Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)

1942-06-20 / 25. szám

Haivanhctrmadik évfolyam 25. szám Szombat, 1042 június 20 Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: OR. GAAL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KÁLLAY ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAI JÓZSEF. Főmunkaíársak: SZOMBATIIY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. .uagmesaa;w i ■ i .1 »..!■««—ngaa—BEigia^fa:; .' qgaii’ 1—muris 1 1111 w 111 Tisztújító közgyűlés n hadirokkantak komáromi szövetségében A Hadirokkantak Országos Nemzeti Szövetségének északkomáromi csoportja junius hó 14-én d. e. 11 órakor tar* . tóttá évi rendes közgyűlését a városház nagytermében. A közgyűlést dr. Rállay Endre elnök nyitotta meg, aki beszédében hangsú­lyozta, hogy a most dúló második .világ­­látóm természetszerűen szanorí ani lóg­ja a hadigondozottak .számát. A nemzet 1 iái azonban szívesen hozzák meg a leg­nagyobb áldozatot is, hogy a győzelmet kiharcolják és igy megteremtsék az új Európa és új Magyarország előfeltéte­leit. Vázolta a hadigondozottak általános helyzetét, amely nem mondható valami rózsásnak, de ennek oka az első .világ­háborúban vesztes" ország szegénységé­ben keresendő. Az ország fokozatos megnagyobbodá­sa és gazdasági megerősödése, — amire a most dúló világháború győ­zelmes befejezésével bizton lehet szá­mítani —, segíteni fog a hadirokkan­tak helyzetén is. A Szövetségnek tehát minden erejével oda kell hatni, hogy ez a kedvező for­dulat bekövetkezzék s dolgoznia kell az új rokkantak érdekében is. hogy jobb legyen a helyzetük, mint a vesztes világ­háború rokkantjainak eddig volt. A tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után a közgyűlés meghallgatta Putz Ká­roly titkár évi jelentését, amely részlete­sen beszámolt a helyi csoport múlt évi működéséről. A helyi csoport mindent megtett tagjai érdekében, a törvény­szabta százalékarányt meghaladóan is elhelyezte a tagokat a közüzemeknél, ér­dekükben beadványokat, kérvényeket, felterjesztéseket szerkesztett. Hátráltatta a csoport működését a ' folytonos irodaváltozás, amely végül is odavezetett, hogy ez idő szerint nincs is a csoportnak hivatali helyi­sége. De azért nem lehet okolni senkit, mert a folyton szaporodó hivatalokat is már bérházakban, bérelt helyiségekben kell elhelyezni. A jelentéshez P Nagy Ferenc, Koczó Péter, Maurer Imre tagok szóltak hozzá, mindannyian a rokkantellátás hiányossá­gát, a felülvizsgálatok elégtelenségét, a járadékok alacsony voltát tették panasz tárgyává és kívánták, hogy a rokkant* ügyet a katonaság hatáskörébe utalják. Az elhangzott panaszokra az elnök és a titkár adtak megnyugtató választ, kie­melvén, hogy a felhozott bajokon csak új törvénnyel lehetne segíteni. A titkári je­lentést egyébként, a közgyűlés egyhan­gúan tudomásul vette. Szendy Mihály pénztáros ismertette az elmúlt évi zárszámadást, amit a közgyű­lés a számvizsgálók jelentése alapján el­fogadott. Ugyancsak elfogadták a jövő évi költségvetést is. Ezután következett a tisztújítás, mert az eddigi tisztikar .és választmány meg­bízatása lejárt. A közgyűlés Szarka Já­nos korelriök vezetése mellett tartotta meg a tisztújítást és egyhangú lelkese­déssel díszelnökké választotta vitéz Nagy \ Nándor főispánt, Alapy Gáspár polgár­­mestert, Reviczky István alispánt és Tenke Lajos ezredest. Ugyancsak egy­hangúan választották meg az eddigi tisz­tikart is, majd megalakították az új vá­lasztmányt. Az új tisztikar nevében dr. Kállay Endre elnök köszönte meg a bizalmak Kijelentette, hogy úgy ő maga', mint tisztviselőtársai vonakodtak a jelölést elfogadni — és 'ezt a jelölőbizottságnak is bejelent et­ték —, mert a sok sikertelenség, mely­­lyel a letelt három év alatt találkoz­tak, kedvüket szegte. így nem találtak megértésre az or szí. központnál, ahol a közelmúltban sze­mélyi ellentétek forgatták fel a rendet, többszöri elutasításban részesültek bead­ványaik, melyeket a hadirokkantak hely­zetének javítása érdekében nyújtottak be különböző hatóságokhoz, az egyesületi helyiség hiánya pedig lehetetlenné tesz minden normális egyesületi életet. Mégis elfogadják az újabb megbízást, mert be kell látniok, hogy mindennél fontosabb az új rokkantak érdekeinek előkészítése és ebből a cél­ból a csoport-működés folytonosságá­nak fenntartása. Ehhez azonban kéri a csoport minden egyes tagjának a támogatását. Ezután a közgyűlés az elnök indítvá­nyára köszönetét szavazott Komárom vá­rosnak és Komárom vármegyének a nyúj­tott hathatós támogatásért, majd a köz­gyűlés az elnök zárószavaival végétért. A káromkodás elleni mozgalom törvényhatóságaink előtt Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.59 pengő. Egyes példány ára 8.29 pengő. 74 életév már magában is Isién különös adomá­nya. Hát még mennyire Isten kegyelt­jének kell tennie annak, aki ez. a hosz­­szú idői szellemi és testi erejének tel­jes birtokában akként élhette le. hogy abból .nemzetének, fajtájának boldo­gulására több mint kél évtizedet for­díthatott ! Egy üyea gazdag életei ünnepelt most a magyar nemzet, amikor hőn szeretett Kormányzójának hetvenne­­gvedik születésnapján tömegekben za­rándokolt az Ur házába, hogy hálát adjon a Teremtőnek azért, mert éppen akkor rendelte az élre ezt az erős aka­ratú, józan ítétőképességű, bölcsen óvatos és mégis elszántan bátor vezér­egyéniséget,. amikor a költő látnoki jóslata szerint már népek gyülekeztek a sir körűi, melyet a nemzet maga ásott meg, hogy elsüllyedjen benne. Az első világháború győztesei úgy látták, hogy meg vannak számlálva napjaink s minden részvét nélkül ránkszabadí?olták a körülöttünk ólái­­kodókaf, hogy köntösünkön osztoz­kodjanak. A szélt sell, szétszaggatott ország megmaradt csonkján tétován kereste az utolsó szalmaszálat sok ag­gódó szem, vágyia a mentés munká­ját sok dolgozni kész magyar, de az összefogó erő, az irányító kéz hiányá­ban minden nemes törekvés hiábava­lónak bizonyult. Ekkor a Gondviselés kegyesen ránktckiniélt s útnak indí­totta a Vezért a lerongyolódott Ság­ból csodálatos módon életre kelt nem­zed hadsereg élén a »bűnös város« felé. S a Vezér nem büntetett, nem állt bosszút a megiévedt városon, ha­nem keresztényi lélekkel megboesáj­­tott a bűnösöknek és kezét nyújtotta feléjük, hogy elvezesse őket a meg­­igazulás, ia megtérés fárasztó, de egye­dül üdvözítő útján a feltámadás felé. Megindult a nenizeíinenlő munka s ínki csodál várt, az csodát is látha­tott. A Vezér hite öntudatra ébresz­tette a nemzetet, melyet le nem győz­tek és mégis elbukott, a Vezér akarat­ereje talpraállította az elbukotlat, hogy az ő irányítása mellett eltávolítsa a romokat és azok fölött új életet épít­sen. S ennek az akaratnak a szívóssá­ga, az erős hitnek a kitartása bizal­mat öntött a már-már elcsüggedt nem­zet leikébe, amely lassan, de bizto­san elindult a feltámadás felé. Sok akadályon, sok viszontagságon keresz­tül vezetett ez az út. a lábakat in el­vérezték a tövisek és kövek, mely ok­ikéi ez az út ki volt rakva, a Vezér azonban rendíthetetlen bizalommal a nemzet újraéledése iránt vezette né­pét a cél felé, míg végre elérkezett a trianoni bilincs széttörésének első állomásához. Feledhetetlen nap ez különösen nekünk, meri a Vezér itt, Komáromban lépte ál először a tria­noni határt, e városból köszöntötte haza-érő népét,- s innen indult a di­csőséges beteljesedés további útjára, Kárpátalja. Erdély és a Délvidék felé. Neki köszönhetjük, hogy a kezdet­ben rongyos, szánalmasan szegény fel­szerelésű nemzeti hadsereg ma mint Ireltegelt erő küzd az ellen a vörös fantom ellen, amely a kétségbeesés napjaiban bünrecsábítója volt a »bű­nös városnak és amely lelkiisme­­relfurdalás nélkül akarta ezt a le­gyengült nemzetet sírjába taszítani. Neki köszönhetjük, hagy hatalmas nemzetek kapva kaptak szövetségün­kön és barátságukba fogadtak, az ő érdeme, hogy ma olt vagyunk a jövő Európa ép résénél és beleszólásunk van a világ sorsába. A káromkodás elleni mozgalom már az egész magyar közélet széles folyammedré­­ben hullámzik és mossa, tisztítja ettől a sajnálatos magyar bűntől a magyar lelkeket. A hullámok most eljutottak már az egj'házi élet medrein túl a hatóságok árterületére is, amint ezt Abauj-Torna vármegyének Ko­márom város és Komárom vármegye tör­vényhatóságaihoz intézett átiratából öröm­­in el m egáll apít h at ju k. Abauj-Torna vármegye törvényhatósági bi­zottságához ugyanis Vitéz Atilla orsz. kép­viselő, lörvh. mz. tag a követke») indítványt nyújtotta he: Plakátok jelentek meg, melyek a meg­­íeszített Jézust ábrázolják és azt kérdezik:, imért bántod? s arra kérnek: ne károm­kodj! Ha az ember ezeket a plakátokat nézi, nagyon vegyes érzései támadnak. Szomorú­ság tölti el, hogy ilyesmire szükség van és örül, hogy végre történik valami. Nagyon helyesen: szigorú törvények van­nak az államfők személyének és nevének védelmére s ha bárkit is megbánt vagy becsületében sért meg embertársa, az illető­nek törvény adta joga van arra, hogy azt megtorolhassa, . csak az Isten Nevét és Személyét piszkííhatfa szabadon minden ma­gáról megfeledkezett ember. Mért van nekünk ma is érvényes törvé* inak azért, mert öt adta nekünk és amíg kérjük, tartsa meg még soká j nemzetünk boldogulására, felvirágozá- j Sára, engedje megérnie, hogy ni eg- I kezdett munkáját Jeíjes siker koro- j mázza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucca 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. nyűnk a káromkodás ellen, mely az ilyen­módon közbotrányt okozókat pénzbüntetés­sel és szabadságvesztéssel sújtja, de a nagy­­hiba ott van, hogy ma már emiatt nincs közbotrány, sőt minél kevesebb a magán­író tránkozás is. Szeretném hinni, bőgj7 ennek az ocsmány szokásnali talán nem a mi népünk a leg­nagyobb művelője, de azt is szeretném, ha a káromkodás ellen nemcsak az egyházak vennék fel a legkíméletlenebb harcot, hanem a politikai hatóságok, testületek, intézmények is és minden istenfélő ember, Ha a rémhírterjesztés és fecsegés haza­árulás — mert az —, akkor a káromkodás: is legalább olyan mértékben az, mert be­felé mételyezi a lelket, kifelé rontja a család, a társadalom, a nemzet tisztasá­gát, erejét. Olaszországban évente káromkodás elleni napot tartanak, Hollandia határállomásain pedig nagy, ■ kivilágított figyelmeztetések hív­nak fel Isten nevének megbecsülésére. A nemzetek felelős vezetői nem tűrik Isten nevének gyalázását, felségjogainak csorbítá­sát, mert jól tudják, hogy a legerősebb vár* az Isten. Az istentelen irányzatok s azoknak fékevesztett hordái legelőször mindig ezt a legerősebb bástyát akarják bevenni s (min­denütt ez ellen támadnak, miként az a spanyol és orosz, de — sajnos — a magyar“ rémnapokból is látszott. Isten felszentelt házainak s félként szolgáinak elpusztítása jelezte először mindenütt alávaló tetteiket s tetézte bűneik halmazát. Honvédeink a keresztes hadak példájá­ra, de azoknak ellenfeleinél sokkal veszé­lyesebb ellenség ellen küzdenek. Ma azi a fel fogás — és ez igaz is —, hogy mindenki katona, legyen hát egyforma a kötelesség is és' ha ÍSl8-ban akadt sajtó­­orgánum, mely mételyezte a lelkeket és megbontotta a katonai fegyelmet és lehe­tett olyan aljas valaki, aki nem akart ka­tonát látni, legyen most szerte az országban s annak legkisebb falujában is mi­nél több írás, szemléltető plakát, kulturális, színi- és filmelőadás, társadalmi megmozdulás, mely küzd a káromkodás ellen. Teljes bizalommal kérem tehát, méltóz­­tasséli elfogadni, letárgyalni és elfogadtatni a következő indítványomat: Abauj-Torna vármegye örömmel üdvözli azt a törekvést, mely Isten nevének meg­­szentségtelenítése, kigúnyolása és káromlása ellen küzd, ennek minél eredményesebb munkálásálioz a maga anyagi és erkölcsi erejét felajánlja, az ez ellen vetők megbün­tetését célzó tételes törvényeink szigorú alkalmazása érdekében a kormányhoz felír, polgári és katonai hatóságainkat megkere­si s hasonló állásfoglalásra a társtörvény­­lratóságokat felkéri.« Az indítványt Abauj-Torna vármegye tör­vényhatósági bizottsága elfogadta s határo­zatát az ' összes társtörvényhatóságokhoz megküldte hasonló állásfoglalás és kormány­­felirat céljából. A kérdéssel Komárom vár­megye június 9-i kisgyűlése foglalkozott is már. Tanulmányi segély, illetve ösztöndíj! hadigondozoiiak részére A m. kir. honvédelmi miniszter úr Fuchs Leóné szül. Fayer Rózsa nevét viselő hadialapítvány vagyonának 1941. évi jövedelméből az 1942. évben vagyoni helyzeténél fogva arra reászoruló és ér­demes 20. életévüket be nem töltött ha­diárvákat, illetve hadigyámoltakat, to-, vábbá a 30. életévét még túl nem hala­dott hadiözvegyeket tanulmányi segély­ben, illetve ösztöndíjban kívánja része­síteni. A tanulmányi segélyek céljára az 1942. évben előre láthatóan 2.700 P- fog ren­delkezésre állani. A tanulmányi segély iránti folyamod­ványokat a város polgármesterénél kell benyújtani. A kérvények benyújtásának határideje 1942. évi július hó 15. napja. Bővebb felvilágosításokat az érdekel­tek részére a polgármesteri hivatal ad. (I. em. 15. sz. ajtó.) Bármennyire nincs ma ideje az ün­­j (népiesnek, ezen a szép napon, Kor­mányzóink helvennegyedik születés­napján mégis csak meg kellel! áll- i Inunk, a munkát abba kelleil hagy* ! műnk legalább annyi időre, amíg el­mondjuk hálaimánkai a Mindenható­

Next

/
Thumbnails
Contents