Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-08 / 32. szám
Hotvanharmadik évfolyam 32. sióm Szombat, 1942 augusztus 8 Politikai, társadalmi és a Vármegyei Tüzoltószövetség, közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.5# pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: DR. GAAL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KALLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. R ARANY A Y JÓZSEF. Főmunfcatársak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucoa 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Tél tábornok Hogyan harcol a Klapka-tüzér a keleti íronton ? Nem szűnik meg a ref. tanítóképző, sőt líceummal bővül Átszervezik a falusi munkaközösségeket Csik Ferenc olimpiai bajnok is indul a holnapi uszóversenyen Megkerüli az órája is volt kétségtelenül a legveszélyesebb. • legtöbb reményre jogosító tábornoka Szovjetoroszországnak a keleti háború első évében. Amikor a lobbi tábornokot egymás után páhollák el a tengelyhatalmak, Sztálin atyuskacsak legyintett a félkezével: majd jön Tél tábornok, majd elintézi az tengelyeket úgy, hogy örökre elmegy tőle a kedvük! S jött Tél tábornok, elárasztotta a harcteret fagyasztó lehel elével, csontig ható hidegjével, életet ölő mérgével, dermeszlő hóviharaival. Meg Is állította az addig feltartóztat/hnllanul előretörő tengely csapat okát alánjukban, de meg is dermesztetté az •ddíg folyton mozgó frontot kiegyenesített vonalában, meg is nehezítette a győztes számára az addig elfoglalt területek megtartását, de győzni nem tudott. Ami sikerült neki Napoleon híres seregével szemben, azt most hiába akarta beleszuggerálni az orosz, angol és amerikai rádió, a tengely tavasszal olt folytatta győztes előretörését, ahol a tél beálltával kénytelen volt abbahagyni. Tél tábornok cserbenhagyta a Szovjetet ép úgy, mint többi szövetségesei, *»z Ígéretnél ép úgy nem tudott továbbjutni, mint a szövetségestársak, «kik a legnagyobb fogadkozás ellő? nőre is adósak maradtak fegyverrel, hadianyaggal és minden beígért segítséggel. Mert amint ez utóbbiakat a tenger fenekére küldték a német és olasz tengeralattjárók és az egyesült európai nemzetek légi hadereje, ugyanúgy kihúzta Tél tábornok méregfogát a tengelyhatalmak előrelátó gondoskodása. Tél tábornok olyan szerepet vitt azelőtt Oroszország történetében, mint a kis népek ma Anglia életében. Amint Ang ia visszavonult az ellenséggel való mindennemű közvetlen érintkezéstől s a hősi halál dicsőségét átengedte a kis népeknek, ugyanúgy az orosz hadsereg is a napóleoni hadjáratban szigorú következetességgel visszavonult s bármennyire kereste is Napoleon a nyílt ütközetet, hogy félelmetes fegyvereivel földre teperje az orosz Góüálhot, hiábavaló volt ez a törekvése, mert a döntő csatát az orosz hadvezetés rábízta az orosz télre. S akkor Tél tábornok győzőt! is. Ma már azonban az orosz Tél tábornok ereje sem legyőzhetetlen. Mert ez is csak ott fagyasztja meg az életet, ahol nem melegíti azt a szeretet, ott bénítja meg a kezeket, ahol nem liúz azokra meleg kesztyűt a gondoskodás, ott dermeszt! meg a mozgásit, ahol nem fűti azt belső lelkesedés. Szereiét, előrelátó gondoskodás és belső lelkesedés tehát azok a fegyverek, amely képessé teszik a küzdő embert arra, hogy győzedelmeskedjék még a természet legkérlelhetétllenebb elemei fölött is. A szerete'et, előrelátást, gondoskodás* és lelkesedést meglepetés nem érheti. Bármennyire kedvezően fognak is tehát napjainkban a keleti front harcai, bármily ellenállhatatlanul halóinak is fegyvereink mind mélyebben és mélyebben a szovjeikolosszus testébe, bármily csodálatos lendülettel száguldanak is a nyárutó napsugarában honvédeink az ellenség szíve irányába, nem szab d elfelednünk, hogy a természet örök tör vénye szerint nyár után ősz, ősz*Míán tél következik és véreinknek ezt a telet még a legteljesebb sikerek esetén is orosz földön kell cltölténiök (nf) Hát igen, ismét róla van szó: Jókairól. Az ország még jóformán fel sem ocsúdott abból a döbbenetből, amelybe akkor esett, amikor pár héttel ezelőtt az ■ egyik folyóirat tragikus, második házasságának körülményeiről lerántotta a leplet és síkraszállt annaki érdekében, hogy a Londonba szökött Grósz Bellát közösítse ki az állam a nagy mesemondó szellemi örökségéből. Jókai nevétől volt hangos a sajtó, a ravasz, zsidó mesterkedéssel rászedett agg költő emlékét szánalommal, de egyúttal mélységes fájdalommal idézte az ország keresztény közvéleménye. Jókai egyik napról a másikra »népszerűségének« tetőfokára lépett, bekerült a magyar képviselőházba is és ügyében a legfelsőbb fórumok tették meg az intézkedést. íme, most pedig azzal vannak tele az újságok, hogy az — órája megkerült; Az aranyórája, amely a budapesti Petőíiház Jókai-szobájában közszemlére volt kitéve s amely ugyanabban a pillanatban állt meg, amikor szörnyű végnapjai után utolsót dobbant a szíve. Az órát1 valaki ellopta, még húsvét táján. Figyeltük akkor az újságokat. Megírták akkor, hogy értékes Jókai-ereklye volt s á Jókai-szoba egyik legféltettebb kincse. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a tolvaj kézrekerítésére, stb. Egyszerű, száraz hírek voltak. Lám azonban: most elfogták: a tolvajt. A sajtó oldalad cikkeket közöl, szenzációnak tálalja fel az óra megkerülését s fel van háborodva, el van szörnyedve: hogyan akadhatott Magyarországon ember, még ha tolvaj is az illető, aki ki merészelte! nyújtani a kezét a.»szent« ereklye után? Az elvetemült tolvajra s orgazdáira majdcsaknem halálos ítéletet kérnek.. Mert igen: húsvét óta nagyot változott a világ. Jókai más lett, mint azelőtt. Jó: kaival kapcsolatban az egyszerű óraakár harcolva, akár rendet fenntartva. Tél tábornokkal mindenkép újból találkozniok kell tehát s erre már most fel kell készülni. í < í Ne mondja senki néhai Pathó Pállal, hogy »ráérünk arra még!« Napim pután láttunk a nyáron fás, szenes és kokszos teherkocsikat a házak előtt. A gondos ember már most biztosította magát és családját a tél hidege ellen. Amint időszerű volt ez, ép úgy, sőt még jobban időszerű azokról is már most gondoskodni, akik 2000 kilométer távolságban az otthon melegétől rohannak bele az orosz télbe. S róluk nekünk kell gondoskodöí, akikért harcolnak, akik helyett meghalnak, szenvednek, nélkülöznek. Minket terhel ez a gondoslopás is halálos bűn már. Jókai a nemzet szívén fekszik s ezt a szívet még a gondolat is megrezzenti, ami Jókaival kapcsolatban történik. Mi az, ki az, aki vele mer foglalkozni? Csak jót róla, mert baj lesz! * Jókai órája ... Valami csodálatos és: kegyetlen szimbólum van ennek az óráinak a sorsában. Amíg ment, amíg szerkezete működött, az az idő Jókai ideje volt. Mondjuk így: az ő elérkezett órája. Amíg óra ketyegett, a költő álmodott. Álmodása zavartalan volt. Almaival bearanyozta a magyar eget, amelyről ez az arany elkergette a felhőt, a borúlátót, S mikor szavakba, mesébe öntötte ezeket az álmokat, megvigasztaló dóit a nemzet. Jókai diadala volt ez az idő s ez lelőtt a diadal előtt hálásan szórt pálmát az ország. Aztán jöttek az utolsó napok. Jókai kezében tartotta az órát, halála előtt tíz perccel felhúzta még, de szívének utolsó, dobbanása megállította az óra mutatóját. Felesége, Grósz Bella szeme észrevette ezt. Észrevette a csodát. Tekin-í tete odaragadt az óramutatóra. S ettől a pillanattól fogva az óra nem tudott elindulni. Jókai elérkezett órájának is vége lett. Ráfeküdt az átok. A mesék, amelyeken vigasztalásba andalgott annakidején a nemzet, színtelenekké váltak. Grósz Belláék kora, a liberális kor gúnyosan kérdezte: Jókai ? Mit ér már ? Legfeljebb gyereknek való! Jöttek a kritikusok, az »új szellem« képviselői. S jól dolgoztak: Jókai lassan eltűnt, csak égy-két »maradi és a korral haladni nem akaró« vidéki úr, vagy tekintetest asszony olvasmánya lett. Vagy a szentit mentális falusi tanítónőké, akik erkölcsi magaslatukon állva az »ördög« és az »angyal« éles ellentétein merengve a holdvilágot bámulni tudták még. El kellett jönnie a mának, a rádió, a kodás, akik ha némi tekintetben szűkösebben élünk is, mint békében, soha nem tudunk hazánkért és nemzetünkért annyi áldozatét hozni, hogy azzal csak meg is közelítenénk a harctérén küzdők áldozatát. Már most meg kell tehát kezdenünk honvédeink melegrulia-szükségletcnck biztosítását. Nézzünk körül otlho(nunkban s ami téli holmit csak nélkülözni tudunk, készítsük elő, javítsuk ki és rakjuk félre, hogy mihelyt kérik, azonnal beszolgáltathassuk azokat a gyűjíőközpontba. Fiaink becsülettel állják helyüket a fronton, legyünk tehát mi is lelkiismeretesek ebben a segítő munkában s adjunk bele szeretete*, gondoskodást és lelkesedést. Tankok s a repülőgépek idejének, hogy Jókai ismét feltámadjon. El kellett jönnie annak a tisztulásnak, amely Grósz Belláék szellemiségét száműzte a magyar életből, hogy Jókaira ismét büszke legyen a nemzet, belássa tévedését s hogy aggódni tudjon érte, féltse őt s hogy megbüntesse azokat, akik bántalmazni és sértegetni merik. * A szimbólumnak nincs vége. A tolváj, aki az órát ellopta, bevallotta, hogy iancát, tokját, szerkezetét két zsidó ékrszerésznek adta el. A zsidók megolvasztották az aranyat. Az óra voltaképpen nincs többé. Grósz Belláék árnyéka tehát ebben az ügyben is kísért. Még próbálkozik, hátha... De már késő. A kor, amelyet az az árnyék képvisel, letűnt, nem jön vissza többé. Hiába pusztították el az ékszert, Jókai órája elérkezett ismét! Hói vannak a Komáromi Baross-iagok? Magyar pénzzel magyar kézből vásárolj! — így szól az a jelszó, amelyet az újszellemű, tiszta magyar kereskedelem érdekét képviselő hatalmas szerv, a Baross Szövetség írt zászlajára. A Baross Szövetség céljait s eszméit nagy örömmel tette magáévá a magyar vidék is, minden városban, sőt nagyobb községben is megalakultak a Baross-fiókok, Komáromban is megalakult a helyiszervezet, azonban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy — nem tudni, mi okból — kereskedőink s iparosaink összessége nem állt teljes szívvel-lélekkel a szép eszme mellé. Tudomásunk szerint mindössze 120 tagja van Komáromban a Baross-fióknak, holott más városokban a keresztény kereskedők s iparosok egyenesen kö‘eless égüknek tartják a szervezetbe tépést. Miskolcról tértünk haza a minap, ahol örömmel tapasztaltuk, hogy a keresztény kereskedők kirakataiban mindenütt ott van a »Baross Szövetség tagja« című tábla. Nyomban megérkezésünk után sétát tettünk Komáromban s mindössze 3—4 ilyen táblát találtunk az egész városban, amiből arra lehet következtetnünk,'hogy a már beiratkozott. Barosstagok sem tartják érdemesnek felhívni a keresztény vásárlók figyelmét arra: magyar pénzével csak magyar kereskedőtől vásároljon. Mert a tábla ezt jelenti. Több öntudatot s több érdeklődést várunk kereskedőinktől s iparosainktól, akik szívük ügyének vallják a zsidómentés gazdasági élet eljöttéért való harcot!
