Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-10-31 / 44. szám
Ha£vanharmadik évfolyam. 44. szám, Szombd, 1.942 október 31. KOMAROMI LAPOK . Poiitikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komarom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzöltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre ÍO pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2 59 pengő. Egyes példány áru 0.20 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. - Főszerkesztő: DR. GAÄL GYULA. Felelős szerkesztő: 1)R. KÁLLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAY JÓZSEF. Főiiiuiikalárs k: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Hadüzenet volt a miniszterelnök Legutóbbi beszéde, melyet a kormánypárt értekezletén mondott. Hadüzenet: 1918 árnyal nak, a bomlásnak s a defetiznuisnak. amelyek akkor a sir szélére sodorták a nemzetet. A nemzeti erőfeszítések legsúlyosabb idejét éljük, amikor valóban két nagy feladat nehezedik a valjúnkra: a kötelességüket úgy a fronton, mint pedig itthon becsülettel teljesítő magyarok legteljesebb támogatása s kíméletlen bare azok ellen, akik az építő munka helyett javaké 1 akarnak harácsolni a legnagyobb emberi áldozatok idején. A katonának és a dolgozó embernek nemcsak teste, henem lelke is nemzeti bástya, bátor kiállás s hősi védelem a titokban burjánzó métely ellen. A miniszterelnök megdöbbentő őszinteséggel mutatott rá azokra a hibákra, amelyek a magyar élt! beteljesedését akadályozzák. A szellem és a leiek mételyezőivel szemben ugyanazok a kötelességeink, hangsúlyozta, mint a készleteket halmozó Spekulánsokkal és árdrágítókkal szemben, Úgy látszik a figyelmeztető szó nem használt alantas ösztöneik megfékezésére, jönnek tehát a drákói intézkedések, amelyekei a legszigorúb ban végre fognak hajtani, nehogy a gazdasági élet s a szellem fekélyei az egészséges nemzeti teslel megfertőzzék. Meg kell végre értenie mindenkinél;, hogy ütött az utolsó óra: a becsületes, bátor, áldozatkész és nyíltszívű embereknek, a talpig-magyaroknak korszaka következik s az idegen érdekek láncán élő gyászinagyarkák idejének vége. Az az idegen faj, amely arankamódra é’ősködik a magyarság testén, döbbenjen rá bűneire. A zsidóság a két zsidótörvény hatása alatt sem téri magába, összeharácsolt tőkéjének fellegvárába húzódva lappangó, alattomos szájpropagandát intézett a magyarság elemi érdekei és szükségszerű magatartása ellen. Végig akarta vészelni a háborút annak a vagyonnak segítségével, amelyet, többnyire a közösségi érzés hatá rait erősen súroló üzleli politikával szerzett. A vagyonadó lei)át, amelyet a zsidókra kivetnek, nem csupán fajvédelmi cselekedet lesz, Iianem szükségszerű szociális lépés is. Ká'Iay Miklós miniszterelnök nagyfeltűnést keltett beszéde bizonyítéka annak, hogy államvezetésünk éber őrzője akar lenni a nemzet testi-lelki erejének s véget akar vetni azoknak a káros és becsteieu törekvéseknek, amelyek még minduntalan felütik fejüket. Nem lehet irgalom a bomlasztok, a gazdasági és szellemi defetizmus ügynökeivel szemben akkor, amikor a magyar vér hoz áldozatot a szebb jövőért. Á'árjuk a tisztogatást, a teljes szigorral végbevitt nagytakarítást, mert tudjuk, hogy utána biztos fesz helyünk az új Európában. Le i rtóztatták az aranyosi molnárt aki vagonszámra őrölte és adta el „feketén” a lisztet Ufabb nagyarányú árdrágításé ügy Az igazságot ki kell mondani Iria: Eossányi József Nem mondunk sosem hallott igéket, ha megállapítjuk, hogy az emberi gondolkozásban életünk minden területén alapvető változások állottak elő. .Ma már tisztán látjuk, hogy a nagy történelmi rengések erővonalai merre futnak, a nagy világvihar Számumja kiket temet el, hogy a romokon, a régi, kimerült korok és eszmék temetője feleli ú,U. bontakozzon. Történelmileg elfogadott lény, hogy a liberális kapitalizmuson felépült világrend halálos sei Kit kapott, de valóság az is, hogy a régi világ még nem halt meg. Makacs erői konok szívóssággal küzdenek, s a szellem ragyogó tollú díszmadarai, a Márai Sándorok, Zilahy Lajosok, Herceg Ferenciek nagyszámú segédesapataikkal még ebben a berkekben éneklik kétségkívül művészi, magasszinvonalú, csak éppen korszerűtlen dalaikat. Miután pedig az igazságot ki kell mondani, anélkül, hogy vádolnánk, meg kell azt is állapítanunk, hogy szerfölött csodálkozunk. Csodálkozunk különösképen azon, hogy éppen ők, az átlagon felüliek, a szellem emberei. nem tudják, vagy nem akarják felismerni az igazságot teljes egészében! Mert nem ér az semmit, ha Márai Sándor és Zilahy Lajos az új idők milliók állal felismert és sóvárogva várt igazságából egy részt elfogadnak, a többit pedig tagadják A tehetség kötelez. Kötelezi a szellem emberét arra, hogy felkutassa és kimondja az igazságot. A mi igazságunk a múlt egyetlen értékét sem érinti, egy eilen átmenthető értéke1 sem hanyagolj': el, de egyben semmitől és senkitől sem engedi elbomályosíiani, elködösíteni azt a kötelességét, amely arra figyelmeztet, hogy életünknek, a magyar ételnek gyökerében meg kell ájulnia. Mamival, Zilahyval szemben hadd hivatkozzam Makrai Sándorra, aki a Magyar nevelés, magyar műveltség c. munkájában a következőket mondja: »Pillantsunk bárhová: politikai, gazdasági, lelki, szellemi terére az életnek, az idők jeleinek mind hatalmasabb tömege figyelmeztet, hogy az eddigi; most fejeződik be igazán és a »nincs tovább most lett halálosan komoly valósággá az ember régi útja előtt. Uj nemzetfogalom, élettel telítve, ez az egyetlen lehetőség,ami az új magyarságot kiformálhatja.« Ez a mi igazságunk; keresztény, magyar és szociális Magyarország, mely a tisztáké, a becsületeseké, a dolgozó magyaroké. Ezzel szemben Zilahy és Márai siratják a liberális kor -»minőségi emberét , siratják a nagy háború előtti és utáni humánumot. Azt a humánumot, mely miatt ezrek és ezrek jutottak koldusbotra, százezrek mentek ki Amerikába, amely humánum lehetővé tette,'hogy a zsidóság kézrekaparintsa Magyarország életfontosságú kulcspozícióit, irodalmát.s ami a legfájóbb mindezeken keresztül, szinte kizárólagos szellemi irányítását. Sajnáljuk Márait, Zilahyt és mindazokat, kik az új idők Magyaroszágáért nem velünk együtt rohamoznak. A magyar sors útján ugyanis mindig a szellem emberei, az írók, a költők járlak elől és már nagyon régen, szinte jgyedül végzik a magyar élet formálását, az ő munkájukban mutatkozik meg teljes hűséggel a magyar lélek, a magyar faj örök arculata, a kor törekvései s a magyar élet fejlődésének irányai. Ennek a fejlődésnek, mely most igazán evangéliumi és a nemes erőinek hihetetlen felfokozását hozza, hatalmas ellenségei akadtak. Ezek jóvoltából Európa és így Magyarország is ä történelmi erők vonalainak metszőpontjába került s hogy az idők szörnyű kavargásában senkit el ne vesszünk, fel kell állítani az útjelző árbocokat, fel kell húzni-rájok meggyőződésünk színeit, hogy mindenki November 6-áu, pénteken lesz negyedik évfordulója annak, hogy Komárom városa visszatérhetett Szent István koronája alá. örök időkre szóló ünnepe ez a nap Komáromnak, amelynek igaz magyar népe húsz keserves. elnyomatásban töltött esztendőn át sóvárogva várta: mikor üt az igazság órája. Ennek be kellett következnie. Az álomnak valósággá kellett válnia. Meg kellett jelennie a fehér paripának a komáromi öreghídón, amely nagybányai vitéz Horthy Miklóst hozta, Magyarország dicső kormányzóját. A feliér paripa nyomában pedig át kellett ide dübörögnie a rózsaesőhen fürdő magyar honvédséginek s meg kellett hoznia a szabadságot, amelyet szenvedésével, könnyével kiérdemelt ez a nép. November 6-ikán örömmel s boldogan ünnepel az idén is Komárom. Isláthassa: itt vagyunk, ennyien vagyunk és ezt akarjuk! Ezzel a bejelentéssel vállaljuk az idők parancsát, vállaljuk a harmadik nemzedék emberfeletti harcát, kint a harcmezőn és itthon a belső arcvonalon, de mindkét harcot csak egyetlen célért: a magyar élet gyökeres megújításáért. Az igazságot ki keli mondani, az igazságot meg kell valósítani; de nagy dolgot megvalósítani, új világot építeni félemberekkel, álhumanistákkal, nem lehet. A harmadik nemzedék magyar fiatalsága vérét építi be az új Magyarországba, mész, habarcs helyett kiömlő vére az a kötőanyag, melybe az örök Magyarország új sziklái megbonthatatlan fundamentumként belekötődnek. Vérünket, hitünket, munkánkat adjuk az új Magyarországért. A vér, a hit és munka jogán kérésünk csak ennyi: miután miniszterelnökünkkel együtt valljuk: »1867 kongó maradt,, mert elmulasztottunk ifjúságot, lendülettel hívőket nevelni , —engedtessék meg ennek az ifjúságnak a lendület, hogy szétszórhassa a felemás embereket, a kishitűeket, mert csak így tud majd hinni, így lesz hívője menetes, hogy a város törvényi) a lósága elhatározta annakidején: ez a nap hivatalosan is ünnep lesz örökké. Úgy értesülünk, hogy a negyedik évforduló alkalmával díszközgyűlés lesz a Városházán, délután 6 órakor pedig a Jókai Egyesület rendezi meg hagyományos felszabadulási ünnepélyét a Kultúrpalota nagytermében. Az ünnepély műsoráról plakátok fogják tájékoztatni a közönséget. Az ünnepélyre, mint már eddig, ezúttal sem lesz semmiféle belépti díj. A templomokban hálaadó Istentiszteleteket tartanak s a házakat fel kell lobogózni. Komárom ezúttal is meg lógja 'mulatni, hogy az az öröm, amely a felszabadulással érte, nem aludt ki leikéből négy év elmúltával se s hálatelt szívvel émlékezik meg azokról, akik ezt a- nagy magyar örömet, álmot a valóságig segítették. Márai és a többiek ellenére is. Méltó fénnyel ünnepli meg Kamazom felszabadulása negyedik ‘évfordulóját
