Komáromi Lapok, 1941 (62. évfolyam, 2-6. szám)

1941-02-01 / 5. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1941. február 1. Népszámlálási esetek Emlékezzünk régiekről, Prágába visszatértekről... Mert ők is csináltak népszámlását, de, hogy milyen statisztikai ered­ménnyel, azt igen jól tudjuk. Rend­szerint eltüntettek néhányszor tízezer magyart. Ámde, akadtak e »kisebbségi al­kalmakkor« derűsebb esetek is. A törzsasztalnál az egyik anekdo­­tázó-kedvű barátunk a következő két kis esetet elevenítette fel a napokban: Nagy lett a meglepetése egy szép napon R. kassai főmérnöknek. Sú­lyos vádakkal terhelten idézték be Kassára, egyenesen a csehszlovák törvényszékre. Elfehéredett, amikor a vádiratot meglátta. Nem akarták meg­büntetni másért, mint közokirathami­sításért, a hatóság kigúnyolásáért s a felsőbbség félrevezetéséért. A mérnök ugyan derék magyar em­ber volt, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy ilyen bűnökkel terhelten éljen bele a világba. — Hát ennek a vádnak szemébe nézünk, — mondotta s odaállott a bíró elé. — Ön félrevezette a statiszlikai hi­vatalt, ön kigúnyolta az államot, •— emelte fel zordul a hangját a bíró. — Mivel, kérem tisztelettel? — önnek három gyermeke van. Az egyik 1902-ben született, a másik 1905-ben, a harmadik 1908-ban. Min­dig három évi időköz, de ez nem volna még feltűnő. Ellenben az a szemtelenség, hogy minden gyermeke születési dátumául a június 23-ikát teszi meg. Ez nem lehet igaz. Ez okmányhamisítás. — Igen? — lihegi bosszúsan a mér­nök, — bizonyítok. Azzal engedelmet kér, elszalad, jön is vissza egy óra múlva. — Tessék! — kiáltja diadalmasan s letesz az asztalra három vadonatúj keresztlevelet. Még a tinta se száraz rajtuk. S mindegyik kcreszlevélen a gyer­mekek születési ideje június huszon­három. — íme, bebizonyítottam! — ki­áltja dühösen. A bíróság rettentően csodálkozott. Az érvet el kellett azonban fogadni. Az ügyész mégis megkozkáztatta a kérdést: — Hát ezt nem értem. Hogy le­het ez? Amire a mérnök diadalmasan felel, kacsintva egyet .a szemével: — Hja, uraim, azért vagyok én főmérnök! Szólt, zsebretette az iratokat s ru­ganyosán távozott, mint a világ leg­ügyesebb családfője. * * * A másik történet pedig ez: Az egyik törvényszéki bírónak Kassán, sehogysem akarlák statiszti­kai adatait magyarul elfogadni. — Aki a csehszlovák törvényszéken működik Kassán s méghozzá magya­rosan hangzó neve sincs, az nem le­het magyar. De a bíró következetes maradt. Most már csak azért is! Újra s újra magyarnak' vallotta magát. Nem fo­gadták el. Megdühödölt s haragjában megvál­toztatta a nemzetiségét. De nem szlo­vákot írt, sem németet, sem csehet. Azt írta a nemzetiségi rovatba: gepida. Nosza, felfortyantak erre a prágai statisztikai hivatalban. így megcsú­folni a hatóságokat! Azonnal menesz­tettek egy dörgedelmes levelet Kassá­ra, írva a következőket: »Vegye tudomásul a bíró úr, hogy ez nem tréfa. Ismernie kell az állam törvényeit, he játsszék velük, ne ko­moly talankodjék. S különben is, ha valaki gepida, micsoda dolog az, hogy fennmaradt, mint utolsó emléke fajá­nak, s nekünk nincsen róla tudomá­sunk?« S áttették az ügyet az egyetem tör­ténelmi tanszékére. Mint az egyetlen, élő s fennmaradt gepida ügyét. (thyvi) Képzeljük bele magunkat a hajdani újdondász szerepébe, akit, mondjuk, éppen Petricsevich Horváth Lázár bátya, a »Hon­derű« kellemetes tollú, de puposhátú szer­kesztője ugrasztott fel Komáromba Pest­ről, hogy rövidke beszámolót adjon az itteni farsangi vigalomról. Lázó bátya, te­gyük fel, ezen a farsangon kivételeskép­pen nem jelenhetik meg Komáromban, mivelhogy őt is elkapta ez a csúf náthás* nyavalya, de úgy ám, hogy az ágyba dön­tötte szegényt. Már pedig Lázó bátya nagy súlyt helyez arra, hogy, miként a múltban, ezidén is' — 1841-ben — tudósítás jelenjék meg a »Honderű«-ben az »Olympusi berek« Bevezetés mulatságáról, annyival is in­kább, mert ellenkező esetben aligha ke­rülhetne többé őkegyelme a szép Wein­­müller Franciska szeme elé, nem beszélve Szarka Jánosról, aki minden bizonnyal juxot is csinálna az esetből. Ez pedig a Honderű Komáromba irányított, egvre emelkedő példányszámára semmikép se volna jó hatással ... . . Tehát: induljunk neki, Horváth Lázárt helyettesítvén, a komáromi farsangnak s ragadjunk ki egy napot belőle, azt, ame­lyiken tán legjobban mulat ez a boldog, aranykorát élő tulipánok-városa! Délután Domonkoséknál tisztelegtünk s addig-addig gyönyörköd­tünk a világszép három Domonkos-lány szemében s kóstolgattuk a nevezetes to­kajit, hogy most, mikor a Szombati-uccán a piactér felé ballagunk, már rózsaszín­űek látjuk a havat is. Az egyik csiiiiog. földszintes ház kapujából, a Nagy Mihály­­ucca sarkán, szőke, nyurga diákgyerek toppan elénk. Illendően köszön, de a vi­lágért se nézne ránk. Illetve ránk csak reánkpislant valahogy, de a társaságunk­ban levő hölgyekre egy tekintetet se vet. — Ki ez a szégyenlős ifjú? — kérdez­zük. — A Móric kisasszony! — kacag Do­monkos Lidi. — Kisasszony? — így csúfolják. Úgy fél a fehérnéptől, mint a"tűztől. Jókai Móricnak hívják kü­lönben, az apja a városi árvák atyja volt... A Dumcsa-ház előtt a piactéren nagy a sokadalom. Össze­gyűltek már a szánok, úgy látszik, a ki­­faocsájtotl köríven jelentkezők mind eljöt­tek. Lehet itt má;r száz szánkó is. Nézzük, csak, még Ghyczy Kálmán is eljött, rézve­retes, csilingelő szánja most siklik ki a Megyeház-uccából. Hej, de szép almás­szürke lovai vannak! Akkorát kurjant valaki a tér sarkában, hogy a Dumcsa-ház árkádjai alatt egy ke­nyereskofának majd leesik a tutyija. No persze: ez Szarka János. Szánon közele* dik ő is, de milyen szánon! Négy cammo­gó ökröt fogatott a szánja elé a juxmes­­ter bíró, maga egy hordó tetején trónol, kupával a kezében, Bachus istennek öl­tözve. — Idd meg ezt a nemes levet, hékám, — kiáltja felénk —■ s menten az Olympuson érzed magad: Két hajdúja leveti magát a szánról, meg­ragad bennünket, felcipel a szánra s már kortyintjuk i; a Szarka-féle muskotályt, ami cseppet sem megvetendő!)!) a Domon­kosék tokaji boránál... 833 Megbízható kályhát, tűzhelyet csak szaküzletben vehet. OlALOKAY vaskereskedés Komárom, Klapka Gy. ut 13. Telefon 446. (Jobbpart) Mérsékelt árak, kedvező fizetési feltételek! Kalor, Perpetuum kályhák, Rába tűzhelyek lerakata I Helyszíni riport a száz év előtti komáromi farsangból Az utolsó szánon rázendít a cigány, a legújabb nótát játssza, ami úgy kezdő­dik, hogy: Cserebogár, sárga cserebo­gár ... — s a hosszú szánmenet megindul, végig a városon, farsangos kedvvel, csin­­gilingi-szóval, nótás hangulatban. Az olympusi berek mint ahogy Weinmüller Franciska szalon­ját nevezik, tündéri fényben ragyog már, amikor a szánkázásról odaérünk. Fran­ciska a kapuban fogadja vendegeit. Gyö­nyörű lány, olyan a haja, mint a loccsan­tott arany, a szemei kékek, de tüzesek, mint mikor az égen villám cikázik át. Legújabb divatú, egyenesen Párisból ho­zatott ruhájában olyan, mint egy tündér­­királynő. Lehet is, gondoljuk, hisz a Ko­máromi Kalendárium, amely az ő nyom­dájában készül, az idén is több, mint száz­ezer példányban fogyott el. A kivilágított, íükrös nagyteremben számbavesszük a megjelenteket. "Csupa elő­kelőség, fény, pompa.' Itt vannak a »Salva Gvardiák« büszke tulajdonosai: Ghyczy­­ék, Zámoryék, Sárközyék, Pázmándyék, Beőthyék, Budayék. Itt vannak persze a Domonkos-lányok is, ők talán a legszeb­bek. Szarka János már átöltözött: zsinó­­ros magyar-ruhás alakját jóleső érzéssel szemléljük a sok gérokkos, pantallós úr között. Egy-két egyenruha is akad, de azt vesszük észre, hogy a katonatisztele legtöbbje polgári ruhában jelent meg. Diszkrét, előkelőén halk beszélgetés fo­lyik a teremben, sokszor halljuk Széche­nyi István meg Vörösmarty nevét emlí­teni. Özvegy Szabóné Bonaparte Napoleon tragédiáján sajnálkozik. Szarka János Sob­­ri Jóskával meg Műfajt Ferkóval rémít­­geti a fiatalokat. Megszólal a zene de csak tust húz. Minden tekintet a nagy, szárnyas ajtó félé fordul, elcsitul a nesz. Weinmüllor Franciska jelenik meg az aj­tóban. mosolyogva, elbájolóan, mellette egy sötétatillás, szelídtekintetű férfi. — Czuczor Gergely... — fut végig a termen a halk suttogás. Igen, ő az. Hatodik éve már, hogy el­költözött Komáromból, de a szíve, ime, ismét visszahozta ide, ahol oly jól érezte magát, ahol a Komáromi Kalendáriumot szerkesztene, ahol annyi szép verset írt... Am mások is sorakoznak befelé az aj­tón. Nini, az az elegáns gavallér ott Tóth Lőrinc! Hát az a rezesorrú, vörösképű úriember kicsoda? Lám, lám: Vas Gere­ben, az író. Szarka János már ott is van mellette, megöleli, hátbavágja szeretettel s egy perc múlva már évődni is kezd vele: — Hallod, még sose láttam vörös réz­ből vas gerebent! Nyilván a rezes orrára célzott a cudar, de Vas Gereben se hagyja magát, vissza­vág Szarka Jánosnak: ! — Hallod, én se láttam még vörösbegyű szarkát! Szarka uram elhallgat, egy tekintetet vet a maga bordóvörös atillájára s utána nagyot kacag. Ez a kacagás mintegy jel arra, hogy felszabaduljon a terem ko­moly hangulata. A zenekar táncos darabot kezd, a fiatalság indul a terem közepé­re... Weinmüller Franciskával Tóth Lőrinc táncol, Domonkos I.idivel Pázmándy Dé­nes, a másik kél Domonkos-lányt Zámo­­ry és Bossányi forgatják. Orbán Gábor, a nyalka agglegény rajzmester is itt botla­dozik, lám, s vájjon ki az a gyönyörű hölgy, akit szenvedtet? — Déryné ifjasszony... — súgja a fü­lünkbe valaki, ránézünk az illetőre: a huncut Megyeri Károly színművész sze­meivel találkozunk. Kint, az ablakok mögött hull a hó.. Igazi, szép farsangi éjszaka van. A város-» ban mindenfelé zene szól, a »Csóká«-ban, az »Arany Sas«-ban is most tartják a bált. Mindenki boldog, vidám, az egész Komá­rom csak a mának, az örömnek, a Kar­neválnak szolgál. Dehogy gondol arra, mit hozhat a holnap ... Nehéz Ferenc. Mérlegtechnikában jártas könyv­­szakértő vagyok. Díjtalan felvilágosí­tás. Spielberger Béla, Halász-u. 4. szám. Telefon 200. (23) Késműves, műköszörűs és —«I Irnscnek József Komárom, Kórház-tér 6 (a katonai kórházzal szemben) Nagy választékban beszerezhetők: ollók, kések, borotvák stb. Szakszerű köszörülések. KorcsolYák szakszerű köszörülése 509 — Tárgysorsjáték a Vörös Kereszt javára február 13-én a Legényegylet­ben. A Vörös Kereszt szervezésének legszélesebb közérdeklődéssel várt mozzanata a hatalmas tárgysorsjáték, melynek húzása február 15-én, szom­baton délután 5 órakor lesz a Kát. Legényegylet dísztermében. A Vörös Keresztes hölgyek a sorsjegyek jó részét máris elhelyezték a nagykö­zönség körében. Érthető is az érdek­lődés, mert nemcsak a Vörös Kereszt javát szolgálja a tárgysorsjáték, ha­nem igen értékes dolgokat is tehet kapni az 1 pengős árban árusított sorsjegyek után, szerencsés húzás esetén. Csak röviden említjük, hogy a nyeremények közt szerepel Zsindely Ferencné, államtitkár neje által ter­vezett és ajándékozott estélyi ruha, művészi festmények (Katz, Polonyné, stb.), élő állatok, értékes könyvek, ér­tékes szobadíszek, háztartási cikkek, gyümölcs és díszfák, stb. Sorsjegyek még kaphatók a Komáromi I. Taka­rékban s az Unió könyvesboltban, va­lamint a vöröskeresztes hölgyek is árusítják s vidékre is küldenek. A húzás ünnepi műsor keretében tör­ténik, ahol egy 5 éves kis leányka, Sárosy Baba fog zongorán játszani, elemi iskolások énekelnek., gimnazista leányok színdarabot játszanak, vala­mint a gimnazásta zenekar fogja szó­rakoztatni a közönséget. A húzással kapcsolatos műsorra külön beléptidíj nincs,, csak önkéntes adományokat kérnek a vöröskeresztes hölgyek. A jelzett Vörös Kereszt mozgalmi ese­mények után a vöröskeresztes höl­gyek megkezdik a Vörös Kereszt Ko­márom városi szervezete részéré a taggyüjtést, annak befejezése után hatalmas közgyűlésen történik meg a rég várt s bizonyára nagy sikerrel biztató megalakulás, amely megin­dítja a szervezett Vörös Kereszt moz­galmi életet és szabályszerinti mű­ködést. Kenő­szappan korlátlan mennyiségben kapható a T U R E K fesíékházban. A Dózsa VIGADÓ ÉTTEREMBEN Magyar konyha, kitűnő faj borok. Pénteken halászlé! Erdélyi flecken.”

Next

/
Thumbnails
Contents