Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-10-17 / 42. szám

Helranhormodik évfolyam 42. szám 33 Szombat, 1942 október 17 Politikai, társadalmi ‘ és a Varmegyei Tüzoltószövetség, közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Daloskerüleí és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő,- negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Uj rend i termelésben Irta: Lossonczy István m. kir. közellátási miniszter Alapította: néhai TUBA JANOS. — Főszerkesztő: DR. GAAL GYULA. Felelős szerkesztő: DH. KÁLLAI ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAI7 JÓZSEF. Főmimkatársak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucea 29. esz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Äz elmulS héten egy kivégzés két rögtönitélő bírósági tárgyalás volt Komáromban Rövid ülést tartott a vármegye kisgyűlése és közigazgatási bizottsága Komárom, vármegye kisgyűlése és köz­­igazgatási bizottsága október 13-án tar­totta szokásos havi ülését a vármegyeház kistermében vitéz Nagy Nándor főispán elnöklése mellett. Eisgyűiés A vármegye törvényhatósági bizottsága szeptember 30-án tartotta rendes őszi közgyűlését és legutóbbi kisgyűlését, így a. kisgyűlés elé tartozó ügyek száma meg­lehetősen alacsony volt, miért is a kis­gyűlés alig tartott 3/4 óra hosszat. Napirend előtti felszólalás híján a kis­gyűlés nyomban a tárgysorozatra tért A közgyűlés elé tartozó ügyek előkészíté­sében javasolja a közgyűlésnek, hogy Békés vármegyének a hatósági bábák fizetésreudezése tárgyában megküldött kormány feliratát hasonló szellemű fel­irattal támogassa. Ma, amikor a család­­védelem kérdése áll előtérben, nemzeti értékű jelentőséget nyer ez a kérdés. A gúta-negyedi vicinális közút és az izsapi Csiliz-híd munkálatainak felülvizs­gálása során a kisgyűlés javasolja a köz­gyűlésnek, hogy a jelentést vegye tudo­másul és az államépítészeti hivatalnak a íelmentvényt adja meg. Saját hatáskörben a kisgyűlés 500 P segélyt szavazott meg Szentmihályfa köz­ségnek útátereszek létesítése céljára, 7.50 P segélyt utalt • Bogya község részére dögtér és hullaverem létesítésére, Gelle község részére a ragadós száj- és köröm­fájás zárlata miatt felmerült költségek megtérítése fejében 1033 P-t szavazott meg, Neszmély község részére pedig víz­mosás megkötésére 1000 P előleget utalt ki. Ez év januárja óta a vármegye négy aljegyző teljesít katonai szolgálatot, 8 közigazgatási gyakornoki állás pedig pá­lyázók hiányában betöltetlen. Azóta ezeknek a ni.inkáját dr. Felső Lajos és dr. Molnár .Jenő .aljegyzők vég­zik és csak az ő túlfokozott munkássá­guknak köszönhető, hogy az ügyellátás a vármegyében fennakadást nem szen­vedett. A legutóbbi számonkérőszék is elismeréssel emlékezett meg jelentésé­ben e kél kiváló aljegyző munkásságá­ról. szorgalmáról és lelkiismeretessé­géről. A kisgyűlés ezt az elismerést most akként juttatta kifejezésre, hogy e két érdemes tisztviselő részére 1942. februártól kez­dődően havi 50 P jutalmat állapított meg mindaddig, amíg a tisztviselői lét-, számban a helyzet lényegesen nem javul. Ezután az egyes községek részéről jó­váhagyás céljából felterjesztett határoza­tokat bírálta felül a kisgyűlés. Kozlgcszgdásl bizottság A vármegye közigazgatási bizottságá­nak ülése fél -ii órakor kezdődött. Napi­rend előtti felszólalás híján a bizottság «•kőnek az alispán jelentéséi hallgatta meg. Eszerint megtörtént Bököd község­nek a gesztesi járástól a tatai járáshoz átcsatolását kimondó határozat végrehaj­tása. A tisztviselők létszáma állandóan apad. utánpótlás egyáltalán nines, a jog­­végzett ifjúság más, jobb jövedelmű elhelyezkedést keres. A helyzet így állandóan rosszabbodik, ami súlyos gondol okoz a vármegye alispánjának. A közellátás tekintetében a legutóbbi közgyűlésen előterjesztett alispáni jelen­téshez újabb hozzáadnivaló nincs. Tűz­eset 18-szor fordult elő 46.000 pengő kárral, melynek egy része biztosítás út­ján megtérül. A közbiztonság kielégítő, fegyelmi eljárás vármegyei tisztviselő el­len nem volt folyamatban. Löké Károly biz. tag sajnálattal hallja a tisztviselőhiányra vonatkozó adatokat. Különösen aggodalommal tölti el az, hogy amíg a tisztviselők egyrésze a rossz fizetés mialt kilép a vármegye szolgála­tából, hogy más, jövedelmezőbb életpá­lyán keressen elhelyezkedést, addig más­részről az utánpótlás teljesen megszűnt, aminek oka ugyancsak a közigazgatási tisztviselők mostoha ellátása. Ez a hely­zet jóra nem vezethet és ezért szükségesnek látja, hogy úgy a köz­igazgatási bizottság, mint az alispán az előre Iáiható következményekért a felelősséget már most hárítsa el ma­gától. A vármegye a maga részéről elkövetett mindent, hogy ez az áldatlan állapot or­voslást nyerjen s ltja, e törekvése rajta kí­vül álló okokból eredményre nem veze­tett, azért a felelősséget vállalni nem le­het. Kéri azonban a vármegye tisztikarát, hogy a lehetőség határáig teljesítse kö­telességét a vármegye közönsége érdeké­ben; A bizottság az indítványt magáévá tet­te, az alispán jelentését pedig egyhan­gúan tudomásul vette. A korszerű hadviselés, amely fegy­verei közül nein nélkülözheti a gaz­dasági hadviselés eszközeit, nagy kö­vetelményeket lámaszí az ország gaz­dasági éleiével szemben. A háborús gazdasági feladatok közül biztosítani kell a hadsereg ellátását a hadfelsze­relési ipar termelésének folytonossá­gát, sőt fejlődését és gondoskodni kell a hátország, a belső front ellátásáról is, oly értelemben, hogy a lakosság­nak az a része, amelyik nem fegyver­rel a kezében harcol, olyan ellátási helyzetbe kerüljön, amely lehetővé teszi a szükséges legnagyobb fokú erőkifejtési is. A hátország közellá­­lása nagy mértékben befolyásolja -a háború kimeneteléi, azért minden esz­közzel gondoskodni kell annak zavar­talan ellátásáról. Az ellenséges hadviselés totális há­borút vezet, amely nem szorítkozik csupán a kél szembenálló hadsereg harcára, de kilerjoszkedik a hátor­szág életére is s annak zavarására, rombolására és káros befolyásolására förekszik. Ennek a körülményiiek a felismerése megköveteli, hogy a hát­ország, azaz a belső front, a hadsereg­hez hasonlóan, céltudatos szervezett­séggel és felkészültséggel utasítsa visz­­sza az összes ellenségei befolyásolás si­kál. A belső front szilártlsága meg­követeli azt, hogy az ország minden rétege, a lakosság minden egyes tagja egyformán viselje el mindazt az ál­dozatot, amelyet a háború következté­ben vállalnia kell. Ezt az áldozatvál­lalást megkövetelik tőlünk azok, akik az ország halárain kívül harcolva éle­tüket minden pillanatban kockára te­szik, ele megköveteli a magunk lelki­­ismerete is. A közellálás biztosítása megköve­teli, hogy mindazon termelői rétegí k, amelyek munkájukkal a feladatok megoldását elősegítik és megkönnyí­tik, a háborús idők közepette foko­zottabb felelősséget vegyenek részt a termelésben. A magyar gizdalársada­­lom elsőrendű kötelessége, hogy a termelésben reá váró feladatokat egy­ségesen oldja meg és minden felesle­gét a megfelelő módon hozza a piac­ra. Amikor a nemzet fennmaradása érdekében élelhalál harcot vív, min­den embernek honvédelmi kölelessé­­ge, hogy kivegye részét ebből a harc­ból. A magyar gazdaközönségink, amely az ország legnagyobb és l<g­­fonfosabb hadiüzemének tulajdonosa, irányítója vagy munkása, legfonto­sabb kötelessége, hogy megfelelő ter­meléssel biztosítsa az ország közélel­­inezésél, meri fizikailag csak úgy ál­líthatunk fel követelményeket a mun­kással, az iparossal és a szellemi munkással szemben, ha az élelmezés­hez szükséges táplálékot biztosítjuk számukra. Közellálásunk eddigi rend­szere a kenyér- és zsírellátási nagyjá­ból biztosítani tudja. Békében is, de méginkább háború idején, szükséges, hogy a számítások során mindig előre figyelembe vegyük az előre nem lá'­­ható tényezőket és azon kell lennüu hogy ezeknek a tényezőknek a ked­vezőtlen hatásait a lehetőségh'Z ké­pest csökkentsük. A jövőben tehát olyan intézkedéseknek megvalósításá­ra törekszünk, amelyek ezeket a ki­­sebb-nagyobb akadályokat és zökke­nőket lehetőleg megszüntetik és biz­tosítani tudjuk az állandóságot az ellátásban és a fejlődési a termelés­ben. Az igazsághoz híven megállapíthat­juk, hogy a közellálás rendjének biz­tosításáról sok olyan intézkedés voll, amely nem váltotta be teljes egészé­ben a hozzáfűzött reményeket. Énmk több oka voll. Amikor az elmúlt gaz­dasági évben a katonai beszerzőoszBa­gók segílségével vették igénybe a ga­bonái, akkor a pillanatnyi helyzet ez, a szükségmegoldást parancsolta. A ta­pasztalatok azonban azl mutatták, hogy ezt az eljárási a jövőben mel­lőzni kell. A folyó évben már a-esép­­lésnél vettük számba a gabonát a eséplési ellenőrök segílségével. Ez sem bizonyult tökéletesnek. Egyrészt nagy költséget jelent, másrészt az el­lenőrzésben is sok helyen hibák mu­tatkoztak, de legfőbb hibájuk, hogy a gazdák tájékozatlanságban voltak, hogy mi a közellátási szükséglet és termelésükéi nem tudták ennek meg­felelően beállítani. De nehézségek áll­nak elő annak folytán is, hogy akad­nak olyanok is, akik nem akarják im egér leni az idők szavát s a beszol­gáltatásra előírt gabonát a megfelelő időpontban nem szolgáltatták be, de ónnak a köz elől való elvonására tö­rekszenek. A későbbi elszámoltatás­kor természetesen mind nkinik kid ­ről a bűne, de addig hiányoznak azok a készletek, amelyeket be kelleti volna Szolgáltatni és ha az előre megálla­pított számításokba hibák csúsznak, ezek olyan nehézségeket jelenthetnek, amelyek a zavartalan közellátási rend­kívül megnehezítik. Uj utat kellett tehát keresnünk, hogy a termelés és az ellátás kérdését összhangoljuk. A kiindulási pont az, hogy minden gaz­dának kötelessége azt termelni, amire az országnak múlhatatlanul szüksége van. Ha ez megtörtént, akkor az or­szág lakossága munkáját nyugodtan végezheti, hiszen ellátása biztosítva van, viszont a közellálás irányítói is nyugodtak lehetnek, mert tudják azl. hogy a szükségesek rendeklezésükr? fognak állani. A gazda tehát előre tudja, hogy mi az a mennyiség, ame­lyet termelnie és beszolgáltatnia kell s ez feltétlenül hozzásegíti őt ahhoz, hogy termelői tevékenységéi a rend s gazdálkodás keretein belül nyugodl lelkiismeretid végezhesse. Amit az előírt mennyiségen felül termel és a közellátás rendelkezésére bocsa*, ezért jutalomba részesül. Az új ter­­indési rend ösztönzőleg kíván hal­ni a termelésre, amely mellett biz­tosítva láthatja a gazda munkája és áldozata eredményét. A kataszteri tiszta jövedelem alap­ján megállapítandó gtbonabeszolgál­­tafási kötelezettség nem jelent a jelen­leginél nagyobi) megterhelést a gaz­dára. Amikor azonban jutalmazzuk azokat a szorgalmas gazdákat, akik felismerve a nemzet érdekeit, segítsé­günkre sietnek, ugyanakkor büntetni fogjuk azokat, akik a mai idők kö­zepette is elhanyagolják földjeik m g­­művelését. Akik a megkívánt ered­ményt nem érik el, a hiány értékét többszörösen felülmúló büntetést fog­nak fizetni a köznek, mert nem g z­­dálkodtak megfelelően. Az új termelési rend keretein belül tehetőséget nyújtunk a gazdáknak, hogy az ügyesség, a tehetség és a szorgalom érvényesüljön. Szilárd meggyőződésem, hogy az általunk elgondol! termelési rend. ha imunkás és gazda átérzik a nemzet irányában szükséges kötclességíeljesí­­tést, minden irányban csak megnyug­vást hozhat és egyúttal hatalmas ösz­tönzője lesz a termelésnek. Lesznek zökkenők, amelyek elkerülhetetlenek, de mindenki előre tudván ’kötelessé­gét, nyugodtan állíthatja be termelési tervét, amelynek alapján biztosítható tesz az ország közellátása és megtalál­ható a fejlődés útja.

Next

/
Thumbnails
Contents