Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-10-17 / 42. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1042. .október 17 t DUNAALMÁS Iria: Lenhardi György Az anyagi természetű feljegyzések között is sok érdekességet találunk. 1763-bari a gyü­lekezet a templom számára székeket készít­tet Komáromban. Molnár Mihály asztalos­nál 70 forintért, 1765-ben a templom nyugati falát, meny­­nyezetét, tornácát kijavíttatják, új harang­lábat készíttetnek. Mindez 372 rhénes fo­rintba és 3U/2 dénárba került. A többi költ­ség a templomra 442 forint és 31i/2 dénárt tett ki, mely költség egészen az Ekklesia Cassájából jött ki és sokakat nem instál-' tunk.« 1768-ban a templomra és parochiára 621 forintot költenek. A 69-ik esztendőnek vé­géig ment ki a Prédikátor keze alól 551 forint és 30 dénár. 1770-ben új rektor hivatott Debrecenből s az ez évi költség 604 forint. Az almási ref. tanító jövedelme 1716- ban a következőkből állt: Pénzben 25 forint Búzából 20 mérő Tavaszi árpa v. kölesből 5 mérő Széna 7 szekér Fa konvhára. Két hold őszi búza alá való három­szori szántás, majd a termés fearatása és behordása. Az Ekklésia szőlőinek kinyitása, met­szése, kötözése, kapálása és befedése. Halotti prédikáció után 50 dénár Halotti prédikáció után 100 dénár Keresztelőtől 12 dénár Egvbekelőktől 12 dénár A lelkipásztorok évi fizetése 1832-ben: Készpénz 40 forint Búza (40 pozsonyi mérő) 40 p. mérő, melybői 14 tiszta. 25 kenyérnek való. Hús 1 mázsa, azaz 100 tont Só 1 mázsa, azaz 100 font Faggvm 40 font Tüzelőfa 6 öl Kél hely sessionális földek három "nyomásban, melyeknek mun­káltatását az eklézsia végzi. Az eklézsiára tartozik a .papi rétek be­vetése és a takarmány betakarítása. Krumpli, kender, káposzta-földek szán­tása és a termés behordása. Szőlő megmüveltetése Stola-pcnz Az Ekklesia jövedelmének jegyzőkönyvé­ben 1810-től a kimutatásokban kis tételek­re vonatkozólag ilyen kifejezésekkel talál­kozunk: Erszényben volt, erszénybe jött, csészébe volt. csésze volt a V. Tractusé. Később ígv használják: Az Erszényből jött bé.< 1720-ból: Öszveadattak . Hütölteítek meg«. Az anyakönyvbe feljegyzett különböző esküminták őrzik, hogy hányféle tisztség volt Almáson a 18. század végén: presbi­ter. curator, harangozó (egyházi); malom­bíró, hegybíró, főbíró, törvénybíró. tanács­beli. nótárius, polgár, bába .(világi 1783-ban az almási rét. lakosok száma 578, 1788-ban 526, 1700-ben 527, 1802-ben 578. 1808-ban 511. 183t-ben a retormálusok száma Almáson: nemes 24. nem nemes447 (tehát 107-tel kevesebb, mint 1802-ben). 1938-ban 681 református és 29 evangélikus. * 1703—1800-ig megismétlődöd! szereplő református családnevek: Bagozi, Balázs. Ballabás. Balog. Bán. Barsi, Barta, Beretzki-Bereczki, Bernát, Bertalan, Bognár, Bolha. Boros, Botka. Bott, Bútsi-Búcsi, Budai, Búzás. Czibor. Csabai, Csapiár. Cseh, Cserepcsé­­nvi, Csizmadia-Csizmazia, Csokonai, Cson­té. Csulyak-Csujak-Csullyak-Gsutyok, Csu­­torás. Dómján. Erdei, Ercléli. Édes, Fehér- Fejér, Fejes, Galambos, Gombos, Gyarmati- Gvarmatj, Győrfy-Győrfi, Győri. Háiok, Halász. Harcsa, Ilédei-Hédai. Hegyi, Her­ezeg. Horgász, Horváth-Horvát. Ivány, ne­mes Juhász, Laczkó, Lami, Lehőtz, Lengyel, Lévai. Kalátska, Kálmán, Katona, Kelemen, Kenesei, Király. Kis-Kiss. Komáromi, Ko­­sóthi. Kotsis, Kormos, Kováts, nemes Ko­­váts. Körmöndi, Körösi, Kun, Makó, Ma­gyar. Maratskó, Marosi, Marisa, Marász, Mester, Mike, Molnár, Nagy, Nehéz, Ne­mes, Németh. Németi. Nyitrai, Ökuti. Pap, Pallói, Patkány. Pató, nemes Peröts. Petes. Piridé Pongrácz, Rezes, Róka, Rósás, Sal­­lai-Salai. Sánta, Sárközi. Solvmosi, Somo­gyi, Suhai-Sohai-Sohaj, Süveg, Szabó, Száki. Szálai, Szántó. Szarvas, Szathmári, Szekér. Szenczi. nemes Szente. Szent-Gvörgyi-Sz. Györgyi. Sz. Károlj, Sz. Miklósi, Szigeti, Szkárosi, Szoboszlái, Szombati, Szőgyi, Szűcs, nemes Takács, Takács, Tar-Taar- Tarr, Tanai, Tanyi, Tófh-Thót-Tott, Tímár, Tolnai. Tuba. Váczi, nemes Vaári, nemes Vári Nagy, Vas, nemes Varga, Vajda^ Ve­resegyházi, Veres, Vezekényi, Villai-Vittai, Virág. Vittech. Vizkeleti. Wáli. Warga, ne­mes Wargha, Wedres, Wégh, Well ás, Zá­­molvi. Gerhnt Gyula brgons- és zongorakészítő mester Komárom, Citrom-utca 1. sz. Elvállal mindenféle szakszerű javításokat bőrö*éseket és han­golásokat jutányos áron. 6W Zongorák vétele és eladása 1 Az üt felsorolt református családok leg­többjének foglalkozása a földmívelés. 100 év alatt pár mesterember is akad köztük, molnár, kovács, révész, halász stb»- továb­­bá a szükséges vezető foglalkozások: pap, tanító, jegyző. % 1800 1900-ig a következő református csa­láddal találkozunk megismétlődően. A la­kosság zömét a Barsi, Harcsa, Gsulvak. Dómján, Gyarmati, Kelemen. Kováts, Ne­héz, Szentgyörgyi, Suhai, Tar, Takács, Tóth, Varga nevek uralják. Nemes Antal. Balog. Balázs. Balás. Bal­labás. Barsi, nemes Bátky-Bátki. Becsei, Berki, Bíró, Boros, Bors, Borsos, Botka, Böszörményi, Csabai, Csernik, Csizmadia, Csiba. Csuha. Csontó, Csulvak-Csujak-Csu­­lyok, Csuka, Darási-Darázsi, Darótzi, Din­­gha. Domján-Domián, Dózsa. Erdélvi-Er­­deli, Farkas, Fejér-Fehér, Fekete. Fodor. Féljenek, akiket gyengére szabott a sors. Örüljenek a nagyok, az erősek; az idő Súlyos vaskereke rajtunk csikóidul, Az erősöknek is beléropog n vátla. Fönt, messze csúcson a havasi gyopárnak, Itt lent a. virágnak, fának. fűszálnak Az élet jógáért küzdeni, harcolni kell, Mert harcos kedvre parancsot adott az Űr. a • Ötvenegy Komáromban az A hétfői kivégzés fölkeltette az emberek kíváncsiságát, hogy mikor is volt Komá­romban a legutolsó kivégzés? Szerkesz­tőségünkhöz töt)!) kérdezősködés érkezett. Hála Isten,ez a szomorú aktusam.ult szá­zad második felében elég ritkán fordult otö nálunk. Az utolsó autonóm kivégzés Komárom­ban a mull század hatvanas éveinek az elején történt: 1863-ban. Azért nevezzük ezt a kivégzést autonóm akasztásnak, mert Komárom szab. kir. város ezt az akasz­tást a saját akasztófáján végeztette el és külön városi hóhérral. Akkortájban még sok városnak voll külön hóhéra, ami sajnos, azt bizonyítja, hogy a kivégzések olyan gyakoriak voltak, hogy azokat egy országos hóhér nem tudta volna elvégezni. Pár századdal előbb még Nagymegyernek is volt külön hóhéra, akinek elég gyak­ran akadt dolga. Nagymegyernek ugyanis pallósjoga is volt. még Mátyás király adta a városnak. Az utolsó komáromi városi hóhért Ten­­cser Györgynek hívták, öreg kort ért meg. Még ismertein olyan komáromiakat, akik mondották, hogy kis gyerek korukban lát­ták az öreg Tencsert, mint nyugalomba vonult hóhért. Tencser uram persze rette­netes foglalkozását nem fekete ruhában űzte, mint az utódai: Kozarek, Rali és a többiek, hanem rikító, ezüst paszománttal díszített vörös ruhában. Az akasztófa se volt akkor egyszerű cövek, mint most. hanem kél oszlopra fektetett vízszintes gerenda és erre úgy húzták föl a sze­rencsétlen elítéltet. Amikor a kegyetlen gyilkos szíve meglágyul Tencser György, az utolsó komáromi hóhér legutoljára 1863-ban egy januári na­pon dolgozott. Egy elvetemült rablógyil­kost akasztott, aki két emberi ölt meg. Horváth nevű érsekújvári szabó kileste a komárom—érsekujvári kocsipósta járást, amely egészen az érsekujvári vasút ki­építéséig közlekedett a két város között. A Becsali csárdánál fölkéredzkedett a pos­takocsira. A kocsis nem akarta fölvenni, mert már volt neki utasa, egy kiszolgált katona, aki Nyilramegyébc igyekezett a családjához. Nagy könyörgésre mégis föl­vette a kocsis és a kocsi tetejére ültette. Az elvetemült ember azzal hálálta meg ezt, hogy az esernyőjében elrejtett baltával a kocsist és la kiszolgált katonát hátulról fejbevágta. Mind a kelten szörnyet haltak. V postakocsit a gyilkos kirabolta. Tízezer forintot rabolt el. A gyilkosság a bajcsi erdő szélén toriéul, ahol még sokáig egy korhadó kereszt jelezte a szörnyű ese­mény!. A gyilkost soh.se találták volna meg, hiába hajszolta kél vármegye pan­dúrja, ha a gyilkos' kegyetlen Szíve még Földes. Gáspár, Geleszka, Gyarmati-Gvar­­matv, Győrfi, Győri. Halász, Halmán, Ha­lomi, danák, Hartsa-Harcsa, Hegedűs, Her­­czeg, Hordós, Horváth, Hölgyé Hörömpöli- Igmándi. Iván-Ivány. Juhász. Kalinkó, ne­mes Kalmár, Katona. Kecskeméti-Ketske­­m é I i - Kecs kémé ty- K ecs ke ifi é i h y, Kelemen, Kesselbauer, Kerekes, Király. Kis-Kiss, Klein, Komáromi, Kováts, nemes Kováis, Körmendi, Körtvélesi Rörtvélyesi, Kun, Ku­szák, Laczi, Lajos, Lalzkó, Lehner. Lévai. Malomsoki Maratskó-Maraeskó, Marosi, Starton, Mester, Mészáros. Mike. Mohos, Molnár, Muraközi, Nagy, Natkai, Nehéz, Németh, nemes Nyikos." Odor. Öllé, őri, Palotai. Pál, Pálvi, Patkány, Pap. nemes Patkó, Péli, nemes Pénzes, Pinke, Pőtze, Rabi, Rajtó, Rezes, Rovács, Sánta, Sár­közi, Sebestyén, Suhai, Süveg-Süvegh, Sza­bó, Szajkó, nemes Szárvári, Szántó. Szalai, Székel-Szókely, Szer, Szili. Szuh, Szűcs, Takáts, Tar-Thar. Tárnok. Tímár, Trenka. Tolnai-Tónai, Török. Tuba. Ungváry-Maj­­sicsovics. Vajas, Vajda, Váli, nemes’ Vári. Varga, nemes Varga, Vári Nagy, Varjas, Vasas. Vida. Villám, Zavaros, Zsíros. (Folyt. köv. Féljenek, akiket gyengére szabót! a sors. Az erősüknek is beléropog a válla. Ki az étet jogáért nem öl, kinyújtja Bú a kezét. * eljegyzi magúnak a Rálát. Féljenek, akiket gyengére szabott a sors. Mert belesodródnak az úrba: a Halál Lapátolja bete a gyenge nemzeteket Az erősek elől az örök múlásba. HABASZTY IMRE. Visszapillantás négy régebbi kivégzésre Antikor Komáromnak külön hóhéra voll éve volt utolsó kivégzés nem lágyul. A meggyilkolt póstakocsis öz­vegye két árvával maradt nagy nélkülözé­sek között. A gyilkosság után pár hónapra száz forinttal megterheltem pénzes levelet kapott egy hosszú levél kíséretében, hogy ne féljen, ha ez a pénz elfogj', küld még neki. Ez a tevét vezette a hatóságokat nyomra. Az akasztása a legnagyobb nyilvános­sággal, igen ünnepélyes [orrnak között tör­tént. A vármegyeház egyik kapu alatti"szo­báját rendezték be siralomháznak. Ide ez­rével tolongott a kiváncsi nép. A halálra ítélt nagyon jól viselkedett. Nyugodtan el­beszélgetett a kiváncsi látogtókkal és a saját esetére hivatkozva, erkölcsi prédi­kációt is tartott. A kivégzés egyik januári reggel, csikorgó hidegben történt. A gj'il­­kos szabót kocsira ültették és úgyszólván egész Komárom kikisérte utolsó útjára, ametj* a Nádor utcán, a Duna soron a pozsonyi kapun túl levő városi akasztó­­iához vezetett. Akkor még szokásos volt az ítélet kihirdetésekor a pálcatörés. A halálra ítéltnek joga volt beszélni a bitó­fa tövében. A gyilkos szabó olyan színpa­dias föllépést mutatott és olyan cikor­­nyás beszédei vágott ki, hogy az egész hallgatóságát megríkatta. A komáromi hó­hér ezzel az akasztással pontot tett szó-, morú pályafutása vegére. Többet nem akasztott. Nótaszóval a halálba! A következő kivégzés Komáromban 1878. év június 7-én volt. Dr. Kiss Gyula, komáromi ügyvéd, a Komáromi Lapok­nak hosszú éveken ál volt szerkesztője feljegyzéseiben megjegyzi, hogy ő akkor negyedik gimnáziumban járt és rajongá­sig szeretett tanáruk P a n g h y Özséb bencés tanár volt, aki a nyugalom éveit Komáromban töltötte és pár éve halt meg. ők, mint gimnazisták hallottak valamit suttogni, bőgj' akasztás lesz, de biz­tosat nem tudlak. A kedves és minden­kitől tiszteli tanár: Panghy Özséb egyik nyári napon, előadás után, szelíd hangon figyelmeztette a diákokat, hogy aki el mer menni a holnap reggeli akasztáshoz, an­nak örökre el fogja venni az ilyen szo­morú látvánj'ossúgtól a kedvét. Hiába sze­rették rajongásig a diákok a kedves tanárt, intelme nem használt, másnap reggel bi­zony megnézték az akasztást: katonai akasztás volt, amelyet még nagyobb pa­rádéval hajtottak végre, mint a legutóbbi komáromi polgári akasztást. Az elítélt Kellner Ignác mocsai, 22—23 .éves zsidó fiú volt. A katonaságtól megszökött és, egy kettős gyilkosságban vett részt. minb bűnsegéd. Dr. Schnitzer Ármin főrabbi* vigasztalta, akinek állandóan azt hangoz-' , tatba, hogy ő teljesen ártatlan, hiszen ő csak a lámpát tartotta. hogy a kél gyilkos társa jobban lásson az áldozatok meggyil­kolásánál. A siralomházban nagj-on vid'á-Lapátol a Halál MILUS vegyileg fest, tisztít ruhákat ' KOMÁROM Nádor-utca 3. Telefon 292. Alupiitnioli 1905. man viselkedett, evett, ivott, szivarozott és szebbnél-szebb nótával szórakoztatta a siralomházba betért látogatóit. Az ákasztó­­fa ott állott _ az Újvár keleti kapujától kivezető út mentén a gombai mezőre néző sáncon belül. Az elítélt bátran, katonás léptekkel ment a bitó alá, ahol beszélni akart, de a vezénylő őrnagy a dobosok­nak intett, azok belevágtak a dobokba és a halálraítélt beszédét nem lehetett hallani. Az akasztást már Kozarek hóhér végezte. Jellemző az akkori helyi sajtó gyorsa­ságára, hogy a helyi lap, a, Rováfs Albin, későbbi városi levéltáros szerkesztésében megjelent Komárom című lap az esetei három hét múlva írta meg. Az izstii iv.bl ógyilkos Tizenegy év múlva megint akasztanak Komáromban. 1889. december 5-én, az izsai rablógyilkost. Kiss Lajost, aki egy öreg házaspárt és egy 15 éves viruló szép­ségű leánji gyilkolt meg nagy kegyetlen­séggel. Lapunk, a Komáromi Lapok ekkor tizedik évfolyamában volt és dr. G a á! Gyula szerkesztésében jelent meg. ő volt Kiss Lajosnak a védője és amikor a ha­lálos ítélet megérkezett, még távirati úton kegyelmet kért Bécsből Ferenc József ki­rálytól. de a távirati kérésre nem jött válasz. Az ítéletet végre kellett hajtani Dr. Gaál Gyula egjr egész oldalas cikket írt a szomorú esetről. Bírák voltak PuJav Géza törvényszéki elnök. Thalj Géza. Sárköz jT Zsigmond törvényszéki íbírák, a vádhatóságot dr. Rossár Dezső királyi ügyész képviselte. Az elítéltet G j* a 1 ó k a y László, akkori komáromi ref. scgédlelkész. a későbbi nemesócsai ref. lelkész vigasztalta. Az elítélt nagyon várta feleségét a siralomházba, de az nem jött tőle elbúcsúzni. Kiss nagyon megtört a kivégzés előtt, bár erős ember volt, a bitófa zsámolyára úgy kellett fölvonszolni, Kozarek 3 perc alatt végzett vele. »Én hála Isién egésítségjös vágyót«! Két év múlva, 1891-ben újra akasztanak Komáromban. Vampli József kömlődi rab­lógyilkost. aki két 90 év felé haladó öreget gyilkolt meg és elrabolta 30—40 forintju­kat. Csizma árával tartozott a csizmadiá­nak és azt akarta kifizetni. Vigasztalója B a j c s y Gyula ref. segédlelkész volt, aki később Nagyianyon tett lelkész és most Burgenlandban lelkészkedik. A gyilkos a l siralomházból írt 70 éves édesanyjának. eveiét azzal kezdte, hogy: Én hála Isten egészséges vagyok és Édes Anyámnak is hasonló jókat kívánok,« Vampli nagjmn visszataszító külsejű volt, lerítl róla a gyilkos szándék. Megható volt, hogy ehhez a nem rokonszenves emberhez mégis ra­gaszkodott a felesége. Gyalog jött be Körn­­lődről és szegénységétől más nem tellett, három cső tejes kukoricát hozott be urá­nak egy kis kendőbe csavarva. Sűrű könnyhullatás között búcsúztak el egy­mástól. A bitófa alatt kérte az ottlevő égjük kömlődi elöljárót, hogy feleségét és gyermekét ne hagyják segítség nélkül. Mindvégig bátran viselkedett. I Hoz-e szerencséi az akasztóit ember kötele? Nemrég még a hóhér a kivégzés után jó üzleteket szokott csinálni az akasztott ember kötelének darabonként való eladásá­ból. Most már azonban nem szabad eladni á kötelet, amelyről azt mondják a baboná­sok, hogj* szerencsét hoz. Erre a szeren­csére nagj’on rácáfolt jó pár évtizede a szatmári eset, ahol Papp Béla egy juhászt bujtatott föl, hogjr testvérét ölje meg. A véres tett meg is történt. A bíróság a gyilkos juhászt életfogjiiglan ítélte cl. de a fölbúj tót akasztófára. Ez a Papp Béla ugj'anarru az akasztófára jutott, amely­­"npk egy döbbeni akasztásból megszerzett hóhér kötele a mellénye bélésébe - volt bevarrva. Éppen az a mellény voll rajta, amikor fölakasztották. • ígj* hoz szerencséi az akasztott ember kötete ,f: . ' . .' (bj)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents