Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-08-29 / 35. szám

1942. augusztus 29. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. hévízi liliomok Fürdői levél A jő Isten megint megengedte, hogy el­mehessek az én szeretett Héviz-fürdőmre, ahová a régi diákköri emlékek is vonzanak a fürdő csodálatos gyógyerején kívül. Keszthelyen végeztem a negyedik elemit a jó öreg Bányai Károly igazgatósága alatt. Azián átmentem a szemben fekvő pre­montrei főgimnáziumba, ahol Rupp Kor­nél, Burány Gergely, Pákor Adorján, Illés Rafael, Kővári Károly, Győrffi Endre, Vut­­sikts György, Gaál József öntötték belém a tudományt. Mi diákok bizony gyakran kirándultunk Hévízre, ha volt 30 krajcá­runk, mert annyiba került a tükörfürdő lepedővel együtt. Iía nem volt annyi pén­zünk, ami igen gyakran megesett, akkor lesétáltunk a Hévíz felesleges vizét le­vezető csatornához, amelyet akkor Gátnak nevezett a nép. Itt is meleg volt a via (és a fürdés nem került semmibe. A par­ton levetkőztünk és nagy élvezettel buk­dácsoltunk a vízben. A mi utószezonunk persze tovább tartott, mint a mostani, mert bizony decemberben is megfüröd­­tünk künn a szabadban. Csak a levet­­kőzés és lelóltözés volt egy kicsit lúdbőrös, de aztán annál kellemesebb volt a téli hideghez viszonyítva kétszeresen melegnek feltűnt vízben bukdácsolni. Most is eszem­ben van az az eset, mely egyik hótalan decemberben történt. Vagy harmincán ki­mentünk a Gátra fürdeni. Vacogott kis­sé a fogunk, amíg belejutottunk a vízbe, de hát ez a szülői és tanári tilalom elle­nére történt fürdés soha betegséget nem okozott közöttünk. Emlékezés „Dóri"'ra Kijött velünk Körmendy Izidor is. Ez utóbbi név dacára hithű katolikus volt, csak náluk a születés napjára érvényes névre keresztelték az újszülöttet. Mi Dó­rinak becéztük. Ez a Dóri gazdag gyerek volt. Asztrachán prémes bundában és ele­gáns lakkcsizmában járt télen. Persze neki derogált megfürdeni velünk, amikor ott­hon fürdőszoba állott a rendelkezésére, helyesebben rendetlenkedésére, ö csak mint szemlélő jött ki velünk. Különben igen nagy akasztófára való, csinnyal telí­tett gyerek volt ez a Dóri barátunk. Amit kor mi a vízben voltunk, Dóri barátunk éles kaviccsal dobált fejbe bennünket. Hiába kértük, kérleltük, hiába szidtuk, nem használt. Dóri még nagyobb hajdú­sággal vette célba fejeinket. Némelyikünk­nek meg is dagadt a feje. Amilyen sűrűn hullott ránk a kavics, olyan sűrűn hang-t zott föl a vízből a keszthelyvidéki, zala- és somogymegyei szitkozódás, hogy a nosseb egyen meg! — de hát ő is vissza­­rossebezett ránk és tovább dobált. Az Isten azonban igazságot szolgáltatott. Ami­kor dühünk az eget verte, a Dóri gyerek egyik erős dobásnál elvesztette az egyen­súlyát és belepottyant a vízbe, közénk, a bosszút lihegő 30 gyerek közé. Hogy nem követtünk el emberölést, az nem raj­tunk múlott, hanem Dóri szívósságán, mert mindegyikünk külön lebuktatta őke­­gyelmét. Azt hiszem, úgy félakó vizet önkénytelenül elnyelt, amikorra mi észbe kaptunk és a félig ájult Dórit kidobtuk a partra. Itt aztán magához tért és sietett haza, mert fázott a kölyök átázott prémes bundájában. Szépen csikorgóit menetköz­ben a lakkcsizmája, de nem a talpba elrej­tett szattyánbőrtől, hanem a csizmájába szorult víztől. A vesztes Dóri gyereket messze elkísérte a mi győzelmi kacagá­sunk, ami bizony beillett röhejnek is. Forrás, ameiy fiatalít Ilyen diákköri emlékek jutottak az eszembe, amikor Hévizén a fürdőigazgató­ság irodájába benyitottam és ott egy ara­nyos, kedves kislány: Erkl Mária azzal fogad, hogy a fürdőigazgató úr, Záborszky Jenő már elkészítette a sajtó fürdőjegye­met — és átadja. Záborszky a legfigyel­mesebb fürdőigazgatók közé tartozik. — Amikor találkozom vele, átad egy csomó könyvet, füzetet, amelyek Hévíz fürdőt ismertetik. Ezeket elhelyeztem a komá­romi városi közkönyvtárba, hogy a nagy­­közönség is élvezze. Itt utána nyomban meg kell dicsérnem dr. Balázs László hévizszentandrási főjegyzőt, aki legna­gyobb, idegesítő elfoglaltsága mellett is á felekkel előzékenyen, udvariasan tud bánni és a legnagyobb szeretettel adja meg a felvilágosítást éppen úgy, mint Záborszky Jenő kedves barátom. így az­tán lehet adminisztrálni. Tanulhatnának sokan tőlük. A főpénztárban régi ismerős: Waginger Gyula, volt osztálytársam, aki cgyüli járt velem a »fehér papokhoz«, ahogy Keszthelyen a premontreieket hív­ják, fehér reverendájuk után. A Ferenczy étteremben egy másik iskolatárs, az örök­bohém Bukvich Béla. Aztán sietek az új artézi kúthoz, ahol Simon Annuska adja a fiatalító vizet mosolyogva, kedvesen. A vízről az a hit, hogy erősen fiatalít. No, de isszák is erősen nemcsak a nők, hanem a férfiak is. „Komaromiak Köre“ Elszaladok a szállásomra, ahol már az évek bosszú során lakom: az Attila-utcai MÁV üdülőtelepre. Csodásán szép kert közepében áll ez a kedves üdülő, ahol Juhász György telepkezelő kedves csa­ládjával együtt régi atyafiságos szeretettel fogad. Előlibben a két kislány: Ancsika és Györgyike, akiket csaknem pólyásbaba ko­ruk óta ismerek. De már nagylányok, ké­­pezdészek és már nem is igen örülnek a szokott cukrászdába való elvitelnek. — Györgyikét közben megoperálják, a man­duláit veszik ki, az operáció alatt mint egy kis hős viselkedik. Elmegyek a komáromiak kedvenc tele­pére: Andrássy-út 29 alá, Májer Ferenc füszeresékhez. Végtelen kedves család, fi­gyelmes, előzékeny. A bájos kislányuk, a Bözsike most végezte, el a polgárit, de oly erősen fejlett, hogy akár férjhez is mehetne már. Elhatároztuk, hogy jövőre itt Majeréknél megalakítjuk a Komáro­miak hévizi körét« és itt lesz a központ. Olyan jó ozsonnákat bizony már régen nem ettem, mint itt Majeréknél. Nálunk Komáromban a túró és a tejfel már csak az álmok országába tartozik, itt Majerék­­nál tejfölöslúrót, vagy aludttejet szok­tam ozsonnázni. Micsoda túró. Itt Ko­máromban vaj képében is forgalomba le­hetne hozni. És amilyen gulyást ott et­tem, hát arról költeményt lehelne írni. De az egyik komáromi hölgy is főzött olt gulyást, amely olyan jó volt, hogy itt Komáromban meg kell ismételnie, mert egyszer enni abból nem elég. Bent Keszthelyen Fülöp Viktor osztály­társam és kedves családja fogadott a szokott meleg szeretettel. Viktor bará­tommal elmentünk a keszthelyi kultúr­palotába, ahol Dornyay Béla igazgató ba­rátunk bokros teendői dacára kollégiális melegsgégel töltött el velünk pár órát. Ismét ajándékozott pár értékes munkáját, amelyeket szintén a városi könyvtárunkba helyezek el. Gyönyörű munkát végez ott Dornyay, aki Tatán is tanított és a tatai és környékbeli muzeális dolgokról írt so­kat. Dornyaynak különben a belügymi­niszter megengedte, hogy régi nemessége megtartásával családi nevét a régi nevükre — Darnyayra — változtathassa. Az ő neve tulajdonképpen most már dr. Dar­­nyay Béla. Dr. Baranyay József. Hat hónapot kapott a Röser-bi Szarvas Miklós tatai születésű zsidó jéggyárost 1939. októberében katonai szolgálatra hívták be. Bevonulásakor érettségi bizonyítványt mutatott • fel, amellyel tartalékos tiszti kiképzésre je­lentkezett. A bizonyítványt a hírhedi Röser-féle magánközépiskolában állítot­ták ki. A katonai hatóság gyanút fogott s ennekfolytán vizsgálat indult meg Szarvas Miklós középiskolai múltjának felderítése végett. A vizsgálat eredménye nem keltett meglepetést. Kiderült, hogy Szarvas va­lójában sose volt a Röser-féla intézet tanuló­ja, bizonyítványához illegális úton jutott. Ügyét a komáromi kir. törvényszéken tárgyalták a minap s a bíróság köt-’ okirathamisításért 6 hónapi börtönbünte­tésre ítélte Szarvast, aki az ítélet ellen íjelebbezett, de felebbezett az ügyész is, aki a büntetést enyhének találta. Szeptember 7-én belehet még iratkoznia leányíiceumba A kereskedelmi iskola létszáma már betelt Lapunk más helyen közöljük azt az örvendetes hírt, hogy a sok huza­vona után végre biztosan megnyílik szeptember hó 10-én a komáromi leányliceum és kereskedelmi iskola. Az új intézmény iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg. Mint az újonnan kinevezett iskolaigazgatótól, Czerny Józseftől értesülünk, a ke­reskedelmi iskola létszáma már be is telt, az ezután jelentkező növendéke­ket már nincs módjában felvenni az igazgatóságnak. Ellenben a líceumi osztályokba még felvesznek tanuló­VÄMÖS ÄRÄMKÄ prímásnő muzsikál szeptember J-től a D UN A "-szálloda kertbe lyiségében. // Kitűnő étterem. Polgári árak. Komárom, Danaparton. 511 kát, ezeknek beiratása szeptember 7-én délelőtt 10 órakor történik a délkomáromi zárdaépületben, ahol az új intézmény ideiglenesen működni fog. Felhívjuk erre a szülők figyelmét, akik az iskola megnyitásával kap­csolatos bizonytalanságok miatt elmu­lasztották eddig gyermekeik beiratá­­sát. Iratkozzunk be a városi könyvtárba. A nyári rendezésre szánt szünet után a Kultúrpalota földszintjén elhelyezett vá­rosi közkönyvtár pénteken nyílik meg a nagyközönség részére. A könyvtár veze­tősége figyelmezteti a késedelmes olvasó­kat. hogy a még kint lévő könyveket sürgősen hozzák be. — A közeledő hosz­­szú őszi esték unalmát, a háborús idők idegesítő hangulatát legjobban elűzhetjük a jó olvasni valókkal, azért, akt még nem tartozik a városi gazdag könyvtár olvasói közé. siessen beiratkozni oda. Fél évre az új olvasónak 3 pengőt kell fizetni és ezért hetenkint háromszor: hétfőn, szer­dán és pénteken délután 2 -5 óráig vált­hat könyvet és ingyen kap egy bőséges,' nyomtatott könyvkatalógust. A városi köz­könyvtár közel húszezer kötetével nem­csak gazdag szépirodalommal rendelke­zik. de a tudománynak csaknem minden ága képviselve van ott úgy, hogy a leg­különbözőbb igényeket is ki tudja elégi­­t teni. Siessünk tehát beiratkozni! I- IÁM ... És mindegyikért vérzik a szívünk és mindegyikért imádkozunk, mert mind­egyik' olyan, mintha enlelkünkből sza­kadt volna ki, testvérünk, barátunk, ro­konunk s bajtársunk egyszerre. Véres virágok nyílnak mostanában odakinn az orosz mezőkön, ismeretlen folyók partján és sötét erdők mélyén: e sok véres virág megannyi áldozat a jobb s szebb magyar jövő oltárán, a legnagyobb, legszebb s legnemesebb ál­dozat, amelyet csak család, nemzet, or­szág hozhat a történelem előtt, örök időkre szólóan. 5 ha megállunk mégis egy-egy le­tépett üde virág, leszakított erős faág előtt, hogy búcsút mondjunk neki, mi­előtt betemetné az idők vihara: az any­­nyit jelent, hogy egynek emlékére az összesért szólottánk, — így szólunk most hozzád, Geöbel Laci, édesapád egyet­len fia, mosolygószemű fiaiul tüzértiszt, FIAM. Boldogsága s büszkesége voltál s ma­gad is hányszor láttad édesapád arcán azt a meghatott vonást, amely akkor ült ki szája szélére s szeme küszöbére, amikor téged említett s neved sem mondta, csak ennyit szólt: FIAM... De legtöbbször nem láttad mégsem, mert messze voltál, Pápán, Pesten, vagy külföldön jártál éppen, amikor édes­apád szép ősz haján megcsillant a dw­­naparti nap fénye s e fény* a legnagyobb boldogságot koszorúzta olyankor, a szü­lő boldogságát s az apa örömét, Laci. Rád gondolt, téged említett oly megha­­tottan, ahogy csak gimnazista fiú tud­ja említeni a szerelmes lányka nevét, ahogy zsolozsmás hívő a szentek nevét mondja ki, ahogy ihletett zenész az ak­kordok hangját hallja s szívja magába, ■— úgy tehát, ahogy csak rajongó apa szólhat kedves, jó és okos fiáról. A szeretetnek ezt a sugarát érezned kellett, bárhol jártál is, a hangot, amely­­lyel ezt a szót ejtette ki: FIAM, — ezer közül meg kellett hallanod, kilomé­terek messzeségéből s évek távolából, Laci. Hangok és gondolatok kísértek, óvtak fiatal éveiden keresztül minde­nütt, mintha a szellem, amely egykor téged világra hozni segített, két felé vált volna születésedkor s míg egyik jele édesapád, testébe öltözötten kísér­te lépteidet, másik jele szorosan hoz­zádölelkezett és soka el nem maradón íkövette életed útját egy varázsszóval ys e szó volt: FIAM. Azt hittük, ez talizmán s megvéd mindentől. De csillag esett, jöld ren­gett s jött éve szörnyű csudáknak; el­mentél, Laci s most már legfeljebb egy másik világon hallhatod az apai boldog szót: FIAM. A nagy családért tetted, a hazádért. Nem magad vagy egyedül: a legszebb áldozatot hoztad, fiatal életedet a leg­szebb gondolatért, a jobb magyar jö­vőért. S ez fogja vigasztalni azt a har­cokat járt idős embert is, aki téged felajánlott a hazának s aki huszonöt esztendővel ezelőtt már megismerte azt az útat, amelynek te most végét érted. Az apa kezdte meg s a fiú fejezte be. Fiam... (sz) * •

Next

/
Thumbnails
Contents