Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-01-10 / 2. szám
4. oldal KOMAROMI LAPOK ■i 1912. január 10. Thermae Almasienses Közli: Lenbardt György. Pesten létem alatt, ha vágyom egy kis csendre és békére, el-ellátogatok a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárába, ahol kikapcsolódik az ember a nagyváros lüktető életiramából, hogy olvasmányai kapcsán felfelbukkanó kérdőjelekre magyarázatot, illetve feleletet keressen. Több évi könyvtárlátogatásom során nagyon sok gyönyörűségben volt részem. Sok kérdésre feleletet nyertem, de mondhatom, egy könyv sem örvendeztetett meg oly nagyon, mint egy szerény, kopott kis latin könyvecske: Torkos Justus János pozsonyi orvos közel 200 esztendővel ezelőtt írt munkája: Thermae Almasienses. Ezt a könyv — mint a neve is mutatja — Dunaalmásról, illetve annak legnagyobb értékéről, az almási hévizekről beszél kimerítő pontossággal. E könyvecskét lemásoltam és az egyik elmúlt nyáron nagy buzgalommal nekifogtam, hogy lefordítom. Olvasva még ment valahogy a dolog, de a szakszerű fordításnál már megakadtam. A véletlen azonban segítségemre jött. E nyáron Almáson nyaralt egy kedves ismerősöm, atyai barátom. Veszély Géza érseki tanácsos, győrrévfalui plébános, aki maga is a betegségét az almási fürdőben gyógyítgatta — a nyaralásra szánt idejének jórészét e munka fordításának áldozta. Azóta már elköltözött az örökké ragyogó napsütésbe, ahonnan megbocsátó elnézéssel szemlélheti az ittmaradottak lázas tülekedését és az egészség, a kellemes, hosszú élet utáni olthatatlan vágyát. E kis közleményt elsősorban az Ö kedves emlékének óhajtom szentelni. Másodsorban a kedves komáromiakn/ k, kiknek Almás mindig kedvenc fürdőző, kiránduló- és nyaraló-helyük volt. És abban a tudatban, hogy a közel jövőben a mai kor kívánalmai szerint a fürdőt is átépítik és megnagyobbítják, szolgáljon; e pár sor viszszapillantásul a hely múltjára és reménységül a szebb jövőre. * Mielőtt még átadnám; a szót a mü szerzőjének, rövid hozzáíűzésképen megemlítem, hogy) a régi fürdő, amiről Torkos János beszél, a mostani református templom mellett volt, mely egykor — egyesek szerint bencés — csúcsíves templom volt és a vasút építésénél ráépítették a töltést. Töltésen túl, a Duna-parton az elfojtott forrás újra fölfakadt, melyet még ma is használnak. 1925-ben Nemes Jenő, az akkori jegyző kezdeményezésére dr. Antal Pál és szerénységem tervei szerint egy betonmedence készült, mely hivatva lett volna a forrásvizet összegyűjteni és a medence oldalából csövön keresztül tisztán továbbadni. Ámde a vasúti vonalmémökség is beleszólt a dologba és a forrás megkezdett körülépítménve félig készen abbamaradt. Invenciózus és fáradhatatlan jegyzőnk, vitéz Böszörményi Ödön azóta egy új kutat fúratott körülbelül az ősfürdő közelében, a vasúti töltés falu felőli oldalán. Pompás kénes, szénsavas vizet kapott, melyet palackozva közkinccsé óhajtott tenni, ámde ez is, mint oly sok más szép dolog, megfelelő tőke híján megfeneklett és várja a jobb jövőt. A mai fürdő helyére vonatkozólag megemlíti Torkos János, hogy »az Almás felett létező tóban is találhatók ezekhez a hévforrásokhoz nagyon hasonló források, de a fentiekből világos, hogy azokat sohasem használták fürdésre, hanem csak ezeket, mégpedig a rómaiak idejétől kezdve a mai napokig, és hogy fürdők állandóan csak ezen, a helyen voltak.« A háború előtti évtizedben Till, az akkori uradalmi intéző eleinte saját használatára, majd később közhasználatra kabinokat épített ide, majd a kénes tavacska oldalát deszkaburkolattal megkötötte és így, ha primitív formában is, de használhatóvá tette. Ebből a kezdetleges állapotából fejlődött tovább a imái fürdőig és várja a korszerű továbbfejlesztését. A fentiekben röviden elmondtam mondanivalómat, most beszéljen tovább a jó öreg Torkos Justus János. ÉRTESÍTÉS Tisztelettel közlöm Komárom város gazdálkodó és szállítást , vállalkozó közönségével, hogy az évtizedek óta fennálló Blummenstein-féle és azt saját nevem alatt tovább fogom vezetni. Vállalok minden e szakmába vágó munkálatokat s azon fogok iparkodni, hogy t. megbízóimat mindenkor jó munkával elégítsem ki, s megelégedésüket elnyerjem. Kérem szives támogatásukat. Tisztelettel CSIVRE VINCE kovácsmester Megyercsi-utca 42, sz. AZ ALMÁSI HÉVIZEK tekintettel azok fekvésére, alakjára, gyógyító erejét és tulajdonságait összefoglald tartalmára, A Magas Magyar Királyi Kamara megbízásából írta Torkos Justus János orvostudor és Pozsony szab. kir város rendes tiszti orvosa. « Pozsony, Royer nyomda, 1746. évben. * Felkent Császári Királyi Felségnek Legkegyelmesebh Asszonyának A Magyar Királyi Kamara Elnökének Alelnökének és Tanácsos Uraimnak, az igen tiszteletre méltó és kegyelmes Uraimnak Életet és Üdvöt. * Nagyméltóságú, Méltóságos és Tekintetes Uraim! Első Mátyásról, Magyarország felséges királyáról beszélik a történetírók, hogy Budán és Visegrádon kívül különösen Tatán és Komáromban voltak díszes királyi palotái. A tatait aranyos stukkókkal, nagyszerű szobákkal, kirakott mennyezetekkel, melyek a sok aranytól és díszes domborművektől ékeskedtek; a komáromit pedig dús levegősebb, tágasabb ebédlőkkel, mindenütt kockás mennyezettel, virágos erkélyekkel, különféle királyi keretekkel, gazdag vadaskertekkel tette díszesekké. A dunai gyönyörű vidék behajózására, a várkastélyok mintájára ebédlővel, előcsarnokkal, férfi és női szobával, fogadólermekkel felszerelt dunai gályát építtetett, melyet »Bucentaumsz«nak*) nevezett. Komárom alatt, a Duna partján, Tata és Almás közötti mérföld közepén, ahol a római légiónak számtalan emléke maradt fenn, melyet ma a rómaiak Coloniájának, — tévesen Apollóniájának — neveznek,' ló- és ügetőverseny-teret létesített. Mind a tatai, mind az almási melegvizü gyógyfürdőket használta. Ezen előzményekből is. világos, hogy Mátyás király Őfelségének Komárom, Almás és Tata közti terület éppen a vidék kelle-, ürességénél fogva szolgált gyönyöreinek és élvezeteinek színhelyéül. Az idők mostohasága ezen helyek fényéből ma már úgyszólván semmit sem hagyott ránk, de megmaradit a királyi élvezetre alkalmas vidék, úgy Tatán, mint Alknáson a hévizek bősége. Ezek gyógyhatás, szempontjából, a rászorulók számára egyáltalán nem különböznek egymástól. Mivel pedig a felkent császári és királyi Kegyelmesasszony őfelsége a komáromi — előbb állami birtokot legújabban az elmxdt 1744. évben a saját házi birtokai közé sorolta, annak kormányzását a Magas Kamarára bízta. A Magas Kamara nem is mulasztja el, hogy ezt a kamarai birtokot is úgy ne kezelje, hogyi a királyi kincstárnak is nagyobb hasznot hozzon és annak előbbi fénye némikép újra feltámadjon. (Folyt, köv.) *) Bucentaurus volt a neve a velencei dogé hajójának amelyen eljegyezte magát a tengerrel. Kis irka-firka Nők, egymásról Annával vagyaink színházban. Korán érkeztünk,, még csak most gyülekezik a nézőtér népe. A sor szélén ü'üink s többizben is fel kell állnunk^ hogy a későbben jövőket bebocsássuk. Van, aki háromszor is ki-betolakodik, amíg megnyugszik a helyén. Később leoltják a lámpákat, a zenekar hangolni kezd, megjelenik a karmester, már éppen húzzák a függönyt, amikor nagy lihegve megérkezik baloldali szomszédom isv rápillantok. véletlenül ismerem. Magda ő, a szerkesztőségi titkár. A sötétben egymásra tekintünk, megismer ő is. — Jó estét! — bólintN — maguk is itt? — Mi is, — mondom, — aztán Annára nézek, — ti még nem ismeritek egymást. Ez Anna, ez meg Magda. A két nő egymáshoz hajol a félhomályban. Kezet fognak. Csak a szemük villanásán látszik, hogy »felmérik« egymást. Azzal visszadől mindkettő a helyére, mert a zene felharsan s éles fénnyel gyulladnak ki a szufl'ilalámpák. A két nő olykor, az előadás egy-egy pihenőjében röviden egymásra méz. Hol Anna pillant Magdára, hol Magda Annára, de olyan ügyesen, hogy egyszerre nem néznek egymásra sohasem. Az első felvonás vége előtt Magda íelémhajol, suttogva kérdi: — Hány óra? Van már kilenc? — Öt perc múlva, — súgom,— hová megy? — Csak az első felvonást jöttem megnézni, a többit már láttam. Sietnem kell a külügyminisztériumba, a gazdám ott vár. Isten vele, szervusz, Anna. Anna bólint a sötétben, a két nő ismét kezet fog s mire az első felvonásnak vége van, Magda már suhan is a ruhatárba. Anna egyideig tapsol, körülpillant a nézőtéren s később eszébe jut Magda is. — Szép, helyes nő a szerkesztőségi titkár, — mondja, — jól ötözik. — Igen, — felelem, — jó feleség, jó kolléga s tehetséges asszony. Anna felélénkül: — Szakasztott ugyanolyan szabású volt a ruhája, mint a Violáé. S az előrész pontosan abból a zöld anyagból való, amit én is hordok, nézd. Egyforma kelme, Szénásy-maradék. Csak a kézelője más szabású s a gallérja helyett csipkefodrot visel. Az a gyors, és határozol!, látszik, hogy önálló, kereső nő és sok emberrel érintkezik naponta a hivatalában. S most Anna egy kicsit eltűnődik. Maga elé néz, úgy folytatja még: — Csak én a nyakrészt, a nyakrészt azért máskép oldottam volna meg... Talán zártabb formát választoltam volna, talán... Én csak bámultam. — S mondd, találkoztál te már a nahaíárban is ezzel a Magdával; hogy ilyen jól megnéztél rajta mindent. Most Annán volt a csodálkozás sora: — Én? Most láttam először, itt, melletted. — S ebben a sötétben mindezt ilyen jól megjegyezted? Én egy nyakkendőt nem tudok megjegyezni erős lámpafénynél a legjobb barátomon. Anna öntudatosan legyinlett: — Hát ezek is vagytok ti, férfiak. Másnap Magdával találkoztam a szerkesztőségben. Magda éppen egy levelet diktált a gyorsírónak, aztán három asztali telefonja közül kettőn beszélt egyszerre s közben a leveleket Ixjntogatta: Kél levél között felnézett: — örülök, hogy megismerkedtem Annával tegnap este, — mondta, — kár, hogy el kellett futnom még szünet előtt. S érdekes, hogy ugyanolyan zöld anyag volt a ruhája előrészén, mint amilyent én vettem maradéknak Szénásytól. A szabónője ügyesen oldotta meg a kérdést, olyan nehéz ma megfelelő anyagot kapni. Az a szabás nagyon illik az alakjához, legfeljebb én máskép húztam volna a gloknikat. Mindegy. A karperec antik, nem? — Az Isten szent szerelmére, aszszonyom, hogyan látta maga mindezt azon a sötét nézőtéren s hogyan tudták úgy megtekinteni egymást, olyan eredményesen? Magda félreolta a leve’eket s a telefonkagyló után nyúlt. Úgy tetszett, magasról s a nők ősi, nem titkolt fölényével tekint le rám, sőt, végignéz rajtam gőgösen s önérzetesen, mielőtt felelne: — Hát mit gondol maga, egyáltalán, mit gondol a nőkről? S végigsímított a ruháján. De, hogy barna, vagy sötétkék volt-e a ruhája, szavamra, már abban a pillanatban sem tudtam. S ez a férfiak egyik bűne. Szombathíj Viktor. MILUS vegyileg fest, tisztít ruhákat KOMAROM Nádor-uica 3. Telefon 292. Alapíllaloll 1905. Farkas bácsi meghall Komáromnak egy közismert, népszerű, közszeretetnek örvendett tagja költözött el az élők sorából: Farkas István, és pedig megható körülmények között. Valóságos Filemon és Baucis, a régi hitrege két ismert alakjaként hagyta itt ezt a földi siralomvölgyet Farkas bácsi feleségével együtt. Farkas bácsi felesége a hét végén hosz-' szabb be legeskedés után meghalt és hőn szeretett, hitvesének elmúlása annyira-szíven ütötte szegény Farkas bácsit, hogy pár óra múlva ő is követte hűséges feleségét a másvilágra. Együtt, közös sírba temették el őket vasárnap a református temetőben, igen nagy részvét mellett. Farkas bácsi 90, hű éle lepár ja 86 éves volt. Farkas István mint molnármester résztívlett a ma már csak emlékeiben élő komáromi molnárélet mozgalmas forgatagában. Tanult, olvasott ember volt és így hamarosan vezető szerepet vitt a komáromi molnár-céh életében, a céh jegyzője volt és sok jegyzete, feljegyzése maradt a rég letűnt, szép molnárvilágból. Sok • értékes adatot közölt velünk is, valahányszor a régi, elmúlt időkről írtunk. Később az iparosok segítő és temetkezési egyletének lett főfunkcionáriusa, majd könyvtárnoka. Soha lelkiismeretesebb könyvtárost, mint ő, el sem lehetett képzelni. Szerette a könyvet és annak valóságos terjesztő apostola volt, A művelődésnek, az önképzésnek haláláig híve volt. Nem lehetett Komáromban olyan kulturelőadás, hangverseny vagy műkedvelő szinielőadás, melyet ő.meg ne nézett volna. A most lezajlott komáromi Művészeti Hetek előadásain is láttuk még u jó Farkas bácsit, aki még magas kora ellenére ís tanulni, rudasát gyarapítani akarta. Mintaképe volt a művelt, önmagát halálig képző magyar iparosnak. Vajha a Magyarok Istene megszaporítaná, a hozzá hasonlók számát, akkor a magyar ipar. is mérföldes lépésekkel haladna előre. Komárom egy népszerű slakja Kint el Farkas bácsival, aki mindenütt ott volt, ahol a magyar kultúra harcosai, dolgoztak a magyar művelődés érdekékén. Emlékét szeretettel őrizzük meg és csendes pihenést kívánunk a hosszú, élet után bízón nyara* kifáradt testének, bár az ő szívós akarata legyőzte a testi fáradságot és élete utolsó napjáig nem látszott rajta, hogy már elfáradó tt. (bj) Ä kisiparosok adókedvezményének előkészítése Egy évvel ezelőtt jelent meg a pénzügyminiszter rendelete a kisiparosok részére nyújtandó úgynevezett tételes adókedvezményekről. A rendelet szerint az az iparos, aki az 1941. évben legfeljebb egy segédet és egy tanoncot, vagy segéd nélkül legfeljebb két tanonooí alkalmazott, kereseti adóját az 1942. évben nem az 1941. évi tényleges keresete után fizeti, hanem tételes adózási kedvezményt kap. Ennek az egy évvel ezelőtt megjelent rendeletnek tehát tulajdonképpen csak ebben az évben mutatkozik a hatása a kisiparosok adóterheinek csökkentése tekintetében. Az előkészítéseket tehát most kell megtenni, hogy a jövő évre szóló adókivetéseknél a kedvezményt az arra igényt tartó kisiparosoknál érvényesíteni lehessen. Az ipartestületek most gyűjtik az adatokat, melyekben részletes adatokkal fel kell sorolni a tételesl adókedvezményben részesítendő ipartestületi tagokat. A névjegyzéket az ipartestületek felterjesztik az illetékes adófelügyelőségekhez. Az ipartestületek feladata egyúttal, hogy az adókérdésben hozzájuk forduló tagjaikat felvilágosítsák, kioktassák az adókedvezményre való jogosultság feltételeiről és részletes körülményeiről. vékony lánc jól áll a nyakához, szőke haja természetes, nem festett. — De Anna, — bámulok el. — Nos, igen, — folytatja Anna, miközben a páholysor felé néz, — szép volt az ujján az a brilliáns is, csak az illatot, amit használ, nem kedvelem. Ez okos, energikus nő lehet, PANNÓNIA SZÁLLÓ Budapest, Rakóczi-ut 5. Központi fekvés. Korszerű kényelem. Egyágyas szobák 6 P-től 12 P-ig, kétágyas szobák 9 P-től 18 P-ig. Éttermében Veres Károly és cigányzenekara muzsikál. (638) Elismerten kiváló konyha. Polgári árak!
