Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-01-06 / 1. szám

6. oldal KOMAROMI LAPOK 11140. január 6. „CORSO” 1124 EUEREM ES SOROZO KOMÁROMUJVÁ ROSBAN, Nagyigmándi-ut 13 Mérsékeli polgári árnkÜ Gondos kiszolgálási Gyönyörű kerthelyiség, modernül berendezett éttermek és söröző helyiségek. Elsőrendű ételek. Kitűnő italok. Menürendszer. Havi étkezőknek kedvezmény. Cigányzene. Társasebédek és összejövetelek legalkalmasabb helye. ÖSTEHETSÉG, ŐSBEMUTATÓ, ŐSKERESZTÉNY. A NapkcUi Uj.: Lehet, hogy közvéleményünk unja a Tégi értékelő szavakat s e fogalmak burkolására áj kifejezéseket keres. Neki nem jó a tehetség, hanem mind­járt ő s tehet séget akar, a bemuta­tó helyeit a rettentő germanizmussal hangzó ősbemutatót kreálta, s Imrribile dictu, azzal hivalkodik, hogy őskeresztény. Arról persze fogal­ma sincs, hogy ez az elnevezés csu­pán az első századok üldöztetését és mártiriumot szenvedő keresztényeit illeti meg teljes joggal. Mikor értik meg, hogy ősbemutatónál több a be­mutat ó, az őskereszténynél az iga­zi keresztény és az őstehetségnél & — tehetségj — Vízkeresztkor (rázni, láncolni — az álmoskönyv szerint is jó dolog. Vidáman kezdeni az évet: ezt minden­ki óhajtja s ezt az óhaját szívesen, készséggel segít teljesíteni a kitűnő Komáromi Jótékony Nőegylet. Vízke­reszt napján, január 6-án tartja a Jó­tékony Nőegylet hagyományos teaest­jei egyikét a Tromler-szálló termei­ben. A Jótékony Nőegylet teaestjei­nek hangulata mindig kitűnő, a sikert a figyelmes rendezőgárda biztosítja. Ezen az esten lesz találkozója azok­nak, akik a láncot szeretik, azoknak, akik a lánc látványában gyönyörköd­nek szívesen, azoknak, akik kedvelik a finom ételeket s a jó társaságot. A komáromi társaság találkozója ez a teaest, mintegy folytatása a remekül sikerült Szilveszternek. Mindenki ott legyen, — belépődíjával a szegények s aggok segélyezését segíti. Vízkereszt napján, ,d.,'tfc; 5 órai kezdettel, Trom­ler-szálló — Mitől szépek a hollywoodi sztá­rok? A Színházi Magazin új száma érdekes riportban árulja el a holly­woodi filmvilág kozmetikai titkait. Greta Garbo vőlegényéről közöl képes riportot, képekben és szövegben szá­mol be Budapest szilveszteréjszakájá­ról, eredeti párizsi tudósítást hoz a Casino de Paris januári műsoráról. Megyery Ella cikke a békeidők világ­hírű táncosának, Nizsinszkijnek buda­pesti útjáról, »Szilveszter az Operá­ban« és mpg számos érdekes cikk, kép, riport, novella, nagy társasági és divatrovat gazdagítja a népszerű színházi lap új számát, amelynek mel­lékletei: külön gyermeklap, vicclap, kotta- és kézimunkamelléklet. — A hős finn nemzet városairól, a finn tájak szépségeiről szól Bara­bás Endre remekül illusztrált kis ta­nulmánya a Tükör januári számában. Kertész Róbert cikke a Maginot- és Siegfried-vonalról kitűnő képekkel bemutatja a két erődvonal keletkezé­sét és egész berendezését. Báró Vil­­lani Lajos Veronese művészetét is­merteti, Asguthy Erzsébet gyönyö­rűen illusztrált cikkében Eperjesről, a vértanuk városáról ír. L a c z k ó Géza a francia irodalomról, Geréb László Zsámbóky Jánosról, a tudós magyar költőről közöl érdekes cikket. Katona Jenő Vácról emlékezik meg kedves írásában. Baktay Ervin, a híres földrajztudós a világ legnagyobb hegységéről, a Himalájáról értekezik. Nagy Lenke a miniatűrökkel és mi­­niatürfestészetlel foglalkozik. Far­kas Mária Torcelló, az egykor hatal­mas püspöki város műemlékeit mu­tatja be. Báró Nyáry Pál az Árpád­­házzal rokon Crouy-Chanel család származását és történetét ismerteti. Sík Sándor, Nagy Méda, Falu Ta­más versei, Kádár Erzsébet, N a g y­­pál István novellái díszítik a lap új •zárnál, amelyet a változatos tartal­mú szemlerovatok ós gyönyörű képek lesende még ízlésesebbé és színesebbé. Turul Filmszínház Komárom, Kun Miklós u. II. Telel. sz. 71). 1940 január 6-án (szombaton) és január 7-én (vasárnap): negyed 3, negyed 5, ne­gyed 7 és fél 9 órakor: A legjobb magyar vígjáték: Karosszék. Bonyodalmak és izgalmak, napsugaras sze­relem egy öreg karosszék körül. Fősze­replők: Szeleczky Zita, Rajnai Gábor, Gá­bor, Latabár Kálmán, Szitassy László, Pa­laki Miklós, Kőváry Gyula — Kiegészí­tés: Felvidéki levél. Irta: Szombathy V. Január 8-án (hétfőn) negyed 7 és fél 9 órai kezdettel: Két sláger. Székely János és Egyed Zoltán drámája: a S z i n i - i s k o 1 a. Főszerepben: Luise Rainer, az Édes anyaföld« című felejthetetlen film fősze­replője. — Kiegészítés: Vranyrablók. Cow-boy-filmet szeretők csemegéje. Izgal­mas oow-boy-film. Január 10-én (szerdán) negyed 7 és fél 9 órakor: Szenzáció és különleges Fox-hiradó. — Analfabéta tanfolyamok befeje­zése. A komáromi és a tatai analfa­béta tanfolyamok I. ciklusa befejezést nyert. A komáromi analfabéta tanfo­lyamot Uhereczky Géza közs. tanító, a tatai analfabéta tanfolyamot Öllős Árpád áll. tanító vezette. A tanfolya­mok befejező vizsgáján megjelent vi­téz Szabó István kir. tanfelügyelő és Wiesenbacher József népművelési tit­kár, áll. iskolafejügyelfí. A 25—40 éves tanfolyami hallgatók közül többen igen jól megtanultak írni és olvasni és így a társadalom szempontjából érté­kesebb elemmé változtak. — D u n a­­szerdahely község Népművelési Bizottsága állal rendezett 1 hetes var­ró- és kézimunka tanfolyam december hó 22-én nyert befejezést ünnepélyes keretek közi. A tanfolyam nagy sike­rét mutatja, hogy mind az elöljáróság, mind az érdekelt szülők és a tanítvá­nyok a tanfolyam megismétlését kér­ték a Vármegyei Népművelési Bizott­ságtól. — A kultuszminiszt er a következő községek részére utalt ki 150 pengőt vetítőgép beszerzésére : Csalióközaranyos, Gúla, Gadóctelep, Komárom I. (Legényegylet), Felsőjá­­nyok. — Fogorvosok tudományos ülése. A Magyar Fogorvosok Országos Egye­sülete január hó 11-én, este fél ki­lenc órai kezdettel Budapesten, a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Stomatologiai Klinikán (Mária-utca 52. sz.) tudományos ülést tart. A tu­dományos ülés előadója dr. Hübner Béla ezredorvos, a komáromi helyőr­ségi kórház fogászati rendelőjének ve­zetője, aki a bölcsességfogak megbe­tegedésére vonatkozó kutatásainak eredményét fogja ismertetni. A tudo­mányos ülésen a budapesti és vidéki egyetemek fogorvos professzorain kí­vül meg fog jelenni a honvédorvosi tisztikar főnöke és több magasrangú katonaorvos is. — Elektromos gátak. A Búvár írja: A vizsgálatok szerint a halak rendkí­vül érzékenyek az elektromosság iránt. Messze elkerülik azokat a tája­kat, ahol a víznek valami okból nagy­fokú elektromos töltése van. Ezt a megállapítást az egyik német vizierő­­műnél felhasználták arra, hogy a ha­lakat a turbináktól távol tartsák. Újab­ban néhány halgazdaságban alkal­maznak ilyen láthatatlan elektromos gátat. Ezzel egyrészt elterelik a falánk halakat az apró halivadéktól, más­részt pedig megakadályozzák ilyen gá­takkal a nagyobb folyóvizekben a ha­lak továbbvándorlását. SZÍNHÁZ Negyedik műsorlapját bocsátotta ki a Vértes-társulat: lassan a szinisze­­zon derekára érkezünk. S éppen en­nél a lénynél fogva tulajdonképpen csak most volna valóban módunkban, hogy véleményt mondjunk a társulat­ról. Megismertük a színészeket, az igazgatóságot, rendezést, sok darabot láttunk már, prózát, operettel, tapasz­talhattuk, mire képes a társulat, le­szűrhettük talán már azL is, hogy kul­turális tekintetben mit jelent Komá­rom számára a mostani színtársulat illeni szereplése. Különösen az utóbbi szempont az, amelyet igen-igen szá­­möntartulik, mert éppen a kuliúra az, amelynek érdekében vajmi kévé­sei leltek eddig az ebben a városban megforduló színtársulatok. Vértes Ká­roly szavaival élve, »a tiszta művészet himnuszát « nem igen zengették még a k om á r om i »deszka kon«. A köztudatban a komáromi közön­ség úgy szerepel, mint rossz szinház­­bajáró. Ez igaz, bevalljuk, de szent hittel hisszük s erősen áflíljuk, hogy ennek a rossz szinházbajárásnak leg­elsősorban maguk az itt járt színtár­sulatok az okai. Nem tanították mega komáromiakat a szinházbajárásra, a szinházszeretésre. Igazi, hivatásának magaslatán álló színtársulatot szívesen látogat mindenki, de amikor legtöbb­ször már az első előadáson azt látja, hogy gyenge társulattal van dolga, bi­zony elmegy inkább a moziba. Mert mesebeszéd az, hogy mindennek a rossz helyzet az oka. (Lásd éppen a telt mozi-házakat!) A komáromi közönségnek a szinház­­bajárással kapcsolatos rosszhíre aztán egy másik nagy bajt is szül. (Ne ha­ragudjanak meg az illetékesek, hogy ezt is eláruljuk ...) A nagy baj pedig az, hogy bennünket bizony alighanem lenéznek egy kicsikét. Teszem fel, az egyik színigazgató elviszi a »rossz hírt« székesfővárosunkba, s székesfő­városunkban úgy intézkednek, hogy jó lesz ám azoknak a rossz komáro­miaknak amolyan nem egészen első­rangú társulat is... hűnek aztán mi is, de a szegény illető, « nem egészen elsőrangú« társulat is megissza a le­vét. Nem kenyerünk a rosszmájúság. De azok a reményeink, amelyekkel a fel­­szabaduláskor a majd idejövő szintár­­su latokkal k a p cső1 at ba n táplál koz lünk, nem a legteljesebb mértékben váltak eddig valóra. Jókai városa kulturális múltjánál, de lakosainak jelenlegi szá­mánál fogva is jobb színtársulatokat érdemelne, mint aminők a felszabadu­lás után megfordultak nálunk. Vértes Károly színtársulata sem minden tekintetben az, amilyet vár­tunk. A társulat becsületes munkát végez, igyekszik mindig ludasa legja­vát adni s talán az első, amely jelen­tékeny mértékben egyre inkább meg­szeretteti magát a közönséggel. A tár­sulat mégsem teszi az »egységesen jó társulat« benyomását, mert valóban kitűnő, művészi tekintetben is helyt­álló erői mellett vannak egészen kez­dő, rutintalan színészei is, akikkel elég jelentős szerepeket kénytelen játszat­ni. Az operettegyüttes, bár hanganya­ga kevés, estéről estére a legnagyobb sikert aratja. Kár, hogy az igazgató­ság nem készült fel a kisebbfajta szín­padok díszletezésére (pedig egy kis ötletességgel ezt is meg lehetett volna csinálni, a tavalyi társulat Ütő Endré­je pompás dolgokat művelt a komáro­mi színpadon is), s ezért, mindig ugyanazokat a díszleteket látva, magát az előadásokat is mintha siváraknak éreznénk kissé. A prózai előadások kiforrottabbak. S ez az a pont, amely­nél kapcsolatban valamelyes »kultu­rális hasznot« várunk Vértes Káro­­lyéktól. Indítványunk: necsak prózai vígjátékot adjanak, egy-két komoly drámai előadásra is kiváncsiak vol­nánk. Ebből lenne tanulságunk, hasi­kerülne, ebből hallanánk a kultúra, a művészet himnuszát.. Az elmúlt héten előadott darabok közül hárommal kapcsolatban éjiünk pár szót. Szombaton a Mese házassá goi adták, a szinlap úgy jelentette, hogy ősbemutató lesz, ami persze tévedés volt, mert a darabot egyéb helyen is adták már. A Meseházasság azért in­dított érdeklődésre bennünket, mert a szerzője Szabó Sándor, a társulat tán­coskomikusa, akit bizonyára Körösy Zoli sikerei indítottak arra, hogy da­rabol írjon. A zeneszerzője is »házi* volt az operettnek: Lászlóffy Lajos, karmester. Magáról a darabról ennyit: nem nagyigényű darab, egyszerű, bár néhol zavaros mesével (harmadik felv. eleje!), sok humorral, helyzetkomi­kummal. Szabó Sándor minden szere­pében mulattatja a közönséget, darab­ját is ezzel a céllal írta. Nem igényes közönségnek való, »vérbeli karzat­­darab, mialatt néztük, sokszor az volt az érzésünk, hogy ha nem nevetünk, hát komolyan megver valaki bennün­ket. Néhol ugyanis a komikum igen erőltetett. Mindent egybevetve azon­ban, tudva a szerző célját, nem rójuk fel bűnül Szabó Sándornak, hogy meg­írta a Meseházasságot, nem pedig az­ért, mert szép közönség mulatott raj­ta s feledte ennek a nyomorult világ­nak bújó!-bajái néhány órára Ami a zenél illeti: őszintén gratulálunkLász­­lóffvnak. Egy-két száma megérdemli, hogy .sláger legyen s megérdemelte volna, hogy jobb verseket kapjon. Az előadás kifogástalan volt, pergett, ma­ga a szerző, Szabó vitte a főszólamot: minden gesztusán, szaván viharzott a karzat. Károlyi Jutka egyre jobban tetszik, boszorkányosán táncol, Bérei most egészen otthon volt szerepében, a duetteknél ajánlunk neki nagyobb figyelmet csupán. Szenes elejétől fogva a kedvencünk: igazi papucsférj volt. Vértes Nelly kedvesen játszott, táncait emeljük ki mosl is, Vértes Károly ki­tűnő komikus is. Pintér Rózsi s Arany Kató. mint mindig, most is jók voltak. Tetszett Fodor István is. talpraesett parasztlegény volt. A régi jó Nyitót! ablak az újévi mű­sor keretében került szilire, nagy si­kerrel. Szabó,Sándort, aki ugyan min­dig kitűnő, mégis ebben a darabban láttuk eddig a legjobbnak. Természetes humora ellenállhatatlan, viharos ka­cagást idézett elő minden jelenetében. Méltó párja volt Károlyi Jutka. Kár, hogy nem minden szereplő tanulta meg kifogástalanul a szerepét, az első. sorokban nemcsak a súgót kellett hal­lanunk, hanem azt is, ahogy a színé­szek egymásnak súgtak. A Havo-i napsütés-1, Hunyady Sán­dornak nem éppen a legjobb darabját másodszor láttuk, de szívesen néztük végig, mert szép, gondos előadásban láttuk Vérteséktől. Tavaly ezt a dara­bot Muráti Lilivel látták a komáro­miak s talán ez volt az ok, hogy még a prózai előadásokon szokásos kevésszá­mú közönségnél is kevesebben nézték meg. Az előadás, ismételjük, kielégítő, volt. A ritkán látott Nagy Erzsi neki­­való szerepben, halk magábamélyedé­­seivel, természetes mozdulataival, ko­molyságával ismét beigazolta azt a véleményünket, hogy a társulat egyik legértékesebb tagja. Károlyi Jutka já­tékát élveztük még Muráti után is. Bérei Kriszt szerepében jó volt, Ká­rolyi János ideális professzor volt, meggyőzően, komolyan alakította Vass dr. szerepét. Vértes Nelly Fifi nem könnyű szerepében meglepő módon eltalálta a hangot, utolsó jelenete pon­tosan sikerült, pedig ez a jelenet sok alkalmat adhat a színésznőnek, hogy túlzásba essék. Vértes a vezérigazgató szerepében kitűnő volt, de éppen nála éreztük azt, amit Vértes Nelly jó meg­érzéssel el tudott kerülni: kissé mint­ha eltúlozta volna a lány halála utáni drámai jelenetet. Az erős hangkitöré­sek közben nem tudott megnyilatkoz­ni maradék nélkül nála az apai fájda­lom. Szenes, Pintér és a többiek mind megfeleltek. *’ (nf) »SVÁBHEGYI SZANATÓRIUM hizlaló és fogyasztó diéták terén különleges eredményekkel dicsekedhetik. A kúra soha nem sablonos- A diéta összeállítása mindig egyéni Ízlés szerint törté­nik. Gőzkamra, villanyfürdő. Hydraulikus massage. Mérsékelt utósaison árak. (Igazgató főorvos: Dr. GYÖRKI BÉLA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents