Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-12-05 / 49. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1942. december 5. DUNAALMÁS Irla: Lenhardt György Részletek a M. kir. Földtani Intézet osztálygeológusának, dr. Vigh Gyulának 1929- ben írt »Vélemenyes jelentés a dunaalniAsi nielegforrások hydrogeologiai viszonyairól« cimü munkájából. Dunaalmás község Ny-i végén két mer legforrás fakad. Ezek közül a szigeti forrás a (klosterneuburgi uradalom tulajdona) a Tatai patak Kühtreiber Bach (árterén a vasúti megállótól kissé nyugatra, a Lilla forrás közbirtokosság területén) Lilla forrás pedig a ref. templom melletti aluljárórónál a vasúti töltés alul bugyog ki. A jelen kort megelőző földtani negyedkorban, a pleistocénben és a harmadkor legvégén, a pliocénben ezek a források a Duna vonalától, azaz mai felfakadási helyüktől délebbre és sokkal magasabb térszínen fakadtak, ahonnan azonban a folyó lassú levágódásának előhaladásával és az általános vízszint lejebbszállásával karöltve ugyancsak mélyebbre szállottak, miközben egyrészük végleg meg is szűnt működni. A Dunához közelebb felvő források egy része azonban a mélyebbreszállással kapcsolatban a Duna vonala mellé húzódott, hogy az ott végig haladó törésvonal mentén emelkedjék a felszínre. A Leshegy — Almási, hegy — Látóhegy, valamint a falu felett emelkedő 232 méteres lapos gerinc tetejét borító nagy vastagságú forrásmészkövekben, melyek a magasabb térszínen fakadó melegforrások . táplálta tavakból, tócsákból rakódtak le, a fejtések különböző időszakában ma is láthatók egyes forrástölcsérek, melyeken a fonások hajdan feltörtek. Ennek a fokozatos mélyebbre szállásnak és északra húzódásnak bizonyítékai azok a forrásmészkövek és a bennük előforduló aragonit repedéskitöltések, melyeket a szigeti forrás közelében több helyén megtalálhatjuk, amelyek egyúttal az egykori folyásuk útvonalát is jelzik. Ilyenek vannak a forrás és a vasúti megálló közelében fekvő uradalmi épületek udvarán, valamint g szomszédos telken, nemkülönben az uradalmi major délnyugati végénél, az országút elágazása előtt is, ahol a kőfejtőkhöz, illetőleg az Ádám-majorhoz vezető út kiágazásánál találjuk feltárva a forrásmészkövet, melynek sokszor 25—30 cm. széles hasadékait aragonit tölti ki. A dunaalmási forrásokhoz a felsőbb szintekben — mint ezt a folyamatban lévő elemzés alkalmával talált floridok és szulfátok nagyobb mennyisége is bizonyítják — különösen sok Duna-víz elegyedik. Az almási források vize nemcsak származását illetőleg egyezik meg a tatai ás tóvárosi források vizével, hanem az eddigi elemzési adatok alapján nagy vonásokban vegyi összetétel tekintetében is azonosaknak mondhatók azokkal. Vonatkozik ez különösen a Tata-tóvárosi hőforrásnak Thán Károly által 1886-ban megelemzett langyosvizi forrására, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi csak szénsavat tartalmaz, kénhidrogént ellenben nem. Megjegyzendő azonban, hogy Tatán is vannak kénhidrogénes, langyos és hideg források (Büdös csorgó és Büdös kút). Ezekről azonban, sajnos, nincsenek elemzési . adataink, úgy hogy pontosabb összehasonlítás nem eszközölhető. Lényegesebb eltérés a tatatóvárosi és almási források között a hőmérsékletben van, amennyiben a legmelegebb kénesforrások 22 fok C. hőfokával szemben az almási szigeti forrás hőfoka 11.5 C. levegőhömárséklet mellett 24 fok C. az 500 méterrel keletebbre fakadó Lilla forrás hőfoka pedig 23.5 fok C., 10.5 fok C. levegöhőmérsékletnél. • - (Vége köv.) NE ZÚGOLÓDJ! « Ne zúgolódj! Gondolj a szörnyű térre, az értünk vérző sok, drága testvérre, a tűzesőben küzdő daliákra: fivérekre, fiúkra és apákra, kik ősi széllein ősi parancsára feszültek oda ércfaként a gátra, s amíg a bomba robban s Zúg a gyilkos gránát: egy ezredéves nép nevét lihegve állják töretlen a iegszömyűbb vártát! Tanulj e hősi, büszke )>éldaképen, s ha itthon vagy: a tettek műhelyében szerszámmal, géppel, tollal és ekével s holt ősapák holnapváró hitével, két emberként dolgozz s akarj. Testvérem, s e nagy íusájú, belső csatatéren egymást segítve feszüljön kéz s a váll, mert nincs ráérés, bőség s lusla nyugvás, csak két szó dübörög: élei, vagy halál. JÁMBOR LÁSZLÓ. Kis irka-firka Jelenleg a források vize már ezen szálból álló forrásmészkövek térszínénél is mélyebbre szállott le, és a szigeti forrás mér Íven a felszínen alul buggyan a tatai patak árterére, a Lilla forrás pedig a vasúti töltés plól a Duna meder szélén fakad. A szigeti forrásnál az említett forrásra észkövek segélyével eléggé követni tudjuk azt az utat. amelyen eredeti fakadási helyéről, mai helyéig való leszállása közben a legnagyobb valószínűség szerint elhaladt, de a Lilla-forrás leszállási útját illetőleg, semmi közelebbi adatunk nincsen. Azt a szőlővel borított lankás lejtőt ugyanis, amely a Lilla-forrás és a falutól délre emelkedő forrásmészkö plató között terül el. csupán a forrásmészkő fekvőjében fellépő pontusi korú homok és az agyagréteg összlet alkotja. Florrásmészkönek ezen a lejtőn a magas plató szélén kiálló összefüggő mészkő takaróig semmi nyoma nincsen. A fonások vizét a nagy mélységbe leszállón és ott a melység szerint különbözőképen felmelegedett karszt víznek kell felfognunk. melyet a nagy mélységbe lehatoló törési vonalakon részint a reáható hidrosztatikai nyomás, részint a hozzá keveredő gázok — itt a szénsavas gáz — hajt fel a felszínre. Csak természetes, hogy minél mélyebb réteg víz száll fel a törésvonal men, tén, annál melegebb lesz a feltörő forrás vize. melynek hőmérsékletét azonban nagyban befolyásolja és csökkenti a felszállás közben hozzáelegyedő felsőbb rétegek hidegvizének különböző rétegei. Különösen nagy ez a hidegvíz-hozzákeveredés akkor, ha mint itt Dunaalmáson is, a felső rétegek laza, hidegvizet tartalmazó, homokos képződmények, amelyekben a törések repedése többnyire összecsukódik s a mélyből feltörő víz nem tud oly egyenes, jól kiépített csatornán felszállni, mint a kemény, állóképes, kőzetekben, például mészkőben. Képes és mesés könyvek, Ifjúsági könyvek lányoknak és fiúknak, Magyar és külföldi irodalmi újdonságok mind kaphatók Loránd könyvesboltban, Komárom. Klapka-lér 9. Telefon: 516. Kívánatra könyvjegyzékk«l szolgál vidékre is I Több ezar köietes hatalmas raktára onija a lagszebb ajándékot Karácsonyra Valódi arany töltőtollak, Tintenkulik, díszes levélpapírok, linfatartó készletek ugyanitt kaphatók nagy választékban és olcsó áron! Eladás nagyban és kicsinyben, Itt vásárol Karácsonyra: örömet hoz ajándéka ! 7i» A halászról A halász ott ült a Duna szeles partján, a zuzmarás fák alatt, a köveken s türelr mesen tartotta kezében a hosszú horognyelet. Minden héten kétszer-háromszor ballagott ki a partra: szerette az egyedüllétet, a nagy, síma víztükröt, a hangtalan magányt, amelyet csak a hajók méla búgása zavart meg néh<t s a madarak szárnyának surranó, zaja. Vadlibák,sirályok s varjak száldogáltak a botló fűzfák felett. Az egyedüllét idegeit nyugtatta, — városi ember volt, — a víztükrön a szemét pihentette. A horognyél most megrándult és feszülni kezdett a zsinór. Hal akadt a horogra valami nagyobb darab, mert súlyoís volt a rántás. Már birkózni kezdett a hallal s a játék szabályai szerint utána engedett egy kicsit a zsinórból, engedte, hogy játszók s küzdjön a hal, ne törjön és ne szakítson semmit a szerszámból. Teste a fürge halnak kicsillant a vízből; a rántásról s a küzdelem módjából már ismerte a halász: ez ponty Nem is valami kicsi ponty. Ennek a hadakozásnak is megvannak a maga szabályai: a halász ismeri a szabályokat, de vájjon tud-e róluk a ponty, amely most az életéért küzd? Rövid volt az öröme: a kis kukac a horgon s hosszú most a harc, amely az Örömért jár. A halász beljebb lépett a vízbe, egy pillanatra megtoccsant a talpa alatt a Duna, aztán megint visszahúzódott, majd erőteljes rántással kapta ki a halat a vízből, még mielőtt leszakítaná a horgot. Szép, komoly ponty, a halász maga is elámult egy pillanatra, hogy a partra húzta. Rögtön, szemmel felmérte a zsákmányt, lehet talán ötkilós is. meg a halról Be a hálóba a halat, többet ma nem fogunk, — határozta el, — ennyi elég volt, hátha nem is akad több a horogrúü így é rkezett haza, valami nagy, feszítő boldogsággal, amit csak halász, vagy vadász érezhet, amikor a zsákmányt hazaviszi s az ismerősöknek mutogatja, magyarázza az úton. Néhányan belesápadtak a látványba: »ekkora nagy hal! —• Imondották elismeréssel, — le kellene fényképezni, mert senki nem hiszi el!« De a halász tapasztalt ,komoly halász volt s tudta,,hogy olykor a fénykép is bsal s nem a fénykép a fontos, nem is a külső elismerés, hanem a boldogságnak, a győzelemnek s jó fogásnak belső tudata. i Otthon rögtön fürdőkádba csúsztatta a halat: a ponty sokáig él s a szabad levegőt is kibírja órákig, — vizet eresztett a zsákmányra s a ponty rögtön ficánkolni kezdett. Optimista ponty volt, azt hitte ,minden rendben van s fájdalmai is elmúlnak. Csak a hely volt szűk a halnak: a Duna szabad térségei s határtalan vize helyett ez a kis fürdőp kád, — ezt nem bírta megérteni a ponty. Talán, — gondolta, — elájultam s a másvilágon vagyok, fehér zománcágyban s rögtön jönnek a haltündérek, halt-ámbrát s hal-nektárt öntenek a tisztán csorgó vízbe. Árnyékok jelentek meg a hal fölött, soha nem látott, kékszemű, pirosszájú s hangos árnyékok. Ide-odamozogtak ezek a különös, hatalmas árnyak s a halat bámulták, mint valami cirkuszi csodát. Dicsérték nemes formáját, ügyes mozgását, helyeselték kövérségét s bámulták nagyságát. A hal kihúzta magát, egyenesre rántotta derekát s peckesen tett néhány próbalépést a kádban, BAKÁCS BÉLA boraggykereskedó KOMÁROM, Eotvös^utca 11. Nagy választék elsőrendű balatoni, hegyvidéki, úgyszintén homoki borokban. Jutányos árak! Pontos és figyelmes kiszolgálás! MILUS vegyileg fest, tisztít ruhákat KOMAROM Nádor-utca 3. Telefon 292. Alapiftalofl 1905. mintegy bemutatkozóul, ha már ennyire bámulják az árnyak. Az árnyakat a halász telefonon hívta egybe: »nagy halat fogtam, — közölte jólesően, — jertek megtekinteni, mielőtt megennénk!« De ezt a hal nem tudta. Azt, hogy őt is megehetik ,felfalhatják az árnyak, a/, nem jutott eszébe, mondom, optimista hal volt s amellett igen büszke arra, hogy a fürdőszoba villanyfénye mellett mutogatják. Már éhes kezdett lenni, a víz ízetlen volt, nem úszott benne se moszat, se kis hal, még csak egy avas szalonnabőrt sem talált. Ilyen ízetlen vizet régen nem eresztett át a kopoltyúin. Igen bosszankodott. Az árnyékok meg csak bámulták, néhányan visongva tapogatták pikkelyeit s az árnyékok gyomrában, az ötkilós ponty látványára megindult a pepszinképződés és a gyomornedvek dolgozni kezdtek. Néhányan nyeltek is már, az elkövetkező étkezési örömük előhírnökeként, éppúgy, mint maga a ponty, amikor a szárazra kerül. Ezt sem tudta a ponty: hogy régen szerepel a közmondásban is. Általában, rájött arra, hogy redkívül keveset tud, amióta is világosság derül föléje s ízetlen vizekben, fejét beverve úszkál. »Képeznem kellene magam, — dünnyögte hangtalanul, — ennek a világnak rendkívül sok a titka s úgylátszik, eddig sötétben éltem! Köszönöm a világosságot, amelyet ez árnyak hintettek fölém, majd elmondom otthon a többieknek is, hogy van más élet is, mint a mély vizek élete. Bizonyos azonban, hogy a másik jobb volt és izekkel terhes. így beszélt a hal a fürdőkádban, miközben a halász gondterhessen hajolt föléje s íennyit mondott egy másik árnynak: »Jobb lesz rácosan, mint kirántva. Csináljuk úgy!« Valaki aztán kiemelte a halat hirtelen a kádból s főbekólintotta. »Ismét új élet elé megyek, — motyogta a hal, ez lesz a harmadiík átváltozásom!« Aztán tepsibe került, fürge kezek előbb megfosztották páncéljától s kiszedték beleit. Zsírral ömlesztették, fűszerrel tarkították, zöldség körítetté s az árnyak úgy mentek rá villával, kenyérhéjjal, olyan lendülettel s olyan étvággyal, hogy az már valóban sértés volt a halra.' Ennyi gorombaságot nem tételezek fel a kétlábú árnyakról, — nyögött utolsót a zsírfürdőben, —■ de remélem, lesznek annyira udvariasak, hogy nem késsel fognak rámtámadni!« Honnan tudta a hal, hogy őt nem szabad metélni, — ez örök rejtély marad. Talán a Kosztolányi vers jutott eszébe: Mint aki a sínek közé esett... — dünynyöghette s őelőtte is hirtelen világos lett az elmúlt élet értelmi s á végső elcsendesülésben még néhány alapigazság döbbent belé. Valaki valóban késsel ért hozzá. Még így, sülve s rácosan is megborzongott; a krumplik s a zöldségek között kikérte magának a sértést. »Halat késsel ?« — akarta mondani, de valaki éppen a fejét kapta el s többet beszélni nem tudott. Egyébként is szófukar volt egész életében. — Valami remek! — mondta most valaki a rácos hal teteme fölött és vidáman szórta a hal bordáit a tányér szélére, — évek óta nem ettem ilyen finomat. Csak a halász könyökölt bánatosan az asztalra s nézte a ponty maradványait. Szinte úgy tetszett, nem volt étvágya a halhoz, sajnálta az optimista pontyot, amely egy bátor pillanatában, bekapta a horgot. »Mindenkit érhet baleset!« — dünnyögte a halász s még hozzátette sajnálkozva: »Szegény!« De már előre örült annak a pillanatnak, amikor újra kint ül a vízparton s újabb hallal birkózik. Mert ez az élet rendje. Szombathy Viktor.
