Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-03-30 / 13. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK Igmándi keserüulZto, ~ 3 uunyi Sokkal olcsóbb itthon a hazai „Igmándi“­­vízzel kurázni, mert fölényesen pótolja a drága külföldit. ami 211.000 pengővel haladja túl a szükségletet. A közegészségügy címe alatt csak 54.060. pengőt állítottak be a fedezetbe, ami 30.000 pengővel keve­sebb a szükségletnél. A közoktatás, közművelődés és vallásügy rovata alatt az előirányzott lehetséges bevé­tel összesen 20.899 pengő, ami kere­ken 154.000 pengő hiányt mutat en­nél a rovatnál. A szegény- és nép­­jólétügy cím alatt 21.425 pengőt ál­lítottak be fedezetként, ami 73.000 pengővel kevesebb, mint a szükséglet. A közélelmezés majdnem kétszeres fe­dezetet mutat az előirányzott 71.825 pengő összegben az e rovatban fel­vett 36.708 pengő szükséglettel szem­ben. A városépítésnél szintén keve­sebb a fedezet a szükségletnél, mert a feltüntetett 108.550 pengő 19.000 pen­gővel kevesebb a szükségleti összeg­nél. A vagyonigazgatás 225.220 pengő fedezetet biztosít a 137.523 pengővel szemben. A város háztartási alapjának szük­séglete végösszegben 1.43B.7I8 pengői, fedezete pedig 1.212.430 pengői tesz ki. A fedezetlenül maradi hiány tehát 224.288 pengő, melyre az előadó a 124 százalékos pótadó kivetését java­solja. mert csak így lehet a város pénzügyi helyzetét egyensúlyban tar­tani. A költségvetést a törvény által elő­írt különböző szervek fogják előkészí­teni a közgyűlésnek, mely a pénzügyi bizottság és a törvényhatósági kisgyű­­lés határozata, illetve javaslata alap­ján fog véglegesen dönteni. De a vég­ső szót a belügyminiszter mondja ki, akinek jóváhagyásától függ a költség­vetés sorsa. A költségvetés nagy gond­dal és körültekintéssel készült és meg­felel a helyzetnek, az átmeneti idő­nek és igyekszik szem előtt tartani az adózó közönség teherbíró képességét is. Mindezeknél fogva alkalmas a tár­gyalásra s reméljük, hogy a törvény­­hatósági bizottság tagjai a polgárság érdekeinek szigorú figyelembevételé­vel fogja azt nemcsak egészében, ha­nem részleteiben is letárgyalni. Onni Talas budapesti finn követ Komáromban Finn-magyar ünnepély a Jókai uccai református templomban március 31-én A hős finn és a szenvedések útját járó magyar nemzet testvéri ölelke­zése lesz az az ünnepély, melyet a komáromi protestáns egyházak ren­deznek március 31-én, vasár­­n a p este 6 óra k o r a Jókai utcai rcf or m á tus te m p 1 o m - ban. A világ mélységes megillető­­dése és őszinte csodálkozása mellett lezajlott finn szabadságharc ember­­feletti küzdelmei a világtörténelem legragyogóbb lapjaira kerültek, ame­lyekből a késő századok népei is lel­kesedve fognak tanulni hazaszerete­tét, hűséget, áldozatkészséget és hő­siességet. A hős finn nép nehéz sor­sát még súlyosabbá tette a reá kény­szerűéit orosz béke, mely országá­nak legértékesebb területeitől, Icg­­virágzóbb városaitól, legforgalmasabb kikötőitől fosztotta meg és félmillió vallásos, fajához és nemzetéhez hű finnt lett hajléktalanná. Ez a magas­­kultúrájú, kiváló nemzet a véres szenvedések végnélküli kálváriáját járja, úgyszólván: új honalapítás előtt áll, mert a romok eltakarításával egy­idejűleg fel kell építenie az új váro­sokat az orosz uralom alá került területről eltávozott finnek számára, akik az édes haza: Suomi földjén akarnak tovább is élni. A három hónapi hősies harc után kénytelen volt elfogadni a megalá­zó, gyilkos békét s emiatt most újabb súlyos gondok nehezednek Finnor­szágra. Az újjáépítés és a nemzet megerősítésének feladata. E nehéz fel­adatok megvalósításánál nem szabad magára hagyni Finnországot, a vi­lág minden népe, amely a vallásossá­got és a hazaszeretetei sokra becsüli, kell, hogy támogatására siessen a fin­neknek. A nemes szívek nem késle-Borsziikséglelét legjobban beszerezheti Síi Zni ■hí—iiiiiiHiiminiii wiiiihihii ■ ii I mii I imiiip im n—im i n borpincészetében Komárom. keinek, hanem áldozatkészen síelnek a testvérek segítségére. A szívből fel­törő szeretet forró szavai után a tet­teknek kell következniük, hogy meg­mentsük a derék finn népet. A vasárnap este 6 órakor a Jókai utcai ref. templomban rendezendő finn—magyar ünnepély is ennek a tettekben megnyilvánuló szeretetnek lesz drága alkalma, amit bizonyára Komárom magyar népe is meg fog ragadni, hogy igaz szereidét bebizo­nyítsa finn testvére iránt. A magas színvonalú ünnepélyen megjelenik Onni Talas buda­pesti finn követ is hitvesé­vel, akik szintén közreműködnek a fényes műsoron. A műsor a következő: 1. Közének. Jövel Szentlélek Űii.ien. 2. Imádkozik és Igét olvas Fadgyrs Aladár év. lel­kész. 3. Az ünnepélyt megnyitja Fülöp Zsigmond kormányfő.anócsos, ref. fő­gondnok. 4. Finn himnusz, előadja a jobbparti ref. énekkar, karnagy csik Lajos pénzügyi főtanácsos. 5. Ün­nepi beszédet tart báró Podm n'czkg Pál dr. egyetemi .professzor. 6. »Szelíd szemed Űr Jézus«, »Én Szívem...«, »Uram, óh add, ha vándorútam« c. finn népdalokat előadja Gyertyánffyné Prágai Zsófi énekművésznő, orgonán kíséri Teleky Miklós énektanár. 7. Előadást tart Onni Talas Finnország magyarországi követe. 8. Finn népda­lokat énekel Onni Talasné énekmű­vésznő, orgonán kiséri Teleki/ Miklós. 9. Gyengéné, Fogarassy Margit: »Még ,ne sírjatok...« (A finn-orosz békekö­tés után.) Szavalja Mohácsy Lajos. 10. »Lásd, Uram, leroskadok«, finn nép­dal,' énekli Siári Imre ref. lelkipász­tor, orgonán kiséri Teleki] Miklós. 11. Bihliamagyarázatol tart és imádkozik Galambos Zoltán ref. lelkipásztor. 12. Vezet a kereszthez út«, finn ébredési ének, előadja a Ref. Tanítóképző Inté­zet vegyeskara, karnagy Nagy Sándor igazgató. 13. Közének : Te Benned bíz­tunk! — A templomot fűtik, kérelemre helyeket jegyeznek elő. Az ünnepély után a finn követ és hitveslársa tiszteletére közös,vacsora lesz a Központi szálló külön termé­ben, étlap szerint. E vacsorára je­lentkezni lehel a ref. és ev. lelkészi hivatalokban. * Csallóköz földbe írt története Irta: dr. Baranyay József. Nincsenek írott emlékeink, hogy a ma már csak úgyszólván Amerika ős­­erdeiben élő vizi állat, a hód Csalló­közben is tanyázott. Az Írott emlé­keket azonban pótolja a földbe írt történelem és a csallóközi Hodos falu és a Hodos major. Hodos dülő^és, azTiiS^díénTéípnszTiilt HodosTTáhno tó Csicsó mellett igazolja, hogy itt_is_ tanyázóti~ez~~az Európából már ki­pusztult áTtaű amely bőven megta­lálta itt a két életfeltételét: a sok vi­zet és a nagy erdőket. A sok vizet még elhiszi nekem a jó csallóközi, mert van belőle most is bőven, de a csallóközi erdőkre már hitetlenül csó­válja a fejét, pedig Mátyás király­­korabeli feljegyzések nagy csallóközi csér- és tölgyerdőket említenek. De hát nem eléggé bizonyítanák-e fel­jegyzések hiányában is az alábbi csal­lóközi helynevek, mint: Cserhát pusz­ta, Erdőkarcsa, Erdőhátkarcsa, Bod­­záserdő és Erdőaljai major, Vágott erdő, Nagyerdő puszta, Feketeerdő puszta, Kiserdőmalomház slb. a régi csallóközi erdőket? ^Maholnap a hód sorsára jut a csík_ is, ez az eleven~kis állat, ki fog pusz­tulni- mszefUma is már ezer csalló­­kTizT kfizűt^TMaTUcsák egjT látott csí­kot, a világ legelevenebbállatát. Nein hiába mondja a virgonc emberre a magyar közmondás, hogy’ eleven mint a csík. Szóval a csík is kipusztul innét és akkor csak a régi dűlő ne­vek tartják fenn az emlékét ennek a (Folytatás.) kis állatnak és ezek a dűlő nevek ma­radandóbbak minden írásnál. Ilyen dűlő nevek: Csjktó Hodos határában. ((síkos rét, amelyet Erecs mellett kell keresnünk, Csíkos ág nevű dűlő Ren­­ke határában, Csíkászhát dűlő a ne­­mesócsai határban. Ezek fogják meg­őrizni a csík emlékét. Hogy Csallóköz századokkal ezelőtt sok apró szigetből állott és sok ki­sebb, nagyobb folyó és ér csörgede­zett e szigetek között, sok dűlő név elárulja és ahol most a víznek se híre, se hamva, vagy csak kis po­csolya van, ott valamikor malom ke­­lepelgetett és a malom alatt a helyre molnáráé incselkedett a legényekkel, hogy azalatt duplán kivehessek a vá­mot. Az Ócsa melletti Malomárok, a Malomfölde Bős, a Malomhely nevű dűlő Várkony mellett eléggé bizo­nyítja ezt. Csallóköz vizeinek halbőségét igen sok hely és családnév örökíti meg az okiratos emlékeken kívül: Pontyos tó dűlő Hodos melleit. Toklánya, regi dűlőnév Csícsónál. A következő köz­ségnevek UKeszégMva, Kis- és Nagy­­készig CsüEarpaka, Pódafíp Gadóc) Csukárabony, Abonycsukár (Sikabony régi neve, Harcsás, az alábbi csalló­közi családnevcirr Keszegh, Póda, Csukás, Csukássy, Halász, Halászi, Pontyos) emlilik 1795-ben Tanvon. ^zomnó (ugyanod 1789-ben)( Kárász, Csukárd, mind azt bizonyítják, hogy ónt itt hal -bővén ésnagyon sokan foglalkoztak a halászattal. A régi csallóközi ősfoglalkozásról, az aranymosásról csak nehezen tud­tam írott emlékeket összegyűjteni, amikor annak történetét megírtam, de útbaigazított az aranyászok föld­beírt története és az valóságos Ari­adne fonálként vezetett végig Csalló­közön. A csallóközi Rip van Winklék, -ti csallóközi kincskeresők, az arany­mosók, az aranyászok emlékét őrzi: Aranyos falu, Felaranyos, Alsóara­nyos puszták. Aranyostelek elpusz­tult falu, mind Aranyos mellett, Aranysziget határrész (Komárom), Aranyász dűlő (Illésháza), Aranyász­­kő zátonyos képződmény (Néma) és az Aranyász ősi csallóközi családnév. Csallóköz régi vadbőségének is meg­találjuk az emlékeit a helynevekben. A Vadas puszta őrs határában Mátyás király vadaskertjének az emlékét őrzi, az apácaszakállasi Nyestek major el­árulja, hogy a nyest nagyon gyakori volt e szigeten, a Ravaszlik nevű dű­lők, amelyek egész Csallóközben igen gyakoriak, elárulják, hogy a farkas is Ma gyón gyakori vendége, helyesebben állanaó lakója volt e szigetnek, mert Ravaszlik a csallóközi nyelvjárásban farkasvermet jelent és mivel ilyen Ra­­<T'aszTik7~ far kasvérem sok van Csalló­közben, hát farkas is nagyon bőven volt itt. 1626 február 25-én egy bo­szorkányperben kihallgatják a tanyi pásztort, aki azt vallja, hogy a tehe­nek elvesztéséhez nem kell a boszor­kányasszonyok bűbájossága, mert el­végzik azt a réti és a nádi farkasok, mert ezekből a toportyán férgekből rengeteg van és jaj annak a tehén­nek, amelyik a nádasba tévedt, annak 1940. március 30. Majláth Gusztáv gróf c érsek temetése A komáromi helyettes]) ciánod szék­ből c. érseki rangra emelkedett Maj­­látli Gusztáv gróf, erdélyi püspök te­metése március 26-án folyt le Buda­pesten igen nagy és impozáns részvét mellett. A nagy halottat előbb a Farkasréti temető halottasházában ravatalozták fel, 26-án reggel pedig átszállították a budavári Mátyás templomba, ahol 43 évvel ezelőtt püspökké szentelték. Itt folyt le a gyászszertartás, amelyen maga a Kormányzó is jelen volt és a szentélyben foglalt he Ivet. Jelen volt Serédi Jusztinián hercegprímás, to­vábbá Albrecht főherceg, valamint a kormány részéről Keresztes Fischer Ferenc és Rndocsay László miniszte­rek és még igen sokan az ország elő­kelőségei közül. Az ünnepélyes gyászmise reggel 10 órakor kezdődött, melyet Mikes János gróf c. érsek celebrált. A gyászmise alatt a koronázó templom férfikara korái is gyászdalokal adott elő a meg­felelő betétekkel. A gyászmise után az ötös abszolució következett. Gróf Mik s János c. érsek, IFm mer A. Ist­ván és Slwoy Lajos megyéspüspök, majd Márton Áron gyulafehérvári püspök adták meg az abszoluciót az elhunyt íőpász'.ornak. Az ötödik abszo­­luciól a bíboros hercegprímás adta. A szertartás után a koporsót díszes gyászhiutóra helyezték és a temetési menet elindult a Regmim Marianum székházához. A koporsót bevitték az intézeti ház udvarán épüli kápolnába, ahol Shvey Lajos székesfehérvári püs­pök végezte el a buszon te lési szertar­tást, amelynek végeztével a koporsót léengedték a kápolna aialti kriptába. A komáromi r. kát. egyházközség hatalmas koszorúját a koporsót vivő díszhintón helyezték el. A temetésen Komárom várost Vizkel tg Sándor dr. tanácsos, a r. kát. Egyházközséget Lestúr István dr. prépost plébános és KáViy Endre dr. elnökök, a Majtáth­­fiúiskoíát Hub er János igazgató s a Kát. Legényegyletet Balogh Miklós vi­lági elnök képviselték. Április 6-án re.gg 7 8 órakor a Szent András templomban rekviem lesz az elhunyt lelkiüdvéért. Kedvezményes jegyek az Országos Mezőgazdasági Kiállításra a Komáromi Lapok kiadóhivatalában P 1.30 árban kaphatók. már csak a csontjait találta meg a gazdája, ha ugyan bemerészkedett a nádasba. A tanyi pásztornak több esze volt tehát, mint az egész vármegyének, mert nem ült fel a mendemondának és nem hitt a boszorkányokban, pedig akkor alig volt falu, ahol cgy-egy sze­rencsétlen nőt meg ne égettek volna azért, mert boszorkánynak tartották. És ezeket a szégyenteljes pereket, kín­vallatásokat mind a bölcs vármegye folytatta le. Hiába mondta századok­­kal ezelőtt KalmanTTvirálv. hőgy~níii­­cggnelTTIoszofKanyoly azt csak a tanyi pásztor hitte el neki az Ürnak 1626TE esztendeiében. A régi igazságszolgáltatás emlékeit őrzik a következő dűlőnevek: Akasz­­tófadomb Nagymegyer mellett, ahol az ezerhétszázas években boszorkányt is égettek és 1848-ban pár szökevény katonát végeztek ki, a Törvényföld dűlő Dénesd mellett, ahol még a múlt században láthatók voltak az akasztó­fa maradványai, a Máglyadomb dűlő Etrekarcsa határában a boszorkány­­égetés borzalmas emlékét látszik őriz­­ni, a Hodos határában levő Akasztófa dűlőhöz is a régi igazságszolgáltatás emléke fűződik. Szomorú, lehangoló emlékek ezek, minő a komáromi Akasztófadomb is. A régi hadászat emlékei is beírták nevüket a csallóközi földbe.-amit Ór­aija major, Örs nn.szla, Tatárhánvások neyu'dú’ök. Várparlag, Rékovái: Gsh«-1)^ gyúr7Gúla melett e’éapé hízonyí!aniak Ez a rövid vázlat is eléggé bizo­nyítja, hogy Csallóköz földbe írt tör­ténete a Legbeszédesebb történet azok előtt, akik szeretettel közelednek hoz­zá és akik tudnak belőle olvasni.

Next

/
Thumbnails
Contents