Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-09-07 / 36. szám
1940. szeptember 7. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Teleki Pál gróf miniszterelnök nagy beszédben jelentette a képviselőháznak Erdély egyrészének felszabadulását A bécsi tárgyalások és azok előzményei s a nagy jelentőségű bécsi döntés sok; nem szükséges senki előtt fontos■ .Iliit év őszéig olcsó és komoly szupergépet nem lehetett kapni. így az ORION-gyár a nagy« közönség régi vágyát valósította meg, mikor egy évvel ezelőtt piacra hozta a világsikert aratott 044-es kisszupert. Az 1941-es OKION sorozatnak is van kísszupere: a 144-es. Ez még a muitévi elődjénél is töké« letssebb és — még olcsóbb is annál. Kész« pénzára 246.— pengő. A kisszuper«aSvet azonban továbbfejlesztettük és rsagyszuper-teljesiiményü közép szupert is gyártunk az idén, a 155-öset. Hangminősége és érzékenysége ebben az árcsoportban (kp. ára P 305.—) meglepő. Kis zenegépünk is van : a 155G. Ez a 155-ös középszuper és kiváló elektro-gramofon kombinációja. Kis asztali modell, egészen különleges hanghatású szekrényben. Kis zenegép — kis áron: 440— pengőért (kp. ár). Univerzális (egyenáramra is alkalmas) kisszuper (045U) és kőzépszuper (155U) egészítik ki ezt a méltán népszerű sorozatot. Előbbi kp. ára 292.—, utóbbié 355.— pengő. Kaphatók minden rádiókereskedőnél• MIÉRT TANÍTUNK RAJZOT? Irta: Ilarmos Károly. — szeptember 6. A képviselőház szerdán történelmi jelentőségű ülést tartott Tasnádi Nagy András képviselőházi elnök vezetésével. Az ünnepi ülésen nemcsak a képviselők jelentek meg teljes számban, hanem a karzatok is szorongásig megtellek érdeklődő közönséggel. Az elnök hatásos megemlékezése után Teleki Pál gróf miniszterelnök emelkedett szólásra és általános érdeklődés mellett elmondott alapos beszédben számolt he a bécsi döntésről: Erdély egy részének visszatéréséről. Teleki Pál miniszterelnök beszédében többek között a következőket mondotta: — A Felvidék és Kárpátalja visszatérése után figyelmünk kettőzötten lordul! Erdély felé. Amikor aztán Oroszország megoldotta a maga kérdését, .Magyarország és Bulgária erőteljesebben lépelt fel követeléseivel. Komolyan el voltunk szánva, hogy a kérdést józan meggondoltsággal, békésien oldjuk meg. Megpróbáltunk tárgyalások útján megállapodást kölni Romániával. hogy megóvjuk Európa békéjét olyan időpontban, amikor a béke megzavarása messzemenő következményekkel (járhatott volna és azért is, hogy a magyar vért kíméljük. Nem találkoztunk komoly megértéssel. Komoly és határozott kompromisszumot ajánlottunk. Harmincezer négys/.ögkilo inéiért meghaladó leriilel átengedésével, amely túlnyomó többségben románlakta. Azt reméltük, hogy ezzel tartós békét és megértést létesíthetünk a két állam között és megóvhatjuk Európa békéjét. Erre még választ sem kaptunk, csak népeserére való ajánlatot, ami az erdélyi földön végrehajthatatlan. Az első bécsi döntés területén 84,5 százatok j’lTagy5f*és~ 11.9 százalék szlovák fért vissza. A' Karpütätjä területén ,674 ezer lakosból 4500 ezer ruszin és..A most visszatért területen 47 százalék a magyar és 44.5 százalék a román. Világos, hogy Erdélyben nem lehet olyan értelemben néprajzi (talárokat vonni, mint más területen. — Amikor a turnszeverini tárgyalások három összejövetel után sem vezettek eredményre, akkor kénytelenek voltunk arra gondolni, hogy a tárgyalások teljes sikertelensége esetén másképpen kell a kérdési megoldanunk. Mindent megpróbáltunk. hogy ez ne történjék meg. Ekkor következett el az a pillanat, amikor a tengelyhatalmak késznek nvilatkozlak arra. hogy belemennek a döntőbíráskodásba és ezzel hajlandók olyasvalami! vállalni, ami óriási felelősség, rendkívül kellemetlen feladat bárkinek. Már ez a lény magában legnagyobb köszönetünket érdemli meg. Mihelyt vállalták, a megszokott erélylyel és gyorsasággal végre is hajtották. Gyorsasággal, amelyért szintén hálásnak kell lennünk, mert ha nem bonyolódott volna le ilyen gyorsan, veszélyes állapotok következhettek volna be, amelyek talán Európára is veszélyt jelentettek volna. — A döntés elismerése annak az elvnek, hogy itt nem népcserékről, hanem területi kérdésekről van szó. A döntés Európának ebben a nehéz pillanatában a döntőbírák részéről a legnagyobb tárgyilagosságra való törekvést mutatja. Ez a döntés országunkat 45 ezer négyszögkilométerrel növelte. Ez pontosan a fele a Trianonban megmaradt országnak, mert az 91 ezer négyszögkilométer volt. Az országnak pedig egyharmad része. Ez tekintélyes növekedés, ezt a geográfus is kell, hogy mondja. — Visszakaptuk a Romániába szakadt magyarság legnagyobb részét, körülbelül 1,15A.M0 magyart. Visszakaptuk a Székelyföldet. ennek fontosságát magyar ember előtt nem kell hangsúlyozni. Fenn állunk Uásóktól Zágonig a Kárpátokon, a régi kőmáli országhatárnak jó felerészén, a fontosabbik részén. Visszakerültek városágukat kiemelnem. A mi feladatunk gondoskodni arról, hogy megfelelő gazdasági és kulturális politikával ugyanúgy felvirágoztassuk ezeket a városokat, mint ahogyan a trianoni bébeparanes után sokkal nehezebb körülmények között fel tudtunk virágoztalni határszéli városokat. A nemzet nem egy szűk, kicsi, tisztán nemzeti állam keretében kíván élni, hanem folytatni akarja dunamedeneei hivatását. — És megkaptuk a feladatokat kötelező Ígéretek alapján, amelyeket azonban meg kell mondanom, jószántunkhől és szívünkből teltünk, mert a nemzetiségekkel való korrekt és jó bánásmódnak nemcsak e megállapodás óta vagyok szószólója, hangoztattam ezt a multiján is. Most fog elválni, hogy mind a magunk fogadkozásával, mind az Ígéretekkel szemben megérdemeltük-e azt, amit visszaszereztünk és ami visszajött. Uj szerepünk Közép-Európában lulajdonképcn ez. A megbékélésnek űzi a szerepel és ezt a politikáját kívánjuk most átvinni azokon a mondvacsinált határokon. amelyek eddig az erdélyi részekei tőlünk elválasztották. Ezzel talán ezeknek a gondolatoknak a megbékélés és a nemzetiségekkel való jó bánásmód elveinek nagyobb halóköri is fogunk adni. a jelenleg megállapított határokon túl is. Ez azoknak a magyaroknak fontos, akikre nem szűnünk meg gondolni, akik túlmaradtak ezeken a határokon, de akiknek érdekében szintén kötelezettség vállaltatott, amely felett immár sokan vannak, akik őrködni fognak, 1 I Uí NEM MEGTOROLNI, HANEM ÉPÍTENI AKARUNK —- Amennyire lehetett, előkészültünk a visszatérő területek közigazgatásának berendezésére, támaszkodva részben olyan adatokra, amelyeket magyar szervezet ódáéiról rendelkezésemre bocsátott. Elkészültünk elsősorban amaz elv alapján, hogy akik ott élnek, különösen azok, akik ott maradtak s ezt a húsz esztendőt ott kin bírták, azok igazgassák önmagukat és igazgassák azokal. akik nem magyar anyanyelvűek, de velünk együtt éllek, feledve mindazt, ami őket a húsz év alatt a másik oldalról érte. Nem megtorolni, hanem építeni akarunk és fogunk. Remélem, gyakorlatban is meg tudjuk tartani ezt a bölcsességet, mert ilyet könnyebb kimondani, mint végrehajtani. Elvünk nem zárja ki azt — sőt ellenkezőleg; — hogy ne alkalmazzunk a közigazgatásban, különösen a nemzetiségek állal sűrűbben lakott vidéken, nemzetiségieket is. — A keletmagyarországi és erdélyi területek visszacsatolására vonatkozó törvényjavaslatot még ebben a hónapban benyújtjuk és annak tárgyalásánál alkalma lesz a Háznak a végrehajtás módjáról konkrét beszámolót kívánni és kritikát gyakorolni. — Hálánkat fejezzük ki a tengelyhaíalf.naknak barátságukért, a nehéz és háládatlan feladat vállalásáért olyan pillanatban, amikor kemény harcban állanak ellenfeleikkel. (Élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Hitler! Éljen Mussolini!) Hálánkat fejezzük ki azért, mert segítettek visszaszerezni az ország egy tekintélyes részét. De köszönet jár a nemzetnek is. Köszönet azoknak, akik lelkesedéssel vonultak a határok őrzésére, de még inkább azoknak, akik otthon maradtak, mert azoknak nehezebb; ha a katona [nélkülöz is a katonaéletben, azért van valami kedvtelés is. Ezért nehezebb azoknak, akik itthon maradtak és nélkülöztek, aminthogy ezekben az időkben minden nemzet, talán elsősorban és legpéldaadóbban a német nemzet nélkülöz. A miniszterelnök végül szeretettel ■ üdvözölte a felszabadult területen élő erdélyi magyarokat. A beszédet hosszantartó lelkes éljenzés és taps kísérte. i Teleki Pál miniszterelnök a felsőház ülésén is beszámolt a bécsi döntés nagy jelentőségéről. Az idősebb generáció, még inkább szüléink, emlékeznek még arra az időre, amikor a rajztanítás egészen mellékes valami volt. Kevés fontosságot tulajdonított ennj^k a tantárgynak a kultuszminisztériumtól le egészen a nebulóig mindenki. Olyan nem komoly, végeredményben nem lényeges, melléktárgyféle volt, amiből nem “lehetett megbukni és ha — akkor is »csak rajzból« volt a bukás. így volt ez egész Középeurópában, egészen a XX. század első évtizedéig. A francia, német, angol és a többi kultúrnemzetek voltak azok, amelyek, észrevéve az idők folyását és látva, hogy a kultúra fejlődésének nélkülözhetetlen,“ sőt legfontosabb tényezője a művészet, és pedig a művészi pajzs mindhárom mezője, — tehát építészet, festészet, szobrászat, szokatlan nagy energiával és sietve emeltek kellő magaslalra minden reszortot, amely a művészet fejlesztésére alkalmas volt. így kapta azután természetesen a közép- és felsőfokú rajztanítás is azt a pozíciót, amit ma betölt. Még ez sem végleges, mert a tananyag kibővítése még állandóan folyik, csiszolnak, tökéletesítenek. Ebbe az óriási változásba a nagyközönség javarésze, természetesen, nem tud még beleidegeződni és igen gyakran az illető tanár fontoskodásának, hitbuzgalmának tulajdonítja azt, bogy a rajzot a szülő is, növendék is a legfontosabb, legkomolyabb tantárgyak egyikének kénytelen tekinteni. Sok évi tanárkodásom legkellemetlenebb pillanatai azok voltak, amikor a méltatlankodó szülő vagy nyíltan, vagy burkoltan tudtomra adta, hogy szerinte a rajz milyen felesleges valami, hogy fiacskájának nincs »tehetsége«. Hiszen nem csoda, sem apja, sem anyja, sem öreg-, déd-, ükapja nem tudtak rajzolni, — hát honnan örökölte volna ez a szegény kis talajmenti mítugrász a rajztehetséget. Hagyjam békében és ne várjak csodát. De nemcsak a kispolgár, hanem sokszor igazán inteligens szülők, sőt pedagógusok is ilyen laikus védőbeszéddel igyekeznek megmenteni a csemetét a bitófától. Ez pedig a dolog lényegének teljes félreismerésén, nemtudásán és hibás megfigyelésén múlik. Lássuk csak, hol tévednek ezek a szülők! Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy ahhoz, hogy valaki a középiskolában előírt rajzanyagot sikeresen elvégezze, nem kell semmiféle különösebb tehetség. Minden idők középiskolája a közép tehetségeknek volt és van szánva, az átlagtehetség teljesítőképességéhez van mérve. Ha a gyermek szellemi képessége és szorgalma inem éri el azt a közepes mértéket, akkor természetesen lemarad, de különösebb defektus nélkül és kellő munkával simán válhatik 8 éven belül éretté. Igv van ez miiben tantárgynál, tehát a rajznál is. Az előírt anyagot minden gyereknek el kell végeznie, mert a tantervnek nincs egy pontja sem, amihez külön »Múzsa csókja« volna szükséges. Természetes, itt is, mint minden más tantárgynál, , vannak fokozatok. Vannak nyelvtehetségek, különösebb matematikai érzékkel megáldottak, tehát ügyesebb rajzolók is. Ezek aztán többet is produkálnak a szabványnál. De a közepesek is, sőt a leggyengébbek is, 4 évi odaadó, szorgalmas munka után simán fejezhetik be az előírt penzumot. Nem is olyan ritka eset, hogy a kis piszlicsán elsőosztályos intőkkel, rovókkal hadakozik és a 4-ik év végén mámoros jelessel, sőt kitűnővel végez. Tehetség ehhez nem kell, de természetesen, ha a szülő, a környezet állandóan lebecsmérli a rajzot, szidja a tanárt és ilyen módon lerontják a gyerek önbizalmai, kedvét szegik és ellenséges hangulatot szítanak, akkor hiába olyan testhezálló a tanterv, hiába buzgólkodik a tanár, csoda tényleg nem történik és a gyermek a belénevelt »Unterwertigkeitsgefühl« áldozata lesz és azért bukik meg, mert nem törődik a tárggyal, nem pedig a tanár buktatja meg. A másik típus nem kevésbé kellemetlen. Ez a »rajzgenie«, a család, a rokonság szemefénye, a csodagyerek. Úgy hozzák beiratkozni, mint aki hivatva van az intézetet országos hírre emelni, mint akinek itteni vendégszereplését pár év múlva márványtábla fogja jelezni az uccai fronton. Különös kezelést kérnek a gyerek részére, különös gondot és tapintatot. A füzetecske pedig, amely ennek az avató szertartásnak a tanárra nézve legfontosabb dokumentum, 30—40 drb. profilban rajzolt autót mutat, autó-autó, csapa autó (vagy ló) és semmi más. Ezt a kis géniét a megbűvölt környezet olyan önérzetessé tette, hogy az első pillanattól kezdve, amikor a tanterv a rajzolás ARC- jét követeli tőle, makrancos lesz, indignálódik, mert méltóságán alulinak tartja, hogy holmi kófic, közönséges kávédarálót természet után lerajzoljon. Nehezen lehet vele megértetni, hogy autón kívül, még (más is van a világon és hogy aki rajzolni akar tudni, annak az elemi dolgokkal tisztában kell lennie. És amikor az első- év végére várt díszoklevél vagy babérkoszorú helyett egy szerény 3- vágj« 4-iessel jön haza a csemete, akkor természetesen ismét a tanár kerül terítékre, aki, nem mondom kétszer se, valószínűleg kenyéririgységből nem engedi kifejlődni a kis művészt. Azt hiszem, felesleges kifejtenem, hogy a két véglet közül egy sem helyes. A tehetségtelennek épp annyira nem túl sok az anyag, mint ahogy nem kevés a családi körben művésznek becézett fenoménnek. A rajztanítással annak a nélkülözhetetlen, fejlett Ízlésnek vetjük meg az alapját, amivel ma minden kultúrembernek — legyen az bármilyen társadalmi kategóriához tartozó — rendelkeznie kell. Nagy általánosságban ezt akarja a rajztanítás és semmiképpen sem művészt nevelni. Egész véletlen az, hogy művész is kerül ki a középiskola nagy rezervoárjáíból, de ez ritka eset. Az ilyen fehér bol“ lónak is .határozottan jó alapul szolgál a középiskolai skálázás és a szaktanár különösebb gondjaj de nem ez teszi művésszé. (Folyt, köv.) • • Ügyeljen gyermeke egészségére. Ellenőrizze állandóan testsúlyát. Babaápolási cikkek legolcsóbban DOBOSNÁL Komárom, Vármegye-u. 9.