Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-29 / 35. szám
1942. augusztus 29. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. hévízi liliomok Fürdői levél A jő Isten megint megengedte, hogy elmehessek az én szeretett Héviz-fürdőmre, ahová a régi diákköri emlékek is vonzanak a fürdő csodálatos gyógyerején kívül. Keszthelyen végeztem a negyedik elemit a jó öreg Bányai Károly igazgatósága alatt. Azián átmentem a szemben fekvő premontrei főgimnáziumba, ahol Rupp Kornél, Burány Gergely, Pákor Adorján, Illés Rafael, Kővári Károly, Győrffi Endre, Vutsikts György, Gaál József öntötték belém a tudományt. Mi diákok bizony gyakran kirándultunk Hévízre, ha volt 30 krajcárunk, mert annyiba került a tükörfürdő lepedővel együtt. Iía nem volt annyi pénzünk, ami igen gyakran megesett, akkor lesétáltunk a Hévíz felesleges vizét levezető csatornához, amelyet akkor Gátnak nevezett a nép. Itt is meleg volt a via (és a fürdés nem került semmibe. A parton levetkőztünk és nagy élvezettel bukdácsoltunk a vízben. A mi utószezonunk persze tovább tartott, mint a mostani, mert bizony decemberben is megfürödtünk künn a szabadban. Csak a levetkőzés és lelóltözés volt egy kicsit lúdbőrös, de aztán annál kellemesebb volt a téli hideghez viszonyítva kétszeresen melegnek feltűnt vízben bukdácsolni. Most is eszemben van az az eset, mely egyik hótalan decemberben történt. Vagy harmincán kimentünk a Gátra fürdeni. Vacogott kissé a fogunk, amíg belejutottunk a vízbe, de hát ez a szülői és tanári tilalom ellenére történt fürdés soha betegséget nem okozott közöttünk. Emlékezés „Dóri"'ra Kijött velünk Körmendy Izidor is. Ez utóbbi név dacára hithű katolikus volt, csak náluk a születés napjára érvényes névre keresztelték az újszülöttet. Mi Dórinak becéztük. Ez a Dóri gazdag gyerek volt. Asztrachán prémes bundában és elegáns lakkcsizmában járt télen. Persze neki derogált megfürdeni velünk, amikor otthon fürdőszoba állott a rendelkezésére, helyesebben rendetlenkedésére, ö csak mint szemlélő jött ki velünk. Különben igen nagy akasztófára való, csinnyal telített gyerek volt ez a Dóri barátunk. Amit kor mi a vízben voltunk, Dóri barátunk éles kaviccsal dobált fejbe bennünket. Hiába kértük, kérleltük, hiába szidtuk, nem használt. Dóri még nagyobb hajdúsággal vette célba fejeinket. Némelyikünknek meg is dagadt a feje. Amilyen sűrűn hullott ránk a kavics, olyan sűrűn hang-t zott föl a vízből a keszthelyvidéki, zala- és somogymegyei szitkozódás, hogy a nosseb egyen meg! — de hát ő is visszarossebezett ránk és tovább dobált. Az Isten azonban igazságot szolgáltatott. Amikor dühünk az eget verte, a Dóri gyerek egyik erős dobásnál elvesztette az egyensúlyát és belepottyant a vízbe, közénk, a bosszút lihegő 30 gyerek közé. Hogy nem követtünk el emberölést, az nem rajtunk múlott, hanem Dóri szívósságán, mert mindegyikünk külön lebuktatta őkegyelmét. Azt hiszem, úgy félakó vizet önkénytelenül elnyelt, amikorra mi észbe kaptunk és a félig ájult Dórit kidobtuk a partra. Itt aztán magához tért és sietett haza, mert fázott a kölyök átázott prémes bundájában. Szépen csikorgóit menetközben a lakkcsizmája, de nem a talpba elrejtett szattyánbőrtől, hanem a csizmájába szorult víztől. A vesztes Dóri gyereket messze elkísérte a mi győzelmi kacagásunk, ami bizony beillett röhejnek is. Forrás, ameiy fiatalít Ilyen diákköri emlékek jutottak az eszembe, amikor Hévizén a fürdőigazgatóság irodájába benyitottam és ott egy aranyos, kedves kislány: Erkl Mária azzal fogad, hogy a fürdőigazgató úr, Záborszky Jenő már elkészítette a sajtó fürdőjegyemet — és átadja. Záborszky a legfigyelmesebb fürdőigazgatók közé tartozik. — Amikor találkozom vele, átad egy csomó könyvet, füzetet, amelyek Hévíz fürdőt ismertetik. Ezeket elhelyeztem a komáromi városi közkönyvtárba, hogy a nagyközönség is élvezze. Itt utána nyomban meg kell dicsérnem dr. Balázs László hévizszentandrási főjegyzőt, aki legnagyobb, idegesítő elfoglaltsága mellett is á felekkel előzékenyen, udvariasan tud bánni és a legnagyobb szeretettel adja meg a felvilágosítást éppen úgy, mint Záborszky Jenő kedves barátom. így aztán lehet adminisztrálni. Tanulhatnának sokan tőlük. A főpénztárban régi ismerős: Waginger Gyula, volt osztálytársam, aki cgyüli járt velem a »fehér papokhoz«, ahogy Keszthelyen a premontreieket hívják, fehér reverendájuk után. A Ferenczy étteremben egy másik iskolatárs, az örökbohém Bukvich Béla. Aztán sietek az új artézi kúthoz, ahol Simon Annuska adja a fiatalító vizet mosolyogva, kedvesen. A vízről az a hit, hogy erősen fiatalít. No, de isszák is erősen nemcsak a nők, hanem a férfiak is. „Komaromiak Köre“ Elszaladok a szállásomra, ahol már az évek bosszú során lakom: az Attila-utcai MÁV üdülőtelepre. Csodásán szép kert közepében áll ez a kedves üdülő, ahol Juhász György telepkezelő kedves családjával együtt régi atyafiságos szeretettel fogad. Előlibben a két kislány: Ancsika és Györgyike, akiket csaknem pólyásbaba koruk óta ismerek. De már nagylányok, képezdészek és már nem is igen örülnek a szokott cukrászdába való elvitelnek. — Györgyikét közben megoperálják, a manduláit veszik ki, az operáció alatt mint egy kis hős viselkedik. Elmegyek a komáromiak kedvenc telepére: Andrássy-út 29 alá, Májer Ferenc füszeresékhez. Végtelen kedves család, figyelmes, előzékeny. A bájos kislányuk, a Bözsike most végezte, el a polgárit, de oly erősen fejlett, hogy akár férjhez is mehetne már. Elhatároztuk, hogy jövőre itt Majeréknél megalakítjuk a Komáromiak hévizi körét« és itt lesz a központ. Olyan jó ozsonnákat bizony már régen nem ettem, mint itt Majeréknél. Nálunk Komáromban a túró és a tejfel már csak az álmok országába tartozik, itt Majeréknál tejfölöslúrót, vagy aludttejet szoktam ozsonnázni. Micsoda túró. Itt Komáromban vaj képében is forgalomba lehetne hozni. És amilyen gulyást ott ettem, hát arról költeményt lehelne írni. De az egyik komáromi hölgy is főzött olt gulyást, amely olyan jó volt, hogy itt Komáromban meg kell ismételnie, mert egyszer enni abból nem elég. Bent Keszthelyen Fülöp Viktor osztálytársam és kedves családja fogadott a szokott meleg szeretettel. Viktor barátommal elmentünk a keszthelyi kultúrpalotába, ahol Dornyay Béla igazgató barátunk bokros teendői dacára kollégiális melegsgégel töltött el velünk pár órát. Ismét ajándékozott pár értékes munkáját, amelyeket szintén a városi könyvtárunkba helyezek el. Gyönyörű munkát végez ott Dornyay, aki Tatán is tanított és a tatai és környékbeli muzeális dolgokról írt sokat. Dornyaynak különben a belügyminiszter megengedte, hogy régi nemessége megtartásával családi nevét a régi nevükre — Darnyayra — változtathassa. Az ő neve tulajdonképpen most már dr. Darnyay Béla. Dr. Baranyay József. Hat hónapot kapott a Röser-bi Szarvas Miklós tatai születésű zsidó jéggyárost 1939. októberében katonai szolgálatra hívták be. Bevonulásakor érettségi bizonyítványt mutatott • fel, amellyel tartalékos tiszti kiképzésre jelentkezett. A bizonyítványt a hírhedi Röser-féle magánközépiskolában állították ki. A katonai hatóság gyanút fogott s ennekfolytán vizsgálat indult meg Szarvas Miklós középiskolai múltjának felderítése végett. A vizsgálat eredménye nem keltett meglepetést. Kiderült, hogy Szarvas valójában sose volt a Röser-féla intézet tanulója, bizonyítványához illegális úton jutott. Ügyét a komáromi kir. törvényszéken tárgyalták a minap s a bíróság köt-’ okirathamisításért 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte Szarvast, aki az ítélet ellen íjelebbezett, de felebbezett az ügyész is, aki a büntetést enyhének találta. Szeptember 7-én belehet még iratkoznia leányíiceumba A kereskedelmi iskola létszáma már betelt Lapunk más helyen közöljük azt az örvendetes hírt, hogy a sok huzavona után végre biztosan megnyílik szeptember hó 10-én a komáromi leányliceum és kereskedelmi iskola. Az új intézmény iránt rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg. Mint az újonnan kinevezett iskolaigazgatótól, Czerny Józseftől értesülünk, a kereskedelmi iskola létszáma már be is telt, az ezután jelentkező növendékeket már nincs módjában felvenni az igazgatóságnak. Ellenben a líceumi osztályokba még felvesznek tanulóVÄMÖS ÄRÄMKÄ prímásnő muzsikál szeptember J-től a D UN A "-szálloda kertbe lyiségében. // Kitűnő étterem. Polgári árak. Komárom, Danaparton. 511 kát, ezeknek beiratása szeptember 7-én délelőtt 10 órakor történik a délkomáromi zárdaépületben, ahol az új intézmény ideiglenesen működni fog. Felhívjuk erre a szülők figyelmét, akik az iskola megnyitásával kapcsolatos bizonytalanságok miatt elmulasztották eddig gyermekeik beiratását. Iratkozzunk be a városi könyvtárba. A nyári rendezésre szánt szünet után a Kultúrpalota földszintjén elhelyezett városi közkönyvtár pénteken nyílik meg a nagyközönség részére. A könyvtár vezetősége figyelmezteti a késedelmes olvasókat. hogy a még kint lévő könyveket sürgősen hozzák be. — A közeledő hoszszú őszi esték unalmát, a háborús idők idegesítő hangulatát legjobban elűzhetjük a jó olvasni valókkal, azért, akt még nem tartozik a városi gazdag könyvtár olvasói közé. siessen beiratkozni oda. Fél évre az új olvasónak 3 pengőt kell fizetni és ezért hetenkint háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken délután 2 -5 óráig válthat könyvet és ingyen kap egy bőséges,' nyomtatott könyvkatalógust. A városi közkönyvtár közel húszezer kötetével nemcsak gazdag szépirodalommal rendelkezik. de a tudománynak csaknem minden ága képviselve van ott úgy, hogy a legkülönbözőbb igényeket is ki tudja elégit teni. Siessünk tehát beiratkozni! I- IÁM ... És mindegyikért vérzik a szívünk és mindegyikért imádkozunk, mert mindegyik' olyan, mintha enlelkünkből szakadt volna ki, testvérünk, barátunk, rokonunk s bajtársunk egyszerre. Véres virágok nyílnak mostanában odakinn az orosz mezőkön, ismeretlen folyók partján és sötét erdők mélyén: e sok véres virág megannyi áldozat a jobb s szebb magyar jövő oltárán, a legnagyobb, legszebb s legnemesebb áldozat, amelyet csak család, nemzet, ország hozhat a történelem előtt, örök időkre szólóan. 5 ha megállunk mégis egy-egy letépett üde virág, leszakított erős faág előtt, hogy búcsút mondjunk neki, mielőtt betemetné az idők vihara: az anynyit jelent, hogy egynek emlékére az összesért szólottánk, — így szólunk most hozzád, Geöbel Laci, édesapád egyetlen fia, mosolygószemű fiaiul tüzértiszt, FIAM. Boldogsága s büszkesége voltál s magad is hányszor láttad édesapád arcán azt a meghatott vonást, amely akkor ült ki szája szélére s szeme küszöbére, amikor téged említett s neved sem mondta, csak ennyit szólt: FIAM... De legtöbbször nem láttad mégsem, mert messze voltál, Pápán, Pesten, vagy külföldön jártál éppen, amikor édesapád szép ősz haján megcsillant a dwnaparti nap fénye s e fény* a legnagyobb boldogságot koszorúzta olyankor, a szülő boldogságát s az apa örömét, Laci. Rád gondolt, téged említett oly meghatottan, ahogy csak gimnazista fiú tudja említeni a szerelmes lányka nevét, ahogy zsolozsmás hívő a szentek nevét mondja ki, ahogy ihletett zenész az akkordok hangját hallja s szívja magába, ■— úgy tehát, ahogy csak rajongó apa szólhat kedves, jó és okos fiáról. A szeretetnek ezt a sugarát érezned kellett, bárhol jártál is, a hangot, amelylyel ezt a szót ejtette ki: FIAM, — ezer közül meg kellett hallanod, kilométerek messzeségéből s évek távolából, Laci. Hangok és gondolatok kísértek, óvtak fiatal éveiden keresztül mindenütt, mintha a szellem, amely egykor téged világra hozni segített, két felé vált volna születésedkor s míg egyik jele édesapád, testébe öltözötten kísérte lépteidet, másik jele szorosan hozzádölelkezett és soka el nem maradón íkövette életed útját egy varázsszóval ys e szó volt: FIAM. Azt hittük, ez talizmán s megvéd mindentől. De csillag esett, jöld rengett s jött éve szörnyű csudáknak; elmentél, Laci s most már legfeljebb egy másik világon hallhatod az apai boldog szót: FIAM. A nagy családért tetted, a hazádért. Nem magad vagy egyedül: a legszebb áldozatot hoztad, fiatal életedet a legszebb gondolatért, a jobb magyar jövőért. S ez fogja vigasztalni azt a harcokat járt idős embert is, aki téged felajánlott a hazának s aki huszonöt esztendővel ezelőtt már megismerte azt az útat, amelynek te most végét érted. Az apa kezdte meg s a fiú fejezte be. Fiam... (sz) * •
