Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-10-24 / 43. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1942. október 24. DUNAALMÁS Irta: Lenhardt György Az 1800 1900-ig szerepelt reí. családok tömegének foglalkozása szinten a löldmíve­­lés. Továbbá: pap, jegyző, tanító, mérnök, földbirtokos, helységi kovács, bognár, mol­nár, lakatos, csizmadia, kőfaragó, asztalos, téglavető, uradalmi kovács, urad. sáfár, urad. katona, urad. kocsis, urad. cseléd, urad. vincellér, révész, zsellér kőbánya hi­vatalnok, főmolnár, kanász. kezitnunkás foglalkozásúakkai is találkozunk. Fényes Elek Komárom vármegye című munkájából, mely 1848-ban látott napvilá­got, Almásról a következő adatokai merít­hetjük : \ lakosok száma 783. Ebből róm. kai. 211, reí. 539. ev. 4. zsidó 9. Kézműves van: 1 kőfaragó 21 legénnyel és 7 inassal, 1 molnár 8 legénnyel és 1 inassal, 3 kovács 8 legénnyel, 3 takáos 1 legénnyel, 2 szabó, 2 varga, 2 csizmádig 1 kőműves, 1 kádár. Házas zsellér 36, lakó 12. Nemesi család 19. 0 is megemlíti a már előbb tárgyaltakat, hogy: a róm. kai. egyház 1808. óla anya­­egyház. Az anyakönyvek 1715-től szólnak. Á templom 1755-ben épült. A református egyház 1570 óta anyaegyház. A rég ikat. templom, melynek helyén a reí. templom épült, a 13 1! századból való. Van kél meleg forrása, mely 20 foknyi melegségü. Az egyik a református templom­nál, a másik a nagymalomnál. Mivelhogy mindkét hely árterület, fedél alá vonni nem lehet. A Nagyhegynek nevezett kőbányá­ban 400 katonai és több polgári egyén fog* lalkozik kőfejtéssel a komáromi vár erő­sítése részére A falu felső végén az or­szágút mellett van az Orgovány szikla-! (■ súcs s a római töltés. (Az ismertetésében­­megemlíti Fényes Éjek. hogy a vörösmár­ványt, melyet almási eredetűnek tartanak, rendszerint Tardos helység halárában a gerecse-hegyi bányákban fejtik Fz. ma is úgy- van, úgyhogy az almási kőipar vöröskői szükségletét ma is e. helyekről bányássza. De viszont gondolkodóba ejti az embert az almási hegykanyarodónak, a Yöröskönek az elnevezése. Ma ugyan fehér mészkövet ad a hegynek ez a része, de ez már ős­időktől fogva bányászott terülel volt. Az elnevezés rendszerint nem ötletszerűen tör­ténik, úgyhogy a név alapján ezen a részen kellett vöröskőnek lenni, legalább valami réteg alakjában, mert nem adták volna ezt a nevet a hegynek.) Gyára nincs,' de különös figyelmet ér­demel a márványköfaragás és simítás. A Dunán van hajómalma, a tatai patakon 2 malma, melyek közül az egyik arról neve­zetes, hogy még a török időkből származik, A ma lom jogot a helyséig a zsámbéki ba­sától- kapta, melyet az eredeti engedély­levél kelte óta háborítatlanul -folyvást ' bírja. Régente Almás a komáromi várhoz tartozott és 21 sessiól számláit. A 16. század elején a Porkoláb-család bírja valószínű­leg'csak zálogba. 1540-ben iktatták o birtok­ba a következő zálogosokat: Erdőhegyi Benedeket, Togás Ambrust, Nagy Pétert, Othácz Jánost, Vass Mihályt, Tóth Jánost. Kovács Lörincel, Nyalábé,r Andrási, Balogh Miklóst, Vajda Györgyöt és egy Fazekas nevezetűt. (Ezek komáromi naszádos vajdák voltak, kiknek a király sok zsolddal tartozott s hogy e szükséges katonáit el ne veszítse, Szönyt, Fiizitöt és Almást nekik inskribáíta.) Később itt több curialista volt, kiviláglik azokból a periratokból, mely pert 1749- ben a királyi fiscus folytatott Takács János és Ferenc. Király Katalin. Varga János, Takács Judit, Nagyvátlii János és neje eurialisták ellen, a királyi jogok megszün­tetése céljából. Egy másik perirat szerint Mészáros István Susanna és Éva »némely Almásban bírt nemesi részeik: végett a Takácsok ellen perlekedtek. Az 1815-i földrengés csaknem romba­­döntötte a községet, de csakhamar újjá­épült. 1848-ban a község területén ütköztek meg Klapka seregei a császáriakkal, mely alkalommal a falu heves utcai harcok szín­helye volt. A' nép Kossuth iránti szeretetének emlé­két őrzi a papi üdülő alatti befásított hegy­oldal, melynek a mai neve is Kossntb­­liget. * Azl a. szerepet, melyei a gróf Zichy-család játszott a község életében, a birtok 1855. augusztus 9-én történt megvásárlása óta a Klosterneuburgi kan-onokrenrl veszi át. Mint katolikus kegyúr az elődeinél gyor­sabb illemben fogott hozzá a katolikus intéz­­ménvek függő kérdéseinek megoldásához. Ez ugyan nem jelenti azt. hogy első dolguk a plébános-kérdés rendezése lett volna, mert noha ők is meghagyták a plébános! címet, a javadalmazás ismét csak kápláni maradt. Változást, illetve javulást az Almáson 1857- ben. Neszmélyen 1867-ben történt tagosí­tás, illetve a birtokrendezéssel kapcsolatban látunk. 1856-ban Drescher Antal lett a plébános, ki alig egy hónapi ittléte után elhunyt. Utódja: Thüringer Berlalan 1856 1861-ig, Tűből y József 1862 1865-ig. Haragos Sán­dor 1865- 1872-ig. az elismerten jó gazda Braun József 1872 1880-ig, Somogyi Gyula 1881- 1883-ig. Simon Péter 1883 1909-ig. Utána Sütő István az adminisztrátor 1909- ben, majd ez évben Molnár Géza a plébá­nos 1909 1912-ig, Szűcs Géza 1912 1914-ig, •Gombos Géza 1914 —1935-ig. Mészáros Antid 1935-től a jelenlegi plébános. Aminl látjuk, elég rövid időközökben vál­togatták egymást a lelkipásztorok. Koste.i­­sitz Ubald klosterneuburgi prelátus 1885- ben rendezte és rendszeresítette a canonica visitatio útján a plébános javadalmát, mely szerint az uradalomtól a következő dotáció járt pénzben és természetben: készpénz 20# lóriul, búza 1000 liter, rozs 1600 liter, óbor 815 liter, tűzi eserhasábfa 40 köbméter, haszonélvezetre saját költségen művelendő: 52 magyar hold szántóföld, 1/2 m. hold kerti főid, >.-j m. hold káposztás. A kát. tanító javadalmazását Szabó Ber­lalan tanító megválasztásával ugyancsak Kostersitz prelátus rendezte, mégpedig úgy, hogy a készpénzjárandóságot 200 lorintra emelte. 1889-ben az iskolaház előtt összehordott rozsasztag kigyulladt és az iskolái s a taní­tói lakot elhamvasztotta. A prelátus azonnal újra felépítette ugyani azon a helyen. De rövidesen kicsinek bizo­nyult a kétszer is felépített iskola és 1895- ben 5272 forint költséggel nagyobb, tága­sabb iskolát, a tanító részére a törvény Kél gyerekei nézek már félóra óla. Ili kerge tő ztok a liget fái alatt a napsütésben mosolygó őszi délutá­non, most aztán megálltak az egyik rozsdabarnába hajló platán alatt s ■egymásra merednek lihegve s moso­lyogva. S így, aminl ott megpihennek s néznek önfeledten, azt hiszik, az egész tájon nincsen senki, ők azegye­­düliek a hervadt virágok, hulló leve­tek s a kiégett fűágvak között. Most nem szeretnék megmozdulni, a legki­sebb jellel sem vonom magamra a fi­gyelmet, miért zavarjam őket s miért rebbenjen szél e zsenge pár, olyan, ez most, mint valami görög idill, csak éppen a tenger hiányzik hozzá s Pán fuvolája. A legény ke tizenháromé vcs lehet, a lány tizenkettő. S a kisfiú határozot­tan udvarol a lánynak. Ez a kedves az egészben, ez a félszeg, gyakorlatlan kamaszos széplevés, ez a bátortalan kurmgás, ahogyan a fiú hízeleg a kis­lánynak s amilyen szendén, hamvasait s boldogan mosolyogva fogadja czl az udvarlási a lány. Úgy toppantak a fa alá, kergelőzve, mint ahogy a szépséges Britomartist érte utói Minős királyfi a zeuszi fény­ben. Éppen csak a mirtusz hiányzik, amellyel a királyfi felékesíteUc a le­ány széltől kócos haját. Mirtusz, az nincs, de van egy hosszú, száraz fű­szál kéznél: ezzel csiklandozza meg a fiú a leány nyakát. A leány nevel, elkapja a fűszálat s már rágja is. Most a fiú kapja ki a fűszálat a lány gyöngyfoga közül s ő rágja tovább. Ezzel kezdődik. Ha nyolc esztendő­vel idősebbek lennének, bátran mond­hatnánk: flört, mégpedig a javából, a tudatosból. De ezek még csak most tanulnak. Inkább az ösztönük segít, mini a gyakorlatuk. A fiú most a leány elé áll és heves kézmozdulatokkal magyaráz valamit. A szavakat nem hallom, elfújja a szél, csak a mozdulat, a gesztus, mondjuk meg irigyen: a kivitel módja érdekel. A lány szeme sarkából nagyon figycl­által előírt lakást gazdasági épülettel épít­tetett. A templom és a torony tetejét újra be­­zsindelyezlette és sötétpirosra festtette, az összes falakat kijavíttatta és bemeszeltette. Az ablakokat, padokat rendbehozatta és a régi téglapadlózat helyeit a templomot ce­mentlapokkal kiköveztette. A képeket átjavíttatta*, az oltár egyes ré­szeit és ,< gyertvatartókat újra aranyoz­tam» és a i'ossz karban lévő orgonát csak­nem teljesen újjáépíttette. A rendbehozatal 1069 forintba került. A templom első javí­tása 1817-ben történt, amit az ajtó feletti tábla jelez: AeDeS honorlbVs saCri loannis nepoMYGeni saCrata renoVata. 1892-ben július 10-én éjfélkor beütött a villám a templomba, a kórus-ablakot és az ajtóragaszték felső részét összetörve az ajtót megrongálta s a márványtáblát félig helí a fiút, mert előrébb hajlik, szája is nyitva marad kissé. A fiú most hátrább lép, kihúzza magát, valami nagyon szépei, igen jelentősei, ret­tentő fontosai mondhat: talán éppen most ígéri oda a világ s a föld min­den kincseit a kislánynak. De a lány csak mosolyog, hitetlenül, kétkedve: mindig így szokták. Húsz év múlva is így fog kétkedni, harminc múlva is. Ez egyik fegyvere: ezzel tudja dühbe hozni az ellenfelet. Az ellenfél valóban dühbe is gu­rul. Egyet toppant, közelebb lép, szinte olvasom ajkáról a szól: nem hiszed? A lány rázza fejéi. ha­jában meglibben a szalag, nem hiszi. A fiú most megfogja a lány karját. A kislány óvatosan, kihúzza magát a fogásból: valóban, az ősi mozdulat^ a kitérésnek, az elosonni akarásnak mozdulata ez, soha nem tanulta s mégis úgy ltinik: évezredek óla gya­korlott húzódozások emlékét látom a platánfa árnyékában. De-ez csak szin­tezés húzpdozás, és ebben is mi­lyen ősi! ha nagyon akarná a kis­lány. régen futna már a Dunápart felé. vagy akár a legközelebbi házak közölt keresne menedéket. Minek fus­son, amikor neki még jobban tetszik a játék ... 11ja, igen: Pósa használja erre a megfelelő szót: cica zni Hát ezek cicáznak. Ártatlanul, karmok nélkül ugyan, de az eljövendő szerelmes évek minden mosolya benne van már eb­ben a cicázásban. A fiú nagy udvarló lesz, ha felnő. Nem hagyja magát. Ez nem fog hinni a nők játékának s füllen léseinek! Most már szorosan a lány mellett áll, félig át is öleli, úgy sugdos a fülébe. Nézd, a betyárt! A lány két kezét maga elé latija, nem engedi közel a fiút. De az csak sugdos neki, illeg-bilJeg előtte, mint valami harcos kis madár, fel-alá lajtos, aztán megint a lányhoz lép, most az arcát simogatja. A lány az első simí-MILUS vegyileg fest, tisztít ruhákat KOMÁROM Nádor-utca 3. Telelőn 292. AlapíiiaioU 1905. tási félrelolja, a másikai már bá­gyadtabban, aztán beletörődik. A ha­ját is megsímogalja a fiú, kibontja a szalagot s újra beköti. De ez amo­lyan férfikéz munkája: a szalag egyik vége ügyetlenül lóg a lány balfülére, a lány lükről vesz elő. nini, most látom csak, mindakcttőnél irat táska van, abban hordják a könyveket s a füzeteket, csak éppen az irattáskák most a földön hevernek, megiga­zítja a szalagot s kihívóan pillant vissza a fiúra. Nézése fölényes, da­cos és kissé szemtelen. De, ahogy a fiú utánanyul: mint a kígyó, hajlik el. A fiú mos! megint megsímogalja s beszél, beszél, beszél neki. Igen: a mozdulat megint ősi. a lány behunyja a szemé! s úgy issza a szavakat, úgy engedi ál magái a mondatok lágy cirógatásának. A fiú beszél. Sokai, halkan s kevés gesztussal. Inkább a szavak zenéjében bízik, mint a dinamikában, inkább a ritmusban, mini a hangerőben. Ugy­­láIszik, ez letszi kis a lánynak, mert most ő simul közelebb a fiúhoz» A fiú átöleli. A lány nem húzza el magát, szinte befészkeli magái ebbe az öle­lésbe. Most... most a fiú közelebbhajlik a lányhoz, óvatosan, ügyetlenül, félve & kissé kételkedve a sikerben. De a lány nem húzza el az arcál. A csók, — na, hálistennek, a lány arcára bull öli. Csak egy csók eseti, a kö­vetkezőt a fiú már a levegőben cuj>­­pantja el, esetlenül kap a lány után, de a lány felkapja a táskát, megtörli az arcál s nevetve, -sikítva szalad tova. A fiú oltmarad bambán, tehetetle­nül. Aztán felemeli ő is a táskáját s lassan ballag a lány illán. Kissé előre­­hujtolt tartással, mini aki nagy gon­dokban úszik s most egy egész életre szóló önbizalmat, gazdag tapasztalatot s egy kis gyakorlatot is szerzel!. A lány még visszanéz a sarokról, valamit szól: holnap!« — talán ilyes­félét kiáll, a fiú int, \s ebben is mi­lyen egyformák vagyunk minden fér­fiak, azt hiszi, hogy a lány most engedelmesen visszafog jönni. Szerel­ném neki megsúgni, hogy ebben ne nagyon hízzék s a holnapban sem, de talán holnapután, váratlanul, amikor már nem meri remélni. .. egysor­osak isméi megjelenik a lány a pla­­tánfa alatt s Türelme Ilonul várja a királyfit... Igen, ez az a pillanat, amikor a fiú hazamegy, eldobja könyveit, tiszta irkalapot tép ki a füzetből s a har­madik szobában, hátul, hogy* ne ve­gye észre senki, jól mognyálazotl ce­ruzával megírja az első verset a re­ményleien szerelemről s a lány csal­­faságáról. A, lány meg dúdolva, ingó-ringó lé­pésekkel megy- végig az utcán s ártat­lan szeme úgy néz a világba, mint akivel nem történt semmi és egyálta­lán nem is fog soha. Ez az az idő, amikor széniül meg­fogadja, hogy elmegy apácának. Holnapután azonban egyszer még megnézi azl a fiút a platánfa alatt... Szombathy Viktor. 6-os várilisérok! A bajtársi csoport megalakítása és a Komáromban felállítandó emlékmű ügyé­nek előkészítése céljából felkérem a Ko­márom városban és vármegyében élő mindazon liszli, altiszli és legénységi állományú bajtársakat, akik az 1914—18 évi, világháborúban, vagy azt megelőzőleg * volt es. és kir. 6. vártüzérezred köte­lékében teljesítettek szolgálatot, hogy pon­tos címüket velem sürgősen közölni szí­veskedjenek. Schi 1 f b e c k Béla forg. adóhiv. tanácsos, (art. hadnagy. Komárom 4. Postafiók: 433. Rum-, likőr és pálinka küiönle yesséyek kicsinyben és nagyban legelőnyösebb beszerzési forrása PUHR TIVADAR rum- és likőrgyárában KOMAROM Ferenc József rakpart 21. (az udvarban) Távbeszélő: 649 3-46. megbarnílolta. 'Folvl. köv. Kis irka-firka TAVASZ AZ ŐSZBEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents