Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-12-26 / 52. szám

Hatvanharmadik évfolyam. 52. szám. Szombat, 1942 december 25. Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 18 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.5® pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Felelős szerkesztő: DR. KALLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAY JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. ÜZEN A HARCTEREK NÉPE Dicsőség Istennek, békesség az embernek, — éneklik a mai napon az angyalok se­regi, de velük énekelnek a hivő em­berek milliói is. Dicsőség, békesség! A kishitű azonban bambán bámul a törhetetlen bizalommal éneklők tö­megére. Dicsőség-békesség? Hol? Mer­re? Dicsőség-békesség most, amikor három dimenzióban dúl a világhábo­rú, gyilkolja, marja,pusztítja egymást a teremtés koronája, az ember, akit az Isten a saját képére és hasonlatos­ságára teremtett? Hol van ebben az Isten dicsősége és az ember békes­sége? Kétségtelen, hogy óriási elleniét van a kereszténység etikai szelleme és a háború erőszaka között. Nehéz beállítani a háborús erőszakba az erény és a szeretet motívumait. Az is igaz, hogy az evangélium sehol sem lelkesül a háborúért. És mi mé­gis merjük hinni, hogy ez a mai há­ború Isten akaratából támadt az em­beriségre s egyaránt szolgálja az Is­ten megtépázott dicsőségét és az em­ber megbolygatott békéjét. Mert az Isten megbünteti a gonoszt, de meg­jutalmazza a jót. A háborúval büntetni kívánja azt a gonoszságot, amely az ő nevét a bol- Sevizmus ocsmány mocsaraiba rántot­tá le az égi dicsőségből, büntetni akarja azt a bűnös nemtörődömséget, amely tűrte és eddig fejlődni engedlc az isteni törvények sárba taposását, ostorozni kívánja azt az aljas önzést, amely az általa teremtett világot min­den termíszeti javaival gazdagságával, szépségével a maga számára akarja kisajátítani és embertársait a nélkü­lözések, szenvedések és a rabszolga­­sors mélységeibe akarja sülyeszteni- Megtorolni kívánja az emberi gőgöt, elbizakodottságot, a gyatra tudomá­nyosság túlkapásait, s mindezek meg­alázásával visszaállítja a maga dicső­ségét régi fényébe, méltóságába, nagy­ságába. De az isteni büntetés célja nem a bosszú, hanem a javítás. Isten büntet, de a büntetésben megtisztult, magá­­halért bűnbánónak bocsánatot ad s visszafogadja őt alyai szereíetébp, amely aztán meghozza a békét, ennek minden áldásával, szépségével, gaz­dagságával. Nem kíván mást, mint azt, hogy kövessük a betlehemi csillagot, amely elvezet bennünket a megváltás bölcsőjéhez, az örök szeretet jászo­lához, az Istenemberhez. ;>A karácsony is új világot akar, melyben béke lesz; de ez új világ hor­dozójául az isteni embert állítja kö­zénk, akinek isteni erős jóakarata van,« — mondja Prohászka. Csakis ezen az úton születhelik meg a béke, a jóakaraton. A karácsonyi ének is csak a jóakaratú ember békéjéről szól, ami azt jelenti, hogy csak az az élet- és véráldozat hozza meg az igazi megbékélést, amelyet jóakarat­tal ajánlunk fel az új világ, az új élet oltárán. A gonoszságban megfe­neklett liberis-kapilalísía világ romja­in békés, új életet csak jóakarattal lehet építeni, tehát nem árdrágítás­sal, feketepiaccal, hamis hír terjesz­tésével, árulással, hanem a keresz­tény igazságok komoly akarásával, a felebaráti szeretet törvényének őszin­te végrehajtásával, a közösség szolgá­latával, a vallásos áhítat, a szociális igazságok megvalósításával és törhe­tetlen nemzeti öntudattal. Ezt a háborút ránk kényszerítette a világ fejletlensége, sőt visszafejlő­dése, az eltávolodás a krisztusi lélek-Egész kis országnak beillik a hatal­mas kietlen táj, ahol magyar honvéd áll őrt a Don mellett. Tenger színe felett 400 méter magas fensík. Csodálatosan buja a földje. Itt-ott másfél méter vas­tagon fekete zsíros humusz. Az esső cseppje százados szivárgása is szaka­dékot vág a lágy földbe s keletkéznek a hatalmas horhosok, vízmosások. Itt látjuk a buja kövér föld keresztmetsze­tét. Nem kell ennek trágya, terem magá­tól. Nem is töri magát az orosz népi Trágyát nem visz a földjére, hanem in­kább a fala mellé rakja lapátonkint szép sorjába, hogy télen azzal fűtse kis viskóit. Sem rendes földművelés, sem fák a szétszórt házak között. Nyomasztó táj. Ráül valamikép a lé­lekre. Mennyire életet lehel emellett a kövér s mégis rideg táj mellett az ott­honnak, a magyar tájaknak élet és szín­dús élénk képe! Nem is hagyja szó nél­kül a csallóközi honvéd. Megszólal s szavában hazaszálló nagy üzenet csen­dül: — Nincs nekem otthon nagy birtokom. Mindössze hét hold földem van. De itt nem maradnék, ha a hét holdamért itt kétezer holdat adnának. Haza vágyik. Nem azonnal, nem most, amikor még nagy feladat vár reá, ami­kor még meg kell vívnia a csatát. Nem kell neki a másé, de nem hagyhatja a magáét. Nagyon tudja már a messze ezer meg ezer mérföld távolságban őrt­­álló honvéd, hogy miért kell neki ott tűrni a tél hidegét. Tudja, hogy a csal­lóközi füzes kis falut, vagy a dunántúli lankás dombokat, erdős hegyeket oltal­mazza saját vére hullásával. Azt üzeni haza, hogy őrt áll, harcol, küzd, szen­ved szívesen. Csak ne feledjék el őt sem,, Nagy hála, nagy szeretet dobban meg a magyar honvéd szivében, amikor azt látja, hogy megtesz érte is a haza, a? otthon népe mindent. Büszke a donmenti magyar honvéd a magyar kórház-vonatra, amely tisztasá­­ságával, fényével felülmúl bármily más kórház vonatot. Látja, hogy áldoz a haza azokért, akik egészséget, vért ál­doztak az otthoniakért. Még közelebb érzi azonban a másik magyar vonatnak, a szabadságos vonat­nak sok-sok előnyét. A naponta induló, négy nap alatt a nagy távolságot átszáí­­guldó gyors vonatot dicséri, magasztal­ja. Jól esik a sok virrasztásban fáradt honvédnek, hogy oly megértő szeretet gondoskodott arról, hogy lehető kénye­lemmel siessen kis otthonába, szerettei Ölelő karjába a harctér küzdelmeiben fárasztó hónapok után a hős, hogy itt­hon új erőt gyűjtsön. Meghatódottan lapoztunk’ a szabadsá­­gos vonat javaslatkönyvében, ahol ma­gasrangú tisztek, egyszerű honvédek el­ismerő sorait olvashattuk. Megdicsér­ték mindazokat, akik létrehozták' a sza­badságos vonat intézményét. Köszönték1, hogy oly tapintatos szeretettel gondos­kodtak róluk. A vonatkísérő honvéd sze­mélyzete a legtapintatosabb ‘ módon, a legfinomabb szeretet hangján kérdi, ki­től, ránk ke'nyszeríleüe a sztretellen­ség, az emberi kapzsiság, a gőg, az önteltség. Hogy e bűnökből az em­beriség megtisztuljon, viselnünk kell a háború töviskoszorúját, hordoz­nunk kell a megváltás keresztjét s ha IRTA: KIRÁLY JÓZSEF nek mire van szüksége. Hozzák naponta háromszor az ügyesen felszerelt asztal­kára az ízletes magyar ételt. Melléje so­rakoztatják a napi ic cigarettát. Azt üzenik haza érte a honvédjeink, hogy köszönik, hálásan vszik a mgér­tő szeretetet. , Köszönnek mindent. Oly jó szivük van, hogy a legkisebb kedvességet is hálásan veszik s érte valóban vért, éle­tet áldoznak ha kell. Megnyugszik a lelkünk, amikor a hosszú szánmeneten végigtekintünk. Hófehér báránybundában a honvéd ko­csis, hófehér kucsma a fején. Gondos­kodott az ország hős fiai felszereléséről is. ■ ! ! 1 i !: 1 1 f j Érezni is kell itthon mindenkinek, hogy első most az, aki állig hóban, sü­völtő szélben virraszt karácsony estéjén. A hős lélekben hazaszáll. Kocogtat a kis magyar ablakon. Üzen a magyar lélek. Üzeni, hogy mindent köszön, amit A kormány újabb nagyfontosságú intéz­kedést tett az ipari munkásság s a kereske­delemben, bányászatban és kohászatban fog­lalkoztatott munkástömegek érdekében. A szakmai családpénztárak működése már 1939 januárjában megindult s ez gyer­meknevelési pótlékban részesítette a gyer­mekes munkáscsaládokat. Hogy ez milyen jelentőségű kezdeményezés volt már akkor, mutatja az, hogy az első esztendőben tizenöt és félmillió pengőt fizettek ki üyen módon. Most azonban a kormány lényegesen fel­emelte ezt a segítséget és pedig úgy, hogy magasabb és a gyermekek számához képest emelkedő nevelési pótlékot állapított meg. Eszerint az egygyermekes munkások a havi öt pengő helyett tiz, a kétgyermekesek havi tiz helyett tizenhat, a háromgyermekesek havi tizenöt helyett huszonhét, a négygyer­mekesek havi húsz helyett negyven, a négy­nél több gyermekkel bíró munkások min­den gyermek után további tiz-tiz pengő nevelési póüékot fognak kapni. Ez az emelés azonban már decemberben ha-Varga József iparügyi miniszter a Budapesti Kisipari Hitelintézet szék­házavatási ünnepségén beszédében hangsúlyozta, hogy a kisipar munká­val való foglalkoztatása mellett e kategória legfontosabb problémája a hitellel való ellátás kérdése. A leg­utóbbi napokban e téren is jelentős intézkedés történt. Régen felmerült ugyanis az a kívánság, hogy a bank­­rendszerű fedezettel nem rendelkező kisiparosok kölcsönének felső hatá­rát emeljék fel. Egészen mostanáig ugyanis ez a felső határ 500 pengő még vérrel is izzadunk, drága életek­kel is fizetünk, nem maradhat el a húsvéti feltámadás sem. Áldozatot kell tehát hoznunk Isten nagyobb dicső­ségéért és a jóakaratú emberek bé­kességéért. kapott, mert úgy érzi, nem alamizsnát nyújtottak neki, hanem a szolgálataiért, önfeláldozásáért neki kijáró ellenszolgál­tatást. A szeretet szeretetet kíván. Küldjünk, amit küldhetünk. Elsősorban bíztató, vi­gasztaló sorokat. Amit adhattunk, sze­retettel nyújtsuk, mert érte magyar hon­véd hálája, hősies harca az üzenet. Ez az üzenet egyúttal azonban meg, kívánja, hogy ha ott egyek a szenvedés­ben, egyek a hősi harcban, akkor itt­hon is egyeknek kell lennünk a lemon­dásban, a tűrésben, a szeretetben. Ha ezt küldjük válaszul hőseink ka­rácsonyi üzenetére, akkor máris köze­­lebb jutottunk ahhoz a nagy karácsonyi ajándékhoz, melyet minden magyar vár s kell, hogy imádságos hódolattal kér­jen az Istentől: a nagy magyar győze­lemhez s ennek útján a szebb magyar jövendőhöz. Felemelték az ipari munkások családi segélyét Felemelték a kisipari hitel határát tályba lépett és a novemberi munkatel­jesítmény alapján megkezdődik az össze­gek kiutalása úgy, hogy az igényjogosultak piég a karácsonyi ünnepek alatt kézhez kap­ják. Mindez pedig azt jelenti, hogy 1943-banj legalább is harmincöt millió pengő fog jutni a családos ipari munkásokra. Az új rendel­kezés szociális jelentőségét még kiterjeszti az, hogy ezentúl a katonai szolgálat esetén három hónapon túl is kell utalni ezeket az összegeket, sőt, az igényjogosultak ez év július elsejéig visszamenően kívánhatják a megállapított gyermeknevelési pótlék utó­lagos kifizetését. Ez az új rendelkezés hangsúlyozottan mutatja, hogy a kormányzat a szociális kér­dések megoldásában milyen különös gond­dal foglalkozik a család kérdésével, amely valóban minden egészséges társadalmi és nemzeti életnek az alapja. Az áldozat, ame­lyet ezért hozni kell, bőven megtérül a nemzet részére a munkaerők megsokszoro­zódása s az egészséges új nemzedék felnö­vekedése révén. volt. Az időközben bekövetkezett álta­lános áremelkedés indokoltá tette a kívánságot, hogy ezt a hilelhatárt je­lentékenyen felemeljék. Az iparügyi miniszter most olyan rendelkezést adott ki a kisipari hiteleket gyakor­latilag lebonyolító szervek számára, amely szerint a hitelhatárt 800 P-re kell felemelni. A kisipari társadalomban általános örömet és megnyugvást keltett a mi­niszter intézkedése. A lapot küldi: CÍM: Tábori poslaszám: I

Next

/
Thumbnails
Contents