Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-05-09 / 19. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1942. május 9. A VESZTŐHELYTŐI AZ INTERNÁLÓ TÁBORIG {Egy magyar újságíró élete a cseh megszállás alatt) Irta: dr. Bárányay József. I. Amikor ezelőtt 30—35 éve a vármegyei könyvtárban, a lebontott vármegyei levéltár boltíves helyiségében az olvasóközönség kereste Jósika Miklós: Csehek Magyarországon, és Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak című műveit, sohase hittem volna, hogy ezzel a két nemzetséggel szorosabb viszonyba is kerülök. Tótokat ugyan elég sokat láttam gyermekkoromban szülőfalumban, Kattiocsán, amikor tutajokon, talpakon ereszkedtek le a Vágón és Kamocsa határában kikötöttek. Itt szoktak borotválkozni és a kamocsai borbély hatalmas léc-, deszka- és zsindely-raktárra tett szert, mert a tót atyafiakat nem pénzért, hanem faáruért borotválta simára, ami nem volt valami könnyű mesterség, mert az • öregebb tótok arca bizony nagyon ráncos volt. Ilyenkor a paciens szájába főzőkanalat tett a borbély és így feszítette ki a ráncos képet simára. Az is megesett, hogy egy fej hagymát kellett a szájába venni a ráncosképű öregnek és ezzel simította ki a ráncokat. Gyermekkoromban sokat mászkáltam ilyen tutajokon és onnét ugrottunk be a Vág vizébe. A tót szó azonban nem ragadt rám, mindössze annyit tudtam, hogy a tót állítólag halászás közben csalogatni szokta a kárász halat és azzal bíztatta, hogy nem fogja levakarni a pikkelyét és ilyesformát mondott: »Pocem kárász, nyé vakaricskó!«. Nem merem állítani, hogy jól írtam-e le, mert a húsz éves, csehszlovák uralom nem hagyott semmi tót, vagy cseh nyelvtudást bennem. Amikor jogász koromban nevelő voltam Tőketerebesen, gróf Andrássy Tivadar egyik gazdatisztjénél, a főnököm felesége nagyon csodálkozott, hogy nem tudok tótul. Én meg azon csodálkoztam, hogy hogyan lehet azon csodálkozni. Nem vagyok ugyanis nyelvtanulásra berendezkedve, csak magyarul tudok, még németül se, de ezzel a kis nyelvtudással mégis három világrészben fordultam meg: Európában, Ázsiában és Afrikában és el tudtam igazodni mégis. Gimnázista koromban a latin és német órák nekem mindig kínszenvedés voltak és az óra végét jelző csengetés nekem valóságos mennybéli harangszó volt. Amikor a csehszlovák uralom 1920-ban a megyei könyvtárból elbócsátöfTj — magyarul mondva kidobott, — a bosszantó és lelket elborító érzésen kívül valami kellemes sugár is derengett lelkemben: hogy nem kell a szlovák nyelvtanfolyamra járnom. Nyelvludatlanságom soha semmi kellemetlenséggel nem járt, de a cseh uralom alatt igen sokszor. Egyszer bekísértek a várba és ott kihallgattak, de a kihallgatás nehezen ment, mert a tiszt nem tudott magyarul. Elkezdett előbb csehül, aztán tótul vallatni. Persze, nem ment. Ekkor elővette a németet. így se tudtam. Erre éktelen dühbe gurult, azt hittem, hogy fölakasztat. Toporzékolva hivatott be tolmácsot és felém ordíttatta a tolmáccsal, hogy így nem hagy magával kibabrálni, mert, hogy csehül vagy tótul még nem tudok, azt megértette, de hogy egy doktori diplomával bíró, ÉRTESÍTÉS Van szerencsém Komárom város és vidéké m. tisztelt közönségét értesíteni, hogy Komáromban, a Magyar-utca 9. szám alatt levő »Fácán« vendéglőt és éttermet átvettem és azt tovább vezetem. — Azon leszek, hogy a mélyen tisztelt közönségei mindenben a legjobban kiszolgáljam és támogatásukat kiérdemeljem. — Kérem a mélyen tisztelt közönség szives pártfogását, 274 maradtam tisztelettel „FÁCÁN“ vendéglő bérlője. iskolázott ember nem tud németül, hát az hazugság, csak azért teszem, hogy ővele kibabráljak. Lesz rám gondja és fölhívja reám a polgári hatóságok figyelmét is. A megszállás előtt csehekkel ugyan volt dolgom, de ezek megmagyarosodott csehek voltak, akik annyiban hasonlítottak hozzám, hogy ők se tudtak csehül, -go—100 évvel ezelőtt Tany községben volt egy nagy cukorgyár. Itt nagyobbrészt cseh munkásokat alkalmaztak, mert a csehek már akkor értettek a cukoriparhoz. Később a tanyi cukorgyár leégett és a cseh munkások közül igen sokan ittmaradtak, jól megtanultak magyarul és a gyermekeik már persze nem Üli módon éltem, hej, szép magyar május, Amikor az eső a tetőn becsorgott: Az ember igazán csak tavasszal boldog! De lia munka kellett, hej, zsellérmód éltem, Roggyanó lábamban az inak szakadtak, Nem voltam én soha kényelmes és gazdag! Vetettem-arattam, kaszáltain-gy üjtötíem Térdig érő gondban, fáradtan, ziláltan, Kicsike viskómba csak aludni jártam! MEGKÖNNYEBBÜLÉS Talán hatvanan vagyunk ezen a tudományos előadáson, egyformán nők és férfiak, az egyetem egyik sötétebb előadótermében. Az előadóteremben délelőttönként bonyolult jogi kérdéseket vitat meg a közjog tanára, így, esténként pedig egy tudományos magántársaság tagjai s vendégei hallgatják néhány természettudós lendületes és lázas magyarázatát. A tudós társaság afféle magántudósok és természettudományi műkedvelők gyülekezete: nyugdíjas miniszteri urak, akik nem tudnak idejükkel mit kezdeni, szelidebb hölgyek, — akik nincsenek véletlenül valamely női mozgalomba besorozva, — néhány diák, unatkozó lány: ezek alkotják a hallgatóságot.; Feszülten figyelnek, mert ma divat a természettudomány. Az emelvényen egy erősen rövidlátó, sörtehajú, gyorsbeszédü tudós áll, valamely budai iskolának fizika-szakos tanára. A terem kellemesen homályos, a szolga nem jelentkezik, hogy felgyújtsa a villanyt, a hallgatóság mozdulatlanul figyel, egy fehérmellényes öregúr mellére ejti a fejét, aztán ijedten kapja föl. Az előadó beszél: — Hogy mikor lesz vége a világnak? Errevonatkozólag számtalan hipotézist állítottak már fel, a biblia éppenúgy foglalkozik a kérdéssel, mint a középkor skolasztikusa, Flammarion is kutatgatta, de Jókai is. A nap majd egyszer kihűl, gázai kifogynak, a nap tömege összébbesik, állandóan nagy mennyiségeket veszít erejéből s így következik el a világegyetem lassú elsorvadása ... A hallgatóság meredten, ijedten néz maga elé, alig meri tekintetét felvetni az előadóra. A szemek döbbenten rezzennek, halk sóhaj kél az idősebb höl-? gyek fonnyadt ajkán, mindenki a közelgő világvége igézetében reszket, a lelkek előtt végigvonul az Utolsó ítélet vad zivatara, a Nap kihűlésének kozmikusán tragikus pillanata. A tudós tovább beszél: — Földünk is egyre sorvad majd s elkövetkezik az az idő, amelyet Madách oly klasszikusan írt meg az Ember Tragédiájának jégsarki jelenetében: hideg lesz és szélvihar, borzalom s örök fagy. Mintha az Antarktisz foglalná el az Egyenlítő helyét. Szörnyű vég ez, pontosan kiszámították már az idejét. A reszkető hallgatóságból egy vékony, síri hang: — S mikor lesz az? A tudós magasra nyúlik s mint az tudtak csehül. Tanyon és környékén még sok ilyen elmagyarosodott cseh él. Nagyobb tömegben csehet az 1918. év vége felé láttam, amikor a monarchia már összeomlott és a katonaságot szélnek eresztették, mert Lindner elvtárs nem akart katonát látni! Tatán cseh ezred állomásozott és amikor hazavonultak, a komáromi pályaudvaron már a dicsőség nagyon a fejükbe szállt és lövöldözni kezdtek ki a vonatból. Az volt a szerencse, hogy Patkó Gyula és társai hamarosan leszerelték őket. Az egész vitézkedő csapatot a dunai hidakon, a Baross utcán, a Nádor utcán keresztül bekísérték a várba. Persze a pályaudvaron még igen nagy erőnek képzelt cseh csapat föltartott kezekkel vonült végig Komárom utcáin. Az utcák közönsége torkaszakadtából kiabálta a meghunyászkodott csapatra, hogy: — Hőre ruky! Föl a kezekkel! (Folytatjuk.) (Mikor a csillagok feljöttek az égre, A rétek éjjeli sóhaját figyeltem, S nem tudtam, ki sóhajt: a rét, vagy a [lelkem! ízleltem a földet, a fekete földet, Mint éhes csecsemő, ki kebelre vágyik, S húsz holdat léptem ki mesgvétől határig! Ezt a darab földet, jó fekete földet Ha a gróf úr egyszer odadná örökbe, Beleásnám inaga.m a fekete rögbe! Ítélet harsonája, zengi: — Tizenötmillió év múlva. A csend még mindig félelmetes. A szolga keze is megáll a villany kapcsolójánál. S ekkor egy félénk, mégkönynyebbült hang, a hallgatóságból: — HáLaistennek ... Mindenki íellélckzett. Egyelőre mégsem kell tehát komolyabb bajtól tartani. Néhány évet még várhatunk. Tizenötmilliót. Annyi éppen elég lesz ... ÍLLUZIÓ Ilyenkor, májusban, minden valamire-, való ember lírikus lesz, még a legszáraizabb kedély is. Alig van valaki, akit meg ne hatna a májusi zöld mezők távoli illata, akinek lélek-rekeszkéjében ne zöndülne meg valami rím, botladozó verssor, bágyatag érzés, amely szavakra, kifejezésre vágyik... Igen, májusban nem lehetsz cinikus, az Ígéret hónapja, a nyárelő felvidámít, ha nem is akarod s úgy szórja eléd régi szép életed emlékeit, mint a mesebeli bőségszaru az aranypénzt. Távoli erdőkre gondolok, fenyőkre s büszke biikkök szürke oldalára. Páfrányokra a nefelejcses patak partján, kövekre a patakban s a völgyhajlatban egy hosszú-hosszú erdei vágásra, amelynek puha útján apámék tértek meg a vadászkirándulásról. Gyári duda hangja száll a völgyön, hegyeken át, déli tizenkettőre, vagy este hatra szól, váltásra zengett a búgó kürt s a sziklák oldalában visszafelelt rá az érkező kis vicinális. Nagyon messze, a hegyek oldalában tehenek kolompoltak s valahol vércse vijjant. Erdők; mezők, rétek, fenyők s vadászházak ... Vidám cserkésztáborok s gömöri hegyek... És kis, fürge folyócskák, patakok, üde, színtelen források, erdei kiskútak, kristálytiszta vízzel, hidegen, mandulagyulladások bősz Ígéretével ... És források a hegyoldalból, vascsőből formált csurgók és két szál deszkából eszkábált lefolyók, az erdei kútban söröcske és hosszú üvegben kávé és édesanya kezesímítása a pohár fölött s az apa komoly tekintete ... Erdőzúgás, gyáriduda, harangszó a mélyből, őz surranása és feketerigó táncos léptei a szamócák között... És patak, és csobogás, és fenyőillat s szénakaszálás és írósvaj a pásztorok hegyiszállásán, és ismét patak, patak, forrásy csobogó friss víz... Lehajlok a fürdőszoba csapjához, hoszszan eresztem a hideg vizet s aztán szememet behunyva, régi gyerekrnagamat mentve iszom, kortyolom a vízvezetéki vizet. Mintha ott lennék a szénsavas forrásnál s a kis vidéki fürdő hegyoldalából szívnám a friss vizet. Behunyom szemem s szívom, iszom a dunai vízvezeték lágy vizét. Valaki benyit a fürdőszobába. Csodálkozva néz rám: — Mit csinálsz ? így iszol ? Nincsen pohár a közelben ? Zavartan nézek vissza. A csap zörög, ve folyik s a lefolyóban hörgőn tűnik el a víz. — Persze, —- mondom meghökkenve, hogy rajtakaptak, — persze, most azt hittem, gyerek vagyok s a szinyeci friss vízből iszom, kiránduláskor, inert kimelegedtem a hegyi úton ... Mert ki is tudná okát adni, hogy egy férfi, negyven évvel a vállán, katonagúnyában, őszülő fejjel, vigyázva s szemét lehunyva a fürdőszoba csapja alá hajol s úgy álmodja vissza a boldog, legboldogabb gyerekkort, a májust, a kaszálót, a kútbá hűtött kávét s az, anya mo sólyát... Szombathy Viktor. Fő útvonalon egy raktárhelyiség irodával eladó vagy bérbeadó. Ugyanott egy jókarban levő zongora, kisebb és nagyobb mérlegek, igáskocsik és egy pár ló, valamint betoncső modelok és vascsövek eladók, 297 Cím a kiadóban. A cseh-szlovák közigazgatási letétek bejelentése A pénzügyminisztérium felhívja mindazokat a magyarországi lakosokat, akik a csehszlovák uralom idején közigazgatási letéteket helyeztek el olyan csehszlovák állami vagy területi önkormányzati hatóságoknál, intézeteknél és intézményeknél, amelyeknek székhelye jelenleg a Német Birodalom vagy a Cseh- Morva Protektorátus, illetőleg a Szlovák Köztársaság területén van és letéteiket a hirdetmény közzétételének napjáig nem kapták vissza, ezt 1942. május 3i.-éig a m. kir. központi állampénztárhoz Budapest, I. kér. Vár jelentsék be. A bejelentés kizárólag a m. kir. központi állampénztártól személyesen vagy pósta útján igényelhető bejelentési íven tehető meg. A bejelentési ív díjtalan. Minden külön bevételezett közigazgatási letétről külön bejelentési ívet kell kiállítani. A közigazgatási letéteket a m. kir. pénzügyminisztérium az illetékes külföldi hatóságoktól ki fogja kérni és a kiadott letéteket, ha a letéteményezés jogalapja megszűnt, a letevőknek ki fogja szolgáltatni. SzemefényéS óvja a jo szemüveg / Forduljon bizalommal Novak OPTIKA-FOTO szaküzleiéhez NÁDOR-UTCA 19. - TELEFON: 39. Márkás fényképezőgépek, látcsövek, optikai cikkek! BBBBEBSBBBBBaBBBBBBBBBBBBBBBBBflBflBBflB& Szép magyar május... Beleásnám magam kilenc gyermekemmel, Kilenc harcosával ennek a határnak, Betonnál is erősebb tilalomfának!... VÉRT VINCE. Kis irka-firka a
