Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-10-05 / 40. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam 40. szám Szombat, 1940. október 5. Alapítóit»: néhai TUBA JANOS. Előfizetés: — politikai, társadalmi és közgazdasagi lap felelős szerkesztő KÄLLAY ENDUE DR. Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Szerkesztő BÁRÁNYAY JÓZSEF DR. Eömunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. MWBW/MIW1 ■ MMimi »ina——■ Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A képviselőhöz történelmi ülésén egyhangú lelkesedéssel emelte törvénnyé a keletmagyarországi és erdélyi terület visszacsatolásáról szélé javaslatot Gróf Teleky Pál miniszterelnök nagyhatású beszéde és bölcsesség Komárom, — október 4. Megtörtént a történelmi aktus: a felszabadult keleti részek és Erdély északi részének visszacsatolását tör­vénybe iktatta a magyar országgyűlés. A hetek óta tartó, úgyszólván állandó ünneplés koronája volt a törvényho­zás történelmi cselekedete, mely újra összekapcsolta elszakííhatallnnu! a visszatért területeket a még mindig csonka, de — hála a Mindenhatónak, — már jelentékenyen meggyarapodott Szent István birodalmához, s a meg­nagyobbodott magyar haza szeretettel ölelte kebelére a szenvedések füzé­ben megedzelt drága magyar lelkeket. Régóta várt, felejthetetlen örömünnep volt ez, melynek magasztosságában boldogan dobbanlak össze a magyar szívek és szárnyaltak magasba a hála érzésével megtelt lelkek. A törvényhozás aktusát a testvéri szeretet sugározta át, Teleki Pál gróf miniszterelnök felemelő beszéde nem­csak a bölcs államférfiéinak és a vi­lághírű tudósnak volt megnyilatkozá­sa, hanem a magyar szeretetnek forró vallomása is a felszabadult területek lakosai iránt, akiket visszahozott a magyar igazságba való törhetetlen hit s a szívós magyar akarás, mely egy perere sem nyugodott bele abba az égbekiáltó igazságtalanságba, melyet Magyarország ellen elkövetlek. S az első lépés, melyet a magyar haza visszatéri gyermekeiért tesz, az áldo­zatkészség és a testvéri szívből fakadó könyörülő szeretet, mely a kifosztott, kirabolt erdélyi magyarság gyors meg­segítését torija kötelességének s amely támogatást nvujl a szenvedőknek és nélkülözőknek. A segítés nemes munkájában a Fő­­méltóságú Asszony, Kormányzó Urunk fenkött lelkű hitvese, az ország áldott Nagyasszonya jár elöl, aki a napok­ban elhangzott rádió-szózatában érző szívének mélyéből fakadt szíves sza­vakkal kért segítséget Erdély számá­ra, a visszatért területen sínylődő sze­gények támogatására. Szavainak meg­ragadó bensősege, hangjának csodála­tosan megkapó gyöngéd, simogató me­legsége olyan erővel kapcsolódott a szívekbe, hogy az ország millió és millió hallgatóinak a lelkét áldozatos jóeselekedclek készséges gyakorlásá­ra indította. Ezeknek a drága kérő szavaknak biztosan lesz eredménye és a megindított segélymozgalom meg­hozza a csüggedi emberszíveket gyó­gyító, fájó könnyeket Ietörlő munká­nak sikeréi. De a kormány rendelkezései is em­­berszerelelet és megértést hirdetnek. Bizonyára tanulva a visszacsatolt fel­vidéki területen tapasztaltakból, a kor­mány a múltra a megbocsátás fátylát veti, távol van tőle a bosszú, az iga­zoltatás tortúráját is kikapcsolja és még a románok állampolgárságát is elismeri. Minden jogot egyforma igaz­sággal kiszolgáltat nemzetiségre való különbség nélkül és biztosítja minden polgára számára a szabad magyar föl­dön való megélhetést és jobb sorsot. Aki a hazához hű marad és sorsát a magyar sorssal egybekapcsolja, aki kész a magyar haza boldogulásáért együttdolgozni, annak biztosítja jövő­jét Magyarország. Ez a nemes, konci­­liáns gesztus és önként vállait elköte­­lezés igazolja a magyar kormány nagylelkűségét és azt, hogy a törté-0 Ünnepi feketében jelenlek meg a képviselők a képviselőház szerdai és csütörtöki ülésein, melyeken a kelet­­magyarországi és erdélyi részek visz­­szatérésévcl kapcsolatos törvényja­vaslatokat tárgyalták. A szerdai ülésen Teleki Pál gróf miniszterelnök két törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé és pedig a visszatért területek visszacsatolásá­nak beiktatásáról és az egyházak fel­sőházi képviseletének új szabályozá­sáról. Hómon Bálint kultuszminiszter a kolozsvári egyelem megnyitásáról és a szegedi tudományegyetemnek Horthy Miklós kormányzó nevéről való elnevezéséről szóló javaslatot nyújtotta be. A visszacsatolásról szóló törvényja­vaslat bevezetőjében a következőket tartalmazza: .»A magyar nemzet és a magyar törvényhozás az igazság győzcdel­­mébe vetett hitében megerősödve, mélységes áhítattal ad hálát Isten­nek, hogy immár az elszakított ke­letin agyarországi és erdélyi terület egy része is visszatért a Magyar Szent Korona testébe. A magyar ha­za huszonkét évi szenvedéseik után a szerető anya gondosságával öleli keblére aggódva visszavárt, lélek­ben erős véreit és összes hűséges fiait«. A Kormányzó ünneplése A képviselőház október 3-án, csü­törtökön tartott ülésén Tasnádi Nagy András elnökölt s Teleki Pál gróf mi­niszterelnök mondott valamennyi párt nevében és megbízásából nagyhatású beszédet. Előbb Benkő Géza képviselő ismertette a visszacsatolási javaslatot s beszéde során meleg szavakkal küld­te üzenetét az új határokon túl ma­radt testvéreink felé, akikre nem szű­nünk meg állandóan gondolni és ér­tük dolgozni. — Szálljon ebben az ünnepi órában hálánk és hódolatunk — mondotta, — az országépítő és országgyarapító Kormányzó úr felé, aki a sötét ma­gyar éjszakában is ébren tartotta ben­nünk a hitet és a nemzeti erők össze­fogásál megvalósítva, minket a mai nemzeti örömhöz juttatott. A képviselők felállva, sokáig lelkes éljenzéssel ünnepelték a kormányzót. A felsőházi képviseletről szóló tör­vényjavaslatot Mezey Lajos képviselő ismertette, maid a miniszterelnök mondott nagy figyelem között beszé­det. gaslalási áll. Hisszük, hogy ezt az önként, a ma­gyar jellemből folyó nemes gesztust a felszabadult területek nemzetiségei megértik és nem fogják félremagya­rázni, hanem a nekik is életet és jö­vőt biztosító magyar haza iránti hű­ségben megerősödnek és minden cse­lekedetükben hasznára és javára lesz­nek. Ezt nemcsak a magyar állam, Gróf Teleki Pál miniszterelnök beszéde Gróf Teleki Pál miniszterelnök állott fel ezután szólásra és a következőket mondotta: — Történelmet vagyok hivatva törvény­be iktatni. Múló emberek, múló pártok vagyunk a nemzet életében, de egyek va­gyunk a magyar történelemben. Nekem jutott a pártközi konferencia megtisztelő határozatából az a szép, méltóságteljes feladat, hogy a magyar képviselőházban képviseljem az összes pártokat s így az egész magyar országgyűlés képviselőházá­­nak nevében én üdvözöljem először a visszatérő erdélyi és kelelmagyarországi részek népét, földjét, levegőjét, lelkét. A történelem egy folyamat, amelynek az események mérföldkövei és amelynek há­rom tényezője van. Az első a természe­tes folyamat, amelyben történés történés­ből, cselekvés cselekvésből, eszme esz­mékből keletkezik és fakad. Másodszor a lelki, népi erők, amelyek formát, jelleget adtak e folyamatnak. Harmadszor a tör­ténelmi egyéniségek, akik a népek, dol­gok legjavát testesítik meg személyisé­gű kben. — A mai időkben is látjuk ezt a három tényezőt ahhoz az eredményhez vezetni, amelyet most törvénybe iktatunk. Termé­szetes volt a páriskörnyéki békék eszte­­lensége. Erre az esztelehségre bekövetke­zett a reakció és a változás, mert nem keresték a történelmi természetes folya­matoknak értelmes megoldását. A másik a népi erő, a magyar nemzet népének ereje, amely legmélyebb elesettségéből 22 esztendő alatt regenerálódni tudott oda, önbizalmában, erényében, cselekvésében, ahol ma vagyunk. Különösen ki kell cnud­liié m Erdély népének erejét, önbizalmát, öntudatát és hivatástudatát, amellyel fenn­tartotta azt a gondolatot, amely Erdélyi visszahozta. — Végül a történelmi egyéniségek: Ilorihy Miklós kormányzó (a képviselők felállva lelkesen éltették a kormányzót), Úki az első perctől kezdve, amikor Sze­geden megjeleni, soha egy pillanatra bi­zalmát. hitét a magyar nemzet felvirágo­­zásában nem vesztette el. Ezzel a hittel eltöltött bennünket és vezetett bennünket oda, ahol ma vagyunk és vezetni fog to­vábbra is. — A másik két nagy történelmi egyéni­ség: Hitler kancellár és Mussolini (Lel-i kés éljenzés és taps a Ház minden olda­lán), akik Európának elvesztett világural­mi és óceánuralmi helyébe egv új kere­tet kovácsoltak, amely keret új szerepet és új erőt adott és ebben a keretben fel­ismerték azt az erőt, amely a maga he­lyén, nagyságához mérten Magyarország­nak jutott. A bécsi döntés egyetemes európai érdek A miniszterelnök ezután megemléke­zett az olasz—japán—német egyez­ményről, amellyel szemben Magyar­­ország nem késlekedett érzelmeit és pozitív beállítottságát haladéktalanul közölni. , — A bécsi döntés a történelem folya­­tmatának része. Mint ilyet kell megfog­hanem saját jól felfogott érdekükben is gyakorolni fogják, hogy a közös sors közös munkavállalásában együtt működjenek az ország megerősödésén és felvirágoztatásán. A kormány elő­relátása és bölcs megértése alapja annak a mindnyájunk által hőn óhaj­tott békének és nyugalomnak, mely áldást hoz nemcsak a felszabadult új területek népének, hanem a magyar hazának is. nelmi időket megérti és hivatása ma­mink, meglátnunk. Ez a döntés nemcsak! az pgyelemes európai és tengelyérdek, de a területi revízión kívül is és azon túl,1* menően messzemenő magyar érdekeket is szolgál és védelmez. — Végeredményben a visszatérés három tényezőnek köszönhető. Először a tengely­hatalmak barátságának, akik magukra vál­lalták a döntés háládattan feladatát. Ezért igaz barátság, hála jár részünkről. (Ügyi van! Ügy van! hangzik a Ház minden ol­­oldalán.) — Másodszor a magyar nemzet munká­jának. áldozatkészségének, hadserege fel­építésének és anyagi ereje fokozásának. Azt hiszem, kevesen realizálják azt, hogy a nemzet fiainak csendes előkészülete, vártán állása minő tényezői voltak annak az eredménynek, barátaink részéről való megbecsülésünknek, amelyet elértünk. — Ezért hála illeti magát a nemzetet, hála illeti hadseregünket. (Nagy éljen­­teés a Ház minden oldalon.) — Utoljára említem, de legfőképpen, Erdély és Kelet-Magyarország magy arsá­gának kitartását (taps és éljenzés). Erdélyi és Partium visszatértek, összetörve jólé­tükben, megfogyatkozva szellemi felké­szültségben, ha távolról sem képességek­ben, de lélekben erősen. Hálaadással ölel­heti keblére az egész magyar nemzet Er­dély és Partium visszatért részét is. Erdélyben néprajzi határt vonni nem lehet — Erdélyben néprajzi határt vonni nem lehet. Népei egymásra vannak utalva. A Borsközösség összefűzi őket és ez a sors-. közösség, annak érzete magyarázza azt a magatartást, amelyről mindenki meggyő­ződhetett, aki a bécsi döntés után a! mondvacsinált határokat átlépte. A meg­bocsátás, a 22 év minden szenvedését fe­ledő magatartás szellemét láttuk mind­nyájan, akik a felszabadult területeken végigjártunk, minden rendű, rangú, pártú és felfogású embernél. A huszonkét éves múltnak mint epizódnak kell szerepelnie, így fogadja a nemzet és fogadja a visz­­szatért terület népe és talán az ottmara­­dottak is az Erdélyt kettévágó kötést, örömünkben se feledjük a túl maradt mat­­gyarokat. (Ügy van! Úgy van! a Ház minden oldalán.) Őrködünk felettük, im­már sorsuk a mi hivatásunk. Amint hiva­tásunk Erdély nem magyar nemzetisé­geinek ' sorsa, a szászoké, akikkel kisebb­ségi sorsban erősen összekapcsolódott az erdélyi magyarság, akikkel hosszú évszá­zadokon keresztül együtt éltünk. Ezután Teleki Pál miniszterelnök így folytatta: — A második javaslatról csak annyit, hogy az az elsőnek folyománya. Egyelőre csak azokat az egyháznagyokat hívja be a magyar felsőházba, akik Erdély törté­nelmi egyházait képviselik. — Történelmi egyházaink a szabadság­ban és az elnyomatásban is a legerősebb Várai a magyarságnak és maga az erdélyi nép a hordozója ennek a lelkiségnek. Nagy érték ez mindenkor, különösen nagy érték ez ma, egy új helyzetben lévő, új formát felvevő Európa kifejlesztésében, részt venni akaró és résztvevő Magyar-* ország számára. — A ránk váró nagy munka hajnalán így üdvözli, így értékeli s így öleli keb­lére Erdélyt és a Parliumot a magyar haza és a magyar nemzet. (Nagy taps minden oldalon, a képviselők felállva ün­nepük a miniszterelnököt. Csak a nyila­sok maradnak ülve a helyükön és tün­tetőleg Erdélyt éltetik.) A miniszterelnök beszéde után a képviselőház egyhangúan elfogadta a két törvény javaslatot, pénteken pedig részleteiben is megszavazták azokat.

Next

/
Thumbnails
Contents