Komáromi Lapok, 1942 (63. évfolyam, 2-52. szám)
1942-04-25 / 17. szám
2. «Mal. KOMÁROMI LAPOK 1-942. ápi’ilis .35, lása során hősi halált haltakra vonatkozik, úgy a probléma valahogy talán megoldható. Ha azonban feltevésünk mégis. téves volna, úgy más megoldás »incs, meg kell várni a most dúló' háború végét s akkor egy új, monumentális, az egész város hőseinek közös és együttes megörökítésére alkalmas emlékmű létesítésével kell lerónunk hőseink iránti tiszteletünket, - hálánkat és kegyeletünket. Addig pedig ezt a kegyeletet őrizzük meg a szívünkben. Egy kiállítás és a tanulságai Múlt hétfőn Ízléses, művészi plakátok jelentek meg városunk utcáin, amelyek egy érdekes kiállításra hívták íel á lakossági figyelmét: Budapest fürdőváros kiállítására. Az volt csak a baj, hogy mire a plakátokat kiragaszíótták, akkorra már körülbelül vége is volt a kiállításnak. Tiszta véletlen, hogy munkatársunk már vasárnap olvasta lapunkban a kiállítás beharangozását és így még elcsíphette a remek anyagot. Beszélik ugyan, hogy azok az. illetékesek, akikre a kiállítás megrendezése és hírverése volt bízva, szombaton estefelé a Centrál kávéházban asztalok mellől noszogatták . a közönséget valami előadásra,, de'ez a módszer nem elegendő! Az egész Agy, a szép kiállítási anyag, Basilides Sándornak ötletes és művészi festményei megérdemelték volna, hogy egész Komárom megismerje a kiállított dolgokat. Nem tudy juk, kinek a mulasztásából sikkadt el a kiállítás, íie hogy effélék többé ne történjenek meg, azért tesszük szóvá az ügyet* Takarékoskodjunk a liszttel! A Közeliétásügyi Minisztérium közli: A ni. kir. minisztérium korábbi rendeleté értelmében a vámőrlésre jogosítottak fejadagjuk utolsó negyedét április hó elsejétől kezdődően őrölfeíhetik fel. Ezzel kapcsolatban figyelmezteti a közellátási miniszter az érdekelteket arra, úgy takarékoskodjanak lisztkészletíikkel, hogy az az új termiéiig feltétlenül elegendő legyen. Az ország készletei korlátozottak, a fejadagokat pontos számítások alapján állapították meg, nincs mód és lehetőség tehát arra. hogy egyesek kettős ellátásban részesüljenek. Azok a gabtuialappal ellátott vámőrlésre jogosultak, akik a takarékosságot szem elől tévesztve a legnehezebb időszakban növelik az ellátatlan lakosság számát, ne számítsanak arra, bogy lisztkészletük időelőtt való (elhasználása esetén kenyér- vagy fi- Homlisztjegyhez juthatnak. A hatóságok a legszigorúbb ntaeítást kapták arra, hogy akik gabonalapjuk adatai szerint a vámőrölhető fejadaggal el voltak látva, ezek részére a kenyér- és lisztjegy kiadását minden esetben tagadják meg. Háborús idők -A Magyar Élet Pártja országos nagy-, tanácsának értekezletén Ráday Miklós miniszterelnök hatalmas beszédben tárta fel az ország kül- és belpolitikai problémáit. Amikor Kállay Miklós a miniszterelnöki széket elfoglalta, első kijelentése az a komoly szó volt: mától kezdve háborúban élünk, a kormány háborús kormánynak tekinti magát és ez a körülmény szabja meg cselekedeteinek irányvonalát. A miniszterelnök hü maradt ehhez a kijelentéséhez mostani beszédében is. Szavait, mondatait, megállapításait az a mélységes komolyság, az a férfias őszinteség, államférfiúi bölcsesség és az a felelősségérzet jellemezte,, amely nemcsak leméri az idők súlyát és jelentőségét, hanem határozott bátorsággal vonja le annak következményeit úgy a kormány, mint a nemzet szántára. »Ez a háború a mi hábo.rúnk - mondotta a miniszterelnök — és természetes, hogy a magunk háborúját önként, tudatosan vállaljuk és nemzeti erőnk' teljességével harcoljuk végig, mert nem engedhetjük meg, hogy még egyszer előálfjon az az eset, amikor nélkülünk határoztak sorsunkról. A háborút nagy szövetségeseink oldalán egyenrangú félként vívjuk meg a győzelem biztos reményében és tudatában.« A háborús célok és erőfeszítések szolgálatába állította be Kállay Miklós miniszterelnök az egész belső politikai és gazdasági életet. Ennek az irányelvnek a szolgálatában húzott éles választóvonalat a ma problémái, a sürgős tennivalók és az évtizedek munkáját igénylő nagy reformmunka között. Bármilyen, jóhiszemű lelkesedéssel, bármilyen izzó lélekkel akarjuk is építgetni a magyar jövendőt, a ma első feladata háborús célok mégis, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyek itt dörömbölnek a kapuinkon s amelyek nélkül a nemzeti termelést fenntartani, a nemzet háborús erőkifejtését fokozni nem lehet. A ma problémái közé sorolta a miniszterelnök a zsidó birtokok ügyét, félreérthetetlen eréllyel jelentve ki, hogy a zsidóságot a magyar föld birtoklásából ki kell' emelni és el kell távolítani. Ennek a célnak a szolgálatában már a törvényjavaslat is elkészült s az országgyűlés munkaprogramjának egyik legelső pontja lesz. Ugyancsak a ma problémái között adott helyet a miniszterelnök az összeférhetetlenségi törvényjavaslatnak a közéleti tisztaság feltétlen biztosítása céljából. A ma problémái között van a közellátás kérdése, az árdrágítók és rémhírterjesztők megrendszabályozása, a mezőgazdasági és ipari termelés fokozásának alátámasztása és természetesen az államháztartás, egyensúlyának fenntartása a háborús terhek’ közepette. Ennek érdekében azokat adóztatják meg, akik a fronton harcoló katonákkal szemben az otthon biztonságát érzik és még súlyosabban azokát, akiknek a háború esetleges üzleti konjunktúrát jelent. »Munkát végezni jöttem — mondotta a miniszterelnök ■—, az őrhelyére állított katona kötelességét kívánom telje,keni. A nemzet összefogását hirdetem, s ehhez keresek segítőtársakat.« A nemzet közvéleménye teljes megértéssel fogadja a hívó szót s a történelmi időkhöz méltó komolysággal áll Kállay Miklós miniszterelnök és kormánya mögött a nagy célok szolgálatában. Rudolfo Caporali zongora-estje Hatalmas sikert aratott az olasz—magyar művészcsere keretében Komáromban is fellépő római zongoraművész Az a ritka megtiszteltetés érte városunk közönségét, hogy a kultuszminisztérium megbízása folytán Budapest után Komáromban is fellépett az olasz. zongoraművészek egyik kiválósága : Rodolfo Capo rali. Kellőleg értékelni tudjuk ezt a nemes gesztust, mert ebből arra következtetünk, hogy a magasabb irányító, körök tisztában vannak Komárom közönségének kultúrszomjával és zenei intelligenciájával. Mindenesetre összefüggésben van ez a kitüntetés a Művészeti, Hetek sikerével is, amelynek Budapesten meg volt a kellő visszhangja. A vendégművészt szereplése előtt dr. Szabó Farkas bencés-tanár üdvözölte olasz nyelven. Beszédében Komárom közönségének örömét tolmácsolta afölött, hogy az olasz zene egyik legelőkelőbb reprezentánsának európaszerte megcsodált művészetét élvezheti. — A zene, — mondotta többek közt Szabó Farkas dr., — híd az Isten nyelve és az ember nyelve között. De olyan hid is, amelyen át a különféle nemzetek egymáshoz közeledhetnek. A világtörténelemnek e legfájdalmasabb fázisában pedig a zene a vígasztalás mennyei balzsamával ajándékoz meg bennünket. Boldogok vagyunk, hogy ezt a balzsamot^ Kodolfo Caporali hozta el nekünk... A szép beszéd után úgy a szónokot, mint a művészt lelkesen ünnepelte a közönség, amely zsúfolásig megtöltötte a Kultúrpalota nagytermét. A rokonszenves művész műsorának első felében régebbi mesterek műveit szólaltatta meg. Játékát a fölényes tudás jellemezte, amely párosult a legtisztább klasszikus formatisztelet nemesen egyszerű és tiszta stílusával. A legnagyobb hatást ‘mindenesetre Bach-Busoni: Toccata e Fuga d-tnolí darabjával érte el. •Ez a fnű kedvence a zongora- és orgonafnűvészeknek. .Előadása nagy szellemi és fizikai tornája volt a játékosnak, aki itt nemcsak a technikai nehézségeket győzte le a legnagyobb fölénnyel, hanem a szóh. POLÁK.,« jesttetés tlsztittat íökéleíes munkál kap! Függönyök tisztítása és rémázása! KOMÁROM 1. Rákóczi Ferenc-ufca 21 sz. karvezetésnek és hangzásbeli hatásoknak olyan gyönyörű példáit adta, hogy hallgatósága. — előadásának befejezése után — tomboló tapssal ünnepelte. A második rész első felében Chopin egyéniségének érdekes keresztmetszetét kaptuk. A Noeturnek, Mazurkák és Fantáziák halhatatlan mesterének ezeket a gyöngyszemeit gondos elmélyedéssel hozta felszínre á művész. Néha azonban az volt az érzésünk, hogy. az igazit chopini vágy és szenvedély, ez a szlávosan iranda talajba ültetett széles érzelmi sk tla. amely a maga betegesen érzékeny lelkületűt oltotta bele műveibe, — nem. jutott mindenben kifejezésre. Természetes dolog, hogy ez elsősorban művészi felfogás dolga, — mert itt kizárólag erről beszélhetünk csak. Lehet, hogy a művész, akinek élete a pompás, meleg Del örökké mosolygó kék ege alatt szívja magába a darabok spirituaütását, még a ködösen őszies tájak és, hangulatok ízét, színét is ezen az érzelmi, szűrőül át vetíti elénk. Casella és Pick Mangiagalli darabjaiban, akit a modern olasz zene úttörőjének ismerünk, nem tudjuk, mit dicsérjünk jobban: a modern hanghatások színes életrekeltőjét, vagy a boszorkányos ujj- és pedáltechnika bravúros mesterét. Az utolsó szám Albeniz: Tríanaja volt. Szerzője a romantikus Spanyolország szülötte. Azé a Spanyolországé, melynek sok-sok tartománya, akár Catalonia, akár Asturia, vagy a Byscajai öböl vidékét is nézzük, a forróvérű, könnyen lobbanékoúy. dé hamar ellágyuló emberek hazája. Ez a szenvedélyes páthosz kitünően érvényesült Caporali mester előadásában. Könnyű volt itt az ő helyzete, hisz maga is ilyenfajta nép gyermeke. A műsor befejezése után a közönség lelkesen ünnepelte a kiváló művészt, aki ráadást is adott, * mi pedig nagyon örülünk, hogy a baráti Olaszország egyik művész-kiválóságát Komáromban tisztelhettük és játékában gyönyörködhettünk. Schmidt Viktor. A város legszebb részén, déli sssteiek ei“<ió i’snz forgalmú szén- és tűzifa telep, istálló és egyéb épületekkel kiadó, valamint jókarban levő igáskocsik eladók. - Cím a kiadóban. Hé DÉLVIDÉKI MAGYAR KULTURMOZGALMAK Irta: LÉVAY ENDRE (Szabadka) A balkáni tragédia első felvonásában Seerbia, vagy ahogy ők hívták: »Nagy Jugo-i szlávia* összeomlott. A tizenkét nemzetségből állott mozaikország gerince darabokra tört és a nemzeti kisebbségek huszonhárom évi szenvedés után visszakerültek az anyaországukhoz. Amilyen hosszú volt ennek a két évtizednek a szenvedése, olyan rövid é» dicsőséges volt t visszatérés. Az anyaország köszöntötte a »magyar föld elszaggakrft darabjai« és * Délvidék, a legtöbbet szenvedett gyermek, most egy éve hazatért/ Hazaérkeztünk és most számot adunk. A volt jugoszláviai magyarság — ha a térkép foltjaira tekintünk — a Vajdaság (Bácska, Bánát. Baranya. Szerémség: és Szlavónia területén él. A legegységesebb és legnagyobb kiterjedésű nyelvterület itt Felsőbácska és Baranya. Utána Délbácska és Bánát következik, majd a szlavóniai szórványok. Mindegyik magyar vidéknek megvan a maga sajátos kultúrélete s ez, a kisebbségi sorsban, leginkább a kultúrgócokban székelő közművelődési egyesületek munkájában nyilvánult meg. Az egymástól kissé távolabb eső magyar kul túrközpontokban évtizedekkel ezelőtt, amikor a kisebbségbe szakadt magyarság sorai valahogy rendeződtek, részint egyéni útakon, a sajtó adta meg a hangot, részint pedig — á bátrak kiállásával — kollektív kezdeményezésre tapogatózva indult meg a kultúrmunka, lépésről-lépésre közeLebb jutva a közművelődési egyesületek tökéletes munkaformájának kialakulásához. A huszas évek elején alig volt magyar társadal-t mi egyesület, amelynek vezetősége időben rádöbbent volna a kisebbségi magyar kultúrmunka nagy szerepének fontosságára: a régi dicsőség emlékeiből élősködtek és szórakoztatásban, műkedvelő színjátszásban merült ki minden tevékenységük. A szellemi erjedés megindulásának lassú folyamata volt ez, mert az irányításra hivatottak legtöbbje elköltözött vagy elmenekült innen és akik1 itt maradtak, bölcsen visszavonultak elefántcsonttornyukba, nehogy a gizgazos vidéki szellem elposvánvosítsa fővárosi színvonalú kultúrájukat. Nem akartak »vicinális kultúrát«, irtóztak minden olyan hangtól és megmozdulástól, amelyen a vidék egyszerűsége, gyámoltalansága érzett. Nagyon kevesen látták meg • helyes utat: legtöbben a könnyebb utat választották, egyre halogatták a kiállás napjának kitűzését, a múlt hibáinak felszámolását és a reális magyar kultúrmunka megkezdését. A felcserepedő fiatalság már ott állott a kapuk! előtt, csak fel kellett volna kapcsolni őket. A vajdasági magyarság összefogásának első látható jelei Szabadkán, Nagybecskereken, Zomborbaan, Óbecsén és Újvidéken tűntek fel. A huszas évek közepén a kisebbségi eeellemi élet kialakulásának hőskorszaka volt ez, amikor a közművelődési egyesületek az akkor még működésben volt Magyar Párt támogatásával * legnehezebb körülmények között indították meg a kultúrmozgalmakat. Ha a látható eredményeket keressük, alig találjuk, — de ha a későbbi és a már eredményesebb mozgalmakat vesszük bonckés alá, mindenütt megtaláljuk azt a szilárd alapot, amelyet ezek az előharoosok a szerb elnyomás legveszedelmesebb éveiben raktak le. Nagy teljesítmény volt ez, mert magyar népünk szegénységben élt, parasztságunkat a bosnyák és likai szezonmunkások fosztották meg a keresettől; a magyar munkásságot a fői város felé sodorta a kenyérteleriség, a fiatal értelmiséget pedig a szerb intellektueleki szorították ki az állásokból. A közösségek, sorai emiatt mindenütt felszakadtak, állottak .a vezérek legénység nélkül. Az új nemzedék sorfala a harmincas években alakult ki: új hang és lendület. Megindulhatott az általánosabb jellegű kultúrmunka és az elkövetkező esztendőkbe», felmerült a kullúregyletek együttműködésének gondolata is. A háttér szinte észrevétlenül kirajzolódott a tömegek kultúrába és politikai öntudatosságában, bár * jugoszláv államhatalom több egyesület bezárásával és megszüntetésével iparkodott ezt a folyamatot kevésbbé diplomatikus módszerekkel ellensúlyozni. Egy nemzedéknek a felkapesolódésáhőz volt ez a nagy átalakulás kötve és ennek a felkapcsolódásnak az aktusa hívta életre a legaktívabb magyar megmozdulásokat. Ekkor kezdett nálunk szélesedni a magyar horizont. Az érelmeszesedett középosztály kissé felfrissült: a harmincas évek meghozták az új nemzedék felkapcsolódását és a látszólagos megerősödés jelentette a megújhodás kezdetét. Ezekben az esztendőkben a jugoszláviai magyar kisebbség szellemi mozgalmait nem lehetett éppenséggel vérszegénynek mondani, a munkaerők már-már nyüzsögtek is, csakhogy az úgynevezett tisztulási folyamatban a látszólag legcsetekvőbb szellemek kerültek legmesszebbre a cselekvés mezejétől: eszmei vitába fulladt minden kezdeményezés. A vajdasági magyar nyelvterület minden kultúrcentrumában bekövetkezett ez az elvétés, hogy egy-egy időszakra a szellemi élet irányítása avatatlan kezekbe került és itt már nein a rátermettség, hanem inkább az élelmesség, másutt a hangosság váltotta fel a várakozás
