, mint egy 'nyitott sír előtt Az is. Régi életük, kicsike vagyonuk temetője ez. Lassan, mintha szer­tartást végezne, elkezd ásni az asszony. Úgyis hiába: a faluban minden használható dolgot összeszedtünk már. A gyerek egy holtai turkál a romok Kö­zött. övé az első -iker: néiiátiy tépett, pisz­kos fényképet talál. Nem keltett az senki­nek. Egyik az apját ábrázolja, aki tavasszá«! esett el Oharjkovvnál, a. másik egy iskolás csoportkép, ahogy később kidariU. Az asszony is jó lyukat ásott már. Most letérdel és bedugja fejét az üregbe. Rövid kotorászó* után kihúz egy kis faládát és feláll. Kubája csupa sár let;, zilál a meg­erőltetéstől. de a szomorú ráncok között most egy pillanatra önfeledt, boldog mo­soly játszadozik. A gyerek is odaóvakodia és bontani kezdi a. csomagot. Egy majdnem új halina-csiznm kerül ki bejöle, de csak egy darab. Még néhány rongy és egy zacskó só. Odaadja a gyereknek, újra az ásó után nyúl, egy tétova mozdulatot tesz, aztán megáll. Rámnéz alázatosan és könyörgés van a szemében. Látom, el akar küldeni, de nem mer. 'De én nem mutatok hajlandóságot a tá­vozásra. Ekkor megtörli izzadt homlokát és megftdó sóhajtással ismét ásni kezd egy új helyen. Nehezen megy. öreg már hozzá. Odaintem egy arra jövő emberemet: áss to­vább! Az gyors mozdulatokkal folytatja é* hamarosan új láda kerül elő. Az asszony ott topog körülötte. Száján most keserű, neműd elvettétek, ezt nem adom. fin uam szólok egy szót se. Állunk mind a négyen. A gyermek elszánt kíváncsisággal méreget. Barbár hódítónak lát. Az asszony üres tekintettel, •& honvéd várakozva. Mind engem néz. Végre megmozdulok, kinyi­tom a Iádat. Benne » másik csizma, egy pár vastag kesztyű és egy meleg káránybőr­­mellény. Egészen új. flyeure vágytam ré­gen. 'Péten jó lesz az ilyesmi. A többi ér­téktelen női ruha. Lecsukom a ládát. Aztán hátralépek és intek, hogy vihetik, övék. Az asszony sietve pakolja el kincseit zsákba. Ezalatt fetknluöm emberemet a bunkerba. Indulni akarnak, mielőtt meggon­dolom a. kegyességemet. Rászólok, hogy poeskajte: várjon! Lassan rágyújtok egy cigarettára é* várunk. A gyerekben feléb­red a bizalom: elkezdi mutagatni a képe­ket. Nézem az apja markáns arcát. Szúrós szeme van. markáns proletárarc. Talán kommunista volt és szívesen harcolt, ölt. Talán nem. A gyerek magyarázza, hogy Charkownál esett el. Az iskolás képet is mutatja. De már visszajött az emberem. Hozott egy egész kenyeret. Fehér magyar kenyér. Meg egy kerek sajtot és két halkonzervet is átad. O dia nyújtó in az asszonynak, de az nem uieri elvenni. írok hozzá egy cédulát, hogy tőlem kapták, nehogy elvegyék tőlük, mint lopott holmit. Még meg is büntetnék őket. ! ö I Ajándékozási láz fog el. Kutatok a zsebeim­ben. Előkerül két skatulya gyufa, egy rúd cukor. Azt is nekiadom és adok még öt márkát is. Az asszony megdöbbenve néz rám. Valami nagyon szépet gondolhat most. hálálkodva megköszöni és kezet akar csókolni. Intek az emberemnek é* megyünk. Nagyon adós­nak érzem magam, de most törlesztettem. Könnyű szívvel megyek a bunkerom felé. Az ajtóból visszanézek. FJgondolkozva men­nek. Már nem sietnek. A gyerek vállán viszi a zsákot. Az asszony csöndesen mo­solyog. Délután mennek vissza a táborba, ahol negyed kenyeret kapnak és várják a tavaszi támadásunkat, hogy visszajöhessenek a fa­lujukba, mikor mi megindulunk a Volga leié. Hogy újra építhessenek és .újra ves­senek. Sajnálom őket... oroszok... Tóth István zászlós. Ezüstkalászos téli gazdasági tanfolyam nyílt Apáczaszakállason Az apáczaszakállasi Református Ifjú­sági Egyesület szem előtt tartva a jövő gazdatársadalom és a nemzet érdekeit még az ősz folyamán elhatározta, hogy szorgalmazni fog ja egy ezüstkalászos téli gazdasági tanfolyam megnyitását. Az if­júság óhaját magáévá tette az Egyesü­let vezetője, valamint Eöllős Rezső helybeli földbirtokos, okleveles gazda, akinek utánjárása folytán a tanfolyam megnyitásához szükséges minisztériumi engedély és a tanfolyam anyagi előfel­tételei megérkeztek. Örvendetes dolog, hogy az ifjú 20— 40 év közötti gazdák, sőt idősebbek is komoly megértéssel iratkoztak be a tan­folyamra. Helyiségről az Ifjúsági Egye­sület gondoskodott, amennyiben kérésé­re a Ref. Iskola helyiségét bocsátotta az Egyház Presbitériuma a tanfolyam rendelkezésére. Ünnepélyes keretek között nyílt meg a tanfolyam. Délután 2 órakor az iskolá­ban összegyülekezett 55 taníolyamhall. gató dr. Padusitzky Zoltán főszolgabíró, Eöllős Rezső tanfolyamvezető és Tömös­­közy Ferenc ekecsi lelkipásztor jelen­létében átvonult a helybeli ref. templom­ba, ahol alkalmi istentiszteleten vettek részt. Istentisztelet Után az iskolában elmondotta Eöllős Rezső taníolyamve­­zető üdvözlő és megnyitó beszédét, ame­lyet a gazdatársak komoly figyelemmel hallgattak végig. Beszédében rámutatott a földművelésügyi kormányzatnak a gaz­dák iránti kifejtett jóindulatú támoga­tására és a gazdák mai legnagyobb fel­adatára: a nemzet élelemmel való ellá­tására. Utána dr. Padusitzky Zoltán főszol­gabíró mondott komoly buzdító szavakat a jelenlevőkhöz. Sajnálattal jelentette be Pünkösty Pál vármegyei gazdasági fel­ügyelő elmaradását, aki betegsége miatt nem vehetet részt a tanfolyam megnyi­tásán. Tömösközy Ferenc ekecsi ref. lelkész az Ekecsen két évvel ezelőtt tartott ezüst­­kalászos tanfolyam hasznaira mutatott rá mint buzdító példára. Végül Ábrahám Kornél helybeli ref. lelkész mondott keresetlen, szeretettel­jes szarukat a jelenlevőkhöz, majd. fel­olvasta a tanfolyam fegyelmi szabályait és a himnusz eléneklésével a tanfolyam megnyitása végeiért. Keresünk gyakorlattal bíró önálló kereskedő segédet Pályázatok „Önálló“ jeligére a 2 kiadóhivatalba küldendők. Boldog megelégedett karácsonyt szerez, ha manicűr, fésű, parfüm kazettát, vagy fényképezőgépet DOBOS-nál vesz. Komárom« Vármegye-u. 9. Telefon: 210. A Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara kisgazda-pályázatá­nak eredménye A Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara a közelmúltban pályázatot hirdetett kisgazdák részére mezőgazdasági tárgyú szakcikk, ta­nulmány megírására. A pályázat iránt a kisgazdák érdeklődése aránylag elég élénk volt; a kiírt 8 tárgykör majdnem mind­egyikére érkezett néhány pályázat. A bíráló­bizottság most állapította meg az ered­ményeket. E szerint az általános növény­termesztési csoportban I. díjat nyert Gál Tibor Nagymácséd, II. díjat Körmendi La­jos Tata, III. díjat pedig Szórád János Csillár. A növénytermesztési kísértetek cso­portjában az 1. díjat Szabó János Vámos­­mikola, a II. díjat Németh Gyula Móroc­­karcsa, a III. díjat pedig Méhes Gáspár Nyékvárkony nyerte. Az általános állatte­nyésztési csoportban az 1. díjat a bizottság nem adta ki. A II. díjat Tóth Zoltán Csalió- Iköziárnok, a III. díjat pedig egy magát meg nem nevezett gyermelyi gazda nyerte, aki­nek a Kamara személyazonossága megál­lapítása után - a díjat pótlólag fogja el­juttatni. A méhészeti csoportban az I. díjat a bíráló bizottság nem adta ki; a II. díjat nyerte Giber László Tata. Az I. díj ösz­­szege 20. , a ti. díjé 15.— t, a III. díjé pe­dig 10. pengő. A Kamara a kitűnt és mértéket megütő pályamunkák közül töb­be! közölni fog hivatalos lapjában a Kis­alföldi Gazdában. Olvasdi Komáromi Lapokat! A magyar tisztulásért harcol.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents