Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-02-03 / 5. szám
4. oldal KOMAROMI LAPOK KNtí. február 3. Késműves, műköszörűs, acéláruk szaküzlete RASCHER JÓZSEF Komárom, Kórház-tér 6. (A katonai kórházzal szemben) Korcsolyák homorú élesítése! Holnap: NIZZAI KARNEVAL Nizza: minden boldogságra vágyó ember álma ... Nizza: a holdfénytől beragyogott tenger felől muzsikás szellő suhan a part felé. végigcsókolja a parti pálmák leveleit. Üj muzsikát suttognak a pálmalevelek s a muzsika közben ezerezer virág mosolya születik szerteszét. Rózsalovag jelmezében, rózsaszirmon lépdelve, fényes kísérete előtt megjelenik tavaszi verőfénytől vont glória közepette Karnevál herceg. Le-lehajol jöttében, s a virágokról egytől-egyig lelopja a mosoly!. Learatja a rózsák mosolyát s valamennyi mosolyt odailleszti az út mentében álló embersereg arcára. S a mosolyok nyomán Ijoldogság virul az arcokon ... Nizza: mosoly s boldogság hazája. Karnevál herceg farsangi csodája... ... Ugyanez lészen holnap, vasárnap este, a komáromi Kát. Legényegylet székházában. A nizzai Karnevál minden öröme, mosolya, boldogsága ott lesz. bizonyos, hogy aki megjelenik majd a nagyszerű, régi legényegyleti hagyományok szellemében megrendezeti nagyszabású bálon, valódi nizzai módra farsangolhatja ki magát. Előre kijelenthetjük mi. akik némi benfentességre tehettünk szert: csodás szép l>ál lesz. ezer meglepetés szemnek, fülnek. gyönyörű farsangi emlék, amit nem egykönnyen lehel elfelejteni. A hál nyolc órakor kezdődik, a megnyitás 8 óra után pár perccel lesz, ugyanekkor lesz a nagy felvonulás is. A bál jelmezes, de jelmez nem kötelező. Hölgyek, urak. fiatalok és öregek! A mosoly s a boldogság igen-igen rátok fér ma: jertek, Karnevál herceg csodát művel szomorú arcotokkal! — A tengeri aknaharcról és akna védelemről közöl érdekes, tudományos cikket a Búvár januári száma. A gazdag tartalmú folyóirat cikkei közül kiemeljük még Lőrincz Zoltán S. J.: A finn-magyar rokonság felfedezése, Molnár Vilmos: Hogyan edzik magukat a finnek, Pongrácz Sándor: A virág eredete, Tokody László: Kőbevésett legendák és Siklóssy László: Herend című cikkét. Különös érdeklődésre tart számot »A tudomány műhelyébőb rovat kis finn-lexikona, mért röviden elmondja mindazt, amit a finnekről tudni kell. A Búvár Cavallier József dr. szerkesztésében és a Franklin Társulat kiadásában jelenik meg. Örömtüzek a jégkoporsóba zárt trianoni határon... Vidám farsangolás folyik a befagyott Duna hátán: húsz év óta először ölelkeznek „apostolok lovain“ közlekedve a két part magyarjai Komárom, — jan. 26. Jégvirágos ablakok mögött, gyengén duruzsoló, fával fűtött kályha mellett gubbasztottunk a hét elején s valami roppant meggyőződés nélkül dy dolgát tűk, illetve vacogtuk az örök téli melódiát: »Hot a boldogság mostanában? - Barátságos, meleg szobában ... Szobában gubbasztottunk, amelyből a barátságot az a kályhában szenvedő néhány nedves fadarab hirdette volna halványan, s amelyben a boldogságot eleve agyongyilkol11 megszokott fa- és szénkereskedőnknek ama kijelentése, hogy a sziléziai szénszállítmány nem érkezett meg, minek folytán, sajna, de való: nem teljesítheti rimánkodva előadott kérésünket, amelyet némi fekete gyémántok irányában terjesztettünk immár hatodszor eléje... Ilyen hangulatban tért meg hozzánk a hazulról jött üzenet, hogy vasárnap pedig, ha törik, ha szakad, de otthon teremjünk, mert elérkezett az idő, amikor a. trianoni határ jégkoporsója fölött örömtüzeí gyújtanak a falunkbéli magyarok ,s farsangi koccintást végeznek a dunajohbp irti hegyeken termelt, siittfíi meg neszmélgi borokkal! A lelkünk is didergett Komáromiján. Ám rögvest tudtuk, hogy ama tüzek nemcsak a testünket, de a lelkünket is átalmelegítik majd s azok a tulnan termett borok megliizesítik az arcunkat s kiragyogtatják a szemünket is. Hát hazamentünk. MOST HALT MEG A HATÁR IGAZÁN ... Pöfögve, kissé erőlködve fut velünk a vicinális. Némi szuszogást hallal ugyan a pad alatti fűtőestt, de az is valami hiányban szenvedhet, mert minden igyekezete hiábavaló: az a l>etyár hideg olyan nagy úr itt a kupéban is. hogy Dunaalmásig a I.'hollétünkkel se vagyunk képesek felolvasztani a jégvirágokat a vonatablakon. Pedig igen-igen nagy az igyekezetünk ebben a tekintetben, mert látni szeretnénk kifelé az öreg Dunára. Almás és Neszmély közöli győzünk, a jégvirágok halálán keresztül megterem a kilátás. Innen végig-végig a Duna partján halad a vonat s mi gyönyörködhetünk a képben. Mert valóban: gyönyörű! A Duna elveszett, nincs. Egy sík az egész, szikrázó, fehér hómező végtelen-végig a tájék. Furcsa érzés látni innen a radványi templomtornyot anélkül, hogy a Duna ezüstje nem csillog közben. S ami a leglenyűgözőbb: fekete alakok bandukolnak a neszmélyi fal üvegről a radványi torony iránt. Atal a hómezőn, a Duna medrén. Ihol ni: egy szán fut le a. partról, gügye kis szamár csetük-botlik előtte s mintha csak a határba menne permetvivés vagy iuoernahozás végett: olyan egyszerűen, magától értetődő módon vág neki a befagyott Dunának. ... Felhajtott gallérral ülünk a fagyos kupéban, körülöttünk többen ül-DUNLOP kizárólagos képviselet Koma rom me gyében KOMÁROM I., Klapka-tér 2. Telefon 235. Felülmúlhatatlan világminőség, olcsó árak, kedvező fizetési feltételek Állandó nagy raktár. 901 inek, van, aki szintén kifelé bámul. Nem tudjuk, hogy a szomszédok mit gondolnak, mit éreznek mostan, de bennünket győzedelmesen megkap a gondolat. Valami fölségeset érzünk... Egy pillanat alatt átvillanik rajtunk ez az idei tél minden komiszsága, hidege, szenvedése. Az, hogy ebben a télben nem tudtunk még örülni, csak panaszkodni. Az, hogy talán ebben a télben szakadt ránk a legnagyobb nyomorúság. Meg az is, hogy ebben a télijén szakadt a legnagyobb bizonytalanság az életünkre... S végül az, hogy ime: most érezzük az idei télen a legnagyobb örömei. A mi szerelmes, drága vén Dunánknak az eltűnése láttán. Most érezzük a legtisztábban, legmeggyőzőbben azt, hogy nincs már határ a radványi templom meg a neszmélyi szőlőhegyek között. Valóban: koporsóban non már az a határ, Halotton. A mi drága, öreg Dunánk magát adta ezért a gondolatért, magát áldozta fel! A kis szánkó, nézzétek csak. ott suhan már a sziget mellett. A csetlőbotló szamárba nyakán csengő csilingel, a radványi toronyban is megszólal a harang odaát s eközben a csengő- és harangszó közben mérhetetlen bálát érzünk a Duna iránt!... — A járandóságot, instátlom... — mosolygott. — Járandóságot? — Igenis. A révpénzt. Instállom, • biztonságot meg kell máma fizetni. Beláttuk, hogy igaza van. Utóvégre ő fizeti az adót a révért, arról meg nem tehet, hogy befagyott a Dun». Léguberáltuk az előírt tízfillért. Mikor az összes tízfillér befolyt rendiben, akkor Simsik bácsi a menet élére állt. Mert a biztonságunknak azzal is nyomatéket kívánt ám adni, hogy csak ö maga után eresztette az apostolok lovain nyargaló közönséget... A DUNA KÖZEPÉN TŰZ GYULLADT... Igen, a Duna közepén, a Duna hátán tűz égett. Nagy rakás rozsét gyújtottak meg ott a dunamocsi legények, mire odaértünk hozzájuk, csak úgy pattogott a rőzse. S a tűz körül egyszercsak szent melódia zendült, ez: Isten, áldd meg a magyart! Igen, a Himnuszt énekeltük ott a trianoni határ jégkoporsója fölött, miért igen, a vonatban támadt gondolatunk megkapta itthon a mi véreinket is. S a Himnusz végén a tűz fölött mi mocsáiak s a süttőiek összekoccinlotluk a poharainkat... ... A tűz még akkor is égett, mikor már kint voltunk a parton. A parázs csak éjféltájban kezdett sisteregni. De Simsik bácsi azt mondja, hogy a jég még másnap is megbírt egy embert a tűz helyén, azt a jégkoporsót még a tűz se tudta elolvasztani! Nehéz Ferenc. »TURUL« SZÁLLODA ÉS ÉTTEREM Kom Qt Om, Ferencz József rakpart Elsőrendű konyha — Menürendszer — Abonnenseknek árengedmény — Minden csütörtökön disznótoros vacsora — Naponta Rigó Gyula és zenekara muzsikál — Egyúttal a mélyen tisztelt közönség szives tudomására hozzuk, hogy esküvök, zártkörű vacsorák és gyűlések részére külön terem áll rendelkezésre AZ »APOSTOLOK LOVAI« MEG A RÉVPÉNZ A süllői állomáson várnak már. Sültői legények mind, íarsangos a hangulat már köztük, a kezükben teli borosüvegek, némelyiknél hosszú, vékony vessző, amelyre sorjában farsangi fánk van felfűzve. Diinamocsra indulnak ők is. megtudták, hogy jövünk, hát kérnek, szegődjünk melléjük. Nótázva vágunk neki a Dunának. Nagy dolog ez, testvér! mondja az együk. Csak így: apostolok lovain közlekedni a Dunán keresztül a Felvidékkel ... De hopp. a Duna szélén utunkat állja valaki. Megismerem: Simsik bácsi Dunamocsról, a révész. Kisül legottan, hogy az üzleti szellem még a befagyott Duna ellenére, sem hagyta el őkéimét, ő volt az első, aki tegnapelőtt legelőször kipróbálta a jeget. Olyanképen pedig, hogy a legnagyobb ladikjába belerakott vagy nyolc nehéz révészlegényt, hattal pedig elkezdte tolatni a ladikot a jég tetején Süttő irányába. A jég meg se moccant, egy pirinyót se ropogott. (Ha ropogott volna, vagy netán le is szakadt volna, a tologató legények menten beleugrottak volna a ladikba s iákkor sem lett volna baj.) A ladikkal átcsúsztak egész a süttői partig, meg vissza Dunamocsra, amiből kifolyólag minden kétséget kizárólag bebizonyosodott tehát, hogy az átkelés megindulhat az apostolok lovain. Simsik bácsi ugyanazt az utat, ahol a ladik csúszott, remekül rendbetette. Elseperte róla a havat, csak anynyit hagyott rajta, hogy el ne lehessen csúszni. Az út szélét meg, hogy’ az illúzió meggyőzőbb legyen, füzíaágakkal tüzkélte végig. Hát persze, hogy' ezt a kitűnő útat választotta minden átkelő. Utóvégre, ami biztos, az biztos. Igazán kitűnő, sőt felette udvarias ember kend. Simsik bácsi! — dicsértük az út kezdetén a révészt, s bátran nekiindultunk. Ám őkelme megkaparintotta a nagykabátunk szélét s evezéstől kérges kezét bezzeg elibénk tartotta. Taníts meg egy új hitvallásra... Taníts meg egy’ új hitvallásra, Lélek, Te áldott és jóságos, ki a Szépnek vagy tiszta mása s oly közel vagy a mennyországhoz! Csitítsd sorsom, ne hagyd lázongni és taníts meg így imádkozni: — Hiszem a Szeretet hatalmát, elismerem lelkem urának, mert elsöpri a bűn avarját s új zenét ad szívem húrjának! Hiszek a hősi Akaratban, mely acélból van s törhetetlen, s magammal vívott, nyakas harcba» órjássá edzi törpe lelkem! Hiszem áldását a Munkának, s a büszkeséget, amit ébreszt, és vallom, hogy a borús mának víg ritmusával ő vet véget! Hiszem a kettőnk szövetségét, vállalását vértelen harcnak, melyből szíveink hitet, békét, boldogságot s mosoly! aratnak! Hiszem, hogy mindezt Isten adja, áldó keze örök lesz rajtunk, s ha meghalunk is, elporladva ölelkező rózsákat hajtunk! Komárom, 1040. január 16. Jámbor László. Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy tiizifa-és széntelepemet megnyitottam o pozsonyi kapuval szemben n kikötő területén. Megrendeléseket felveszünk Szaday órásüzletében, Klapka-tér 3 sz a. Szives pártfogást kér SZALAY JÓZSEF 32 tűzifa- cs szénkereskedö.
