Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-09-12 / 37. szám
4. oldal KOMÁROMI LÁPOK ü>42. szeptember 12 DUNAALMAS Irta: Lenhardi György A hódoltsági idő alatt Almás lakossága i lökésen megfért a törökkel, úgy liogy sok előnyt is élvezett a jóviszonybó). Érre vall aX engedély a református templom építésére, majd a »salvus conductors«, mely szerint az Almáson iskolába járó deákok .1 hódoltsági területen védelemben részesültek. A török uralom sok más esetben is a falu fejlődését, jólétét óhajtotta szolgálni ia* ő anyagi érdeke élénk szemelőtt tartásával. Ezt a tényt látszik megerősíteni e négy levél, melyet az idegen urak intéztek •az Almásiaklioz. Első level így szól: Az Almás! Hírónak adassék ez levél kezében Ámen. Köszönetén! után. Ezt akarom értésedre adnom Almási bíró, minthogy azon falunak épülését kívánnám és akarnám, tehát az kik volnának valahol az féle jobbágiak az kik reá jönnének, tehát hfnád őket és Törekednél mellettek, én penigh azt fogadom nekik, hogy valakik reá jönnek tehát három esztendeig)! szabadságban tartom. Se szolgáljon, se adót ne a(lgionv se dézinát ne adgion, hanem éhben én megli tartom, valamint ez levelemben nekiek fogadást teszek, hanem igen igei! Törekedgiel az jobbágioknak hívásában azon falumban, az kik penighlen közöttök «wla mennek és szőlőt csinálnak, tehát tíz eszfendeigh abból sem vesznek dézsmál 1ÖlÖk. Ezzel Isten veletek. Kelt Zambék várában, anno Dony 1636. die 9 Juny. Én ZAmbéki Oszmán lovas aga. A másik levél: Az Almási Bíráknak és polgároknak adassék, kezekben. Köszönetéin utána. Jó atyámfiai Almási Bírák és polgárok ezt akarom érléstekre adnom, az minemö dolog felől az két embert hozzám küldöttek. tudniillik az minemö monót (malmot) csináltatok, abbul ennekem mi jöjjön, én •ezekkel az emberekkel alkuttani meg illyen formán, hogy minden közül énnekem jöjjön 12 kila jószágh, az melynek alatta semmikép nem engedem, ebben meg álíyatok, nemis illendő tinektis az ellen állanotok, jól tudva, hogy mind iinide amoda elég haszon leszen belőle, Én is az miben; meg alkuttam az jámborokkal meg állok benne és valamigh az malom tart, meg tartiak ebben mind éltigh, erre bizomjnos pecsétes levelemet adom jó bizonjságnak okáért, hogi ezután ez miatt az dologh miatt semmi háborúság ne légién. Ezek után Isten velünk. Költ Zambégli várában 16. die Deeemb. juxta vet Cal. Az ti Izpaitok Zambeki Pesli Oszmán Aga. A magyar szöveget törökül írt szöveg fejezi be, mely magyarra fordítva így hangzik: Az említett Oszmán aga Almás nevű fahi hitetleneinek papságával egyességet kötött egy üres helyen a katholikusok számára (felállítandó) malomra nézve, valamint .. részünkről akadály nincs, a megerősítés megadatik. Mustafa Abdallah.« A harmadik levél az almási .jobbágyokhoz szól. melyben »Omar AjJia, Hatalmas is Giezhetetlen Teörök Chiaszárnak Esztergami Végh Házának mostan Feő Capitány Begje« kiveti az álműsiakra az évi járandóságát. Ä negyedik levél ismét az almási malomról szól Én Zambekban lakó porkoláb Mchemmed aga adom tuttára mindenkinek akiknek illik ez levelemnek rendiben Hogi attain szabadságot az Almásiaknak ugyan azon Almási tón való vizen egy kö malom tsjnálására ugyanazon egy folyáson levő Vizen, a mely viz adattatott nekem az hatalmas és győzhetetlen Császáriul, szabadságot is attain nekyek ugyan ezen 1677. esztendőben való Szent Demeter naptul fogva a másik Szén! Demeter napig annak utána való sommája leszen esztendőről esztendőre hat kila liszt, a melyeknek nagyobi) bizonságára attain ezen levelemet pecsétemmel megerősítvén. Idem qui ut supra.« * Ha a fürdőbe megyünk, egy ormotlan épület terpeszkedik bele az útba. Az első pillantásra érzi az ember, hogy ez nem; mostanában épült. Bizony ez az a malom, melyről a török hübér-urak, a szpahik említést tesznek leveleikben. Ez a malom gyerekkoromban még működött és egy nagyon öreg molnár élt itt, az Aranyosi bácsi a feleségével. De mivel ■a malom körülbelül annyit produkált, mint a törökök alatt, az öreg molnár-házaspár nagy nyomorban élt, majd öngyilkosok is leltek mindketten. így aztán a malom is csendes lett és kihalt ma is. i MILUS vegyileg fest, tisztit ruhákat KOMÁROM Nádor- ulca 3. Telefon 292. AlupíHatolt 1905. Fürdés és kellemes strandolás után, ha elsétálunk egy kicsit Füzitő felé az országúton. gyönyörködve legeltethetjük szemünket a zöldelő réteken és szántóföldeken! amelyeken keresztül csillogva a békés Tatai folyó« kanyarog a Duna leié. Bizony nem folyt mindig ígv, mint most — ahogy .jólnevelt patakhoz illik. Óriási vadvizek terpeszkedtek a tatai határtól A1 inás és Szőny határáig, melyeknek fő tápláló ere az úgynevezett Tatai patak volt, mely zabolátlanul, mint a szabad betyár száguldozhatott nagy szabadságában széles e határon. E hatalmas vadvíz tömegét a Pusztaalmás és Füzitő közt elterülő Kercb-tó és az almási részen Gyulai Rudolf szerint a Fiizihegy lábánál a Füzi-tó alkották, mely öszszefüggésben volt az Árpádok kora óta 1747- ig az ószőnyi mocsarakkal és a Tatapatakkal. K nagy mocsár területe három millió 300.000 négyszögölet tett ki, hét mérföld hosszú és egynegyed mérföld széles volt. Mivel az almási, füzitői és ószőnvi inalomgátak és duzzasztók a vizek szabad folyását gátolták, a víz állása akkor (Mária Terézia korában) 12 lábbal magasabb volt a Duna átlagos szintjénél. A rengeteg vadvíz az almási határból 1,300.000 négyszögölet, a tatai határból 700.000-et, az úszóműből 800.000 négyszögölet rabolt el. r Mária Terézia a háborúk lezajlása utyn nagyszabású programra megvalósításához kezdett, mely a vad, hasznot nem hajtő területek hasznossá tételét céloztak. Eme terve homlokterében a vadvizektől ljorított területek visszahódítása volt és annak megvalósítására megbízta kedvelt mérnökét. Mikovinyi Sámuelt, aki korának egyik legzseniálisabb kultúrmérnöke volt. FI munka elvégzése annyiban is érdekében állott Mária Terézia királynőnek, mivel az almási kincstári uradalom kegyura ö volt. másrészt a tatai Esterházy József grófnak is nagy érdeke volt ez, mivel az ő birtokából is sokat elrabolt a vadvíz, melynek lecsapolásál erősen szorgalmazta az udvarnál. A királynő a kamara útján 1747. február 7-én 2350 forintot juttatott Mikovinyi kezéhez a munka megkezdése és folytatása céljából. melynek kivitele azonban nem ment olyan simán, mint azt az alábbiakból látni fogjuk. Az ószőnyi uradalom zálogos tulajdonosa Neffzer János Jakab báró, föídesurai pedig Zichy Miklós ás F'erene grófok voltak, kik az ószönyiekkel összeszövetkezve mindent elkövettek, liogy a lecsapolást meghiúsítsák, mivel féltették a sok nádast, halászterületet és a malmokat, melyeket e vizek hajlottak. (Folyt, köv.) Baráti levél Nehéz Ferenchez „Szemrehányás a komáromi költőknek“ című cikkére Kedves Barátom! Amit a Komáromi Lapok múlt szániában, fenti címmel közölt cikkeddel kapcsolatban most itt leírok, nem akar védekezés lenni, mégkevésbé támadás, inkább szelíd magyarázat, mondjuk: az érdekelt fél igyekvőén tárgyilagos s egyben. liraian őszinte vallomása, melyet napjainkban elmondani, szavakbaönteni — a félreértés lehetősége miatt nem is olyan könnyű. Mindenekelőtt nem vagyunk »komáromi költők«. Sem Neked, sem nekünk semmi jogcímünk nincs arra, hogy komáromi költőknek tartsuk magunkat. Ne érts félre: szeretjük Komáromot, mint egy darabját a magyar földnek, egy darabját a magyar történelemnek, egy részét a vergődő magyar életnek. Éppen ezért, ha Tamásról azt írtad volna, hogy pozsonyi, Vértről és rólam, hogy falusi, illetve szentpéteri, — Jámbor nem tudom, honnan való, akkor talán közelebb jártál volna az igazsághoz, mert az első eszmélkedést, örömet, fájdalmat, ösztönzést ott éltük meg először s ez a gyermekkori talaj a költészet igazi humusza. A lényeg azonban az, hogy mi elsősorban magyar költőknek érezzük magunkat, az ebből folyó összes előnyökkel és hátrányokkal együtt. Tehát hem a komáromi genius loci, hanem az egyetemes magyarság tusakodó, vérző lelke kerget minket rohamra az új Magyarországért és a méltóbb magyar életért. Mielőtt • tulajdonképeni szemrehányásodra felelnék, engedd meg, Barátom* hogy felidézzem pár röpke szóval kisebbségi magatartásunkat. Jámbor László korábbi költői munkásságát nem ismerem, de Tamásról, Vértről is elmondhatom : sohasem írtunk vicinális szempontok szerint egy-cgy társadalmi csoportnak, klikknek, osztálynak, hanem az egész kisebbségi sorsba zuhant magyarságnak, sőt minden magyarnak. Nem tudtunk kiszolgálói lenni egy pártnak1, rendszernek, irodalompolitikai tömörülésnek, nem manifesztáltunk, nem beszéltünk újarcú magyarokról, nem voltunk ma agrárpártiak, holnap szoedemek, nem mentünk együtt Fábry Zoltánnal, sem a pozsonyi Magyar Újsággal, nem voltunk okos őslakosok, mint Szalatnay Rezső, sem a történelmi materializmus külföldre küldött kedvencei, mint Jócsik Lajos. Komoran, rezzenetlenül álltunk a kisebbségi magyar élet omló gátján s hirdettük megalázhatatlan hittel a magyarság ezeréves jogait s kiáltottuk Európába ágyazott sajátos kultúránk tiszta vox humana szólamát. Mégis — vagy éppen ezért — mikor felszabadultunk, majdnem összetapostak bennünket a tegnap-lett roppant hazafiak és a konc után loholok szörnyű seregei. így van ez, Nehéz Ferenc, — Te is tudod mindezt. Nem az önbizalom hiányzik belőlünk, írunk is, dolgozunk is, de egyelőre akkora még bennünk a káibrándulás, hogy a »rangos«, »országos« lapoknál kivárjuk a poszthumusz szellem halálát. Kaptunk mi levelet, felszólítást kettőt is, hármat is, fővárosi szerkesztőktől. Verseket kértek, de nem: küldtünk,nem küldhettünk. Mondd meg, kedves Barátom, hová? A neo-biedermeier Ünnepinek, az urimagyar, konzervatív Uj Időknek, amelynek szellemi termékein széplelkű papkisasszonyok és kasznárlányok könnyeznek ? Egyed Zoltán »A nagy ganajtúró bogárhoz» címzett szirtházi újságjának, vagy a francia misztikába tévedt Vigíliának ? Maradna még korszerű, bátor, komoly lapunk), az Egyedül Vagyunk, a Hitel, a most feltámadt Uj Élet, az Erdélyi Helikon. Az erdélyi lapokat ellátják Erdély írói, VEBBflCZY JOBI SZEMIIARIUM mindenféle jogi vizsgákra, államszámviteltanra is előkészíti. Legújabb jegyzeteit bérbe is adja méltányos feltételek mellett. Budapest, IX., Üüői-űt 3. ____________________ 1 v>\ az Egyedül Vagyunkba pedig csak írjon Erdélyi József meg Sinke István, akik kizárólag írásaikból élnek, nehogy úgy járjanak, mint József Attila és Sértő Kálmán. Ha pedig a napilapok portáján nézel körül, látnod kell, hogy egy két tiszteletreméltó kivétellel háziköltők raja kapirgál szikkadt szemétdombjai kon. Mindazonáltal: ne félts minket, k.-dves Barátom. A komáromi költők itt hon írnak, kint dolgozgatnak, s tudva tudják, hogy egyszer eljön az ő órájuk is. Szeretettelköszönt: Kocsányi József. Megjegyzés a levélre. Ezekutál! se tartom megokoltnak Kossányiék »kifelé való« hallgatását. S Különösen Kossá nyit csodálom, aki annakidején egy népcsoport szociális kiáltásának visszhangji tudott lenni s meg merte hirdetni a magyar glóbusz négy tája felé a kisebbségi falu megmentésének kötelességét. (Éjféli kiáltás.) A tér nagyobb lett s ezt á teret is l>e kellene töltenie Kossányi és a többiek hangjának. A posthu musz szellem halálát nem ölhetett kézzel kell várni, hanem — ‘ aktiv ’ tömi a halálára. Ezt pedig nem lehet elbújva megtenni, hanem bátor kiállással. Olyan kiállással, aminőre Kossányiék a kisebbségi sorsban megedződ tek. (nf.) HÉVÍZI liliomok Hol a boldogság mostanában ? Hát bizony nem a befülött, jó meleg szobában, mért ott még nem Jártunk. Piszén majd elolvadunk a melegben. A boldogság Hévizén van, ott is különösen a fürdöigazgatóság irodájában és ott is egy kacagós, aranyos kis lány szívében, Erkii Máriáéban, aki hálásan megköszönte, hogy a múltkori fürdőlevelünkben megemlékez^ tünk róla. Köszönő levelében többek között ezeket írja: »Bizonyára mosolyog most rajtam a Szerkesztő Ur, © nagy elragadtatásomon, de én az a lány vagyok, aki mindennek örül, aki mindig boldog és ahogy most kacag a nyár az ősszel, úgy kacagok velük együtt én is..)« Hát van-e sok ilyen boldog leányka ezen 'a sáros földtekén, ebben a földi siralomvölgvbenV Bizony nincs. Hát azért mondom, hogy házasulandó deli legények gyorsan vonatra, autóra, paripára vagy repülőgépre kapjátok és kezdjétek meg a nemes versengést ennek az aranyos kis lánynak a kezéért és meleg derűt árasztó szívéért, mert ilyen áldott lelkivilágú feleséget nem igen kaptok, hát siessetek érte. A dispenzációt majd kijárjuk, a fürdőtelep kápolnájában meg is lehet esküdni. Én leszek az egyik násznagy. Új szólásmód Hévízen Tudjuk, hogy Hévíz egyik közeli kiránduló helye Egregy, ahol egy régi árpádkorabeli templom és egy római sír várja a kirándulókat, no meg az egregyi kocsin a, ahol meg lehet mutatni, hogy melyik csirkét óhajtja a vendég paprikásán, vagy egészben sütve megenni és a kocsin áros azt nyomban elkészíti. Egyik kiránduló csoport nem volt megelégedve az egregyi kirándulással és amikor az egyik társ évelödött a legdühösebb barátjával, az haragosan mondta:. — Ugyan, egregy a pokolba! Azóta ez Hévizén új szólásmód lett Amíg o zenéi hallgattam a sétatéri pádon ülve, nem egyszer beszédbe elegyedtem a szomszédaimmal. Egyszer két helyes menyecske ült mellettem. Kérdeztem, hogy honnét keresték föl ezt az áldott hévizi gyógyvizet? Zalakárosról, mondották. Merre Van az? kérdeztem, hát mondják, hogy Kiskomárom meg Komárváros felé. No mondok, akkor mi rokonságban vagyunk, mert én meg Nagykomáromból való vagyok. Egyik Németh Vendelné, a másik Szántó Istvánná volt. akik. többed magukkal jöttek el falu jukból, liogy a lótuszvirágos tóban megfürödjenek. Vége volt az aratásnak, a cséplésnek, hát a szórakozásra is, az egészségükre is gondolnak. Sajnos, ezt a mi, komárommegvei népünk nem igen csinálná meg, nem igen1 áldozna erre. A pathpusztai fürdőt rendbe kellene hozatni, liogy a gazdálkodók használhatnák. Hévíz vidékén — hála Isten — a fürdőzésre való időt és költséget nem sajnálja a nép, legalább egy hetet Hévizén tölt. Ä tisztaság érzete és az egészség fontossága nagyobb az ottani népben, mini a mienkben. A cigánymuzsikáról szólván, az együk menyecske elmondta, hogy az ura, amikor legénykorában udvarolt néki, azl szokta az ablaka alatt huzatni, hogy Álltam ablakod alatt Holdvilágos éjjel. Szántó Istvánnériak másnap láttam a lányát a tóban, szép, helyes kislány. Gratuláltam az édesapjának, akinek a nyakába kapaszkodva úszkált a vízben. Á két menyecskével rátereltem a beszédet a hajdinára, amelyet gyermekkoromban a keszthelyi piacon nagyon árultak, aztán eltűnt a piacról. Állandóan kapjuk a felhívást, hogy' írjunk erről a népi eledelről a lapban, de mihaszna, ha nem lehet hozzájutni NémeÜi Vendelné azt mondotta, hogy feléjük még termelnek és ők is tartanak, ha, haza megy, el is kell csépelni. Közben beszédbe elegyedtem Kovács Lalával. Ez egy híres, sok díjai nyert klarinétos. üunaföldvárról került a fővárosba és ott igen ismert, népszerű cigány. Sok érdekes dolgot mondod el a cigánybanda életéről, amelyeket később meg is írok. Az ö bandája a Pócza étteremben muzsikált. Póczáéké volt a régi Mexikó vendéglő, de megvették a szemben lévő nagy mulatóhelyet és a Mexikót bezárták. Gyerekkoromban már megvolt ez a vendéglő, egy nagy rétség közepén. Azóta már egészen beépült az egész környéke. Humor a lóban Humorozás, viccelődés állandóan derültségben tartotta a tóban fürdÖzőket. Néha ugyan túlzásba mentek, különösen a nők voltak nem egyszer nagyon szabadszájúak és a pletykapadokon ugyancsak ment a viccelés. Egyszer egy hatalmas hang végig is dörögte, hogy nem illik ennyire belemélyedni a viceelésbe. Utána pár napig néma volt a pletykapadok környéke. Az én kedves tanyám, amint már mondottam, az Államvasutak Takarék és Segélyszövetkezetének Attila-utcai üdülő telepe volt. A legideálisabb hely, gyönyörű, árnyas park, búja növényzettel, sok gyümölcsfával, szép villákkal, ahol áz ember igazán pihenhet és zavartalanul' nyugodhat fürdő ulán. Gyönyörű olvasóterem, nagy könyvtár, asztaltenisz, napozók és egyéb szórakozások teszik még kellemessé ezt a végtelen kedves üdülőhelyet, ahol én már éveken keresztül lakom. ítt ismerkedtem meg két eleven hölggyel, egyik ordasi, a másik kispesti, Wekerle-telepi volt. akik szintén szerették az anekdotákat. de persze a legszolidabbakat csak és ezzel egészeit elütöttek a tó vizében viccelő ' nőktől. Régi ismerőseimmel is találkoztam, Hegedűs urammal, aki Reziről jött be gyakran és árulta a magafaragta botokat. Minden évben veszek tőle egyet-kettőt úgy, hogy egész botraktáram van már nékem. Az üvegfedelü medencében az idén is a Lajos bácsi volt a kabinos, Schmidt Lajos, a kitűnő székasztalos, aki nyáron a mi kedves kabinosunk. A hévizszentandrási fafaragó mester is állandóan árulta a szép (munkáit. A neve. most nem jut eszembe. Dr. Baranyay József.
