Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-11-14 / 46. szám

Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Varmegyei lüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 250 pengő. Egyes péidány ára 0.20 pengő. apította: néhai TUBA JANOS. - Főszerkesztő: DR. GA.4L GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KALL A Y ENDRE. Szerkesztő: DR. BÁRÁNYAY JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATÍIY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor neea 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Több türelmet Ujisbb jegdvÉgíióM feleit ítélkezett a bíróság VERGŐDÉS A SZIGETEN előzékenységet és udvariasságot kért Komárom város tisztviselőitől és al­kalmazottaitól a legutóbbi bzo'tsáági közgyűlésen az egyik városatya ellen­szolgáltatásul azért, hogy a közgyűlés a karácsonyi segélyt ismét egyhangú­an megszavazta. A polgármester vi­szont a közönség részéről kért több megértést és türelmet a munkával agyonterhelt tisztviselőkkel szemben. Ez a kétoldalú kívánság arra mu­tat, hogy a háborús idők rendkívüli követelései mind a munkatelje­sítményben, mind a lemondásban igény bevitték az emberek idegrend­szerét. Meggyengült idegnyugalniában a folyton szaporodó munkával és a bevonultak helyettesítésével túlterhelt tisztviselői kar, de idegessé tette a mindennapi gondok fokozódása és a lemondások állandósulása a közönsé­get is. Ennek a következménye aztán az, hogy műid több embernek okoz kellemetlenséget, sőt azoknak — az érzékenyebb lelkületücknek — szen­vedést a napjainkban mind inkább ter­jedő türelmetlenség, udvariatlanság és a megértés hiánya, amellyel hivatalok­ban, munkahelyeken, üzleti életben, közlekedésben és az élet sok más pontján egyaránt mind sűrűbben ta­lálkozunk úgy az egyik, mint a másik fél részéről. Ennek az általános betegségnek pe­dig ki kell pusztulnia. A mai idők kö­vetelőén parancsolják, hogy ne sú­lyosbítsuk és szaporítsuk az elkesere­dés okait, ne okozzunk senkinek fö­lösleges szenvedést. Az idegességnek nincs helye a mai életben. Ez ugyan­is nem más, mint udvariatlauság, ami egyenlő a fegyelmezetlenséggel. A fe­gyelmezetlenség pedig bim a nemzet jövője ellen, mert aláássa a belső front szilárdságát. A magyar nemzet jövője türelmet és vasfegyelmet kí­ván, keményen és bátran íékentarlott idegeket Hova vezetne, ha mindenki ideges lenne, mindenki szabadon ga­rázdálkodhatnék hangulata szerint ? Nem máshová, mint újabb 1918-hoz. Ez az aggódás vezette felszólalásá­ban a múlt tapasztalatain okuló vá­rosatyát de ez adta a nemzet jövőjét szivén viselő polgármester ajkaira is a megértést kérő szavakat Az ő aggo­dalmukat még tetézi az azóta felme­rült újabb harctéri események nyo­mán sokszor már szemérmetlen hety­keségig és elbizakodottságig merészke­dő destrukció, amely az emberek megviselt idegállapotát különösen al­kalmasnak látja hitelromboló munká­­kájára. Belső ellenségeink hamis hír­terjesztésének sokkal könnyebben fel­ül az idegeiben meggyengült emberi­ség, mint a kiegyensúlyozott lélek. Nem szolgált javára a közönségnek soha, de ma különösen nem a folyton békétlenkcdő, kákán is csomót kere­ső, a mindenkinek jól odamondó, a hatalom tollkéséből pallost formáló tipus. Mindenki, aki elkeseredést okoz, szaporítja az idők követelte ál­dozatok számát, a belső front elen­gedhetetlen egységének a megbonló­­ja, az elmaradhatatlan győzelem hát­ráltatója. Vegye tehát fonlolóra a munkaadó, hogy munkását a nagyobb teljesítmény igénybevette, de a mun­kás is lássa be, hogy műnk indájától sokkal többet követel a közösség, mint azelőtt. A hivatalokban is tudni kell, hogy a mai időkben agyonhaj­szolt emberekkel szemben nagyobi) szeretetre van szükség, de a közön­ségnek is be kell látnia, hogy a tiszt­viselők munkaerejét és idegzetét is Azóta, hogy a kopottkabátos, ke- | resztény komáromi polgár, huszonöt kiló tűzifával a vállán, eltávozott a Szigetről: nagy dolgok történtek. Az angolszász csapatok partraszálltak Északafrikában s a tuniszi bey, dere­kát beadván, azt üzente Rooseweltniek: gentlamaini mi voltunk hoz hűek le­szünk, szabad az út... Tagadhatatlan, hogy ez az üzenet, valamint Casablanca és Órán megszállása élénk érdeklődést, sőt mondhatnám: egyenesen verőfény­ben csillogó arcokat eredményezett, némely honi berkekben, így némely komáromi berkekben is. Ezeket a ve­­rőfénybeu csillogó arcokat azonban itt nem nagyon vehettük észre. Sugárzá­sukat eltompította a sötétség, amely bizonyos takarékossági szempontokra hivatkozva Íreteken át fittyet hányt a hivatalos elsötétítés időpontjára. Igaz, hogy egyéb dolgok is történtek, ame­lyek elvonták figyelmünkét a verőfé­nyes arcokról, fíeszélt Hitler is, a né­metek és olaszok bevonultak a meg nem szállt Franciaországba s odakint a fronton Varga Laci tüzérzászlós úr olyan magyar cselekedetet vitt végbe, hogy megkapta érte a Signum Laudi.it, hadiszalagon a kardokkal. Ezek az események nem tudjuk, milyen befo­lyással voltak a verőfényes arcokra növelték-e, vagy tompították-e fé­nyüket, — elég az hozzá: Komárom­ban csend volt. Feszült, várakozó csend. A Szigetre közben leesett az el$ő hó s a szélnek, amely a tél üzenetét hozta a kopottkabátos ember felé, igaza lett. A hó aztán olvadni kezdett és könnyezni segített a fáknak, ame­lyek a vénasszonyok nyarát siratták. A kopottkabátos ember eltűnt, hu­szonöt kiló fájával együtt beleveszeti a komáromi sötétségbe. Az író pedig egyedül maradt. Illetve: nem egyedül. Mert mialatt a kopottkabátos ember sötétisegbe-tűnő alakja után nézett s elhatározta, hogy gondolatainak, bo­garas tűnődéseinek ezeken a hasábo­kon hangot ád, érezte, tudta, szentül meg volt győződve arról, hogy igaza lesz. És az igazságában senki se érezheti magát egyedül! fokozottabban igénybe vette a rájuk hárult köíelességszaporodás és fe­lelősség. Megértésre és türelemre van szükség, ami egyrészt megszűn­teti a túlzott követelődzést, másrészt a sokszor meggondolatlanul odavetett gúnyos szavakat. S amikor így megállapítjuk, hogy mindkét részről szükség van a meg­értésre és türelemre, mégis a közgyű­lésen felszólaló városatyával együtt elsősorban a tisztviselőktől és hivatal­nokoktól, kereskedőktől és munka­adóktól kérjük ezL ők tömeggel áll­nak szemben, a tömeg pedig nem az ész, nem a megfontolás, hanem az ér­zelmek hatása alatt áll. Ezekkel szem­ben feltétlenül ők az intelligensebbek, okosabbak, márpedig a közmondás szerint is az okosabb enged. A város közönség érzelmeire hallgatva — mint most is, — már több ízben lanújelét adta annak, hogy készséggel támogat­ja tisztviselőit, amikor azt megokolt-IRTA: NEHÉZ FERENC Később, mikor a gondolatoknak s bogaras tűnődéseknek valóban hangot adott, az író nemcsak hogy egyedül nem érezte magát, de boldog is volt. Boldog, mert tapasztalnia kellett, hogy ez a sokat szenvedett és annyi ostort kapott város — mellette áll igazában. Örül, hogy sebeire, fájdalmára felhív­ják a figyelmet, mert a sebektől, fáj­dalomtól szabadulni akar. A vajúdó, új komáromi élet egyre inkább rádöb­ben hivatására s azokat, akik vajú­dása mellett vájákos asszonyként asz­­szisztálnak, mindjobban fokozódó erő. vei igyekszik eltaszítani magától. Jött a sok-sok levél. Ismerősöktől, de leginkább olyanoktól, akiket az író sose látott. Valamennyi levél: argu­mentum az igazság mellett. A másik oldalról csak hangok jöt­tek, nem levelek. A Királypüspök­­utCilii szombat este nagy volt a felhá­borodás. De semmi egyéb. A hét köze pén — az északafrikai események ha­tása alatt — mégis fel-fel villant egy­­egy sugárzó arc a sötétben. Az arcok az író felé csaptak, kaján mosollyal. De az író nem méltatta figyelemre őket. Az író rendületlenül áll a jövő előtt! A Sziget még mindig csendes volt. A Királypüspök-utca zsongott, de, a Szigeten halkan, mélán haldoklóit az ősz. Végre a keserves és fájdalmas lombhullás közben — elrepült onnan is egy levél. A szerkesztőségbe cí­mezték. Nyilatkozat volt a »közvéle­ményt helytelenül informáló« cikkre. A szerkesztőség készséggel jelentette ki, hogy a sajtótörvény értelmében helyet ád a Nyilatkozatnak. A nyomdász nekiállt a szedésnek, ekkor a Sziget­ről telefon érkezett. A Nyilatkozatot visszavonják —■ jelentették a Sziget­ről — újat küldenek helyette. Másnap megérkezett a nyomdába az új nyilatkozat. Enyhébb volt, mint az előző napi. Az író módját ejtette, hogy beletekintsen s elhatározta természe­tesen, hogy igazsága tudatában vála­szolni fog rá. A nyomdász ismét neki készülődött a szedésnek s az író pa­pírra vetette a választ. Azonban az nak és méltányosnak látja. Evvel szemben nem kíván mást, műit több türelmet, több szerctelet. Mi kész­­séggal elhisszük, hogy a közönség sokszor lehetetlen, teljesíthetetlen kí­vánságokkal, sőt nem ritkán követe­lésekkel áll elő. De viszont higyjék el nekünk a tisztviselők — saját tapasz­talatunk alapján állítjuk, — hogy ha türelemmel, szeretettel, némi udvari­assággal megmagyarázzák a túlzott igényekkel fellépőnek, hogy kívánsága teljesíthetetlen, ez megérti azt és be­lenyugszik a megváltózhatatlanba. De ha türelmetlenkedve, vagy pláne fen­­héjázóan csat úgy kurtán elutasítják az ezer gondtól-bajtól barázdázott ké­relmezőt, nemcsak nem győzik meg őt kérésének lehetetlen voltáról, ha­nem elégedetlenségét még inkább fo­kozzák. A németországi udvariassági napok, a szigorú román kormányrendelet, mely internálja a gorombákat, mind örökzöldes szigeti házban ismét új gondolat született. A nyomdában is­mét megszólalt a telefon s egy türel­metlen hang megint visszakérte a Nyilatkozatot. Ez a második sem jó. harmadikat kell fogalmazni. Mi történt a Szigeten? — csodál, kozott az író, a nyomdász, a szerkesz­tőség és a kiadóhivatal. — Micsoda vergődés ez! Hová lett a híres szigeti biztonság s a legendás elhatározó készségf Befolyása alá került talán az őszi haldoklásnak? Az író összetépte a Vátafezt s a vá­rakozás állás pont jára helyezkedett. S íme, jött ismét a futár, pontosan lap­zártakor s hozta a harmadik nyilat­kozatot, amely ezzel a cikkel egyidő­­ben jeleni meg a lap belsejében. A nyilatkozatra a cikk írójának nincs sok válaszolni valója. A nyilat­kozat - ugyanolyan vergődés, mint amely megfogalmazását megelőzte. A cikkben csak azoknak a neveit sorol­tuk fel, akik nagyobb tételben — 10—20 mázsánként — kaptak fát. Be. váltottuk, hogy kívülük keresztények is kaptak ilyen tételekben, de keve­sebben, mint a zsidók. Ezt az állítá­sunkat most is fenntartjuk és bárki előtt igazolni tudjuk. Az ,hogy a fel­sorolt 29 zsidó fogyasztóval együtt 63 nemzsidót is kiszolgáltak, lehetséges, de ebben a számban az egész kis tételt kapott nemzsidók is benne vannak. A nyilatkozat úgy tünteti fel. a dolgot, mintha 63 kereszténnyel szemben csak 29 zsidó kapott volna fát. Erről szó sincs, mert a kisebbtételt kapott zsi­dók neveit nem soroltuk fel. Ha a Szigeten úgy gondolják, hogy ismét újabb nyilatkozatot szerkeszte­nek: állunk elébe. Kijelentjük, hogy a kopottkabátos komáromi polgárnak még sok tűnődni valója van, amelyek­nek még nem adtunk hangot. Ha szük­ség volna erre, szívesen tesszük. Előző tűnődéseinek igazságát minden tekin­tetben magunkévá tettük és fenntart­juk. Ezért bárki előtt felelünk, legelső, sorban pedig a tisztulni szándékozó komáromi magyar élet előtt, amely jól tudja, hogy a régi szellem már csak vergődni tud, uralkodni soha. arról beszél, hogy az udvariasság és a felebaráti szeretet a mai időkben nemcsak jólneveltség, műveltség kér­dése, hanem nemzeti feladat Ezt is elsősorban az intelligensebb, az oko­sabb félnek kell belátnia. S ha mégis türelmetlenséggel, udvariatlansággal találkoznánk, ne válaszoljunk hason­ló hangnemben, hanem elsősorban ve­gyük igénybe a megértés és megérte­tés módszerét s ha ez sem használ, kérjük a felettes hatóság, vagy az igazságszolgáltatás segítségét. A lapot küldi: CÍM: Tábori pcMíliiszám:

Next

/
Thumbnails
Contents