Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-07-27 / 30. szám

1940. július 27. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. ■ A nagy gyógyhatású kénes' fürdő hőfoka 26 C. ■ A tavaly épült fürdőszállodában teljes kényelem ! ■ Az elő- és utóidényben teljes £ napi penzió 5 P, a főidényben 5-50 P. ■ Árnyas park! Gyönyörű séta- és kirándulóhelyek! Vizisportok a Dunán A címkórság ellen Az Országos Magyar Sajtókamara a címek ellen Az Országos Magyar Sajtókamara, az újságírók és lapkiadók hivatalos szerve, hirdetőtábláján és irodahe­lyiségeiben a következő hirdetményt tette közzé: A Sajtókamara elnöksége felkéri tagjait, hogy a felesleges címzéseket a hivatalos érintkezés során mellőz­zék. Szóbeli érintkezésnél a Kamara tisztviselőinek megszólítása: Elnök úr, Főtitkár úr, Főügyész úr, Titkár úr, stb. A hölgyek megszólítása: Urasz­­szonyom, Kisasszony. írásbeli érintkezésnél, levelekben, beadványokban: a) címzés az alábbi példa szerint: Gáspár Jenő főtitkár úrnak, Buda­pest. b) Megszólítás levelekben, beadvá­nyokban: Elnök úr, Főtitkár úr, stb. c) A levelek és beadványok szöve­gében, aláírásoknál, kérjük teljesen mellőzni a »van szerencsém, méltóz­­tassék, kegyeskedjék, alázatos szol­gája, alázatos tiszteletem« és más ha­sonló kifejezéseket. Budapest, 1940. június 15-én. ' Vitéz Kolozsváry-Rorcsa Mihály s. k. az Orsz. Magyar Sajtókamara elnöke. Gáspár Jenő s. k. az Orsz. Magyar Sajtókamara főtitkára. Az Országos Magyar Sajtókamara elnöksége ezúton is kéri a kamara tagjait, hogy a jövőben a fenti hir­detmény szellemében járjanak el. Csak úgy mellékesen említjük meg, hogy a Sajtókamara elnökét és fő­titkárát is méltőságos cím illeti meg. Ámde ők önmaguktól tiltakoznak eme cím ellen. Ezért az eljárásukért őszin­te elismerés jár nekik. Ők a bátor, nyilvános úttörői a címkórság elleni küzdelemnek. Megérdemlik, hogy majd a kialakuló szebb magyar élet megörökítse nevüket. — 1940. évi Lipcsei őszi Vásár. A né­metországi beutazáshoz most is vízumra van szükség, amelyet azonban a Lipcsei őszi Vásár látogatói díjmentesen kapnak. Ennek előfeltétele, hogy az augusztus 25. és 29. között megtartandó 1940. évi Lipcsei Őszi Vásár meglátogatásához szükséges vi­zűm megadását — 3 útlevélfénykép mel-i léklésével — a 'Lipcsei Vásáriroda illetékes képviselője javasolja. A Lipcsei Vásár­iroda vállalja a magyarországi kiutazási engedélyek megszérzését is. Jelentkezés 1949. augusztus 3-ig a Lipcsei Vásáriroda illetékes képviseleténél. Ugyanott kapha­tók a kitöltendő kérdőívek is. Bővebb fel­világosítást nyújt: a Leipzigi Vásár ma­gyarországi kirendeltsége, Budapest IV., Váci u. 1—3. Tel.: 380-540. E őleg külső munkákra alkalmas, középiskolát végzett fiatalember alkalmazást nyer-FRIED KÁLM-.N ES FIA (355) Komárom. Mikor jön a drágasági pótlék? A Hivatásszervezel akciója Július 5-én volt egy hónapja, hogy komolyhangú emlékirattal fordult a Magyar Dolgozók Országos Hivatás­szervezete a Magyar Kir. Kormány­hoz. hogy a megnehezült megélhetési viszonyok következtében általános drágasági pótlékot állapítsanak meg! Adatszerűén mutatta be a Hivatás­­szervezet a magyar ipar, bánya és kereskedelem munkásságának nehéz helyzetét, amit a legutóbbi hónapok drágulásai még súlyosbítottak. A sta­tisztikai hivatalnak a kiskereskedelmi árak és létfentartási költségek index­számai tekintetében kiadott havi je­lentéseire mutatott rá. Eszerint az idei év áprilisában 8.6 százalékos drá­gulás mutatkozott élelmezés terén, a tavalyi év áprilisához képest, azonban ez a szám a magasabb kalória tar­talmú és u. n. népélelmezési cikkek­nél a 15—20, sőt 30 százalékot is túl haladta. A Hivatásszervezet központjában ar­ra mutatnak most rá, hogy azóta sem javult a helyzet, aminek következtében) égető szükségük van az alacsony kere­setű, nagycsaládos munkásrétegeknek országos viszonylatban általános bér­­kiegészítésre. Az élelmezés költségei tavaly májushoz képest az idén 11.5 százalékkal emelkedtek és bár a ta­valy júniusi árakhoz képest, idén jú­niusban csak 10.6 százalékos emel­kedésről ad számot a hivatalos sta­­tiszka, ami lényegtelen változás, a ru­házati cikkek árai annál határozottab­ban emelkednek. A multhavi kimu­tatások csak a harisnyafélék és a ci­pő számottevő (18—25 százalékig ter­jedő) áremelkedésről szólnak. A most megjelent hivatalos jelentés már köz­li, hogy a férfi-, női-, gyermekruhák és fehérneműfélék érezhetően drágul­tak. A fentiekhez hasonlóan számolva a tavalyihoz képest májusban még csak 6 százalékkal, júniusban már 7.6 százalékkal drágább a ruházkodás, lábbeli beszerzése a fogyasztóknak. Drágult a tűzifa is, több, mint 5 szá­zalékkal. Mindent összevetve: az ala­csony keresetű rétegeknek húsukba vágnak ezek a viszonyok. Minél na­gyobb számú családról van szó, an­nál kirívóbbak a kövelkezmények! A Hivatásszervezet Központjában han­goztatják, hogy ma fokozott nyugat lommal kell elviselni a terheket, azonban legalább enyhíteni kell a ne­héz sorbán élő munkásság háztartási gondjain, ugyanakkor pedig továbbra is erős kézzel, sőt még szigorúbban kell őrködni az áralakulások felelt, hiszen a gr ágasági pótlék megálla­pítása nem emeli, hanem csak vissza­állítaná a régi fogyasztóközönségst. Ennek megvalósítása pedig kétséget kizárólag indokolt a munkásság éle­tében. Fegyelmezett öntudattal és bizalommal várják a konkrét intézke­dést, amelynek nyélbeütése — hihe­tőleg — most már küszöbön áll! MEGNYÍLT a ..Turul' étterein erthelyisége. 1185 ahol esténként FÁTYOL MISI és zenekara muzsikál TALÁLKOZÁS VARI-BARIVAL. Az alföldi város plakátoszlopain nagybetűs hirdetések: »Vari-Bari a bűvészfenomén és illuzionista!« A betűk igen ismerősek, a színezés, a reklám rendkívül emlékezetet egy hirverési hadjáratra, amelyet téten láttunk Komáromban. Mintha meg­boldogult Hendy-Bendyt hirdetnék. A sejtés nem csal. A kávéházban, félóra múlva összehoz a sors Hendy- Bendy impresszáriójával, egy kedves úriemberrel, aki az elhunyt egyip­tomi bűvészt menedzselte Komárom­ban. Ezt mondja, a reggeli kávé után: — Igen, Hendy-Bendy, szegény, megbetegedett Komáromban halálo­san. Komárom volt az utolsó állo­mása. Nekem jónéhányszáz pengőm feküdt az elmaradt üzletben. Az egyiptomi mágus elhalt, most mi le­gyen a teendő? Először azt gondol­tam, h ogv az özvegyével s a lányával folytatni tudjuk a mutatványokat. Az özvegy vállalta volna, — nagyszerű alkalom kínálkozott: »egyedüli női bűvész Európában!« Aztán kiderült, hogy az özvegy mégsem tudja pótolni a mágust. Itt volt az autójuk, a fel­szerelés, minden. Most a felszerelés benn van a pesti vámházban. Én meg új bűvész után kutattam. Az arlista­­cgyesület segített. Találtunk egy ügyes pozsonyi fiatalembert, aki fog­lalkozás nélkül volt. Meghívtam. Ki­váltottuk neki a munkavállalási en­gedélyt. És elkezdtünk próbálni. Pesten a vasúti és hajózási klubban. Két hétig próbáltuk a számokat. Na­gyon belefáradtunk, de a dolognak mennie kellett, jó üzletnek Ígérkezett. Két hét múlva állt« a szám, megvolt az új Hendy-Bendynk. Nevet adtam neki: Vari-Bari. A polgári életben: Yanek Béla. Nagy sikere van. A műsora azonban másfél ófás volt. Kellett egv zenés szám is tehát. Azt is találtam: tangóharmonikaművész­­leány. Amatőr. Pesti tisztviselő, leá­nya. íme, megszületett a kétórás műsor. Sikerünk van, szerkesztő úr, Vari- Bari megindult, — így »kreál« az em­ber országoshírű számot. Egy kis munka, utánajárás, ügyesség, jó rek­lám. Nem panaszkodom, elég jól megy, köszönöm. A KOMÁROMI PECSÉT. Abba a szobába nyitok be, ahol hajdan Móra Ferenc dolgozott: a sze­gedi kultúrpalota igazgatói szobája. Az új igazgató igen kedves fiatalem­ber, kiváló értője a népvándorlási kornak, C s o 11 á n y Dezső dr. szeg­­ről-végről csallóközi fi. Ott ülünk az asztal körül, amikor mosolyogva felemel egy gummibé­­lyegzőt. — Jól nézd meg, mi ez! Közelhajolok, megnézem a pecsé­tet, a pecsét lenyomatát egy papíro­son s el lehet képzelni az ámulato­mat, amikor ezt látom: MESTO KOMÄRNO VÁROS. Komárom pecsétje a vigasztalan korból, a szegedi kultúrpalotában! — Hogy kerül ez hozzátok? — Nemcsak ez van itt, hanem nézd, MILUS FOGALOM Anyarozsot, kőrisbogarat, mindenféle gyógynövényt magvakat, szárított borseprőí, borkövet állandóan legmagasabb áron vásárol DR- MIKLÓS gyógynövénynagykereskedés Budapes, V. Vilmos császár-ut 6. (282) mennyi csehszlovák emlék! Nyomtat­vány, pecsét, katonai jelzés, csupa apróság, amely Komáromot érdekli s nem Szegedet. Mosolyog Csollány Dezső s csak annyit árul el, hogy ismerősei küld­ték neki, felajánlották a múzeumnak. Bizonyosan a komáromi városháza asztaláról csenték ezek az ismerősök a pecsétet, a zűrzavaros, forró papok­ban. így került Szegedre. Nem marad Szegeden a város pe­csétje. Nincs is szükségük rá. Rög­tön visszaadták, kedvesen, hiszen az is volt a tervük. A komáromi mú­zeumot illeti az, minden tartozékával együtt. (thyvi) Az oláhországi magyarság száma hamis beállításban A Deutsche Arbeitsfront »Német­ország! Délkclet-Európa« címen rend­kívül érdekes tanulmányt adott ki. Különösen érdekes és bennünket, ma­gyarokat közelebbről érintő az a ré­sze a tanulmánynak, mely a világhá­ború utáni Oláhprszág szociális és népességi viszonyaival foglalkozik. Az 1938. évi országos népszámlálás szerint »Nagyrománia« kisebbségei­nek száma a következő: Magyarok 1,426.000 (7.8<>/o), néme­tek 745.900 (4.1%), zsidók 725.000 (4.0%), ukrának 528.000 (3.2%), oro­szok 407.(XX) (2.3%), bulgárok 365.<XX) /2.O0/0), cigányok 240.000 (1.5%), míg a többiek törökökből, szerbekből, cse­­liekből, görögökből, örményekből, ta­tárokból, stb. adódnak. (A román statisztika adatai annál kevésbé helytállóak, mert ismeretes, hogy a híres Argentoieniu-féle név­elemzés szerint több olyan romániai állampolgárt, aki magyar anyanyel­vűnek vallotta magát, idegenhangzású neve miatt erőszakosan más népcso­portba osztottak be csak azért, hogy a magyarság számát csökkentsék.) A tanulmány kiemeli azt a tényt, hogy a székelyek három vármegyé­ben 85 százalékos többségben vannak, míg a többi magyar kisebbség a ha­tárvidékeken található. Ugyanakkor megemlíti azt is, hogy a székelyek igen nagy számban vándoroltak az Ókirályságba, különösen Bukarestbe s lényegesen hozzájárultak számuk­kal ahhoz, hogy a román főváros lakossága a háború után 348.000-ről 631.000-re duzzadt fel. Megállapítja ezenkívül, hogy a Ro­mániában élő német kisebbség száma a hivatalos adatoktól eltérően mint­egy 800.000-re tehető s ezek legna­gyobb része Erdély területén él. Ez az a réteg, amely a magyar kisebb­séggel együtt összehasonlíthatatlanul magasabb kultúrszinvonalával a mű­veletlen román tömegek fölé emel­kedik. vegylisztitása és festése Komárom, Nádor-utca 3, 48. Va s a o 1 n ö k felvétetnek! Telefon 292.

Next

/
Thumbnails
Contents