Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-10-24 / 43. szám
43» szám * te-? évíolyom. Sss&mb^i, 1942 okiéber 24 KOMAROMI LAPOK PolííÜKai, társadalmi es közgazdasági lap — A Komárom -Vármegyei Közjóléti és Gazdásági Szövetkezet, a Vármegyei íüzoitószövetség, a Vármegyei Daloskerüiet és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja E1 ő fi z <: t é s: Egész évre 30 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 9.20 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: OR. GAAL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KALLAY ENDRE.. Szerkesztő: DR. BARANYAY JÓZSEF. Főinunk«társak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÍZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor uccu 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. k mag yar munkás i legfontosabb kötelessége úgy saját j magával, mini nemzetével és hivató- j sóval szemben a folytonos tanulás, j fejlődés. Ha az ember hallja a front- ! ró! hazajöll honvédeket, mind — ki- j vétel nélkül — kiemelik a német ka- j tona nagy szellemi felkészülíségétj, i műveltségét. A német katonák mills- j ói pedig' mind német munkások, akik ■ a békében úgy a mezőgazdaságban, ! mint az iparban a legnehezebb vagy ' a legegyszerűbb munkát végzik. Nem | csoda tehát, hogy a német gyárig izgató összeül a munkásaival, a német tiszt a legénységével, mert azok minden helyzetben tudnak viselkedni és minden problémáról el lehet velük beszélgetni. A német munkás szabadidejében nemcsak szórakozik, nemcsak gyomorember, aki minden jövedelmét eszein- iszomra költi, hanoiit olvas, tanul is. Távol áll tőlünk, hogy összehasonlítást végezzünk, vagy behunyjuk » szemünket a magyar munkás ériékes tulajdonságai előtt, meri a magyar olyan tehetséges nép, hogy maroknyi léle ménéit világviszonylatban az első helyei foglalja el. Csak egybe» érezzük a hiányt: az általános műveltségben. Erre kevés gondot fordít, — tisztelet a kivételnek. Kapott * munkásság oktatási a múltban esten a téren is, de — sajnos — abban nem volt köszönet. A liberális korseaklkiB a zsidóság szellemi túlsúlya ránehezedett a inunkóssaerveoctekrc is és ott inkább a nemzetköziségre, Anyagiasságra, cszíálybiarer*, gyűlölőire oktal Iák s aniH magyar szempontból kiemeltek, az sem volt Zrínyi, Pá*mány, Széchenyi, Prohósaka, hanem inkább a magyar zsenik sokszor rossz órájukban szüléiéi! forradalmi harci indulói. Ez kapott hangsúlyt »nem ;t* kinek drágább rongy élete, mint • haza becsülete ! Ha mi mindnyájan — kevésszámú magyarok — a hőn óhajtóit rn gyar egységet, magyar közösségi sorsot óhajtjuk, lia mi a magyar munkással őszintén keret kívánunk fogni és a társadalmi válaszfalakat őszintén meg akarjuk szűntetni, akkor a magyar munkásságnak be keil látnia, hogy azt a tátongó űrt, ami a szellemi dolgozók általános műveltsége és a magyar munkás műveltsége közölt van még ma, be kell lölíenünk, de nem úgy, hogy a szellemiek: nívója szálljon Jejebb, hanem hogy a magyar munkásság általános műveltségét, tudását, látóterét feltöltsük, kibővílsüL a mi szellemi kincseinkből, amelyeket szintén hosszas fárasaló és állandó t.múlással szerezhetünk meg. Ennek a nemes célnak szolgálatában kíván dúlván dolgozni a Munkásfőiskola. Ez elsősorban a magyar keresztény munkásság jólfelfogott érdeke, mert azt, amil az ember egyszer megtanul, többé senki el nem veheti. Akárhogyan végződik is a háború, a munka és vele a munkásság értékelése is más les^ mint volt s feltétlenül érvényesül«i lej a jobb és képaetteb munkás. A munkásságai néni reze.lieti más. salai maga a munkás, de ehhez a képzettség elengedhetetlen, különben mégis í lemarad a szellemi dolgosokkal szemben. Ha a jó pop Imiiig tanul, Iü h szellemi munkásnak folyton képceraie kell magái, hogy a leehnifc.1 csodáival mégváüózoíl világ életütemét, tempóját sikeresen kibírja, akkor nvm kell szegyeim « magyar munkás-Kollár Vilmost másiélévi börtönre ilóllók Dálasx D. K. hadapród úrnak Levelet kaptam öntől, hadapród úr, valahonnan Oroszországból. Nem ismerem önt, életemben sose láttam, a nevét se halottam. Mégis felkeresett soraival, mert úgy érezte: ismeretlenül is rokonok vagyunk. Rokonok, enfctek a szónak oiyan szerit s mély értelmében, amely még a vérségi kapocsnál is több, s amelynél erősebben s győzedelmesebben semmi se fűzhetne ua egymáshoz magyar s magyar embert. Ez pedig: a közös akarat s közös óét. A közös örömí s a közös fájdalom. Né haragudjék, hadapród úr, hogy így, a nagy nyilvánosság előtt válaszolok önnek. Azért se haragudjék, hogy levelét teljes egészében ideiktatom. De úgy érzem, sorai nemcssak nekem szólnak, hanem mindenkinek, aki ebben a városban él. Azoknak is, akik rádöbbentek arra már, hogy mit jelent ma magyarnak lenni itt s azoknak is és legfőképpen azoknak, — akik ezt csali hirdetik, fennm prédikálják, maguk azonban, bensőleg, igen tárni állanak attól, hogy megértsék: mi a kötelességük az új hivatására ébredt magyar élettel szemben. szál a levele: A Komáromi Lapokban, amelynek még idekünn a fronton is hűséges olvasója vagyok, egy rövidke, de annál érdekesebb cikk jelent meg nemrégen. A cikk szerint bizonyos urak. Számszerűit ketten, Komárom városában zaklatásnak vették, amikor a leventék megjelentek nál uk s kértek valami téli ruhaneműt a mi számunkra, az orosz földön harcoló magyar honvédek számára. A levente tisztelettel kért s kopogtatott az emberi szíveken. Adott is mindenki, aki csak adhatott, akiben ólt a ham iránti kötelesség érzése, az emberi jóság egy pPrányi szikrája. Az illetők azonban nem adtak. Nem adhattak, nem értek rá adni. ők zaklatást láttak a leventék kérésében s ha nem is szószer int így, de legalább is ezzel a gondolattal utasították el őket: mit lopják az időmet, menjenek a fenébe! A cikk végén, sajnos, még azt is olvastam, hogy az illetők nevére ne legyünk kiváncsiak. Tessék elhinni nekem, hogy mi. akik a magyar hazától oly messze küzdünk és harcolunk a magyar jövőért, mi kiváncsiak vagyunk az illető urak nevére. Mert a magyar honvéd, aki itt áll őrt vigyázva a Don partján, nemcsak előre, hanem hóira is néz. Észrevesz mindent. Észrevette ezt az esetet is és üzeni az illető ügyvéd úrnak és társának, hogy csak pár napra, csak egy éjszakára szeretnénk őket itt látni!...« 11 ad apród úr! Engedje meg, hogy mielőtt levelére válaszolnék, egy vallomást tegyek. Jól «ejtette, a cikkecskét én írtam, csak pár sornyi volt az egész, de higyje el, nagy lelki vívódáson mentein keresztül addig, amíg papírra vetettem. Önök jutottak eszembe ugyanis, önök, akik odakint küzdenek vérbenmak sem, h»gp Igenis hajlandó ismereteit bővíteni. Ehhez nem kell semmiféle anyagi áldozat, csak egy kis fcéSMCg, idő, «mit a munka után előír magának. A munfcásfőiskola előadói is dolgoznak egész nap és ezenfelül vállalják a nemzet iránti hőség-Irta: NEHÉZ FERENC sárban, forróságban-fagyban miérettünk; itthoniakért, önök, akiknek az áldozatához képest a mi legnagyobb áldozatunk is csak elenyésző parányi. önök. akikre ha rágondolunk, a féltésnek. aggodalomnak, a hálának! s a legnagyobb szeretetnek kell lenyűgöznie mindnyájuiíkat. Tudtam, hadapród úr, hogy ez- a szerény újság mindig öröm odakint. Tudtam, hogy az otthon tükrét látják benne, amelybe belenézni boldogság önöknek. Tudtam, hogy ha megírom a cikket, nem kerülheti ei figyelmüket, mert minden hazai betű üzenet itthonról, ami többet jelent odakint, mint a legfinomabb menázsi. Ezért vívódtam, hadapród úr, ezért dermedt meg a kezem s ezért nem iudtam felemelni a tollat. Arra gondoltam, igen, hogy a cikk, ami erről a szégyenről szól mert így keli neveznem — bánatot s nagy-nagy •fájdalmat fog okozni önöknek. Ne haragudjék, ha most egészen őszinte “lessek: attól féltem, hogy talán a fájdalom és keserűség kimondatja önökkel azt a szót, amelynél borzasztóbbat s hünösebbet nem tudnék most elképzelni odakint. Azt. a szót, hogy: hát érdemes? »Érdemes küzdeni, a vérünket hullatni, meghalni azokért, akik odahaza biztonságban vannak, akik árnyékban hevernek, ha tüzel a nap! s meleg szobába bújnak, ha dermeszt a fagy s akik mindezért még annyira se méltatnak bennünket, hogy a legcsekélyebbet adják, amit áldozni lehet?« Mégis megírtam azt a cikket. Megszólalt bennem az a hang, amely akkor suhant belém, mikor ott álltam a Déli-pályaudvaron s tovatűnő vonaljukat néztem. A vonat ablakából búcsút kiáltottak felérni s ez a búcsú a kötelességemre. inlelt. Nemcsak az én köte- 1 ességemre, hanem mindnyájunkéra, akik jelenleg a tollat tartjuk fegyverünknek. őszinteségre, nyílt vallomásra intett az a tekintet, amellyel ma elsősorban önöknek tartozik (az otthon. Tudjanak meg mindent, mi történik itt, tudják meg az örömet, de a bánatot is, amely itt felhősül rajtunk. Tudják meg, kik azok, akik a felhőket tornyosítják főlénk s akiket okvetlenül, minden körülmények között számba kell venniük — önöknek, amikor majd újra visszatérnek hozzánk. Mert igen, hadapród úr, akkor önöké lesz a szó. önöké, akik most meghurcolják, megvérezik a jogot erre a szóra! S Iáin. amit előre sejtettem, bekövetkezett. Csakugyan elolvasták a kicsike cikket, — szégyenünket, — de a visszhang, amelyet ön küldött rá levelével. nem keserű. Ezt a visszhangot nem a bánat és a fájdalom váltotta ki önből. Ezért vagyok boldog most s örülök, hogy mégis megírtam azt a cikket. Látom, hadapród úr. hogy7 megérből és s/.erdeiből ezt a külön íáraásúgjot, amelyet a munkásság azzal hálálhat meg, hogy nem hallgat a sut!!«gokra, a békeboniőkre, a kriüzálókra, hanem őszinte tanulásvággyal szorgalmasan eljár, minél nagyobb számban az előadásokra. P. telt. Megértette, hogy azokon .kívül, akik az új élet parancsa ellen még mindig vétót kiáltanak, vagyunk itthon olyanok is, akik megértettük a parancsot s teljesíteni akarjuk. Nem mindnyájunkat hív csak egy7 éjszakára« odaki, hanem csupán azokat, akiket már mi is kiközösítettünk magunk közül. Ezért válaszolom önnek, hadapród úr, hogy mégse legyenek kiváncsiak az illetők nevére. A nevük nem fontos. Ott künn, az orosz éjszaka borzalmainak közepette úgyse értenék meg, amint gyáván bemutatkoznak. Itthon pedig legyen erről meggyőződve, hadapród úr — nevük már a fejfákon van, amelyeket számukra a magyar élet készre-ácsolt. Szellemiségük, gyáva életük idolsót vonaglik már s bizonyos,. hogy sírjuk is hamarosan itt lóg domborodni a szebb magyar élet merénylői számára kerített, egyre bővülő temetőben. A név nem fontos, hadapród úr, -ismétlem. A szellem ellen van panaszunk, de tudjuk, hadapród úr, bizonyosan tudjuk, hogy7 mi fogunk győzni. S a győzelmünk felé vezető úton önök erősítenek bennünket, önök, akikről tudjuk — hadapród úr leveléből is, — hogy a tekintetük nem csak előre néz, hanem hátra is néz. Akkor pedig, a győzelem után, nem »csak egy éjszakára« küldjük oda ki az illetőket, hanem örökös, végtelen éjszakára, amelyből csak nekünk születik hajnal! Megjeleni a hadikölcsön átértékelés végrehajtási utasítása Nem kell külön kérelmei előterjeszteni 1 A pénzügyminiszter rendeletet adott ki a hadikölesönök rendezéséről szóló törvénycikk végrehajtásáról. A rendelet azokat a szabályokat tartalmazza, »melyek alapján az átértékelésre vonatkozó igények túlnyomó részt1’ elbírálható. Elsősorban arra hívja fel a figyelmet a rendelet, hogy a hadikölesönök átértékelése iránt nem kell külön kérelmet előterjeszteni. Az elbírálás ugyanis azoknak a bejelentéseknek alapján történik, amelyeket az érdekeltek hadikölcsönkötvényeik letétbe helyezésekor, illetőleg bejelentésekor már megtettek. Ha ezekből a bejelentésekből valamennyi szükséges adat nem volna meg-, állapítható, a hiányzó adatok bejelentésére az érdekelteket a Pénzintézeti Központ hívja fel. Az átértékeléshez való igényjogosultságot a pénzügyminiszter bírálja el. A határozatról az érdekelteket a Pénzintézeti Központ értesíti. Amennyiben az átértékelési jogosultságot megállapították, úgy a letétivagy átvételi hely az átértékelés címén járói készpénzt vagy új államadóssági címleteket szolgáltat ki. A kiszolgáltatás a letétbehelyezéskor kiállított elismervény bevonása ellenében történik és ez alkalommal semmiféle költség sem számítható fel
