Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-05-23 / 21. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1912. május 23. ft VESZTŐHELYTŐL AZ INTERNÁLÓ TÁBORIG (Egy magyar újságíró élete a cseh megszállás alatt) Irta: dr. Baranyay József. (III. Folytatás.) Mondottunk egy-két nevet, amelyeket most elhallgatok, mert bebizonyítani úgyse tudnám, hogy ők voltak a zsupán besúgói. Csak sejtésből, feltevésből ejtettük ki azt a pár nevet. Csak példaképpen említek meg egy esetet. A kaszinóban bizalmas, legalább mi azt hittük, hogy bizalmas körben beszélgettünk. Mondja valaki, hogy jönnek a kommunisták és hogy a cseh megszállás a kommunista uralomtól ment meg bennünket. Erre egyik lelkész barátom azt mondotta: — Én lelkész vagyok, de a poklok kapuit is szívesebben elszenvedem, csak a cseh-tót uralom alól meneküljünk ki. Azt hittük, ez a beszélgetés bizalmas körben történt, de sajnos, nem. A zsupán célzást tett rá. És amint a cseh-tót uralom megerősödött nálunk, ezt a lelkészbarátomat ki is utasították innét. Szóval a megszállók igen jól előkészítették maguknak a talajt. Ügyesek és élelmesek voltak a mi rovásunkra. Nem egyszer azonban túllépték a tisztesség határát. Amikor már túlestem a letartóztatás, a várfogság, a várostrom', vésztőhely, internálás és az újra való elfogatás elöli menekülésem, bujkálásom nem éppen élvezetes élményein, akkor tudtam meg, hogy amikor 1919. év április havának végén letartóztattak és a komáromi várban fogva tartottak, hozzátartozóim reggelit, ebédet, vacsorát küldtek be nekem minden nap a várba. Ott szépen átvették és rendesen elmosogatva visszaadták az edényeket és azt mondták: —• Nagyon Ízlett a szerkesztő úrnak és kéreti, hogy csak küldjenek be neki ételt, mert különben koplal szegény! A rideg valóság az, hogy a küldött ételeket nem juttatták el hozzám, hanem jóízűen ők fogyasztották el és szépen elmosogatták az edényeket, tehát tőlük bizony éhen is halhattam volna. Természetesen a nyomdában is voltak besúgók és a csehszlovák hatóságok minden kulisszatitkot tudtak. Amikor a csehek bejöttek Komáromba, lapom, a Komáromi Újság részére ki volt szedve egy harcias fölhívás, hogy itt az utolsó pillanat, álljunk eHcnt a csehszlovák bevonulásnak. A lapomat nyomó nyomda, a Spitzer-cég ezt a cikket már nem nyomatta ki, de később megtudtam, hogy a szedés kcff lenyomata mégis elkerült a csehek kezéhez. Az én rovásomra írták persze azt is, hogy a Komáromi Újságban 1918 novemberében megírtam és erősen kikeltem, hogy a Komáromban állomásozó és hazakészülő cseh katonák szemérmetlenül fosztogatják a közraktárakat és amit csak lehet, elvisznek. Főbűnöm volt a csehek szemében, hogy én vidéken, Tanyon, Csicsón, Nernesócsán, Aranyoson, Bogyán és sok csallóközi faluban szítottam a magyar önérzetet arra, hogy álljunk ellent a cseheknek. Emlékszem rá, a tanyi vendéglőben is" az ügy érdekében beszéltem. Egyszer úgy éreztem, mintha valaki hátulról megrántotta volna a kabátomat, de a szónoki hévben ezt nem igen vettem észre. Ekkor látott vplna Zilahy barátom, nem tartott volna galambszívűnek. Egyszer csak kimegy a teremből valaki. Ekkor megszólal a hátam mögött az egyik ismerős:-— Szerkesztő úr, hiába húztam meg a kabátját, miért beszélt tovább ? Aki kiment, az egy bősz, magyargyűlölő cseh. Amint bejönnek a csehek, ez azonnal föladja az urat. Hát persze, hogy följelentett! III. Komárom az összeomlás idejében igen zavaros képet mutatott. Voltak itt a régi, liberalizmus hívei közül is sokan, voltak Károlyi Mihály-pártiak, köztársaságiak. A szociáldemokraták egy népgyűlésen kimondották, hogy a nép számára lefoglalják a Kultúrpalotát. Két nyomdász siet kitűzni a Kultúrpalota huszártornyára a. vörös lobogót. Igaz, hogy amikor bejöttek a csehek, éppen olyan sietséggel szedték le a vörös lobogót. Megalakítják a vörös gárdát. A Komáromi Újságban nyilatkozatot tesznek közzé, hogy ez a vörös gárda nem azonos az oroszországi vörös gárdával. E hírlapi nyilatkozat dacára igen gyorsan vörösödik a szociáldemokrata párt. A Kultúrpalotában állandóan gyűléseznek. Soha nem látott és bizalmat egyáltalában nem keltő, Lombrozó arcok kerültek elő, a jó Isten tudja, honnét és gyűléseket tartottak. Néha távolabbi vidékről jöttek katonák, hogy szervezzük meg az ellenállást Komáromnál. De ez mind hiába. A csehszlovák fondorlat hamis parancsokkal cs táviratokkal az ellenállást mindenütt meghiúsította. Aztán maga a legbicskásabb falusi nép is hagyta beszivárogni a cseheket. Szímő, Guta, Csicsó, ahol minden búcsú alkalmával előkerült a bicska, a csehek ellen még kőzáport se használt. Komáromnál, vagy a vereknyei hídnál két géppuskával föl lehetett volna tartani a cseheket, mert .ha az első hírnökök vagy futárok a fűbe haraptak volna, a többi már nem jött volna utánuk. Amint Balassagyarmatot megmentették a csehek elől, Csallóközt is meg lehetett volna menteni, de a kaOlcsón eladó egy teljes tejfeldolgozó és tejcsarnok üzemberendezése és felszerelése, kannák, üst, vajköpülő és separátorok stb. Kollár Vilmos Komárom, Ferenc fózsei-rakpari 24. tonaság lelkét megmételyezték, a falukban pedig rendesen a korcsmárosok voltak a csehek szószólói, hogy kár őket bántani, mert akkor igen kegyetlenek. A csehek ügyes fondorlattal belevitték a köztudatba, hogy ők csak rövid ideig lesznek itt! A cseh-tót katonaságot egyenesen a polgári családoknál szállásolták el. Aztán mindegyik tiszt és közlegény azt beszélte folytonosan, hogy: — Mi csak rövid ideig leszünk itt. Elhoznám a feleségemet, a családomat is, de ilyen rövid időre igazán nem érdemes. Sokszor forgalomba hoztak egy-egy dátumot, amikor elmennek majd innét. Ezeknek a meséknek Komárom bedült. Különösen giss Endre bácsi szokta mondogatni, hogy ekkor és ekkor már elmennek, a náluk lakó tisztek . mondották. így igazán könnyű volt megerősödni nékik itt lassan, suttyomban, besompolyogva. A nép nem törődött velük igazában. Aztán, amikor megerősödtek, lehullott az álarc. Érdekes, hogy a tótok, akik szlovákoknak kezdték magukat nevezni, sértésnek ’vették a. tót szót, holott a megszálló csapatok első falragaszai cseh-tót katonaságnak nevezik önmagukat. Piccione tábornok azt írta neve alá: főhadvezetője a cseh-tót csaptoknak Tótországban. A falragasz egyenesen Tótország lakosságának szólt. (Folytatjuk.) MAGYAR SORS ÚTJÁN... A mélyből nőttél magyar öntudat, S (dévényiül volt a történelem! Kiesi népem, jártát már sok Utat. De hazád puszta volt, sövény télén! Török és tatár lopni jár oda, S míg árva szemmel nézted a lmtárt, Érezted, hogy az ország kaloda, Mely mindörökre önmagába zárt! És feszült benned roppant akarat! Mint egy titán, ki hét hegyet cipel, Véreddel ragasztottad a ialpí. De nem fizettek érte semmivel! Még ma is falak nélkül áll a táj. S rajtad sok boldog ország elmulat! A magyár nép most is csatába jár, Vívódik érte Kelet és Nyugat!... A népek jövő sorsa nagy titok, De okulni kell példán és jelen: Krisztus Rómából jött és hódított, * Hogy lehessen magyar történelem! Üj hajnal hajtja felénk fényeit, Az Etelközben véreső csepeg, ■ Élet, vagy halál következhétik: Keleten jár a magyar hadsereg!... VÉRT VINCE A kisbéri leventék testvéri összefogása honvédeinkkel Megható és követésre méltó jelenet játszódott le a kisbéri leventék legutóbbi oktatási napján. Pálmai József községi főjegyző a Levente Egyesület vezetőségének jelenlétében kihi*dette a leventék előtt a Magyar Királyi Államvasutak igazgatóságának hálás köszönetét az elmúlt téli időszak hófúvásai folytán előállott forgalmi akadályok elhárításánál tanúsított készséges és hathatós • közreműködésükért. Ugyancsak tolmácsolta a főjegyző a m. kir. II. honvéd hadtestparancsnokság és a községi elöljáróság köszönetét és dicsérő elismerését azért a nemes tevé-Korszerű újítások kincses tárháza, f r RADIOBAIS/ kisszupertöl—csúcsszuperig bő választék áll rendelkezésre, PHILIPS, STANDARD, ORION, SIMENS, TELEFUNKEN és EKA sorozat órocz Péter Komárom Nádor u. 15. Telefon 44 Rádió és műszaki szaküzletében. Használt és törött gramofonlemezeket becserélek, veszek, valamint hulladékgumit is. kenységért, amelyet a kisbéri leventék a harctéren küzdő hős honvédeink részére eszközölt és nagyon szép (több mmt 6000 P-s) eredménnyel zárult gyűjtés'során kifejtettek. Ezután a főjegyző buzdító beszédet intézett hozzájuk. »Ezekben a szörnyű Ítéletidőkben, — mondotta többek között, — amikor oly sok a gyűlölség a szívekben, a nemzetekben, amikor úgyszólván az egész világ fegyveres milliói állnak egymással szemben, nekünk magyaroknak arra kell ügyelnünk, hogy a felkorbácsolt tenger hullámai kis sajkánkat fel ne borítsák. Legfőbb törekvésünk az kell legyen, hogy a nagy viharban révbe vitorlázzunk, hogy biztosítsuk a magyar élet folytonosságát és minden gyilkos fortély dacára is biztosítsuk igazságunk dia dalra jutását! Ehhez: az istenfélelemben, hazaszeretetben gyökerező kitartó munkára, lemondásra, áldozathozatalra és az ezekből eredő mindenekíeletti magyar egységre van szükségünk! Ma semmi sem lehet akkora fájdalom, bánat, önzés vagy hiúság, hogy elszakíthasson bennünket egymástól! Erősnek kell lennünk a megértésben és szinte konoknak az egymás iránti szeretetben, egymás megsegítésében! Nekünk, itthonmaradottaknak meg kell szerveznünk a segítők arcvonalát. Ez a kötelességünk és ez éppen olyan fontos, mint a harctéren a fegyverrel való küzdés. Ha a sok magyar szív összedobban, ha a sok magyar kéz összefog, akkor bátran nézhetünk szembe a jövendővel! Leventék! A jövő gyökere belőletek táplálkozik. Nagyon vigyázzatok, nehogy a jövő kialakításánál benneteket bármilyen mulasztás miatti felelősség terheljen!« Mélyen megható volt, amikor a 304 kisbéri levente büszke öntudattól sugárzó lelkesedéssel felajánlotta ingyenes műnkasegítségét a hadbavonultak gazdasági munkáj ának elvégzésére! Honvédeink megérezhetik, hogy velük vagyunk akkor is, amikor őkaDnyeper-part vizenyős fedezékeiben állnak őrt; velük vagyunk akkor is, amikor a Donee-medence mocsarain át a partizánokkal vívják súlyos harcaikat; — megérezhetik az arcvonal mögötti magyar ifjúság kötelességteljesítését és hűséges bajtársiasságát! Kisbéri leventék! Az élő magyar egységnek, a magyar jövőnek ilyen ifjúságira van szüksége, mint ti vagytok! Adja a magyarok Istene, hogy sok-sok ilyen leventéje legyen a Hazának, mert akkor boldogabb, szebb és magyarabb lesz a nemzet, mint bármikor is volt! Észak Komáromban közműves 100 Oöles 324 telik anyagokkal eladó Érdeklődni lehet: Berkes Tata, Baji-u. 32. Kezdődik a selyemhernyó kiosztása Az elmúlt héten országszerte gyors fejlődésnek indult az eperfák lombja és a községi selyemhernyótenyésztési felvigyázók megkezdik a selyemhernyók kiosztását. Az időjárás és lombfejlődés rendkívül kedvezőnek Ígérkezik a selyemhernyótenyésztés szempontjából és mindenütt, ahol csak elegendő eperfa van, a lakosság nagy érdeklődést mutat a jó keresetet Ígérő selyemhernyótenyésztés iránt. Ismeretes ugyanis, hogy a kormány az I. osztályú selyemgubó árát a tavalyi 2 pengő helyett 3.50 pengőben állapította meg s így azok a szorgalmas és nagycsaládú tenyésztők, akik a múlt nyáron 200—300, sőt 400 pengős keresetet tudtak elérni egy hónapig tartó selyemhernyó tenyésztéssel, most könnyen tehetnek szert 400—500 pengős keresetre. A jó gubóár mellett az is ösztönzi a tenyésztőket, hogy a vármegyei és városi közjóléti szövetkezetek közel 40.000 pengő jutalmat osztanak szét a legjobb eredményt felmutató tenyésztők között. A 100—75—50—25 pengős tenyésztési jutalmak jelentősen emelik a tenyésztők keresetét. A közeli napokban országszerte megkezdődő selyemhernyótenyésztésre még lehet jelentkezni a községi petekikeltőknél, akiknek nevét a községi kézbesítők bárkinek megmondják. Az Országos Selyembernyótenyésztési Felügyelőség u. i. számolt a nagyobb érdeklődéssel és megfelelő mennyiségű petét adott ki a községekbe kikeltés és kiosztás céljából. ANGÚR& TENYÉSZÁLLATOK importált tenyészanyagok kiváló ivadékai legjobban vásárolhatók Magyarországon legrégibb és legnagyobb, aranyéremmel kitüntetett angóranyúl telepén GRÓF KÁROLYI JÓZSEFNÉ angórate»yészeténél (535) Fehérvárcsurgó, Fejér megye Guttenberg-utca 14. számú (egy szoba-konyhából és mellékhelyiségekből álló) jókarban levő ház eíadé Bővebbet Br. Eölvös-utca 35. szám alatti füszerüzletben. (319)
