Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-02-10 / 6. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam 6. szám__________________Szombat, 1940. T0 Alapította: néhai TUBA JÁNOS.- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAAL GYULA Dr. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. — Ä középosztály ex xmmkás- és parasztrétegeket ölelje magához — mondotta Äntal István igazságügyi államtitkár A román-magyar kérdés * Komárom, február 9. A nagy háborús feszültség közel­múlt napjaiban az egész világ figyel­me a Balkán-államok konferenciájára irányult, mert az értekezleten részt­vevő tagállamok állásfoglalása a mos­tani izgalmas időkben érezhető súly­­iyal eshetett volna az események ser­penyőjébe. Különösen Románia ma­gatartására volt kiváncsi a világ, mert Romániának eddigi makacs és eluta­sító álláspontja semmiképen sem szol­gál a béke javára. Magyarország el­leni viselkedése annyira magán hor­dozza az ellenséges érzületet, hogy Magyarországnak valóban áldozatos türelem, példás fegy elem és nagy ön­uralom kell ahhoz, hogy békés törek­vésében és semlegességében híven megmaradjon. Bár egészen bizonyos, hogy az értekezlet egyik legfőbb pontját a magy ar-román viszony meg­beszélése képezte, ebben a nagy­­horderejű kérdésben nem jutottak olyan eredményre, amely Magyaror­szág jogos kívánságát honorálta vol­na. Egyébként is semmi érdemleges dolog nem történt a konferencián, amit a kiadott hivatalos jelentés elég­gé tanúsít. Ez a jelentés azonos azokkal a je­lentésekkel, amelyeket valamikor a Benes által élelrchívotl, de már meg­boldogult kisantant konferenciájáról szoktak volt kiadni az érdekelt tagál­lamok. Akár a tanácskozásokon el­hangzott nyilatkozatokul, akár a hiva­talos kommünikét vizsgáljuk, azokban ezúttal is erélyesen kihangsúlyozzák a teljes egyetértést, érdekközösséget és a célkitűzések azonosságát, de olyan határozott álláspontot, mint amilyent az egymás érdekeinek kölcsönös meg­óvására összesereglett államoknak kel­lene elfoglalniuk, semmi irányban sem lehet felfedezni. Az értekezlet szabad kezet adott valamennyi tagállamnak, mert dacára a három napi tanácsko­zásnak, nem sikerüli a nagy kérdé­sekben egységes nevezőre julniok. Azt kijelentik, hogy a szomszédos álla­mokkal békés kapcsolatokat akarnak fenntartani, ezt azonban minden ál­lam a maga elgondolása szerint pró­bálhatja és valósíthatja meg. Ez pe­dig nem azt jelenti, hogy az állítóla­gos eddigi szoros egység erőben gya­rapodott volna. Romániát elutasító álláspontjától azok az államok sem voltak képesek eltéríteni, amelyek Magyarországgal már jó szomszédi viszonyban vannak, ami azt mutatja, hogy Románia még az azonos érdekek kölcsönös védel­mére alakult szövetségben is a saját, elhibázott politikáját akarja érvénye­síteni s ennek lehet köszönni, hogy a Balkán-szövetség konferenciája min­den eredmény nélkül záródott. Romá­nia egyelőre még a maga útján akar járni, pedig ez az út a béke szempont­jából igen veszedelmes s ha igaz an­nak a külföldi lapnak híre, amely azt írja, hogy Románia nem hajlandó az erdélyi magyaroknak az önrendelke­zési jogot sem biztosítani, — akkor csali fokozódik az aggodalom a dél­keleteurópai helyzet feszültsége miatt. Csodálatos az a makacsság, mely Románia politikusait jellemzi. A leg­merevebben ellenszegülnek a revízió gondolatának. Még a nyugati nagyha­talmaknak ebben a kérdésben elfog­lalt álláspontját sem veszik figyelem­be. Mikor már összetört Trianon, még mindig ragaszkodnak ehhez a világ — február 9. A Nemzetpolitikai Társaság és a MEFHOSZ. mely 1918-ban á pirbs­­fehér-zöld blokk néven a nemzeti ér­zelmű ifjúságot ellenforradalmi szer­vezetbe tömörítetté, kedden igen láto­gatott emlékvacsorát rendezett a Col­iért szálló márványtermében, melyen sok politikai előkelőség vett részt. A vacsorán Antal István dr. igazság­ügyi' államtitkár tartóit emlékbeszé­det. melyben többek között a követ­kezőket mondotta: — A pirosfehérzöld blokk ellenfor­radalmi fellépése 1918-ban és 1919-ben a keresztény nemzeti reálpolitika kez­deti lépése volt s a blokk programja előfutárja Gömbös Gyula 95 pontjá­nak, Darányi Kálmán, vitéz Irarédy Megállapította ezután Antal István:, jnia is vannak súlyos nemzeti és tár­sadalmi problémáink, amelyék itt dö­römbölnek kapuinkon. Ezeket a prob­lémákat haladék nélkül meg kell ol­dani, mert ellenkező esetben most is veszedelmes gyuanyagként halmozód­nak fel a nemzet életében. Elő kell mozdítanunk a nemzeti társadalom minden rétegének és osztályának tel­jes lelki, érzelmi és gondolkodásbeli egybeforrását. A középosztály ne fel­felé kapaszkodjék, hanem szálljon le a legalsóbb munkás- és paraszlréie­­gjckhez és szerelellel ölelje őkel magá­legigazságtalanabb szerződéséhez, me­lyét még az alkotók is rostéinek. Ez annyival is inkább megfoghatatlan, mert Magyarország mindenkor kész a Romániával fennálló ellentéteket bé­késen rendezni. Gróf Csáky külügy­miniszter minden alkalommal kifeje­zésre juttatja ezt a szándékot és elha­tározást, Románia azonban továbbra is ragaszkodik Trianonhoz és nem akarja meghallani azokat a jóindu­latú intelmeket sem, melyeket a nagy­hatalmak, elsősorban Olaszország in­tézett feléje. Magyarország magatar-Béli és Teleki Pál gróf miniszterel­nök világnézeti és poliiikai célkitűzé­seinek. Az 1918—-19-es ifjúság prog­ramja két alapgondolatra épült fel: határozott és kemény állásfoglalás mindenfajta forradalmi radikalizmus­sal szemben, de ugyanakkor megszün­tetése mindazoknak az okoknak, ame­lyek közvetlen vagy közvetve hivatá­sukban alkalmasak könnyíteni a for­radalmi lázítás munkáját. Az 1918-as ifjúság ellenforradalmi megmozdulá­sa alkotmányos megmozdulás volt. Huszonkét esztendővel ezelőtt, amikor mindenkitől elhagyatva odaálllak a roskadozó alkotmányosság védelmére, azt védelmezték, ami abban örök: a belőle kisugárzó erkölcsi erőt. hoz. A politikában ki kell tárni a ka­pukat, a magyar állam épületét minél szélesebb rétegek vállalna kell építeni, s a közélet nagy kérdései iránt minél szélesebb rétegek érdeklődését felkel­teni. Óvakodni attól, hogy a nemzetve­zetésben való részvétel egy-egy szűk réteg, vagy kaszt, az úgynevezett »po­litikus-kaszt« kiváltsága legyen és le­hetővé tenni azt, hogy az utánpótlás a nemzeti erők minél szélesebb és mélyebb medencéjéből friss magyar erők és tehetségek bevonásával tör­ténjék. tása egész Európa elismerését meg­érdemli s valóban hálós lehel a világ, hogy mint a béke őszinte barátja és őre, a legteljesebb semlegességben várja igazságának győzelmét. Ez azon­ban rettenetes áldozatot követel tőle, amit kétszeresen figyelembe kell ven­ni azoknak, akik a béke fenntartását követelik. A magyar-román kérdés mielőbbi elintézését nemcsak Magvar­­fország és Románia érdekében kell sürgetni, hanem egész Európa jól fel­fogott érdekében is. Ha Románia mia­­kacskodik, ennek minden következ-Hitelezők és adások sorsa ily képen mintegy körforgásban fonódik egybe és hat egymásra mint ok és okozat anélkül, hogy ezért bárkit is terhel­hetne felelősség, minthogy a politikai és történelmi események okozta rend­kívüli helyzet erőhatalmi jelenségnek tekintendő. A húsz évi megszállás alatt a szlo­vákiai kereskedők és iparosok részé­re úgyszólván kizárólagos beszerzési forrásul szolgáltak a cseh-morva gyá­rak és nagykereskedések, amelyeknek hitelezéséből származott követelések behajtása tekintetében a fennálló de­vizakorlátozó rendelkezések figyelem­be vételével nemzetközi egyezmény lé­tesült. A követelésnek peres utón való érvényesítéséhez azonban a Magyar Nemzeti Bank előzetes behajtási en­gedélye szükséges, amelynek beszer­zése sok alakisághoz van kötve és hoSz­­szú időbe kerül. Tapasztalati tény továbbá, hogy az adós a rendkívüli viszonyokat kihasz­nálva igyekszik fizetési kötelezettségei­nek teljesítését elodázni, vágj» pedig hivatkozással, saját üzleti veszteségeire és vagyoni romlására a hitelezőjétől jelentékeny engedményt kicsikarni. A behajtási nehézségek egyelőre csak a szudétanémet és a cseh-morva pro­tektorátus hitelezőinek követeléseire vonatkozólag mutatkoznak, mivel Né­metországgal a pénzügyi egyezmény már 1936. óta áll fenn, míg Szlovákiá­val ilyen egyezmény mai napig nem létesült és így a kölcsönös követelések érvényesítése egyáltalában lehetetlen. Hogj’ miben állanak eme nehézsé­gek, azt nem nehéz megállapítani, ha figyelembe vesszük, hogj» a Nemzeti Bank engedélye iránti kérelmet a kö­vetelés alapjául szolgáló számos ok­mánnyal, mint fuvar- és vámokmá­nyok, számlák és könyvki vonatokkal kell felszerelni, amelyeket a cég nagy utánjárás és a közjegyzői hitelesítés és konzuli láttamozás fejében járó te­temes kiadások árán tud előteremteni, a követelés elintézésére gyakran két­­három hónapig kell várni és az enge­dést tartalmazó határozatot az adós­nak ajánlott levélben annak közlésé­vel kell megküldeni, hogy tartozását pengőértékben 15 nap alatt a határo­zatban megjelölt pénzintézetnél nyitott vágj» vezetett zárolt számlára fizesse meg. A behajtási engedély alapján meg­induló peres eljárás még az esetben is huzamos ideig tart, ha az adós nem­védekezése folytán ellene mulasztási ítélet hozatik, mivel külföldi hitelező követelése tekintetében ilyen Ítélet alapján végrehajtható kiadmány he­lyett rendes kiel, végrehajtást kell kér­ni, amelynek elintézése előtt a bíróság a felek meghallgatására még egy ha­tárnapot tűz, mi által az adós időt és alkalmat nyer arra, hogy a végrehaj­tás foganatosításának sikerét meghiú­sítsa. Ugyanezt a célt eléri a védekező menye csak őt fogja terhelni, igen ajánlatos volna tehát, ha az utolsó pillanatban meggondolná magát és számvetést csinálna a román nép jö­vőjéről is. Magyarország igazsága tudatában fe­gyelmezett nyugalommal tekint előre, mert meg van arról győződve, hogy a merev román álláspont sokáig nem tartható, mivel az veszedelmes gyújtó­­anyagot foglal magában Európa dél­keleti részének békéje ellen. A békét pedig mindenképpen meg keli védel­mezni ! Ä középosztály és munkásság s a parasztság Méltónak kell lenni a mai idők nagy feladataihoz Feszült figyelem és érdeklődés köz­ben így folytatta ezután: — Méltónak kell lenni a mai idők nagy feladataihoz. Egjr elhibázott vágj’ elhamarkodott manőver balra: a leg­­nagyobb veszedelmeket zúdíthatja ránk, egy elmulasztott vágj» elkésett manőver jobbra: olyan történelmi le­hetőségek elmulasztását jelentheti, amelyek soha többé nem térnek vissza számunkra. Hogy a háború miként végződik, senkisem láthatja előre, ben­nünket egy érdekel, hogy Szent Ist­ván országa teljes épségben, sőt törté­nelmi jogainak teljességében kerüljön Külföldi hitelezők és a visszacsatolt Felvidék Minden országterületi változásnál szükségképen előállanak az elcsatolt terület gazdasági viszonyaiban bizo­nyos eltolódások és zökkenések, me­lyek diplomáciai úton kerülnek rende­zés alá. A hosszú időn át kifejlődött kereskedelmi kapcsolatok hirtelen meg­szakadása nemcsak a hitelezők érde­ki ebből a kataklizmából és álljon ké­szen európai hivatásának teljesítésére. Antal István azzal fejezte be hatal­mas tetszéssel fogadott beszédét, hogj» a maximumra keU fokozni a nemzet szellemi, erkölcsi és anyagi teljesítő­képességét s a nemzeti energiákat ma­radéktalanul rendelkezésre bocsátani bzoknak, akik a válságos történelmi időkben a nemzet vezetésére hivatot­tak. A jelenlévők a beszéd végén hosz­­szasan ünnepelték Antal István állam­titkárt. keit veszélj»ezteti, hanem az adósokat is válságos helyzetbe sodorja, mivel ezek vevőkörük nagy részét elvesztet­ték és az idegen impérium alatt ma­radt adósaiktól követeléseiket behajta­ni nem tudják, minek folytán ők sem képesek kielégíteni azon területen ma­radt hitelezőiket, amelytől elszakadtak.

Next

/
Thumbnails
Contents