Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-15 / 33. szám
KOMÁROMI LAPOK 1942. augusztus 15. i vectohuttől az wtebiálú táboik (IfY ■HT« «foáfíró Mate ■ cask mayszillás alett) Irta: dr. Berwnyey József. Kétszer azonban mindennek dacára elitéltek. 1924-ben megjelent a politikai küzdőtéren Mikié Vince, akit a kommunisták kizártak a pártjukból. Mikié aztán a Csánki és egyéb csehszlovák érdekeket támogató pártoknál keresett érvényesülést. Erről a sokféle elvet változtatott férfiúról a Kassán megjelent »Munkás« című lap rettenetesen sértő cikket közölt. A sértések egész zuhatagát zúdították Mikié uram fejére. Tekintettel, hogy Mikié a mi pártunknak is ellensége volt, a kassai Munkás cikkét mi is leközöltük a forrás megnevezésével a Barázdában. Mikié uram, illetve a háta mögött álló cseh-tót érdekeltség persze nem a kassai Munkást perelte be, hanem minket, illetve engem, mint a Barázda szerkesztőjét. Hiába védekeztem én a főtárgyaláson, amely a sértő cikk megjelenése után éppen két esztendejére volt, mert a cseh-tótok néni siettek a sajtópereknél, hogy a vádlott! nehezebben tudjon bizonyítani. Láttam, hogy el fognak ítélni, hiába hivatkoztam arra, hogy mi csak leközöltük a kassai lapnak a cikkét, mért nem azt pörli Mikié uram. Nem használt a védekezésem. A bíróság visszavonult ítélet hozatalra. Az előcsarnokban odajön hozzám Milde és azt mondja: — Én nem haragszom ám a szerkesztő úrra, de tessék elképzelni, micsoda rettenetes dolog volt, amikor a Barázdát négyezer példányban küldték meg a falumba és ott mindenkinek adtak egy példányt. Jó, hogy már ennek két esztendeje és így elfelejtették az emberek. — Hát akkor Mikié uram ebben a kellemes helyzetbe újra belecsöppenik — mondottam. — Hogy, hogy? — kérdezte a különben jóképű magyaros ábrázatú Mikié. — Úgy látszik, maga nem tudja, hogy milyen a sajtóperben kimondott Ítélet? — Bizony én nem. — Hát bent engem elitéinek és a Barázdában le kell közölni azt, hogy dr. Baranyay József szerkesztőt erre és erre ítélték, mert Mikié Vincéről azt írta, hogy és itt leközlik újra azt a magára nézve kellemetlen cikket. Megnyugtathatom, hogy a Barázdának ebből a számából nem négy, hanem tízezer példányt küldünk a maga kedves falujába! — Igaz ez ? — kérdezte valósággal kővémeredten Mikié. — Kérdezze meg mástól is. Mikiének az ügyvédje elkésett és nem volt jelen a tárgyaláson, hát az előcsarnokban levő ügyvédekhez fordult. Azok megerősítették, hogy az indokolásban le kell közölni a cikket, hogy a vádlottat miért ítélték el. — Hát én ebből nem kérek, — kiáltott fel Mikié és minden kopogtatás nélkül berontott a bírói szobába és valósággal üvöltötte: — Visszavonom a vádat, nekem nem kell itélett. Dehogynem, hogy újra csúffá tegyenek a falumban. így menekültem meg az elitéltetéstől. A másik is igen érdekes eset. Már nem tudom biztosan, melyik faluban, az ógyallai falusi legények hangosan mulattak a kocsmában. Magyar legények voltak, és a dalolás magyarul is ment, de közben tót szöveget is énekeltek; A csendőrség csendháborításért letartóztatta őket és ahelyett, hogy a komáromi ügyészségnek sietett volna átadni a legényeket, ők tartották fogva azokat talán két hétig. Ez a legnagyobb dologidőben, aratáskor történt. Erről Koczor Gyula, akkori nemzetgyűlési képviselő cikket írt a Barázdában és erősen kikelt a csendőrség ellen, hogy egyszerű nótázás miatt hosszabb ideig fogva tartja a legényeket, amikor azok most kereshetnék meg a télirevalójukat. Cseh-tót országban a csendőrség szent és sérthetetlen volt és a csendőrség jogi képviselője sietett is perbe fogni engem, mint szerkesztőt és Koczor Gyulát, mint cikkírót. A komáromi törvényszék el is ítélt bennünket. Fellebbezés folytán a pozsonyi táblához került az ügyünk. Itt tolmács segítségével ment a kihallgatásunk. Ügyvédünk dr. Szilárd Marcell pozsonyi ügyvéd volt, pártunk ügyvédje. Itt is azzal a meggyőződéssel vártuk a visszavonuló bíróságot, hogy el fognak Ítélni bennünket és a brünni legfelsőbb bíróság előtt meg kell majd jelennünk, mert mi persze nem nyugszunk bele az elmarasztaló ítéletbe. — Tíz perc múlva visszajön a bíróság — mondotta Szilárd barátunk — hiszen már kész is az ítélet. De mi történik? Elmúlik tíz, húsz perc, elmúlik egy félóra. A szolgák és irodatisztek törvénykönyvekkel szaladgálnak ki-be. Mi lesz itt? — kérdeztük egymástól. Kijön a bíróság. Fölolvassák az ítéletet, amely fölmentett bennünket. A csendőrség jogtanácsosának elment a kedve a fellebbezéstől, mert az ítélet azt is kimondotta, hogy ezért nemcsak hogy nem lehet elítélni a vádlottakat, hanem szinte dicséret illeti meg őket, hogy ki keltek a csendőrség ellen, hogy a legnagyobb munkaidőben pár nóta miatt a keresetüktől zárta el a legényeket. Valósággal megnémultunk a csodálkozástól. Ügyvédünk aztán meg tudta a dolog rejtélyét. Az a tót szövegű dal, amit a magyar legények énekeltek, a tótokat csúfondározta ki és a csehek annyira nem szerették a tótokat, hogy a pozsonyi cseh bírók a tótokat kifigurázó dalszöveg miatt fölmentett minket, így nézett ki a cseh-tót barátság. (Folyt, köv.) Öskeresztény, polgári iskolát végzett finliUmber gabamaüslelbe azonnalTM falvóiatik Cím a kiadóban. (502) ÍRÁS A KUMA FOLYÓRÓL Sárgult betűk a város levéltárából Az oroszharctér déli szakaszát feltüntető térképen mindinkább előtűnik a Kaspi-tóba ömlő Kuma folyó. E folyó bennünket komáromiakat közvetlenül érdekel, meri őseink évezreddel innét indultak el, hogy honalapító Árpád hadaihoz csatlakozva, újhazát keresve, a két nagyvíz (a Nagyduna és Vág) torkolatánál letelepülve megalapozzák a mai Komáromot. A város levéltárának „D“ állománya hatodik sorában van egy fontos okmány. Ez őrzi e leírást, melynek címe: Komárom város története a magyar nemzet bejövetelétől Mária Terézia koráig és az így adja elő a dolgot: „Második Béla királ egy 1138-ban költ Privilégiumában említi, hogy Komárom táját legelőszőr azon Kuma vize mellől kijött és Kiav városánál az Árpád magyar hadaival egyesült seregeknek egyrésze szállotta meg. Azon kumai magyaroknak temető helyük Komáromon felül, hol a Nitra vize a Vág vízébe folyik és a Nándor (ma Sándor) nevezetű puszta vagyon, volt. Ezen Vág, Nitra és Sitva táját Csallóközzel együtt Rétéi kumai vezér hódította meg, kinek fia Oloptuhna az Győriduna és Vág öszve folyásánál timáltatott egy földvárat E földvár belsejében volt K u m a n u n (Komárom első neve) és ez volt megalapítója a később oly híressé vált komáromi várnak, mely földvárat 1. Mátyás megerősített (Kulcsos Komarom) 1. Ferdinánd pedig teljessen várjellegüvé téve kőből építettet fel, I. Lipót pedig külső várt építettvén hozzá, ma Újvár néven szerepel. A kumai magyarok első Ferdinánd idejéig laktak letelepedési helyükön s mikor az várjelleget nyert, kitelepítették s ezzel Komárom második alakulását hozták létre. Negyedik Béla a tatárjárás után szepességi szászokkal sürítelte Komárom megritkult lakosságát. A szepesi szászokat az őslakosság féltékeny szemmel hidegen fogadta, ténykedésüktől, munkáiktól elzárkózott, mert a halászattal, földmíveléssel, állattenyéstéssel foglalkozóknak idegenszerű volt azok kézmű ipara és csak az ezerötszázas évek változata hozta őket eggyé a török hadjáratok idején. A török hadak nyomán járó markotányosok és kereskedők portyázásuk közben Komáromot is elérték hol a még sohasem látott árúikkal nagy kereskedést űztek, viszont a föld bő gabonatermése meglepvén őket cserekereskedésre léptek s ezzel megalapozták a később kifejlődött és híressé vált gabona kereskedelmet, mi új megélhetést biztosítva a hajóknak lovakkal való vontatása által s igy az őslakosság átformálódva vontató gazdákká vált. És ez idő lett Komárom fénykora. Kereskedelme fellendítő az ipart, megélhetést, jólétet, boldogulást adva annak minden lakójára, melynek hanyatlása az 1763-iki földrengéssel kezdődött. Súlyos csapása nagy szegénységet hozott, melyhez hozzájárult gabonakereskedelme lanyhulása, eltolódása, a gőzhajó feltalálásával pedig a telj essen megszűnt hajó vontatás és új probléma elé állította Kuma föld utódját. Nehezen ment a kibontakozás. Földje teljes megélhetést nem adva kényszerítette messze, idegenbe járni, hogy lovaival, szekereivel megszerezhesse mindennapi kenyerét és így lett a hajóvontató őslakosból szekeres gazda, kiknek gyermekei ott állnak szemben egykori ‘származási helyük ellenségével az orosszal. * A Kuma folyó mindinkább közelebb és közelebb kerül a győzedelmes szövetséges csapatok térnyeréséhez és az abban küzdő honvédek közt bizonyára vannak komáromiak és közöttük Kuma földjéről elindult magyarok ieszármazottjai is. Komáromi fiúk! Ha Isten segítségével eléritek ősötök újhazát kereső kiindulási helyét, ha meglátjátok Kuma folyó ezüstösen csillogó fodros habjait, megható mély tisztelettel álljatok meg partjánál. Mert szent ez a hely a komáromiaknak, évezred emléke köt hozzá és talán még most is vannak ott testvéreink, kiknek elődjei elindultak onnan új hazát, szülőhelyet, új otthont szerezni nékünk, hogy azt most Te komáromi fiú az ősi juss jogán, véred árán is megvédjed. Farkas Péter Uj kutak építése IGAZA VAN Sinkó Ferencnek, az Uj Élet szerkesztőjének, amikor a folyóirat hasábjain éles szavakkal ítéli el azt a destruálást, amelyet »pletykalapjával«, a Film. Színház, Irodalom-mai Egyed Zoltán végez. »A magyar katoliczimusnak elsőrendű feladata lenne, hogy megindítsa a harcot az Egyed Zoltánoknak szellemi életünkből való kiemelés« érdekében. Nem is értjük, miért késik egy ilyen akció, meddig tűrjük azt az erkölcsromboló munkát, amit ennek a firkásznak cikkei végeznek az űrilányok és elárusít« kisasszonyok lelkében?« — kérdi. Telje* joggal. Ideje volt már rámatatni arra, hogy az Incze Sándorok örökébe lépett utódok stílusa ugyanaz, mint kivándorolt elődjüké. (Már most — vsiszatérve az Uj Élet akció jóra — nem önként ötlik-e fel a kérdéu: mi indokolja meg ezeknek az egyrészt papírpocsékoló, másrészt romboló, a magyarságtól minden vonatkozásban őszintéa mentes lapoknak a megjelenését? A kérdés felvetése mellett legyünk szigorúbbak a* Uj Életnél. Egyed Zoltánt nem »szellem« életünkből« lehet és kell kiemelni. Szellemi életünknek még közelében sem járt Bahaséin. Tevékenysége annál veszedelme sebb, mert a tájékozódásra éretlen, kiforratlan fiatalságot vezeti zsákutcákba torkolló tévutakra. Sajói ólelünkön érezzük. hogy van magyar sors, magyar történelem, — mondotta Révay István gróf a SiMKE világnézetéről tartott beszédében — tehát minden más nemzettől különálló magyar múlt. Közöttünk kell, hogy működjön • magyar vér titokzatos parancsa, évezredes ritmusa, a magyar sorsközösségben kialakult törvényszerűségek. A magyar föld, magyar táj ránk nyomta sajátos bélyegét és jellegzetesen befolyásolja életvitelünket és felfogásunkat. Mivel mindezt elsősorban a magyar parasztságban találjuk meg, hirdetjük, hogy a magyarság törekvéseinek, céljainak, egész társadalmi berendezésének olyannak kell lennie, ami ezt a nemzetfenntartó réteget segíti, előbbreviszi, fejleszti és elősegíti az értelmiségi osztályaink által való felfrissítését. Befejeződött a Tatán rendezett belegápolónői tanfolyam Augusztus 6-án végződött ünnepélyes keretek közt megtartott záróvizsgával a Vörös Kereszt tatai járási szervezete által megrendezett második házibetegápolónői tanfolyam. A tóvárosi állami elemi iskola Ízlésesen feldíszített tornatermében ült a vizsgálóbizottság elé a tanfolyam 39 résztvevője. Tata áldozatkész aszszonyai, lányai élükön Esterházy Ferenené grófnővel minden társadalmi osztályból lelkesen jelentkeztek a Vörös Kereszt helyi vezetőségének hivó szavára, hogy felkészüljenek a legnemesebb női hivatásra, a betegápolásra. A szakbizottság előtt nyilvánosan lefolyt vizsga fényes eredménye tanúsította a résztvevők szorgalmát és tudását, de nem kevésbé a lelkes előadó „Blanka nővér“ rátermettségét és képzettségét. A vizsgán dr. Vi rá g h Zsigmond a Vörös Kereszt tatai járási elnöke elnökölt és részt vett, mint a Vörös Kereszt kiküldöttje báró Malconesz Gyuláné. A bizottság tagjai a Vörös Kereszt helyi szervezetének orvostagjai és vezető funkcionáriusai voltak. a városi vízműnél Korszerű újítások kincses tárháza, RADlÓBAN kisszupertől—csúcsszuperig bő választék áll rendelkezésre, PHILIPS. STANDARD. ORION. SIMENS, TELEFUNKEN és EKA sorozat Mórocz Péter Komárom Nádor u. 15. Telefon 44 Rádió és műszaki szaküzletében. használt és törött gramo/onlsmezeket becserélek, veszek, valamint hulladékgumit is. A városi vízmű már elrendelt felújítási munkáinak legjelentősebb része az új csőkútak építése. Ezeknek a kútaknak az építése f. hó 10-én kezdődött meg azzal, hogy az első lapát földet Alapy Gáspár polgármester emelte ki és a munkára a Mindenható áldását kérte. A polgármester a város főmérnöke kíséretében jelent meg a helyszínen, aki bemutatta az eddig végzett előkészületi munkálatokat és röviden ismertette iaz építési terveket. Ennek során rámutatott a meglévő víznyerőkútak állandó romlására, ami már a kút környékén jelentkező süppedésekben is megnyilvánult. Érdeklődéssel nézte a polgármester az új csőkútak anyagának — a porózus betoncsöveknek — bemutatását, melyeknek falain keresztül úgy átfolyt a reá öntőit víz, akár egy szitán. Feltűntek a hatalmas méretű furóosövek és kotrószerkezet, amelyeket az építésnél használnak. Ezeket P o 1 á k Ferenc fúrómester ismertette, aki az építési munkát a helyszínen vezeti. Mind a fúrómestert, mind a felszereléseket Budapest székesfőváros polgármesterének engedélye alapján a Székesfőváros Vízmüvei bocsátották a komáromi vízmű rendelkezésére. A lcútépítés megindítása után a polgármester megszemlélte a városi vízmű tulajdonába átment cseh kiserődöt, amely a jövőben légoltalmi célokat fog szolgálni és talán egyetlen a felhagyott erődök között, amely így hasznos cél szolgálatába lesz állítva.
