Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-10-10 / 41. szám
Haivaxtharitiadik évfolyam. 4L szám. ÉMÍdtt« Szombat, 1942 október 10, "fel Politikai, társadalmi és köz gazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: DK. GAAL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KÄLLLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAI JÓZSEF. Főni unka társak: SZOMBATI! Y VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 29. sz. Telefon: 80. Nádor ucca Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Az ifjúsághoz in!éze!l miniszlere.’nöki szózat, amely a nemzet nagy gyásziinnepén hangzott el, méltán ragadta magával nemcsak azt az ifjúságot, amelyhez azokat a nemesen tartalmas intelmeket intézte a miniszterelnök, hanem az öregeket is, akikkel szemben még alig hallott őszinteség nyilvánult meg a italai más beszédben. Állandóan halljuk és hallatjuk, hogy az ifjúság a nemzet jövője, sűrűn idézzük a költőt, hogy »nem lesz gyümölcs a fán, melynek nincs virága« és mégis arra az őszinte és tárgyilagos megállapításra jutott el a miniszterelnök, hogy úgy az 1819-cs, mint az 1918-as összeomlás után elmulasztottunk fiatalságot, lendületet, hívőket nevelni, elmulasztottuk tettrekésszé nevelni azt a fiatalságot, amely az elkövetkezett nagy időkben hivatva volna kitölteni minden hiányt. Ez a megállapítás az öregeknek szól, mert hisz az öregek kötelessége lett volna az ifjúságot nevelni, az atyák feladata volna fiaikat mindarról felvilágosítani, amit tapasztalataik alapján a nemzet sorsára nézve károsnak vagy hasznosnak ismertek meg. Ehelyett azonban az 1918-as összeomlást követő idők az ifjúság panaszától voltak hangosak, akik úgy érezték, hogy az öregek nem engedik őket érvényesülni sem a magánélet ben, s e in a közélet terén. Ez időtől kezdve lett mindinkább feszültté a viszony az apák és fiúk között s ebben a kenyérért és érvényesülésért folytatott vérleien harcban nevelődött ki egy különös típusa a fiatalságnak, amely a nemzeti ideálokkal ellentétes világnézeti szélsőségek szivárványa ulán szaladt abban a téves hüben, hogy ott találja meg érvényesülési lehetőségeit Igaz, hogy ez a típus is csakhamar csalódottan látta be tévedését és viszszakozót fújt. Ámde ez sem az öregek tanításának, az apák nevelésének volt az eredménye, hanem a magyar fiatalság józanságának és okosságának. Az öregeket, az apákat lehat kétségtelenül mulasztás terheli, mert sem jó példával nem jártak a fiatalok előtt, sem jó szóval nem tanították, nem figyelmeztették őket arra, hogy hamis próféták ulán futnak. Helyes azonban a miniszterelnök «ina másik megállapítása is, hogy ha mulasztási követtünk is el, azért szkeptikusnak lennünk nem szabad, mert minden mulasztást pótolni lehet és kell hittel, erővel, lankadatlan nemzeti akarással. Erre a pótlásra azonban már azok hivatottak, akik az első világháború utáni mélység panaszos fiataljai voltak, akik azóta szintén apákká leltek és akik a maguk multijából saját tapasztalataik alapján tudják, milyennek keli lenni annak az ifjúságnak, amely egy nemzet jövőjét biztosítani van hivatva. De ha nem tudnák is, a miniszterelnök útbaigazítással szolgál, milyen fiatalságra van szükség. Legyen az ifjúság forradalmi lelkű, de ne üldögéljen a politikai pártok előszobáiban, harcoljon a fiatalság akár a barrikádokon, de ne merüljön ki forradalmisága ablakverésekben. Vegye fel az ifjúság a küzdelmet mindazokkal szemben, akik az ifjú lélek ideálizmusával szenibenáltanak. Evvel az idealizmussal pedig elsősorban azok állnak szemben, akik a nagy idők inig nem értésével még ma is az öncélúságnak, az önzésnek hódolnak. Mini a miniszterelnök mon-Panasz van a városmajori jegy kioszlás lassásága ellen Súlyos Ítéletek a törvényszéken árdrágítás miatt A »VAVVWVWVVVVV PARTIZÁNOK A tejes, akinek bűnös üzelmeire most lett pontot a törvény, vájjon nevezhető-e másnak? Hatvan fillért követelt egy liter tejért s a vaj kilóját 15 pengőért árusította. Aki fel merte emelni a szavát ez ellen az elvetemültség ellen, annak egyszerűen kitette a. szűréi. Végül nem is állt szóba a kisfogyasztókkal. csak nagytételben szállított. A beteg, aki orvosi recepttel kopogtatott, ágynak dőlt újra s talán sose menthető meg többé az életnek, mert a szükséges tápanyagot nem kapta meg idejében. A szegény munkásasszony, akinek az ura kint harcol a fronton s taost maga kénytelen gürcölni a l>etévő falatért, kiszáradt mellel sírt éhes csecsemője felett, akit arra rendelt az Isten, hogy egyszer színien inagyur honvédnek nevezzék, akárcsak az apját. Volt egy asszony, aki síró gyermekét is magával vitte. A gyermek vérfelen arca, sovány kis lesle a megdöbbentő mementóként állt a tulajdonos úr előtt, akinek a szíve nem ismerte ezt az érzést: döbbenet. Elegánsan, mosolyogva utasította vissza az asszonyt. Mosolygása még az anyai lelket is megrendítette: az asszony elkeseredésében a tulajdonos úrhoz akarta hajítani a szegény kis gyermeket, aki különben egyetlen boldogsága volt s akiért éjt nappallá téve dolgozott. Amikor egy hétlel ezelőtt szerterepült a hír, Komárom társadalmát mintha szívenütötték volna. A város örült s egyúttal fel volt háborodva. Örült, hogy a tejest utolérte a törvény s felháborodott, mikor bűneiről értesült. De. kérdezzük: valóban őszinte s teljesen általános volt-e ez az öröm s felháborodás? Nem akadtak-e közlünk olyanok, akiknek a lelkiismerete megszólalt a hírre? Igen, azokról van szó, akik addig, amíg a törvény keze utol tuem érte a tejest, hallgattak. Azok* ról, akik szó nélkül kifizették a hat van fillért s a tizenöt pengőt. Azokról, akiknek hallgatása miatt olyan hogszú ideig folytathatta ez az ember manipulációit s büntetlenül követhette el merényleteit a komáromi magyar élet ellen, amelynek a kerekei úgyis olyan mélyen benne vannak a sárban. Tudják-e ezek az i lie lök, hogy az Irta: NEHÉZ FERENC ő szerepük éppen olyan, mint azoké, akik odakint, az orosz erdők mélyén lapuló partizánnak a golyót adogatják, hogy minél sűrűbben lőhessen orvhelyéről azokra, akik az új élet szépségeit vannak hivatva kivirágoztatni a legvadabb barbarzimus helyén? Az öröm és felháborodás csak akkor volna jogos, ha nem kellene ilyen kérdéseket feltennünk. A komáromi öntudat hiányát sokhelyütt tapasztaljuk. Komáromban nem tudott kifejlődni még a közösségérzet, amely arra adna jogot a városnak, hogy az első bűnös megmozdulásra felemelné szavát. Komárom még gyám, mert a lelkiismerete nem tiszta. Hányszor hallunk a városban olyan hangot, amely a törvényre hivatkozik s kiderül, hogy a tett, amely a hangot követi, a törvénynek éppen ellenkezője. A minap egy honvéddel találkoztunk. A frontról jött, párnapos szabadságra igyekezett a Csallóközbe. Elmondta, hogy abban a pillanatban, amikor egy évi frontszolgülat után átlépte a magyar határt, valami rettenetes erővel kapta el a vágy: egy darab itthoni kenyér után. Az első alkalommal leugrott a vonatról s rohant a péküzlet felé. De az ajtóban visszatoppant. Nem kell neki mégse a kárpátaljai kenyér, gondolla. Megerőlteti magát s az első faLat kenyér, amit a szájába vész: csallóközi kenyér lesz. Egész úton nem evett, éhezett inkább. Mikor Komáromba érkezett, Csallóköz fővárosába, első útja az egyik péküzletbe vezetett. A kiszolgáló hölgy nem adóit neki kenyeret, mert nem volt jegye. Ment a másik üzletbe, ott se kapott kenyeret, hiába mondta, hogy a frontról jött, nem lehet jegye. A törvény: törvény, — mondták neki, — kivételt nem tehetünk. A harmadik üzletben ezzel utasították el: Ha úgy kért volna, hogy nincsen pénze, adtam volna jegy nélkül, de mivel pénzért kért, nem adhatok. Bizonyosak vagyunk afelől, hogy a törvény elnézést gyakorolt volna az illető pékkekel szemben, ha ezt a honvédet jegy nélkül szolgálják ki. De nem tették, ragaszkodtak a paragrafushoz. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy ha másból nem. a maguk számára félrelelt kenyérből juttassanak a honvédnek egy darabot. Nem kellett volna megsérteni azzal, hogy koldusszámba vegyék, mert • hiszen fizetni akarl. Nem akarjuk gyanúval illetni egyik szóbanforgó pékünket sem, csak arra kérjük mind a hármukat, tegyék szívükre a kezüket s igazán, becsületesen mérlegeljék magukban: vájjon nem adtak-e már valakinek jegy nélkül kenyeret? Bizonyosak vagyunk abban, hogy Kollárok akadnak, sajnos, a magyar pékek között is.-Mert igen: a hazai partizánok egyik legbiztosabb fegyvere az, hogy kifelé becsületességei mulatnak. Fennen hangoztatják a törvényt s mindent elkövetnek, hogy a törvényhez való ragaszkodásuknak hatogot is adjanak. Alattomban pedig a legcsúnyább munkát végzik, amit ma az ország ellen, az ország békéje és nyugalma ellen végezni lehet. A magyar életnek be kell bizonyítania, hogy létjogosultsága ván az új Európában. Azok ellen, akik ennek az életnek az útját veszélyeztetik, öntudatos kiállással lehet csak védekezni. Komáromnak is magába kell szállnia. Ilyen eset, mint Kollár Vilmosé, alkalmat ád erre. Komáromnak el kell már érkeznie oda, hogy az ilyen esetek fölött jogosan fejezhesse ki felháborodását, Az új élet követeli így, amely Komáromtól is sokat vár. Súlyos büntetési kaptak a gúlái szappandrágíiák A komáromi kir„ törvényszék uzsorabírósága a napokban ítélkezett abban a nagyszabású szappandrágító bűnügyben, amelynek hősei legnagyobbrészt zsidók. Me ss inger Mór, Mess inger Kálmán, Grün féld Albert, Moskovics Jakabné, Fuchs Emil, Fuchs Finilné és Fibenschitz Miksa, valamint I; e c - kési Sándor, G u b i c z a Géza és Nagy Ferenc gútai lakosok a szappant a megállapított maximális áron felül árusították. Manipulációikat hosszabb ideig folytatták, míg végre rajtacsípte őket a cseudőrség. A bíróság a terhelő bizonyítékok és tanúvallomások alapján Messinger Mórt és Messinger Kálmánt egyévi börtönre, Grünfeld Albertet, Fuchs Emilt, Fuchs Emilnél és Fibenschiíz Miksát félévi börtönre, Moskovicsnét, Nagy Ferencet 100 pengő pénzbüntetésre, Leckési Sándort pedig 30 pengő pénzbüntetésre ítélte. Ugyancsak árdrágító visszaélés miatt ítélkezett a bíróság Gon da László komáromi vegyeskereskedő felett, aki a kenyérlísztet árusította a maximális áron felül. Gonda 100 pengő pénzbüntetést kapott. llottá, ezek ellen lehet hozni törvényekéi, de letörni mindazt, aminek ma gúnyneve Strohmann, kijáró vagy fekcíepiacos, csak az idealizmus erejével lehel. Már pedig kinél keressünk, kitől várjunk idealizmust, ha nem a fiatalságtól? Amint alispánunk a közel múltban e helyről felhívást intézett a vitézekhez, tűzharcosokhoz, nemzetvédelmi keresztesekhez és mindazokhoz, akik ben idealizmust keresni és feltételezni lehet, ugyanúgy hívta fel a miniszterelnök az ifjúságot harcra a nemzet árulói, belső ellenségei, az árdrágítók, a hamis hírlerjesztők ellen, mert nem lehet bíztató a nemzet jövő sorsára, ha egyesek továbbra is gazdagodnak, az ország pedig továbbra is szegényedik. Az anyagiasságot, a hirtelen vagyonszerzés lázát az idealizmus fegyvereivel lehet csak letörni. Tanuljon a miniszterelnök bölcs és őszinte szavaiból a nemzet aprajanagyja, fiata'ja-örogje s a pokol kapui sem veznek erőt rajtunk.
