Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-08-03 / 31. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza

Hatvanegyedik évfolyam____________________31. szám___________________Szombat, 1940. augusztus 3.

Alapította: néhai TUBA JÁNOS.

Előfizetés:

Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő.

Az igazság fehér

A müncheni és salzburgi tárgyalások eredményeként már itt is, ott is elhangzanak óvatos, tapogatódzó román kijelentések az erdélyi kérdés rendezéséről. Románia Máre urai kezdenek lassan leszálíni a magas lóról, amelyen huszonegy évig oly helykén ültek s bizonytalan, tántorgó léptekkel próbálnak ők is gyalogsorba állni. Itt azonban mi vagyunk előnyben, mert ugyanazt az utat, — Trianontól Salzburgig, — csak úgy gyalogmódra tettük meg és így módunkban volt a tárgyalás minden fortélyát kiismerni s annak nehézségeihez magunkat kellően megedzeni. S ha bírtuk huszonegy évig, bírjuk még, amíg át nem szakítjuk az igazság célszalagját.

Igen ám, de baj van az igazsággal! Még mielőtt bejutottunk volna a célvonalba, Manoilescu román külügyminiszter gáncsot vet nekünk az igazság fogalmának újabb meghatározásával. 0 ugyanis azt a ki jelentési tette, bogy Románia kész a »román igazságon« alapuló békés megegyezésre. Vagyis nem az »igazságot«, mint általános erkölcsi tételt, hanem énnek csupán egy válfaját, az u. n. »román igazságot« hajlandó a megindítandó tárgyalások alapjául elfogadni. Már most törhetjük a fejünket, milyen is legyen ez a román igazság?

Mi, akik a cseh megszállás alól felszabadultunk, megismertük már saját bőrünkön az igazság egyik hasonló fajtáját, a cseh igazságot. Tudjuk innen, hogy ezt az ököljog szolgáltatta, nagyobb bizonyságául annak, hogy Justicia istenasszony szemei be vauinak kötve. Mert ha látta volna ezt a Trianonban megszületett igazságot, aligha várt volna húsz esztendeig, hogy levegye szeméről a kendőt.

Hogy milyen hát ez az újabb fajta igazság, a román igazság, sok kétségünk nem lehet felőle, hisz ez is csak Trianonban született a cseh igazsággal együtt, ugyanazon szülőktől, ugyanazon bábák közreműködésével. Ikertestvérek csalódásig szoktak hasonlítani egymásra. Ez a hasonlóság például szembeötlő a cseh történelmi igazság és a Jorga-féle történelemirás igazsága között, de ugyancsak feltűnően ütnek egymásra a Hodzsaféle autonómiaterv és a Bratiánu hirdette erdélyi autonómia is, hogy a kisebbségi jogokat ne is említsünk. Ilyen összehasonlítások révén némi fogalmat alkothatunk magunknak a román igazság mibenléte,, normális értéke és tárgyilagossága felőL De csak némi fogalmat. Nem kétséges ugyanis, hogy az igazságnak ez a manoilcscui meghatározása a még meg sem indult tárgyalások elhúzását célozza. Erre pedig fölöttébb alkalmas, mert belefér sokminden, bármely pillanatban lehet rajta tágítani, torzítani, amint éppen a helyzet kívánja. Elasztikus, hajlékony, könnyen formálható, mint maga a román külpolitika. Csomagolni is lehet bele. Például bele lehet csomagolni a népszavazást, a fajelméletet, a névelemzést, a földrajzi ferdítéseket (cseh [mintára pl., hogy a Felsőolt hajózható), a bábeli nyelvzavart, a gazdasági kapzsiságot és még a jó Isten tudja, mi mindent, amit csak a megszorult találékonyság ki tud agyalni.

Amikor az igazságot igy keresztrefeszíteni látjuk, eszünkbe jut Anuiole France »Szent Katalin legendája«— POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP

Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR.

Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FüLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR.

— Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza.

Nemzeti ideál

A napokban megkezdődnek a magyar-román és bolgár-román tárgyalások

Bukaresti sajtójelentések szerint a szerdán megtartott román koronatanács elhatározta, hogy néhány napon belül, de legkésőbb a jövő hét elején a bukaresti magyar követség útján javaslatot tesznek Magyarországnak a területi rendezésekre. A javaslatot emlékirat formájában dolgozzák ki. Hogy Románia mit ajánl fel Magyarországnak, arról természetesen még semmi hír, a román sajtó mindenesetre éleshangú uszító cikkeket ír a megegyezés ellen.

A bolgár-román tárgyalásokat illetőleg román politikai körökben az a hír, hogy Cadere, Románia belgrádi nagykövete a napokban Szófiában tárgyal már Dobrudzsa átadásáról, majd ez után az előkészítő tanácskozás

Berlinből jelentik: A Berliner Börsenzeitung diplomáciai munkatársa azzal foglalkozik, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a románok Románia újonnan felmerült kérdéseivel kapcsolatban.

Bizonyos román körök és személyiségek nyilatkozataiban — írja a lap — hamis hősiesség csendül meg, amikor a magyar-román viszony tisztázásának kérdésével foglalkoznak. Minthogy külföldön még hivatalos román köröknek is hasonló véleményeket tulajdonítanak, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Dunavidék és a Balkán újjárendezéséről nemrég folytatott megbeszéléseken a józan észre, a jóakaratra, és a polgári hősiességre hivatkoztak, hogy a kérdések megoldása a barátságos, tartós rendezés szellemében történjék. Ez vonatkozik mindegyik félre. Külső nyomás nélkül és anélkül, hogy egymás fenyegetéséhez folyamodnának, teljesen szabadon kell meghozniuk döntéseiket abban a törekvésben, hogy elérjék a közeledés legértékesebb alapját, az igazságot, A kardesörtetés és a hősies nyilatkozatok a visszautasítás propagandája, amely csak feltüzeli, de megfékezni már nem tudja a kedélyeket, senkin sem segíthet. Ez csak csalódásokra vezet. Amint az egyik félnek lehetetlen gépiesen ragaszkodni az 1918-ban abbamaradt helyzethez, ugyanúgy nem ajánlatos a másiknak, hogy állva maradjon ott, ahová a viután a végleges döntés Crajovában lesz.

A magyar-román előkészítő tárgyalásokra Bossy római követet küldik ki, aki Budapesten veszi fel az érintkezést a magyar kormánnyal. Bossy azelőtt több éven át Románia budapesti követe volt.

Ami a tulajdonképeni magyar-román tárgyalások színhelyét illeti, mint köztudomású, először azt tervezték, hogy a két kormány kiküldöttei Aradon találkoznak. A legújabb jelentések szerint azonban most már majdnem bizonyos, hogy a magyar-román tárgyalások szintén Crajovában lesznek, ahol erre a célra megfelelő épület van.

lágháború konjunktúrája túlságosan nagy és jogosulatlan nyereségei juttatták.

A tengelyhatalmak kijelentették, — folytatja a lap, •— hogy jóakarattal és megértéssel támogatják a dunai térség és a Balkán igazságos és tartód rendezését. Ez a magatartás azonban a közvetlen érdekeltek részéről ugyanannyi önuralmat, jóakaratot és belátást feltételez. Már magát azt a körülményt, hogy az angol békebontó a helyzet semleges megmerevedésének első jeleire éles fényt vetít és remélj hogy ismét felüti fejét a túlhajtott nacionalizmus kölcsönös ellenségeskedéseivel és túlkapásaival és elodázza a Balkán békéjét, figyelmeztetésnek tekinthetnék az érdekeltek, hogy ne ragaszkodjanak elhamarkodottan elfoglalt álláspontjukhoz. Semmi esetre sem tesznek szolgálatot országuknak, akik ilyen állásfoglalásokkal egyenesen a nyilvánosság elé lépnek és ezzel zavarják a megértés és a kölcsönös jóindulat kifejlődését, amit valóban nem könnyű elérni a tévedések hosszú időszaka után és szükségessé teszi a közvélemény óvatos kezelését. Épp oly kevéssé szolgálják országuk érdekeit, akik a kitérés és halogatás hátsó gondolatát forgatják fejükben. Európa eddigi fejlődése mindenesetre megmutatta, hogy amit ma elmulasztanak, az holnap nem lesz könnyebb és rendszerint drágábban kell fizetni érte.

Emléktáblát helyeznek el a vármegyeház nagytermében annak emlékezetére, hogy itt, e falak között ingott meg a csehszlovák uralom. Ünnepiünk, emléktáblákat és szobrokat emelünk, tradícióknak, nemzeti hősöknek. Tán mindannyian, kik ezt megérdemelték, megkapták a maradandó megemlékezést, — de sok-sok valakiről csak beszélünk, azt is csak úgy néha-néha. A legnagyobb hő-ii sökről, a mindennap legnagyobb hőséről, az ismeretlen magyar dolgozóról nem hallunk. Neki nem emelünk diadalkaput, nem állítunk szobrokat még csak emléktáblát sem, mert ez mindennapi, mert ez szürke dolog.

Mindannyiunknak kell dolgozni, ez természetes. De be kell vallani azt is, hogy ezeknek a tömegeknek nem egészen mindegy, hogy törődünk-e velük avagy nem.

A legújabb és legkorszerűbb szállóigévé vált a szociális kérdés. A legsajnosabb azonban, hogy csak kérdés maradt. Különféle teóriák és nem tagadható kísérletek is foglalkoznak a szociális kérdés végleges és korszerű megoldásával az ismeretlen dolgozóról való megemlékezés, eljövendő örökbecsű emlékművével. Mert ennél méltóbb és korszerűbb emlékművet annak a nagy nemzeti hősnek, mint a magyar dolgozó, a magyar társadalom nem adhat. Körülöttünk minden országban helyet kapott a legnagyobb százalékban élő társadalom, a munkásság a nemzeti gazdasági élet irányításában. Ezt a társadalmat nem lehet lehatszázalékolni, mert ebben titáni erő van. Ennek a társadalmi, nemzetépítő tömegnek joga van beleszólni saját kenyerének kérdésébe. Halljuk: üdvös reformokat akarunk! Igen, mert erre égető szükségünk is van. De kérdezzük: mikor? Hónapok óta foglalkoznak a legilletékesebbek ezen szociális reformmal. Egy azonban biztos. Fél megoldás nincsen. Csakis olyan irányító és végrehajtó szellemnek kell uralomra jutnia, amely nem tűr megalkuvást és amely a köznek alárendeli a tőkét.

Hivatásrendiség. Ez valósítja meg mindazt, amiért ma a magyar munkásság harcol, küzd. Elsősorban azért, mert ebben a rendszerben maga szólhat bele saját sorsába és mert ennek alapelve a szociális igzságosság és a szükségletgazdálkodás. Csak,az nevezhető igazi nemzetgazdálkodásnak, melynek célja feladata minden becsületes magyar emher életnívójának .biztosítása. Hogy ez valóra is válhasson, szervezettségre van szükség, mégpedig olyan Szervezettségre, amelyben azok mondják ki a döntő szót* akikért az egész nemzetgazdaság fennáll^ vagyis a dolgozó és a fogyasztó tömeg. Ez tulajdonképen a munka fölénye a [tőkével szemben. Ez teszi szük-A német külügyi félhivatalos erélyes figyelmeztetése Románia felé'.

A kardesörtetés és a nyilatkozatok nem

Inak egyik parabolája. Valaki az igazságot keresi és megkérdezi Szent Katalintól, milyen is hót az? A Szent azt feleli, hogy az igazság fehér. S mert ß kérdező ezt nem érti, elvezeti őt az igazság házába, ahol egy kereket mutat neki. A kerék körlapja számtalan cikkre oszlik s minden cikknek más-más a színe. Amikor azután a Szent utasítására láthatatlan erők meglendítik a kereket s az szédületes sebességgel forogni kezd, a sok szin fehér folttá olvad egybe.

— Látod, ilyen az igazság! — mondja Szent Katalin.

Erdélyről szólván, a mi igazságunk is pont ilyen. Benne van a történelem vérvörös színe, a csupa magyarnevű folyó kékje, a kivételesen sem román nevű hegyek zöldje, a Keleti Kárpátok védelmének rózsaszínű adottsága, a Mezőség homokdülőinek magyar elnevezésű sárgája, a földrajzi egység narancsszíne s az őslakók ibolyába sötétlő magyar sorsa. A mi igazságunk tehát a szivárvány színeinek egybeolvadásával vakító fehér lesz, olyan, mint a Nap, mely legyőzhetetlen minden erőszakos fénytöréssel szemben. A mi igazságunk a tulajdon szentségére alapított igazság. Erdély a mi tulajdonunk volt, vérrel szereztük, vérrel tartottuk meg ezer éven át, majd elrabolták tőlünk. A lettes most vissza kelj, hogy adja. Mindent vissza! És igazságunk vakító fényességét csak fokozza, ha esetleg a legnagyobb áldozatot is meg kell hoznunk érte. (:—y:)