Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-09-12 / 37. szám

2. oldal KOMÁROMI LAPOK 1942. szeptember 12. Móricz Zsigmond pihenője Iría: Szombathy Vikior Nagy író volt. Egyike a legnagyobb magyar íróknak. Azok persze, akik job­ban szerették a könnyű »legtüröket«, az irodalmi előkelők világát, az utazási re­gényeket, egyszóval azt a finom ködöt, amely eltakarta a magyar valóságot s édes illattal permetezte a múltat s jö­vendőt : fejüket rázták a Móricz-rcgé­­nyek hallatára s nyersnek, parasztinak!, egyoldalúnak találták. Éppen ebben volt az ereje, az újdon­sága, eredetisége: nem volt romantikus!, mint Jókai, nem tréfálkozta el a magyar jelent, mint Mikszáth s nem írt görög­tüzes fénycsóvákkal, mint Herczeg. Realista volt, a magyar élet talajából termett ember, s azt írta, amit látottj amiben élt, ami elsősorban érdekelte: a magyar falu népét s a magyar kispol­gárt. Ha főurakról írt, akkor a történe­lem múlt évszázadaiba szállott vissza s ott is az embert t kereste, nem a koturnuson járó hőst. Nagyszerű szeme s nagyszerű füle volt: mindent meg tudott eleveníteni s min­denkit úgy beszéltetett, ahogy az illető alak az életben valóban beszélt is. * Örökké jegyzett, figyelt, fülelt, kuta­tott. Ama ritka írók közé tartozott, aki nemcsak szemmel jegyzett, nemcsak vi­zuálisan raktározott, hanem füllel, hallás utján is. Jó néhány évvel ezelőtt ,még a bol­dogtalan cseh időkben megjelent Komá­romban Móricz Zsigmond legidősebb lánya, dr. Móricz Virág. Akkoriban tár­sult be Móricz Zsigmond a NYUGAT - ba, közösen vállalták a folyóirat sor­sát Babits Mihállyal s előfizetőket gyűj­töttek. Túlságosan sok előfizetés nem gyűlt össze, — akkoriban már nagyon ellepték Komáromot , a könyvügynökök, folyóiratok, díszművek cs részüzletek; —i s akadt valaki Komáromban az úi gaz­dagok közül, aki olyan frivol megjegy­zést tett az előfizetésgyüjtéssel kapcso­latban, hogy a Nyugat jónak látta itt megszüntetni a hírverést, — Móricz Zsig­­ínondnak azonban észébe -jutott Köniá­­rom megint, az itteni érdekességékre felhívta figyelmét Virág leánya s egy szép téli napon megjelent Komáromban Zsiga bácsi. Nem az az ember volt, aki önmagáról sokat nyilatkozott volna. Inkább máso­kat beszéltetett. így aztán nem igen tudtuk^ hogyan jutott eszébe Komárom s miért ül a Centrálban napokig. Mert megszállott a szállodában, csendesen s feltűnés nélkül beült a kávéházba 's üzent értünk: itt van, beszélni szeretne! néhányunkkal. Csak később tudtuk meg, hogy nézet­­eltérései voltak Babits-sal a Nyugat mi­att s akkoriban kezdett válni a folyó­irattól. Egy kis irodalmi csetepatét jött kipihenni Komáromba, de ezt nem mondta. Ült az ablakban s jegyzett, figyelő szemmel s füllel. Minden érdekelte!. Legjobban a hetivásárt szerette néz­ni. Korán reggel felkelt s kiballagott ta Kossuth-térre. Csüngő bajszával, sü­vegével maga is úgy festett, mint valami izsai gazda, ahogy közibek keveredett a vásáros népnek. Járt-kelt, figyelt, jegy­zett s mire délben találkoztunk, már ezernyi megfigyeléssel volt tele, is­merte az izsaiakat. herényieket, marto­­siakat, őrsujfalusiakat, gútaiakat. Sza­vuk járását följegyezte, a módot, aho­­•gyan alkudtak, felírta az árakat, a ré­szeg ember szavát, a kocsisokát s a ha­lászokét. Vállat vontam, nem értettem a kér­dést. — Mint minden ember, — mondtam gyanakodva, — miről van szó ? — Vettem egy egészen jó télikabátot, — mondta, — remek kabát, egy szat­mári nagybátyámnak vetterr^, alig hasz­nált ruhadarab. Neki igen fog tetszeni. S már vitt is, fel a lépcsőn, a szállodai szobába. Ott függött a vastag, prémes szürke kabát a fogason. Volt valami kü­lönös szeretet a mozdulatában s me­legség a hangjában, ahogy'a kabáthoz lépett s morzsoígatta szövetét. A jó s előnyös vétel örömével mutogatta a ka­bátot. kicsit dicsekedve^ hogy milyen szemfüles. ember ő s milyen kedvezően tud vásárolni. Hátrább álltunk, a kály­háig lépkedtünk s onnan néztük a ka­bátot. — Meg fog örülni Pista bátyám Szat­­márban, — mondta s nevetett, — most csak az a kérdés, hogyan viszem át a hídon. Mert tudod, a fináncok . .. Igen, a fináncokkal éppen azelőtt való nap támadt baja, a csehszlovák finán­cokkal. Saját könyveit, kobozták el, nem eresztették át a határon, hiába mondta,, hogy ő az írójuk s a könyveket a po­zsonyi cenzúra is engedélyezte terjesz­tésre. A legszebb Móricz könyvek ott maradtak a fináncok fiókjában. Később, amikor a Nádor utcán sétált, legott ész­revette, hogy az elkobzott könyvek mása mind ott díszük a könyvkirakatokban. Éppen arra jött az egyik finánc, szolgá­latból, a sarkon. Zsiga bácsi a finánc­hoz lépett s odahúzta a kirakathoz-: — Hát nézze, itt vannak a könyvein! árulni szabad ? Magammal áthozni nem ? A finánc vállat volt s zavar nélkül mosolygott. — Ez a törvény,'meg a rendelet! Tes­­.sék Pozsonyon át hozni, akkor szabad, Zsiga bácsi is mosolygott, a mindent! megértők s mindent megbocsátok fölé­nyével. — Hát két kötet könyvem miatt igazán nem. fogok Pozsonynak kerülni... ...Ez jutott eszébe a kabáttal kap­csolatosan. Harmadnap átvitte mégis a meleg kabátot, azóta talán már régen el is konott Szatmárban a kabát. . — Mert húsz emberre keresek én, — mondta egy kis dicsekvéssel, — nemcsak a pesti háztartásom gondja a magamé, hanem a rokonok is rámszorulnak néha, A Komáromi Református Egyházmegye szokásos évi közgyűlését szeptember hó 10-én tartotta a kollégium nagytermében Soós Károly esperes és vitéz Nagy Nándor főispán egyházmegyei gondnok el­nöklete alatt. A közgyűlés napján reggel istentisztelet volt a Jókái-utcai templomban, amelyen Zámbó István dunaroocsi lelkész szolgált. A közgyűlés Soós Károly esperes imádságá­val kezdődött. Vitéz Nagy Nándor főis­pán. egyházmegyei gondnok megnyitó be­szédében mindenekelőtt a Kormányzóhe­­tyetles Ur hősi haláláról emlékezett meg. Ä közgyűlés résztvevői állva hallgatták vé­gig a kegyeletes szavakat és táviratban­­fejezték ki Kormányzó Urunk és család­jának hódolatukat és részvétüket az őket nem jut mindegyiknek vadonatúj téli­kabátra ... * Mindent jegyzett s mindenki vélemé­nyét felírta. Kis, nyolcadrét hajtott pa­pirosokat tartott a zsebében s azokra írta fel a címszókat, meg a hallomá­sokat. Ezeket aztán betűrend szerint tette el otthon. Elővett egy papírszeletet, összehajtotta s felírta rá: ISTEN. Aztán hozzánk ha­jolt. Hárman ültünk az asztalánál: — Mj a gondolatod Istenről ? — kér­dezte. A kérdés váratlan volt, s ott, a kávé­ház zsibongásában gyorsan meg kellett fogalmazni, mert Zsiga bácsi nem várt. Sorra elmondtuk a véleményünket, ki­nek milyen az Isten-hite, Istenről- való fogalma, kinek mi jut eszébe, ha Istenről van szó. Lejegyezte, amit mondtunk. Aztán új címszóba kezdett. — mindig olyanbaj ami azokban az Időkben foglalkoztatta, — »Megélhetés Szlovenszkón« — írta s kifaggatott alaposan afelől, mit kere­sünk, miből élünk, ki mit fizet, miért fizet, mit költ, utazik-e s meg tud-e élni. Ezt is eltette, aztán kinézett az ab­lakon. Hangja kellemes volt, mint a muzsika s a beszéde ízes. Uj címszó­­kon tűnődött. * Három napig pihent Komáromban. A Pokol vendéglőben, a közös asztaltársa­ságnál ebédeltünk A Baranyav József-féle apró piros paprika nyerte meg a tetszését rendkí­vüli módon. Az a piciny, mérgespiros színű, száradt kis paprika, amely olyan csípős, ha -levesbe szórjuk, mint á pus­kapor vitriolban. S mivel nem tudták eldönteni, ki az idősebb s ki a íiatlaabU, mindaketten megbátvámozták egymást. Most derült ki utólag, hogy Zsiga bácsi mégis fiatalabb volt, mint Józsi bácsió De a paprikát, azt elültette Leányfa­lun. Még tavaly is. emlegette: — A paprikátok szépen termett, .vala­hányszor eszem belőle, mindig eszembe jut Komárom ... Most már árva a leányfálüsi ház, a kert, nem kell komáromi paprika Ízesítő­nek, nem jön pihenni többé Komáromba Zsiga bácsi, ha felbosszantották.; Az utóbbi hónapokban szellemekkel társalgóit, spiritiszta- összejöveteleken vett részt s a túl világiakkal beszélt. Mintha érezte volna, hogy közeledik bi­rodalmuk félé... Isten' áldjon, kedves Zsiga bátyánk!, légy jó magyar szellemünk! elsősorban ért megpróbáltatásban. A há­ború kérdései és feladatai következtek ez­után sorra a fögondnok beszédében. Hit, alázat és lemondás kell a példaadáedioz a mai nehéz időkben. Kitért a Budapesten épülő Darányi Kálmán Diákház ügyére is. Az Egyházmegye te­rületén, volt már ünnepély, gyűjtés e célra, de egyetemesen kell dönteni felkarolása ér­dekében. A közgyűlés a beszéd után el­hangzott javaslat s megbeszélés értelmé­ben az egyházmegyei pénztárból nagyobb összeget szavazott meg a Diákház javára ,és a gyűjtést egyházközségenként elhatároz­ta és ajánlotta. Az esperesi .jelentés során megemlékezés történt a fronton harcoló honvédeinkröL az általános egyházmegyei tisztújításról, a lelkipásztorok fizetésének rendezéséről, a tanítóképző intézet további fenntartásáról, az egyházközségek fejlődéséről, a Kormány­zóhelyettes Ur hősi haláláról, Galambos László ny. rétéi lelkipásztor haláláról, Rácz Elemér sóki és Fekets Sándor nagyme­gyeri lelkipásztor nyugalonibavonulásáról. A közgyűlésen tettek esküt az új egyház­­megyei tanácsbírák és tanítók, itt adta át az Egyházmegye esperese Györffy Lajos negyedi, Tóth Zsigmondné Prekopa Adél in: iái és Széllé Géza gelléri tanítóknak az Egyházkerület püspöke által adományozott igazgatói címet. A lelkészcrtekezleli,.. tanílótestületi jegy­zőkönyvek után az egyházmegyei pénztár, számvevőszék, tanügyi és belmissziói je­lentés jött sorra. Ezek során foglalkozott a közgyűlés a különböző segélyek, kölcsö­nök és az egyes egyházközségek közgyű­lési jóváhagyási kívánó dolgaival. — Értesz a kabátokhoz ? — kérdezte ebédkor váratlanul. A nagyítás hozza ki a kép rejtett szépségeit! Felvételeit legszebben nagyítja DOBOS foiószaküzlet KOMÁROM, VÁRMEGYE-UTCA 9. TELEFON 210. PANNÓNIA SZÁLLÓ Budapest, Rákóczi-ut 5. Központi fekvés. Korszerű kényelem. Egyágyas szobák 6 P-től 12 P-ig, kétágyas szobák ö P-től 18 P-ig. Éttermében Veres Károly és cigányzenekara muzsikál. (638) • Elismerten kiváló konyha. Polgári árak! A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlési tarlóit Több, mini egy vágón ruhaneműt adóit komárom a honvédeknek A honvédeink számára való téli ruha­nemű-gyűjtés Komáromban is befejező­dött. A város társadalma dicséretesen Viselkedett s elmondhatjuk: megtette kö­telességét, mert tőle telhetőleg adako­zott. A gyűjtés eredménye több, mint egy vagóntételt tesz ki. Össszegyült 46 bunda, 34 télikabát, 47 bekecs, 368 pullover, 437 nyaksál, 250 pár kesztyű, 137 kucsma, 224 télisapka, 10 sí, felsze­reléssel, 204 érmelegítő, 216 íülvédő, 53 pokróc. Ezenkívül nagymennyiségű lábzsák, bundabélés, kabát, nadrág, mel­lény, muff, harisnya, zokni, lábszárvédő, térdmelegítő, bokavédő, szőrme, cipőj bakkancs, csizma, hószemüveg, zseb­lámpa, rádiókagyló, vánkos,, dunna, pap­lan, ágyterítő, kapca, zsebkendő, törül­köző, stb. — számszerűit összesen 2367 darab. A gyűjtés körültekintő irányítását Sándy József főhadnagy, járási levente­parancsnok végezte. A szép siker első­­- sorban az ő érdeme, de osztozik a si­kerben a Levenieégyesület és Leányle<• venteégyesület is, amelynek tagjai olyan szeretettel és odaadással végezték a gyűjtést, valamint á Vitézi Szék Társa­dalmi Bizottságának hölgytagjai, akik szintén szívvel-lélekkel oldották meg a rájuk bízott feladatot. A gyűjtést sze­retettel támogatták a többi társadalmi . egyesületek is, akiknek hasonló dicséret és elismerés jár ezért. PÁRBESZÉD A Nádor-utcán két úr találkozik: — No. végre az éjjel nyugodtan aludtam. — Miért? — Biztosan tmltam. hogy nem zavarnak a bolsi repülők. — Miből tudtad? Talán előre jelezték neked? . — Ä, dehogy. Sábesz volt. Zongorák hangolását szakszerűen I végzi--------------------------------- T7 TN T 1 f 1 Katona nuaou . 542 oki. hangolómester, tJJgjj-, w bp. zeneakadémia zong. készítőié ál­­lal kiképezve. Sy-rs Komárom városi zeneiskola hungolója JJ ‘ *" Komárom. Hl Fazekas utca 16. sz. Vetet p Eladás a Hangolás H Bérlet Ha POLÁK nál f esttel és tisztittat tökéletes munkát kap! Függönyök tisztítása és rámázása! KOMÁROM 1. Rákóczi Ferenc-uica 21 sz.

Next

/
Thumbnails
Contents