Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-08-01 / 31. szám
1942. augusztus 1. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Komáromi honvédek, előre! A m. kir. 1. honvéd haditudósító század közlést katonáink hősies harcairól if Valahol Oroszországban, július hő. A hóolvadástől a nagy támadás beálltáig a bolsevista hordáknak igen sok idő állott rendelkezésre, hogy tartós védelemre berendezkedjenek. Ezt az időt alaposan ki is használták. Utak mentén a’ dombhajlatokban több tűzgép és tucatnyi ember befogadására alkalmas erődítményeket építettek. A községek és városok bejáratait fatönkökkel eltorlaszolták. Fontosabb gócpontok előtt háromvonalas védőrendszert készítettek. Tűzrendszerüket előre megszervezték és a nagy támadás megindulásakor az aknamezők mögött talán nyugodtan pipáltak és gondolták magukban: — Jöjjetek csak magyarok és németek, itt ugyan nem fogtok átjutni! De a mi hadvezetőségünk sem tétlenkedett. Repülőerőink már régen kiharcolták a légiuralmat és azóta tartják. Felderítő gépeink kitűzött feladattal mindig berepüllek az ellenséges légitérbe, ahol az erődítmények fekvését és az utakat fényképezték. Légiharcra ezekben az időkben nem is igen került sor. Az oroszok már egészen megszokták a magyar és német repülőgépek gyakori megjelenését és szentül meg voltak győződve, hogy bombáink már kifogytak, mert ezek a gépek csaknem kivétel nélkül bombázás nélkül tértek viszsza. De ami késik, nem múlik. A közös hadvezetőség később egymásután adott parancsot a bombázó kötelékeknek romboló feladatok megoldására. Vasúti állomásokat, hadiüzemeket, erődítményeket kellett bombázniok. Ezt a parancsot a repülők százszázalékban. végre is hajtották. Megtiltották azonban nekik, hogy az úton1 menetelő csapatokat bombázzák. Mert az útak előretörendő csapataink számára is szükségesek. Pilótáink ennek a parancsnak is eleget tettek. Békés olvasóink azonban, egy pillanatra se ringassák magukat abban a hitben, hogy az orosz csapatok kény ükkedvük szerint közlekedhettek. Nem, mert pilótáink bombáikat az út mentén jobbról vagy balról, tíz-tizenöt méterre dobták le és a bombák repeszci olyan pusztítást vittek véghez az ellenség soraiban, hogy az útról pillanatok alatt eltűnt a menetelő oszlop, wíátna pedig repülőik géppuskákkal szórták szét a menekülő csoportokat. A komáromiak előtt nincs akadály A kemárommegyei bakák egyik legfiatalabb zászlóaljparancsnokával, It. L. századossal beszélgetek. Kérem, mondjon valamit katonáiról. Ugylátszik azonban, hogy a százados úr nem a beszéd, hanem a cse- j lekedet embere. Röviden csak ennyit mond: : — Zászlóaljam kemény küzdelemben vett , részt és embereim egytői-egyig megállották a harcot. Itt azután K. A. vezérkari százados vet te át a szót. ő a harcok alatt állandóan figyelemmel kísérte B. L. százados zászlóaljának küzdelmét. — Ezt a zászlóalj — mondja — a támadás megindulásakor a hadosztály áttörési vonalának súlypontján kapott alkalmazást. Parancsnoka példás magatartásával zászlóalját magával rántotta. Az aknamezőkön átjutva az ellenállást megtörték s villámgyorsan haladtak a támadás célja leié. Ahol valami ellenállás mutatkozott, ott B. százados személyesen jelent meg. Intézkedett a tüzgépek beállításánál. Személyes bátorsága minden emberét fölvillanyozta s rohamra ragadta. Ennek tulajdonítható, hogy az egyébként igen szívósan védekező ellenség csakhamar megpuhult én megfutamodott. B. százados ezzel a lendülettel igen sok magyar vért mentett meg. A lendületesen előretörő zászlóaljat a szomszédságában harcoló fegyvertársak csak másnap délelőtt 11 órakor érte be, akkor, mikor amaz már azl á parancsot kapta, hogy álljon meg és elszigeteltségében tartson ki addig, máj jobb és bal szomszédjai beérik. B. századost ez a parancs nagyon kellemetlen, hátrányos helyen érte. Hogy a terepben jól am-egkapaszkodhüssék, valamit vissza kellett volna vonulnia. Ezt azonban az ellenség megtorpanásnak, a gyengeség jelének foghatta volna föl s vérszemet kapott volna ellentámadásra. B. százados ezért merész lendülettel átvetette magát az előtte lévő folyón s a lU.’só parton lévő ellenséges erődöket— bár tüzérségi támogatásban nem volt része — harc nélkül vette be. Az oroszok látva a magyar zászlóalj mindent elseprő lendületét, pánikszerűen ürítették ki állásaikat és vad futásban keresték menedéket. R. százados zászlóalja érté el 'először a kitűzött célt. Az ö személyi merészségének köszönhető, hogy a folyó keleti oldalán igen erősen kiépített és a modern erődítések minden elképzelt elemével megszervezett ellenséges védőállást úgyszólván vér nélkül tudtuk kézbe venni. Az itteni erődök bevételének különösen a további harcok kimenetelére volt nagy jelentősége, A védőállások előtt fa tankokat alkalmaztak az oroszok B. százados eddig csak restelkedve, szerényen hallgatott, de itt közbeszólt: — Századparancsnokaim feladatuk magaslatán állottak és a zászlóalj úgy ment előre, mint egy gépezet. — A folyón való átkeléskor azonban meghűlt ereimben a vér. Az ellenséges bunkerek felöl négy hatalmas páncélkocsi ijesztő tüzgépeinek csövei ásítoztuk zászlóaljam felé. Egy pillanatra megtorpantam, De amikor láttam, hogy nem mozognak és főként nem tüzelnek, úgy döntöttem, hogy ezeket a szörnyetegeket kikerülöm. A kitérés sikerült is. Egy szeres a k arra lettem figyelmes, hogy a védöállást az oroszok egymás után hagyják el. Közben német zuhanóbombázók közeledtek felénk. Jeleztem, hogy minden rendben van, de amikor a német pilóták meglátták a hatalmas páncélkocsikat, vércseként csaptak le és egymásután oldották ki bombáikat. Utána még vagy négy német zuhanóbombázó vette észr# a harci, ocsikat és szintén több bombát oldott ki felette. A tisztán tartott száj meggátolja fogai romlását. A mindennapi fogápoiás tehát az egészség fontos parancsa. Chi orodont fogpaszta — Nagyon kiváncsi voltam ezekre a szörnyetegekre és a bombatámadás után előrementeni/ hogy megnézzem őket. Meglepődtem. De meglepetésem kellemes volt. Mert ezek az orosz páncélos harckocsik egyszerű — fából készültek. Trükknek nagyon jó, de sok eredményt nein igen leivel «térni vele. Elszigeteltségemben különösen jobbszáriiya.mat féltettem, mert itt nagy volt a szovjet ereje. Később azonban mégtudtam, hogy a hézagra csapatokat indítottak segítségemre, Később észleltem, hogy a másik oldalamon lévő hézagot saját tüzérségünk állandóan tűz alatt tartotta. — A komáromi honvédek a nagy roham után félnapi pihenőt kaptak. A pihenőt mindegyikük borotválkozással, mosakodással és tisztálkodással töltötte. Egy kicsit elgondolkozik, majd ígv folytatja: — Boldogan mesélték egymás között, hogy az egyik erdöcsoportban sikerült egy nagyobb orosz csoportot bekeríteniük. Közben az ezredparancsnokságtól kijött egy magasobbrangú liszt, közölte, hogy már nemcsak az erdőt kerítették be, hanem egy másik katlannak is bezárták a száját. Az oroszok mindig nyugatról várják a magyarokat és eddig még csaknem kivétel nélkit] keletről törtünk be állásaikba. A nagy hadigépezet különben simán gördül előre. Jobbról mellettünk a tüzérség lövi az erdőt. Felettünk zuhanóbombázók húznak el, hogy a következő pillanatban, az ellenség feleit kioldják halált osztogató bombáikat. A gyalogság pedig egyre szőkébbre húzza a zsákot, úgyhogy a bentrekedt ellenség már fuldokol benne. Az oroszok tömegesen adják meg magukat. Kiéhezve, lerongyolódva, remegő kezüket magasra emelve bújnak elő az erdőből). Két magyar honvéd nyolcvanas csoportot kísér be a városba; ott már háromezer fogoly várja, hogy mi lesz a sorsa. Sz. Kovács Imre lidgy. Gépírásban jártas 472 irodai alkalmazottat ügyvédi irodába felvételre keresek Dr. űerényi Tibor ógyailai ügyvéd. ÉRDEKES hírt olvashattunk egyik színházi hetilapunk múltbeli számában. »Senki se tudta, hogy Kiss Manyi családi örömök előtt áll, — hangzott a hír. — Derült égből nem csapi le oly váratlanul a villám, mint ahogy bennünket ért a hír, amikor Kiss Manyi jelentette, hogy ikrek születtek...« örömmel b fokozott érdeklődéssel olvastuk tovább a hírt, mert mindig őszintén tiszteltük azokat a színésznőinket, akik nem valami csöndes foglalkozásuk közepette a csa. ládi élet szépségeit is értékelni tudják s a legszentebb asszonyt hivatásnak, az anyaságnak is eleget tesznek. Azonban, ahogy a sorokat tovább olvastuk, rút csalódás ért Iiennünket ismét. Mert kiderült a továbbiakból, hogy »Kiss Manyi komikának és farmerkának« eszében sem volt az a gyönyörű hivatás, amit a hír bevezetője alapján feltételeztünk róla. Ellenben: a kecskéje szült ikreket. Valóban megdöbben az ember s utálat fogja el, amikor ma, az emberméltóság, a család tisztasága s a gyermek, az új élet várományosa érdekében emberfeletti s véres küzdelem folyik, ilyen írásmodorral találkozik. Úgy látszik, még mindig akadnak, akik a legszentebb eszmék fölött csak viccelni tudnak s csúnyán tréfát űzni azokkal, akiknek a gondolkozása merőben más, mint az övéké. »Elvira (mármint Kiss Manyi kecskéje) nagyon életképes asszonyság, egyszerre egy fiúnak' s egy lánynak adott életet« — írja a hírhedt színházi lap riportere a vicc csattanójakéiA s mi remegő szívvel kérdezzük: hát ezt is lehet? A napokban a komáromi Vöröskereszt egyik vezető hölgyíagja panaszkodott előttünk, hogy hiába kérnek a frontra képeslapokat honvédetek, nein mer küldeni nekik, mert lépten nyomon olyan cikkekbe s képekbe ütközik bennük, amelyek távolról sem egyeztethetők össze azzal a szellemmel, amely A cellophái-iif lsi/ís Miysági ■,s ’ teszi aJefjiU fciüaszflá- és segít M takarék«kodni. Ezért tékát kiziiíln: a kek-narancs csíkkal harcoló katonáinkat eltölti. Igaza van a hölgynek: a magyar honvéd, aki a családjáért s a gyermekéért hullatja odakint a vérét, ne értesüljön arról, hogy itthon a kecske ád életet a fiúknak s leányoknak. Viszont az sent tűrhető, hogy az ilyen viccelődő s nyiltszándékú riporterek inég soká itt firkáljanak a magyar ételben. Máglyám a ceruzájukkal, lapjukkal, de magukkal isi ROZSNYÓI IMRÉNÉ mi- és wu a KOMAROM, NÁDOR-UTCA 44. SZ. Textil- és divatárukéról ködösében szövetek, flanelok, (parhet) kartonok, vásznak, kktttok, selymek, Erdélyi hériszétlw inganyagok, damaszt étkészletek, törülközők, konyharuhák, női- és gy er me ka ad rámgy választék 1)HB 1 gok. továbbá férfi-, női* és gyarmokbarisnyák stb. nagy választékban kaphatók! KALOT-legények és KALÁSZ-leányok aratják a héregi hadbavonultak gabonáját A plébános együtt vágja a rendet a legényekkel Héreg, július kő. (Tudósítónktól.) Csodálatosan szép példáját láttuk a harctérért küzdő magyar honvéd hozzátartozói megsegítésének ebben a kedves fekvésű gerecsealátli faluban. A falu főutcáján- egy csapat, kékinges legény, meg egy csapat nótásajkú leány haladt. A legények vállán kasza volt, a leányok kezében sarló, ami azt mutatta, hogy aratni indultak. Amerre elhaladtak, a falu népe lelkesen megéljenezte őket. Csodálkoztunk ezen s megszólítottuk a legények élén haladó Molnár Kálmán plébánost, aki érdeklődésünkre elmondta, hogy a legények a helybeli KÁLÓT tagjai, a leányok pedig a KALÁSZ egyesületé: a fiatalok elhatározták, hogy azoknak a családoknak gabonáját, akiknek esaládfennlrkóhAz ELRDŐ .5 Veszprém-megye, Kerekteleki közaégoen, 50 □ cserépfedelü épülettel, *30 Q-öl telekkel, örökség megosztása végett. Bővebbet Ittrn lakik Budapast, VII., Damjanich-utca 49., ajtó 2-tartójuk a harctéren küzd, learatják, hogy a családok számára biztosítva legyen a kenyél’. Együttérzésükről akarnak ttumbizouyságot tenni a az áldozatkészségből részt kérnek azoktól, akik a hazáért hullatják a vérüket. Meghatva hallgattuk a plébánost és meg* lepetv* láttuk, hogy az ő vállán is kásái van. — Csak nepu aratni készül a plébános úr is? — kérdeztük. — De igen. Okvetlenül végig fogok a, legényeimmel aratni én is. — Es lud a kaszával bánni? — Vágok olyan rendet, mint ők — áteső lyog s indul a legényei, leányai utó». Hosszan néztünk a csapat után. .Ahol ilyen áldozatkészség, szeretet s jóság sugárzik a magyar lélekből, ott joggal élhet a remény. Remény a győzelemre s a szebb és boldogabb jövőre! ér. h.ay. Faváiárlók, vigyázat! A napokban az egyik komáromi polgár 14 mélermázsa fát rendelt az egyik, származására nézve meglehetősen gyanús.helybeli fakereskedőnél. Az illető polgár le is fizette az árát a 14 mázsa tűzifának, a kereskedő pedig* hazaszállította a lakására. Ekkor azonban az illető ^)olgát\csodálatosat tapasztalt. A fát ugyanis két másik társa, val együtt közösen rendelte, tehát el kellett osztani, illetve meg kellett ,mérni. Kiderült, hogy a 14 mázsának rendelt, kifizetett és hazaszállított fa — mindössze 9 mázsa 30 kilót nyomott. Nosza, sietett rögtön az illető polgár a kereskedőhöz. A kereskedő szemlátomást meghökkent, mikor meghallotta a tényállást, de aztán kijelentette: — Most már emlékszem... tizennégy mázsát egy másik kuncsaftnak küldtünk, — Szóval olyan valakinek, aki kikend mázsa és harminc kilóért fizetett? — két'-! dezte a komáromi polgár. A kereskedő erre nem szólt semmit. Ta-» Ián nem tudott szólni. Távol legyen tőlünk a szándék, mintha , rosszmájúak, vagygyanakvók akarnánk lenni, azonban mégis figyelmeztetjük a közönséget, hogy — ae sajnálja a fáradságot s figyelje meg kicsikét a mázsát... Keveset használt, legújabb típusú' nagyon szép kivitelű gyermekkocsi azGxuftal eledé. Cím a kiadóhivatalban.
