Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-06-27 / 26. szám

KOMÁROMI LAPOK 1942. június 27. * 'V 4. oldal A VESZTŐHELYTŐL AZ INTERNÁLÓ TABOBIG (Egy magyar újságíró élete a cseh megszállás alatt) Irta: dr. Baranyay József. (VIII. folytatás.) Másnap, szerdán azt kértük a légioná­rius tiszttől, hogy valami szalmazsákot juttasson nekünk. Nagy sokára megen­gedte, hogy őrök kíséretében lemehetünk a nehéz rabok zárkája felé és ott szalma­zsákot tölthettünk és magunk cipeltük föl a szalmazsákot. Azon az udvaron is keresztül mentünk, ahol Virág »kapi­tány urat«, a rablóvezért agyonlőni lát­tam. Valami borzalmas előre, vagy jövő* belátás azt súgta nekem, hogy én még hamarosan idekerülök ... Az ebédet ismét megrendeltük a már ismert módon. Este elég korán lefeküd­tünk a szalmazsákokra és hamarosan el­aludtunk. Éjfélkor borzalmas robbanás riasztott föl bennünket. A túlsó oldalról elkezdődött a vár ostroma. A nagy rob­banás srapnell-lövés volt. Az ilyenfajta lövés ellen bizony nem adott biztos men­­helyet a mi zárkánk, amely az első eme­leten volt, felettünk a palatetős padlás, azon bizony könnyen keresztülvágódik a srapnell-lövés. A légionárius tiszt és az őreink minket igen fontos raboknak tartottak, akiket nem lehet csak úgyí elhagyni, őrizni kell, viszont az a hely nem igen volt kellemes az őrzőinknek. Az első hatalmas lövés után benyit hoz­zánk egy kapitány: — Gyorsan, gyorsan öltözni — kiál­tott ránk. Magunkra kaptuk a ruhát. Akkor be­jöttek az őrök és kézcsuklón fogtak) bennünket olyanképpen, hogy egy fo­goly, egy őr. Aztán sebes iramban le­szaladtak az udvarra és az udvaron át a pozsonyi kapu alatt levő kazamatákba rohantak velünk. Közben golyózápor si­­vított a fülünk mellett. A srapnell-lövés­­rc vakító fény,utána pokol sötétség. A pincetorok lejárat-szerű menedékhelyen aztán vártuk a fejleményeket. Fejünk fölött a földsánc állandóan dongott a bombalövések zuhanásától. Be­hallatszott az utcai harcok őrült zűr­zavara, néha egészen a várkapuhoz kö­zel lehetett hallani a küzdelmet. Egy­ezer a közelben két vagon ekrazit rob­bant föl. A rémséges légnyomás nem egyet földhöz sújtott közülünk. ... És amikor a pokoli zűrzavarban egy kis csönd, szünet állott be, hallani lehetett, hogy az egyik közeli bokory ban egy kis fülemüle gyönyörűen éne-, kelt, csattogott, trillázott, mintha körü­lötte nem történt volna semmi. Szere­lemről, az életről dalolt, amikor körü­lötte a halál járt nagy robajjal. Hat óra volt, amikor a tiszt azt mon­dotta, hogy most már visszamegyünk a zárkánkba. Alig értünk ki az udvar kö­zepére, berontottak az utcai harcokban vérszagot szagult csehszlovák katonák, valóságos martalócok. Amikor meglát­tak minket, elordították magukat: — Üssétek a kutya magyarokat! A ma­gyar kutyákat! A mi tisztünk is kiabál: — Mindenki meneküljön, ahogyan tud a zárkába, mért nem állok jót az éle­téért! Őrült iramban menekültünk föl az eme­letre. A zárka ajtaja előtt tűnik ki a dermesztő valóság, hogy az őr elveszí­tette a zárka kulcsát, nem tudunk be­menni, a bőszült tömeg pedig ordítva jön utánunk. A halálos veszedelemben volt annyi időnk, hogy lenéztünk az udvarra, ahol az utcáról behozott ifjú Tuba János köz­jegyzőt, Lenhardt György festőművészt és másokat is nagyban ütötték. Érdemes a följegyzésre, hogy Lenhardt György hogyan jutott a csehek, illetve a tótok kezébe. A Nádor-utcán laktak, a Reisa .pék mellett. Kenyeret akartak sütni, de a már megkelt és kiszaggatott kenyeret nem lehetett átvinni a pékhez, mert az utcára nem volt szabad kimenni. Az. egyik inasgyerek vállalkozott arra, hogy a háztetőn keresztül átviszi a szomszéd pékhez a kenyeret. Meg is indult, de észrevette az utcán cirkáló őrjárat. Per­sze azonnal leparancsolták a tetőről és nagy veszedelemben forgott a gyerek élete. Erre Lenhardt György védelmére (kelt a fiúnak és így aztán ő is belekeve­redett a bajba. Behozták a várba. Sze­rencsére az ütlegelés árán megmenekült az agyonlövetéstől. De térjünk vissza a mi rettenetes hely­zetünkre. Már csak pár pillanat kellett, hogy a vérszomjas tömeg utolérjen ben­nünket . . . Szegény édesanyám mindig szidott, hogy minek hordok annyi kulcsot a zse­bemben, tönkreteszik a zsebem bélését. Ekkor is két köteg kulcs volt nálam. Ha­mar elővettem és az egyik kulcs kinyi­totta az ajtót. Éppen az utolsó pillanat­ban. Ha még egy percet is- késünk, a martalócok utolérnek és felkoncolnak bennünket. Berohantunk a zárkába, a tiszt belülről rázárta az ajtót és mi ha­lálos csendben maradtunk. A felbőszült csehszlovákok, nem tudván, hova tűn­tünk el, dühöngve robogtak tovább a folyosón. Ekkor múlt hat óra és megkezdődött egy rettenetesen idegrázó élmény.. A1>j lakunk alatt lehetett hallani a lépéseket, aztán nagy sikoltást: — Ne lőjjetek agyon, hiszen még olyan fiatalok • vagyunk! Erre sortűz következett. Aztán újra kezdődött e szomorú jelenet. Az utcai harcokban elfogott és a várba hurcoltia­­kat végezték ki. Dr. Kovács Gyula barátommal hatvan ilyen lövést olvastunk meg. Ha mind­egyik sortűz csak egy magyar életét ol­totta is ki, akkor is hatvan magyar pusz­tult el, de nem valószínű, hogy egyszerre csak egyet lőttek agyon, hanem bizo­nyára többet. Később már minden lövésre a szívünk­höz kaptunk és nemcsak lelki, de testi fajdalmai is éreztünk szívünkben, mint­ha minket is ért volna a lövés ... Délelőtt féltizenegy volt, amikor a zár­kánkba bejött egy csehszlovák kapitány hat szuronyos katonával és rossz német­séggel elmondja, hogy ő dr. Kováte Gyula ezredorvost keresi, Macálaso ez­redes kéreti magához. Szóval: Kovátsnak ütött a szabadulás órája. Kováts ugyanis, mint fogorvos, kezelte az olasz parancs­nok fogait és így jutott a !megmenekülés­­hez. Kováts megígéri, hogy azonnal be­szél érdekünkben Macalusoval és mi erő­sen hittük, hogy hamarosan mi is meg­szabadulunk. Félóra múlva újra jön á hat katona kapitány nélkül és többek között felolvas az én nevemhez hasonló nevet, rettenetesen eltorzítva. Ha nem jelentkezem, hát senki se szólhatott volna­­érte, mert az minden volt, csak az én nevem nem, de hát én azt hittem, hogy kiszabadulok, tehát mint jódiák, jelent­keztem. Amint kiértünk a Garnison Arest épületéből, megborzongott bennem a lé­lek, mert nem kifelé vittek, hanem arJ ra, ahol Virág rablóvezért agyonlőni lát­tam. Előtte való nap is itt jártam és ak­kor megéreztem, valami balsejtelem meg­súgta, hogy ide fogok én is kerülni'. A hat katona megállított és fölhúzott ra­vasszal elembe állottak. Nem újságírói túlzás, de az embervér .áztatta talajban bokáig süllyedtem, hi­szen itt lőtték agyon a délelőtti elítélte­ket, akiket az utcákon szedtek össze. Vi­rág agyonlövetésénél is láttam, hogy egy emberből milyen sok vér ömlik ki, hát száz és száz emberből ? A körülöttem heverő holttesteket egész mezítelenre levetkőztették,, még a ha­risnyájukat is lehúzták szegényekről. (Folytatjuk.) ROZSNYÓI IMRÉNÉ textil- és divatárukereskedö 2 KOMAROM, NÁDOR-UTCA A4. SZ. Textil- ós divatáru kereskedésében szövetek, flanelok, (parhet) kartonok, vásznak, klottok, selymek, Erdélyi háziszőttes inganyagok, damaszt étkészletek, törülközők, konyharuhák, női- és gyermeknadrá­­nagy választéki)un! g°k* továbbá férfi-, női- és gyermekharisnyák stb. nagy választékban kaphatók! Jókai és Petőfi szellemét idézte a Jókai Egyesület közgyűlése Június 21-én d. u. 6 órakor tartotta a Jókai Közművelődési és Muzeutn­­egy es illet évi rendes közgyűléséi saját székhazában. A közgyűlésen dr. Szijj Ferenc ny. polgármester, egyesületi elnök el­nököli. aki megnyitó beszédében vá­rosunk nagy fia, Jókai Mór emlékét idézte, aki az egyesület életének is irányt és feladatot szál). Ez az emlé­kezés aktuálissá teszi ezúttal a Petőfi Sándorról való megemlékezést is, mert mosl 120 éve annak, hogy a Pápáról, Komáromba a nyári szünidőről haza­­érkezeit diák Jókait meglátogatta is­kolatársa. az akkor- 17 éves Petőfi Sándor és ill töltött városunkban né­hány napot. Itt írta akkor A Dunán c. költeményét, amely a nagy költő egyetlen Komáromban írl költemé­nye. Ez a kettős emlékezés vezesse az egyesületet munkájában s a két nagy szellem irányítsa a mai közgyűlést is. Kegyelettel emlékezett meg az elnök az egyesület két elhunyt igazgatósági tagjáról, dr. Belesük Sándor kir. közjegyzőről és Nagy János bank­igazgatóról. Emléküket a- közgyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg. — Sajnálattal jelentette, hogy dr. Ko­vács János törvényszéki tanácselnök eltávozott városunkból, viszont örö­mét fejezte ki afelett, hogy ítélőtáblái bíróvá nevezték ki őt. Ugyancsak örömmel jelentette, hogy dr. Hajdú Lukács és S ul ácsi le Lajos igazga­tótanácsi tagoknak a Kormányzó úr legfelsőbb elismerését nyilvánította közéleti érdemeik elismeréséül. So­mogyi István igazg. választmányi ta­got pedig tanügyi tanácsossá nevezte ki. A kitüntetetteknek az egyesület jó­­kívánalait tolmácsolta. A nagy tetszéssel fogadott elnöki je­lentés után áz alapszabályok módosí­tására került a sor. A közoktatásügyi miniszter ugyanis a jóváhagyás céljá­ból felterjesztett alapszabályokat pót­lás végett visszaküldte, mert az alap­szabályokban nem látja kellően bizto­sítva a közgyűjtemények fejlesztését, holott ez az egyesületnek ép oly fon­tos feladála, mint a közművelődés. Utasította tehát az egyesületet, hogy ennek az alapszabályokban is megfe­lelő módon adjon kifejezést. A közgyűlés a miniszter intenciói­nak megfelelően akként módosította az alapszabályokat, hogy az egyesület működését két fő tagozatra osztja, a közművelődési és a közgyűjteményi tago za t ra. s (mindkét tagozat élér e kü­­lön-külön igazgatót állít. Módosította továbbá a-közgyűlés az alapszabályo­kat oly értelemben is, hogy az egye­sületnek csak keresztény vallásé,, fed­het,len előéletű magyar állampolgárok lehetnek tagjai. Az alapszabályukkal kapcsolatban dr. Polony Béla kérdést intézett az elnökséghez, miként intézkednek az alapszabályok a JESZO önálló műkö­déséről és külön vagyonkezeléséről? Dr. Szijj Ferenc elnök kimerítő és minden félreértést tisztázó válaszát úgy a felszólaló, mint a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. Ezután M a k k y Lajos pénztáros terjesztette elő a múlt évi zárszám­adást és a jövő évi költségvetési. A közgyűlés mindkettőt változatlanul el­fogadta. K o s s á n y i József jegyző ismer­tette dr. Szijj Ferenc elnöknek az igazgatótanácshoz intézett levelét, melyben elnöki tisztségéről lemon­dott. A lemondást az igazgatótanács nem fogadta el, hanem felkérte az el­nököl, hogy tisztét továbbra is tartsa meg. A közgyűlés lelkes éljenzéssel és tapssal tette magáévá az igazgatóta­nács álláspontját és tanúsította az el­nök nagyrabecsült személyéhez való ragaszkodásál. Dr. Szijj Ferenc elnök megkö­szönte a megnyilvánult bizalmai és hangsúlyozta, hogy elhatározása ko­moly. Több mint 20 éve áll'már az egyesület élén mini ügyvezető elnök, illetve elnök, s hiszi, hogy az elnök­­változás az egyesület javára szolgálna. Minthogy azonban az igazgatótanács az elnökválasztást nem készítette elő, tisztét az egyesület érdekében kész továbbra is betölteni, de csak ideig­lenesen, ámíg az új elnök választása megtörténik. A közgyűlés lelkesen ün­nepelte a közszeretetben álló és ér­demekben gazdag elnököl. A megüresedett 3 igazgatótanácsi lagságra a közgyűlés egyhangúan T e n k e Lajos ezredest, Rcviczk y Sándor várni, levéltárost és Valko­­v i c h Imre bankigazgatói választotta meg. Az elnök jelentette, hogy Alapy Gáspár polgármester Jókai Mór életé­re és halálára vonatkozó több értékes fényképet ajándékozott, az egyesület­nek. Indítványára a közgyűlés a nagy­lelkű adományozónak köszönetét mondott A közgyűlés az elnök éltetésével ért véget. és derékfájás, Idegesség, émelygés, tisztátalan teint gyakran csak az emésztési zavaroknak kdvetkezménye. M°,r \3sssa A koppánymonostori sző'lős­­gazdák panaszai és kérelme A komáromiak egyik legszebb kiránduló­­helye: Koppánmonostor szőlői igen szép termést Ígértek. A permetezőszerekkel ugyan csínján kellett bánni,' mert kevés került Monostorra, de 'azért nagy üggyel-bajjal mégis csak megtörtént a védekezés a pero­­noszpóra ellen. A napokban azonban nagy. szinte katasz­trofális baj történt: köd szállta meg a mo­nostori szöllőket. Tudjuk, hogy a köd a peronoszpórának liü segítőtársa és a pe­­ronoszpóra újra felüti a fejét, ha nem segí­tenek a szöltösgazdákon gyorsan. Azzal a kérelemmel fordulnak az irány­adó körökhöz, hogy .minél gyorsabban utal­janak ki rézgálieot, mert különben a szép­nek Ígérkező termés elpusztul. Ennek nincs különösebb akadálya, mert úgy tudjuk, hogy a kereskedésekben hordószámra van rézgá­­lic: s így a.-vánosi hatóságok által kiadandó pótutalványok még segíthetnének a köd és gyakori esőzések által okozott bajokon. Miniszteri beszedekben, vezércikkekben gyakran halljuk, hogy termeljünk többet. Ez nagyon helyes, de ha szükség van rá, segíteni is kell a termelni akarókat. Itt az egyik alkalom, kérik a (monostoriak a gyors segítséget. Ha megkapják, bőséges szüret lesz Monostoron. * A város és a vármegye vezetői szívleljék üteg a 'monostori szöllősgazdák kérelmét é,s segítsenek rajtuk. 3 szoba, konyha, 2 élés­kamra, nagv pincehelyisé- Jmmm Kékből álló HOZ« Ezen ti áz, illetve lakás, két külön­álló lakásra is osztható, melynek egyike augusztusra el is foglalható.' Cim a kiadóhivatalban. 4-1 Megérkezel! Tolongás elkerülése végett kérjük a jegyeket előre megváltani. Sk 410 mm, í-B hatalmas világvárosi az ötezrek cirkusza műsorával Komáromba, a Kossulh-iérre jún. 27,-júh 1-ig Előadások sorrendje: Szombaton este fél 9 órakor nagy megnyíló díszelőadás- Vasárnap 3 előadás, d. u. 4, 6 és este fél 9 órakor. Hétfőn, Péter és Pál napján 5 előadás, d. u. 4, 6 és este fél 9 órakor. Kedden este fél 9 órakor. Szerdán este fél 9 órakor bucsuelőadás.

Next

/
Thumbnails
Contents