Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-08-31 / 35. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1940. augusztus 31. 215 Saját pénzének és egészségének ellensége Vásároljon naponta frissen pörkölt kávét és csemege külön­legességet S0M0RJAI füszer-és csemegében Klapka-tér 9. Telefon: 215. Szolid árak! Pontos kiszolgálási Harmincmillión! kárt okozott Románia Magyar­­országnak az 1919-es megszállás alatt A házi rend szabályozása Az emberi társadalomban a legtöbb baj, kellemetlenség és összeütközés abból szár­mazik, hogy az egyik ember nincsen te­kintettel a másikra. Eltekintve az állami rendet sértő és a büntető törvények sza­bályozása alá eső cselekményektől, elő­fordul számos oly cselekmény vagy mu­lasztás is, amely az egy városban, vagyi még inkább egy ugyanazon házban lakó emberek érdekeire sérelmes lehet anél­kül, hogy az elkövetők ellen jogi érte­lemben vett károsodás miatt panaszeme­lésre volna ok. i Gondoljunk pl. arra a csendháborítás­­ra, amit a szomszéd házbeli, vagy ugyan­azon házban lakó hangos énekkel, zon­gorajátékkal, vagy a rádió hangszórójá­nak túlhangos használatával okoz Vágj' a nyugalmat zavaró szőnyeg- és bútorporo­lás műveleteire, amelyek indokául az ille­tők azt szokták felhozni, hogy saját por­táján mindenki azt csinálhatja, amit akar. Hát bizony nem így áll a dolog, mert jogával mindenki csak annyiban élhet, amennyiben másnak érdekéi nem sérli. Ezen elvnek a felismerése már régen arra indította különösen a nagyobb városokat, hogy a házi rendnek megóvására szabály­rendeletet alkossanak. Ennek körébe tar­tozik első sorban az, hogy a nagyobb bér­házakra nézve kötelező a házmestertartás, aki a házi rend betartása felett őrködni van hivatva és a háztulajdonos távol­létében gondoskodik a kapuzárásról, a pitvar és lépcsőház világításáról, valamint az udvar és a ház előtti járda tisztántar­tásáról. Ebben a tekintetben Komárom valósá­gos specialitás, mert csak igen kevés bér­házban van házmester, kapualj és lépcső­ház egyáltalán nincsen kivilágítva és a kapuzárás Tcörül is nagy rendetlenség van. Vannak házak, melyeknek kapuja egész napon át kulccsal van elzárva, oda idegen csak nagy doromb ölés után tud bejutni, ha valamelyik lakó előkerül, mert sem házmester, sem csengő nincs a kapu mellett alkalmazva. Még a leg­forgalmasabb uccákon is vasrácsos abla­kok láthatók a régi házakon, amiből arra lehet következtetni, hogy itt valaha a közbiztonság gyenge lábon állott, mert a vasrács nem a bizalom jelképe. Hasonlóan zavaros a helyzet az udva­rok és a ház előtti uccai járdarész tisz­togatása tekintetében, mert kétségtelen, hogy ez a kötelezettség egyedül a ház­tulajdonost terheli, hacsak azt a bérlő szerződésileg magára nem vállalta. Már pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy ná­lunk a téli havazáskor és az őszi falevél­hulláskor a rendőr korán reggel az uccai lakást használó bérlőt felcsengeti, hogy ez a járda tisztításáról gondoskodjék, holott tudnia kellene, hogy ez_ a ház­­tulajdonos kötelessége és ha ez távol van, tartózik ezen munka elvégzésével^ ház­mestert vagy más személyt megbízni. A porolás és más rendzavaró munkák teljesítésének időpontja sem bízható az egyes lakók kénye-kedvére, hanem ha annak meghatározása iránt a háziúr nem intézkedik, azt szintén hatósági rendelet­tel kell szabályozni. A házi rend körébe tartozik végül a szemétkihordás kérdése is. Az e tekintet­ben elhangzott panasz azonban eddig sü­ket fülekre talált. A hatósági orvosoknak köteles­sége lenne meggyőződni a szemét­elhordós jelenlegi hygienia-ellenes módjáról és egyúttal a városnál egy az egészség­ügynek megfelelő eljárást a szemétkifuva­­rozás tekintetében javasolni, mert az uccai járdák mellett álló nyitott szekérre nyílt tartályokból való kiöntése a szemét­nek semmiképpen sem mondható egy törvh. városhoz méltó eljárásnak. Mindezen kérdések városi szabályrende­let keretében kerülnek megoldásra és an­nak kivonata minden bérház pitvarában kifüggesztendő a bérlők tájékoztatása és miheztartása végett. Dr. G. J. r ELADÓ családi lakóház a város közepén. Három szoba beköltözhető. (j, Érdeklődni lehet dr. Kun Árpád ® ügyvédnél a hivatalos órák alatt. A kormány németnyelvű félhivatalosá­ból vettük az alábbi soroltat: A cikk, mint az alább látjuk, az 1919. évi román megszállás következtében be­állott károk kártérítésének a kérdését veti fel. Ismeretes, hogy a román csapatok a bolsevizmus leverésének ürügye alatt jöt­tek be az országba, de sajnos, nem volt sok köszönet a román közbelépésben. A románok, régi jó szokásukhoz híven, ez­­ezuttal is kihasználták az egyik szomszé­dos ország pillanatnyi gyengeségét és nem volt olyan mozgatható tárgy, amit el ne vittek volna. Eleinte csak a Tiszáig akartak előre nyomulni, de Szolnoknál átlépték a Ti­szát és egész Nyugat-Magyarországig nyo­multak előre. Ezt az előrenyomulást in­kább rabló hadjáratnak nevezhetjük, mert tulajdonképpen nem volt más, mint egy ájultan fekvő ország szisztematikus ki­rablása. Nemcsak a mozdonyok százait, autó­kat, hajókat, gépeket vitték magukkal, de leszerelték az általuk megszállt terüle­ten lévő telefonállomásokat és általában mindent, ami elvihető volt. A győri ágyúgyárból még a kályhákat is elvitték és rettenetes kapzsiságukat a Csavar sem tudta kikerülni. Hivatalos becslések szerint a pár hónapig tartó megszállás idején a román katonaság 24 milliárd korona értékű anyagot gyűjtött össze és szállított haza. Ha az 1919. évi augusztus 15-iki korona­kurzust vesszük, akkor mai értékben ki­fejezve az 1919. évi román megszállás három milliárd aranykorona kárt okozott az országnak. Ebben az összegben csak ipari értékek foglaltatnak benn, de ha­sonló módon garázdálkodtak az élelmi­szerekkel és az általuk megszállt terüle­teken talált állatokkal is. A román megszálló csapatok egész pon­tosan 1100 gőzmozdonyt, 40 ezer vasúti kocsit, 31 postakocsit, töménytelen kerék­párt, motorbiciklit, sőt még postai levél­­szekrényeket és táviró berendezéseket is magukkal vittek. Kirabolták és leszerel­ték a kórházakat, a klinikákat és az egye­temi laboratóriumokat, könyveket lehetne megtölteni azon anyagok felsorolásával, melyeket magukkal vittek. Magyarország természetesen már köz­vetlenül a megszállás után igényeket je­lentett be a nemzetközi fórumoknál a románok által okozott károk miatt, de az akkori idők trianoni szellemének meg­felelően természetesen ezek a követelések sohasem kerültek tárgyalásra. A magyar államnak természetesen külföldi kölcsön után kellett néznie, hogy ismét felszerelje az országot, illetve pótolja a románok által elvitt dolgokat. A magyar kölcsön ügye azonban 1924. januárjában váratlanul akadály elé ér­kezett. Titulescu, a volt rosszemlékű ro­mán külügyminiszter ugyanis tagja volt a jóvátéteii bizottságnak s mint ilyen kö­vetelte, hogy a Magyarországnak nyújtan­dó kölcsön feltétele közé vegyék be az 1919-es magyar jóvátéteii igények visz­­szavonását, illetve Magyarország egyszers­­mindenkorra mondjon le azokról a kö­vetelésekről, amelyeket a román megszál­lás után támasztott Romániával szemben. Ma már azonban ezek az idők el­múltak, az igazság útat tört magának és Magyarország 20 éves szenvedés jogán követeli az akkori károk megtérítését. A nemzetközi jog és a nemzetek lelkiisme­­rele a rabló hadjáratok felelőssége alól sohasem adhat felmentést, már pedig az 1919-es román megszállást nehezen nevez­hetjük másnak. „Turul“ SZÁLLODA és ÉTTEREM Komárom, Ferencz József rakpart 10. Központi fűtés. Kitűnő konyha. Penziórendszer, Polgári árak. A kerthelyiségben esténként Fátyol Misi és zenekara muzsikál. KOMAROMI TARKA-BARKA MEGKÉSVE BAR. DE TÖRVE NEM, — emlékezzünk meg egy kicsikét arról az idei nagyszerű komáromújvárosi búcsúról is. Valóban, kitűnő búcsú volt, igazi jó­hangulat uralkodott a sátrak közt, fogyott a mézeskalács, ropogott a célpuska s any­­nyi volt a körhinta, hogy még a kerítése­iket is ki kellett szedni a házak elől, csak­hogy elférjenek a nagy vigalom színhe­lyén. Ami pedig a fő, eső is volt bőven: szinte egész álló nap zuhogott. Szégyen ide, szégyen oda: mi bizony hamarosan behurcolkodtimk az egyik közeli csárdába s olt iparkodtunk azon, hogy kedvünket leljük a csapadékban. Már tudniillik ab­ban a csapadékban, amit a csárdában csapoltak. A szomszéd asztalnál négytagú társaság ült: két hölgy s két fiatalúr. Hasonló ok miatt persze. Egyszercsak feláll az egyik fiatal úr1 s miközben csak úgy fénylik ar­cán a roppant elszántság, ezt mondja: — Nahát, én most kimegyek és bucsu­­fiát hozók!' A hölgyek arca is felragyog, örömmel s csodálkozással néznek fel a lovagra, aki csakugyan, fogja is az esőköpenyét s in­dul ki az esőverte búcsúba. A másik úr a hölgyek mellett maradt. Kisvártatva jön vissza az elszánt lovag. A hölgyek öröme a csárda menyezetéig ér: pöttöm kis majmot kapott mind a kettő, no meg egy-egy főzőkanalat persze. A fő­zőkanalak édesek voltak, az egyikre ez volt írva: »Az asszony ingatag«, — a má­sikon pedig ez csillogott aranyos betűk­kel: »Csak anyós nélkül veszlek el!« — Neked is vettem valamit, pajtás, — mondta a .gavallér a barátjának s neki is átnyújtott egy főzőkanalat. A barát, ahogy' ránézett az ajándékra, elsápadt. Minden kétséget kizárólag vérig sértődött. Elkapta a kajánul mosolygó baráttól a főzőkanalat s hirtelen elrej­tette a belső zsebébe. Hiába rimánkodtak a hölgyek, hogy mutassa meg, hadd ol­vassák el a népszerű és kedves emlék fel­írását, a megajándékozott fiatalember hajthatatlajn maradt. Csak sápadtan ült továhb, alig-aljfc kottyantott valamit a hölgyeknek, ellenben egymás után rendel­te a' liter zöldszilvánit s ivott, mint a kefekötő. A végén még a cigányt is oda­intette s azt huzattá vele keservesen, hogy: Azért, mivel iszok én, nem vagyok tán piszok én ... Éjfél tájban megszólal az elszánt s ga­vallér úr, aki az ajándékot hozta. Oda­hajol a sírvavigadó baráthoz: — Itt az idő, fizessünk. Természetesen közösen intézzük a cechet... _ i A sírvavigadó és megajándékozott úri­ember abbahagyja a nótát, nem szól egy árva szót se, belenyúl a belső zsebébe, előveszi a vadonatúj főzőkanalat s kitűzi a gomblyukába. A kanál fején ez áll, ara­nyos betűkkel: *— »Sóher vagyok!« S feláll és sértett önérzettel, de büszkén távozik a teremből. A bucsufiát adakozó fiatalembernek s a két hölgynek egészen a padlóig leesik az álla... A NEFELEJTSBOKRÉTABÖL — ELJEGYZÉS LETT... Ez is megkésett dolog, kérem szépen, de ez már nem a helyszűke miatt maradi ki a lapból annakidején. Nagyobb oka volt annak, hogy nem írtuk meg, — a fejünkkel játszottunk volna, ha »megszel­lőztetjük« az esetet. Hogy most mégis er­re az égbekiáltó vakmerőségre veteme­dünk, ennek pedig az a magyarázata, hogy nyilvánvalóan s a leghalványabb kétséget is kizárólag bebizonyosodott azóta: aid a mi fejünket akarta lenyisszantani a helyé­től, áz most a saját fejét viszi meggon­dolatlanul a — vásárra... Ám ne csapjunk a dolgok velejébe, ha­nem kezdjük elölről. Szóval: ballagtak a nyolcadikos gimná­­zislák, búcsúztak az iskolától, a szónokuk olyan beszédet »vágott le« a díszterem­ben, hogy aki ott volt, kőszive volt, ha nem fakadt sírva. Azlán megindult a me-, net, lefelé az uccára. Az udvaron elekor piár sorban állottak a pirinyóka elsős fiúk, lányok s mindegyiknél egy apró ne- Setejtsbokréta volt, hogy azt adják majd emlékül a búcsúzó öregdiákoknak. Meghatott lélekkel szorongtunk mi is ott) a kicsik háta. mögött, Borka tanár úr elnéző jóvoltából. Rengetegen voltak kü­lönben az udvaron mások is, mamák, pa­pák, de olyanok is, akiket egyéb érdek nem fűzött a ballagáshoz, mint csak a kíváncsiság. Hát egyszercsak észrevesszük ám, hogy egy nyúlánk, apróbaj uszos, csi­nos fiatalember furakodik átal a tömegen, közel a gimnáziumi udvar kapujához. Csak furakodik, egészen a kis elsős lányok hála mögé. Láttuk rajta, hogy valami roppantul izgatott, különösen akkor üt­között ki a rettentő izgatottság az arcán, mikolr a »Ballag már a vén diák« dallama egészen a gimnázium ajtajából hallatszott már. Függönykelmék, kézimunka fonalak, szőnyegszövő anyagok, sablon minták dús választékban RAFAEL MARGIT kézimunka üzletében KOMÁROM, Várorsház ucca 9 szám. 1105 A fiatalember magához vont egy pöt­töm elsős kislányt s a fülébe súgta: . — Add át nekem azt a nefelejtset, kis­­angyalom. .. A kislány végtelenül megütközött a gyö­nyörű megszóhtáson: — Tegnap egész délután a Vágduna partján szedtem. Isten őrizte, hogy ösz­­sze tudtam böngészni ezt a,pár szálat, — mondta s határozottan kijelentette: — Nem adom! Ám a fiatalember nem nyugodott. Elő­vette a bukszáját, — Egy pengőt kapsz, ha nekem adod a bokrétát! í ! ! *1*1 f A kislánynak kerekre nyílt a nagy kék szeme. Habozott egy pillanatig, de aztán minden bizonnyal azt gondolta: a becsület — becsület. Elfordult az izgatottan sugdo­­lódzó fiatalembertől. A diáknóta azonban már lent zengett az udvaron s az első. pár kisfiú már át is nyújtotta a nefelejts­­bokrétát az első nyolcadikosnak. No, a kisbajszú fiatalember erre megint csak piegrángatta az előtte álló kislány copfját: * — öt pengőt adok azért a nefelejtsbok­­rétáért! — súgta a fülébe. A kislány megfordult. Szinte szédült szegényke. Ennyi pénze talán az életében sem volt. Szinte önkénytelen mozdulattal nyújtotta át a ragyogó arcú fiatalember­nek a bokrétát, aki persze nyomban a markába nyomta az ötpengőst. S mi történt? Ahogy a ballagó nyolcasok odaérlek, a sorban ballagó egyik szőke, karcsú nyol­cadikos kisasszony felé egy meglett férfi­kéz nyújtotta ki á tömegből a nefelejtset. A kisasszony először meglepődött, de az­tán, mikor felfedezte a meglett férfikéz tulajdonosát, elpirult mélyen s úgy el­mosolyodott rögvest, mint a tavaszi ég éppen! Elvette a bokrétát s halkan rebeg­­te: Köszönöm ... A szomszédban mi is elmosolyodtunk s mivel riporteri minőségben szerepeltünk a ballagáson, elővettük a noteszunkat, hogy feljegyezzük ezt az okvetlenül meg­említendő epizódot. Nosza, mellettünk te­rem a kisbajszú fiatalember s megkapja a karunkat: — Uram, ha ezt megírja, az életével játszik! — Miért? — ütődtünk meg. — A matúra még ezután lesz. Ezek a tanárok képesek lesznek pikkelni a jöven­dő feleségemre! . . . Nem is írtuk meg a dolgot. Csak most. Ugya'nis a matúra is megvolt már s mint efcnlí tettem, azóta már aligha tudna a fiatalember az életünk végére befolyással lenni: a saját fejét is elvesztette. Lapí­­zártakor kaptuk a hírt tudniillik, hogy a szőke nyolcadikost valóban eljegyezte, (nf) A vártán Itt nincs kétséget rejtő könnyezés, Titkolt fájás és' merengő menés ... Itt \nincs megalkuvás, vagy remegés, Itt daccal dobban a magyar menés ... Nemzeted nyugalmát őrized, Míg váltadon a fegyvered viszed... Itt vigyázt vernek s hajrát ö sziliek, Itt hősnek kell lenni mindenkinek ... S 0 célod itt csak egyetlen lehet: M eg védeni a fajtád, nemzeted. Ha bősz ellen véled bírókra száll, S győznöd kell és harcolnod muszáj. A legutolsó csöppnyi véredig... Mecj kell mutatnod, H\ogy hős á 'magyar s' le nem győzhetik... Csontos Vilmos. MILUS FOGALOM vegyíisztitása és festése Komárom, Nádor-utca 3, 48. Vasalónők felvétetnek! Telefon 292.

Next

/
Thumbnails
Contents