Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-05-23 / 21. szám
Kai vem har módik évfolyam. 21. szám. Szombat, 1942 május 23. Politikai, társadalmi és közgazdasági lap — A Komárom Vármegyei Közjóléti és Gazdasági Szövetkezet, a Vármegyei Tüzoltószövetség, a Vármegyei Daloskerület és a Vármegyei Állattenyésztési Egyesület hivatalos lapja Előfizetés: Egész évre 10 pengő, félévre 5 pengő, negyedévre 2.50 pengő. Egyes példány ára 0.20 pengő. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — Főszerkesztő: DR. GAAL GYULA. Felelős szerkesztő: DR. KÁLLAI’ ENDRE. Szerkesztő: DR. BARANYAY JÓZSEF. Főmunkatársak: SZOMBATHY VIKTOR és NEHÉZ FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor ucea 29. sz. Telefon: 80. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Pünkösd Azon a napon is két világ nézeti farkasszemet egymással. Az egyik világot az a maroknyi kis csapat képviselte, amely ugyan tudta inár a feladatát, de még gyáva volt, rettegett, zárt ajtók mögé rejtőzött, mert a Lélek, amelyet erőnek és fegyvernek ígértek számára, még nem jött el. A másik világ képviselői a zárt ajtókon kívül álltak s szitkozódva, fenyegetőzve döngették azokat. Szitkozódásuk sok nyelven szólt, fenyegetésükben pedig a Lélek eljötté irányában táplált kételkedésük is testet öltött. Ám egyszercsafc megmozdult az ég. Fény borította el a házal, az ajtaja pedig felpattant. S az ajtón, amelyről bénán hullottak le a döngető kezek, kilépett Péter. Feje fölött tüzes nyelv vakított. S megállt olt a szitkozódó, fenyegető tömeg edőlt, keményen, szilárdan, mint a kőszikla s beszélni kezdett: — Térjetek meg és kereszteli; edjelefc meg mindnyájan, Jézus Krisztus nevében s a bűneitek bocsánatára... Csodálatos dolog volt! Péter, a halász, csak egy nyelven tudott s mégis: a sok nyelven átkozódó torkokon egyszerre akadt meg a szó, Jeruzsálem népe nem támad! reá a vakmerő halászra, hanem mellét verve térdre rogyott. S mint az Írás mondja: még ezen a napon háromezer ember keresztelkedett meg s Péter meg a társai elindulhattak, hogy a Lélek erejével sarkából fordítsák ki azt a régi, elavult világai, amelyet kereszthalálával váltott meg az Istenfia ■.. * Pünkösd a lelki megerősödés, az igaz ügyért való kiállás ünnepe. Ősök dokumentuma unnak, hogy az igazság mindig és mindenekfelett győz az igazságtalanság felett, de bizonyítéka annak is, hogy az igazságért való harc csak egységes erő, feltétlen megértés s összeforrottság útján eredményezhet győzelmet. Az első pünkösd emléke különösen időszerű figyelmeztetés ma, amikor szintén két ellentétes világ áll egymással szemben. Az apostolok világa ma az új Európa, amely a tiszta, keresztényi szeretet, emberi egyenrangúság és a népek testvériességének jegyében épül. A régi, elavult világ, a gőg, zsarnokság s istent elmség világa kesztyűt vetett ez e!é az új világ elé s a párbaj élet-halál harc lett. Az új világ katonái Szent I’élcr bátorságával küzdenek a harcban, a Lélek erősíti őket, jussul maradt rájuk az első pünkösdtől. A győzelem nem kétséges. Bizonyos, hogy a Lélektől erősített fegyverek diadalt aratnak s hamarosan eljön az idő, amikor az európai népek testvéri ölelkezésben s megértésben forranak össze s a véres csatamezők felelt a legtisztább pünkösdi virágok, u béke virágai nyilának ki. Komáromban is megalakult a „Női önkéntes honvédelmi ’munkaszervezet" helyi munkabizottsága szervezetnek, amennyiben ezáltal hivataluk ellátásában korlátozva nincsenek. Kiskorúak belépéséhez törvényes képviselőjük hozzájárulása szükséges, ha nem önálló keresők. Történelmünk számtalan bizonyítékát szolgáltatja a magyar nő áldozatkészségének. Nehéz időkben a magyar nő mindig ott volt segítő kezével, bíztató szavával, jó szívével, ahol erre a legnagyobb szükség volt. Voltak időszakok történelmünkben, amikor a férfi jóformán éveken keresztül körül sem nézhetett a maga gazdaságában, annál kevésbé irányíthatta, vezethette azt. Gondoljunk a törökvilágra, Rákóczi szabadságharcára és a többi magyar küzdelmekre, amelyek során a férfiaknak éppen a munkabíró része állandóan táborokban tanyázott, verekedett, ma itt, holnap ott kerdette az ellenséget. Ugyan ki élelmezte őket más, ha nem az otthonmaradt asszonyok, akik lelkes honszereietükben gondolkodás nélkül beálltak a férfimunka taposómalmába s gyúrták azt erővel, ahol pedig az erő fogytán volt, pótolták szívvel és lélekkel., De nem is kell oly messzire vissza1 mennünk példáért. Az első világháború során is láttuk, mily hiánytalanul tudta a nő pótolni a férfit a kisebb fizikai erőt igénylő munkában. Láttuk a női villamoskalauzokat, vásároltunk női kereskedősegédektől, tárgyaltunk velük hivatali helyiségekben, sőt feltűnt a határban a szántó-vető nő is, a nyájakra és csordákra nők vigyáztak, a gyárakban nők vették át a férfi munkakörét. A magyar nő tehát ösztönösen meg*érezte, miként kell a közérdeket szolgálnia, nem is vonakodott ettől egy pillanatra sem és ma sem akar elmar radni más nemzetek asszonyai mögött. Az első világháborúban azonban a magyar nők munkábakapcsolódása nem lehetett tökéletes és célravezető, mert szervezetlenül, csupán alkalomszerűen, sőt sokszor ötletszerűen történt, és így azt a nemzetgazdasági feladatok megoldásánál számításba venni nem lehetett. A gép is csak akkor működik pontosan, ha minden. egydS rugója, csavarja, szelepe stb. pontosan a helyén van s !ha abból egy kiesik, azt nyomban pótolni lehet. így van ez az állam gazdasági életében is, mindenkinek pontosan a helyén kell lennie s mindenkit pótolni kell tudni bármely pillanatban. Ehhez pedig a leggondosabb megszervezettség szükséges. Ezért éppen a magyar nők kezdeményezésére és kívánságára vette kezébe, a magyar kir. kormány a női önkéntes honvédelmi munkaszolgálat megszervezését, amikor megalkotta a 9300/1939. M. E. sz. rendeletet. E rendelet szerint nő is kötelezhető testi és szellemi ké’ pességeinek megfelelő honvédelmi mun' ka elvégzésére. A rendelet úgy intézkedik ugyan, hogy nőket honvédelmi munkára elsősorban önkéntes jelentkezés alapján kell alkalmazni, fenntartja azonban annak lehetőségét, hogy ha a szükséges munkára alkalmas nő elegendő számban nem jelentkeznék, úgy kötelező igénybevételnek is helye van. Aki tehát nem jelentkezik önként honvédelmi munkaszolgálatra, az még nem szabadul meg a behívástól és annyiban hátrányosabb helyzetbe is kerül az önként jelentkezőknél, hogy míg ez utóbbiaknál a munkabeosztás és munkahely tekintetében figyelembe veszik az egyéni óhajokat is, addig a kötelező igénybevétel esetén erre nem lehet számítani/ Az első lépés tehát az önkéntes jelentkezések felvétele és nyilvántartása. A kormány álláspontja, hogy ebben a kérdésben mindent maguk a nők végezzenek el. Ezért a szervezkedéshez a nőegyesületek már kiépített és jól bevált szervezeteit veszi elsősorban igénybe. Alakítani kell tehát minden községben és városban úgynevezett helyi munkabizottságot a különböző nőegyesületek tagjaiból. Ezek száma függ a mozgalomban résztvevő nőegyletek számától és a város vagy község lélekszámától. A szervezet második foka a kerületi munkabizottság. Az országot a katonai hadtestek számának és területének megfelelő kerületre osztják. A kerületi munkabizottság a saját területén működő, helyi munkabizottságok ténykedését irányítja és őrzi ellen. Harmadik és legfelsőbb foka a szervezetnek a központi munkabizottság, amely a kerületeket őrzi ellen és irányítja. A hadiszolgálatra jelentkezést a helyi munkabizottságnál kell benyújtani írásban vagy szóval. A női önkéntes honvédelmi munkaszervezetnek minden magyar nő tagja lehet, aki valamely honvédelmi munka elvégzésére megfelelő szellemi és testi képességgel bír. Azok a nők, akik már a szervezet megalakításakor be vannak osztva mozgó-' sítás vagy háború idejére valamely hatósághoz, légvédelemhez, kórházhoz, magánüzemhez, vagyis akiknek háborús polgári beosztásuk van, szintén tagjai lehetnek a női önkéntes munkaszervezetnek, de beosztásukban továbbra is ott maradnak, ahova eredetileg beosztották. Elemi- és középiskola tanulója csak abban az esetben léphet be a szerve-' zetbe, ha az ilyen tanulók igénybevételét az illetékes kormány elrendelte. Közszolgálatban álló nők csak felettes hatóságuk engedélyével jelentkezhetnek honvédelmi munkára s csak anynyiban lehetnek tagjai a női munka-A női munkaszervezet teljesen független a női levente-intézménytől. Az a körülmény tehát, hogy valaki női munkaszolgálatra jelentkezett, a női leventeintézményből folyó kötelezettségeket semmiben sem érinti. Nem lehet női munkaszolgálatra igénybe venni azokat a nőket, akik terhes állapotban vannak, úgyszintén akik családjuk háztartását állandóan maguk látják el és végül, akik 12 évnél fiatalabb gyermeküket vagy állandó gyámolításra szoruló más hozzátartozójukat maguk gondozzák. Akik azonban önként jelentkeztek munkaszolgálatra, a most felhozott okok alapján csak abban az esetben kérhetnek mentesítést, ha a mentesítő ok jelentkezésük után merült fel. A munkára való beosztás szakképzettség szerint történik. Elsősorban tehát a szakképzett nők jelentkezésének van fontossága, mert ezek beosztása a jelentkezés alapján tervszerűen előkészíthető. Azok részére, akiknek különös szakképzettségük nincs, különböző tanfolyamokat jognak rendezni, hogy kellő szakképzettségre tehessenek szert. A tanfolyam elvégzése azonban nem kötelező. Az evvel járó költségeket a jelentkezőknek megtérítik. A honvédelmi munkára jelentkező nő munkábalépésétől kezdve megfelelő díjazásban részesül. A helyi munkabizottság a munkára jelentkezőket kellő útmutatással látja el, sorsukat, helyzetüket állandóan ellenőrzi. * Komáromban e héten alakult meg a helyi munkabizottság, melynek 12 tagja van. Vezetője: Alapy Gáspárné, helyettes vezetői: dr. Szíjj Ferencné és dr. Kállay Endréné, tagjai: Csepy Sándorrá, dr. Csongrády Béláné, dr. Egry A ládámé, vitéz Hódy Jánosné, Készégh Zoltánná, Kováéh Tihamémó, dr. Prónay Aladárné, Szegedy Józseíné és . Jenke Lajosné. A helyi munkabizottság tagjai május 19-én d. e. fél 12 órakor tették le azs előírt esküt Alapy Gáspár polgármester előtt. A munkabizottság az előkészítő munkálatokat máris megkezdte és a komáromi magyar nők munkakészségét ismerve biztosra vesszük, hogy munkálkodása teljes sikerrel jár. Megalakult a Kisalföldi Növénytermesztők Szövetsége A Kisalföldi Növénytermesztők Szövetsége folyó hó 16-án tartotta alakuló közgyűlését Albrecht kir. herceg jelenlétében, a vármegyeháza nagytermében. Az ülést összehívó Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara elnöke, Rázgha Károly ismertette a megalakulás előzményeit, céljait. Ezután a közgyűlés egyhangúan kimondotta a Szövetség megalakulását és elnökké, ugyancsak egyhangúan, Albrecht királyi herceget választotta meg. A királyi herceg hangoztatta székfoglaló’ beszédében, hogy erre a Szövetségre már régóta nagy Szükség van. A gondolat a Kisalföldön merült fel és azt csakhamar megvalósították:. Ezt a szervezkedést a földmívelésügyi minisztérium messzemenően támogatja, amiért őszinte köszönetét fejezte ki. A Szövetség célja röviden: a fokozott vetőmagbeszerzés;, a termesztés és az elosztás megszervezése. A Szövetség együtt fog működni a Kisalföldi Zöldmező és a Kisalföldi Szarvas(marhatenyésztő Szövetséggel. A kir. herceg ezután megköszönte a személye iránt megnyilvánult bizalmat és Ígéretet tett, hogy örömmel fog azon munkálkodni, hogy segítségre legyen a bajok leküzdésében, a tagadhatatlanul meglévő nehézségek elsimításában; végül Isten áldását kérte a meginduló; »munkára. Javaslatára a közgyűlés egyhangúan ügyvezető elnökké R u 11 k a y Réla földbirtokost, kamarai növénytermesztési szakosztályi elnököt, ügyvezető igazgatónak pedig Kőrössy József m. kir. gazdasági felügyelő, körzeti növénytermelési előadót választotta meg. A tisztikar megválasztása és az alapszabályok ismertetése után a földmívelésügyi miniszter képviselője, dr. Szabó Jenő miniszteri titkár megköszönte a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamarának ezirányban kifejtett munkáját és a minisztérium részéről mindenben hathatós segítséget ígért. Majd Nagy Vencel jószágkormányzó a termelők nevében beszélt, inig dr. Balogh László főtitkár az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület nevében, az abban tömörült hetvenezer kisgazda üdvözletét tolmácsolta. Kijelentette: azért jött Erdélyből, hogy tanuljon, mert ott még nagyobb szükség volna erre a Szövetségre. Több üdvözlő beszéd hangzott még el, amelyekért Albrecht kir. herceg elnök mondott köszönetét.
