Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-07-20 / 29. szám

1940. július 20.

KOMAROMI LAPOK

3. oldal.

Új élet küszöbén

Reflexiók a vármegye feliratához

Virginio Gayda, az európai tekintélyű olasz közíró Európa újjáalakításáról június 15-én Írott cikkében többek között ezeket mondja: »Európa (új jáalakulását általános gazdasági újjáalakulásnak kell megelőznie«. Minden nagyképűsködés nélkül megállapíthatjuk, hogy Komárom vármegye megelőzte a kiváló olasz publicistát. Már július 11-én megtartott rendkívüli közgyűléséből felirattal fordult a kormányhoz az ország gazdasági életének jelentékeny átalakítása iránt, melyben méltó állást foglalt a nyugati események ny omán ajtónkon kopogtató korfordulóhoz. A közgyűlés evvel tanúbizonyságát adta annak, hogy a magyar vármegye ma már nem az a vaskalapos intézmény, amelynek azelőtt tekintették, hanem rugékony, az élethez alkalmazkodó testület, mely együtt halad a korral és megérti annak szavát.

Erősen hisszük, hogy fiatalos lendületű vármegyénknek ez a határozott és öntudatos állásfoglalása nagymértékben megkönnyíti a m. lcir. kormány helyzetét. Nem lehet vitás ugyanis, hogy Európa tervezett átalakulása hazánktól is bizonyos irányú és méretű újítást kíván. Az sem kétséges, hogy ezeknek az újításoknak épúgy meg lesz az ellenzéke, mint ahogy meg volt eddig is minden változtatásnak. Ez az ellenzék részben a régi rendszerben megcsontosodott maradiakból, vagy — mondjuk — a jóhiszemű öregekből rekrutálódik, részben az egyéni és faji önzés ismert spekulánsaiból, akik különvéleményüket szeretik közvéleményként feltüntetni. Az ilyenekkel szemben erős fegyver lesz a kormány kezében a törvényhatóságoknak, mint a népélet mélyét ismerő testületeknek az állásfoglalása. Ezért kereste meg Komárom vármegye az összes társtörvényhatóságokat, hogy hasonló szellemű felirattal forduljanak a kormányhoz.

*

Komárom vármegye feliratában különös hangsúlyt adott annak, hogy a kormánnyal szemben feltétlen bizalommal viseltetik. Evvel kifejezésre juttatta azt az általános véleményt, hogy a kormányban meg van a jószándék és akarat a nemzeti és népi mederben leendő gyorsabb tempójú fejlődéshez, azonban kívül álló erők útjátállják a jószándék keresztülvitelének. A bizalomnyilvánítás tehát egyben kifejezője a vármegye azon óhajának is, hogy a kormány ezekkel leszámoljon. Hogy e tekintetben is meg van a kormányban az eltökélt szándék, annak Teleky Pál gróf miniszterelnök már kifejezést is adott a legutóbbi pártvacsorán elmondott beszédében, amikor a parlament megfegyelmezéséről szólott. Ezt várja a kormánytól a magyar nép. Tökéletesen igaz, hogy a parlament nem végrehajtó. hanem csupán törvényhozó hatalom. Végrehajtó hatalom egyedül a kormány, kormányozni tehát csak neki van joga és nem a parlamentnek. De kívánatos volna az is, hogy a parlament hatásköréből vonják ki a gazdasági kérdéseket és csupán a politika maradjon feladata. A gazdasági kérdésekben pedig döntsenek az

érdekképviseletek, amelyekben munkaadó és munkás egyenjogú tényezők legyenek. Evvel azután megoldást nyerne a tőke hatalmának kellő mértékre való csökkentése is.

*

Ezt a kérdést különben felveti ai vármegye felirata is, amikor a nagyvállalatok alkalmazottainak nemcsak a legkisebb, hanem a legnagyobb fizetését is meghatározni kívánja, a bankok titoktartásának felfüggesztését követeli, kideríteni óhajtja az országból külföldre síbolt tőkék nagyságát és ezek tulajdonosait, 25 évre visszamenő adóreviziót sürget s az összes ipari és kereskedelmi kartellek gyors felszámolását tartja szükségesnek. — Evvel a törvényhatóság kifejezésre juttatta a vitathatatlanul helyes felfogását, hogy ebben az országban nemcsak a földmunkás és a törpebirtokos szorul a hatalom hathatós támogatására, hanem a kisiparos és a kezdet nehézségeivel küzdő keresztény kiskereskedő is.

*

Ezt a felfogást külön is kihangsúlyozta a vita’ egyik kiváló szónoka, aki megmondta, hogy ha hozzá lehet nyúlni a földhöz, úgy hozzá kell nyúlni a tőkéhez is. Tisztaarany igazság. Sőt annyira igazságnak tartjuk, hogy véleményünk szerint előbbre való a tőke, mint a föld hatalmának a letörése. Ahhoz ugyanis, hogy radikális

mindenkinek

A katonának, a munkásnak, a földművesnek, a tisztviselőnek, a háziasszonynak, a gyermeknek

mideiiüíí

munkahelyen,

táborban,

iskolában,

túrán,

nyaralásnál

nélKüiözherefien

hőpalack

A jobbágyság eltörlésének előharco sai maguk a földesurak voltak, de a tőke ugyanakkor meglapult pénzeszsákjában s legfeljebb kritizálta és keveselte a földesurak áldozatkészségét, hogy magáról a figyelmet elterelje. Mikor a marxizmus kezdte fejét felülni, a zsidó nagytőke nyomban tisztában volt tennivalójával. Odaállt a szociáldemokrácia élére, kézbekaparintotta a vezetést és hadjáratot indított a föld ellen. Szónokolt az igazságtalan földelosztás ellen, kétségbevonta a föld magántulajdonának jogosságát, nekiment az egyházi birtoföldreformot hajthassunk végre, feltétlenül szükséges, hogy előbb a paraszt anyagilag megerősödjék. Hiába osztunk földet, ha azt a kisember anyagiak hiányában kellően megművelni és ezt a szükséges fundus instruktus beszerzésével biztosítani nem tudja. Ámde a gazda vásárlóképességét megtörik az iparicikkek kartellárai. Szükséges tehát, hogy az iparcikkek beszerzési árát kellően leszorítsuk és így azokat a kisemberek számára is megközelíthetővé tegyük. Amíg ez meg nem történik, addig minden földreform sikertelen kísérletezés csupán. Ezért sürgős minden egyéb előtt a nagyipari és nagykereskedelmi vállalatokban és ezek kartelljeiben megduzzadt tőke megrendszabályozása.

*

Nem lesz érdektelen e helyütt rövidreszabott visszapillantást tenni a tőkének nemzetgazdaságunk történetében betöltött szerepére, mért ebből világosan látjuk, hogy a tőke mindig nagyszerűen értette a módját annak; miként kell kibújni. De kiderül eviszszapillantásból az is, hogy a föld mindig áldozatkészebb volt, mint a tőke' — ámbár a föld sem erőltette meg magát. }

koknak s így sikerült magáról a figyelmet mindeddig elterelni. S a tőke haszonélvezője volt a világháborúnak, kövérre hízott a háború utáni nyomor kosztpénzén. — A cseh megszállás alól felszabadult felvidék földbirtokosai elismerésre méltó áldozatkészséggel mondtak le a cseh földreform során kisajátított birtokaik iránti igényükről s azt készséggel engedték át az elnyomatásukban és nyomorukban is jó magyarnak megmaradt nincsteleneknek. A nagytőke megint hallgatott, illetve csali akkor hallatott magáról, amikor kivételesen leleplezték azt a törekvését, hogy külföldi pénzintézetek páncélszekrényeiben keressen magának egy kis helyet, ahova a fejét békén lehajthassa.

De nemcsak a szociáldemokráciával találta meg a zsidó tőke a közös plattformot, hanem a kommunizmussal is. Erre fényes példával szolgálhatunk.

Érsekújvár legnagyobb tőkése a cseh megszállás elől Budapestre szökött s innen csak akkor tért vissza, amikor a cseh hatalom a kommunizmust már parlamentképessé tette. A visszatérő hazafival találkozva megkérdeztük tőle., valóban nem volt otthon a csehek bejövetele óta?

— De igen — volt a válasz, — egy ízben, egy napig, amíg a vörös hadsereg bent volt Érsekújvárban.

A vörös uralom tehát lehetővé tette a nagytőkésnek, hogy abban az egynapos zűrzavarban is hazamehessen és körülnézhessen tőkéje szemétdombján. Aki azonban nemzetiszínű szalagot mert tűzni a gomblyukába, azt a vörös hatalom gajdeszbe küldte. S ebben vörösök és nagytőkések tökéletes egyakaraton voltak, mint ahogy közös céljuk volt a nemzeti vonatkozást az élet minden terén kiirtani. Ez a tőke tehát nemzetközi, kozmopolita, csak önmagáért aggódó, de semmi eseD re sem nemzetgazdasági szempontból értéket jelentő erő. Ha tehát nemzeti és keresztény alapon akarjuk nemzetgazdaságunkat megreformálni, úgy a

^•tőkések berkeiben nagy tisztogatást kell végeznünk. Amíg kartellek diktálják az árakat, amíg a cement ára lehetetlenné teszi az építést, amíg a magán hadfelszerelési gyárak vérpatakokban keresik mammuthasznukat,, amíg. uzsorakamatért verejtékezik a magyar gazda, addig ne álmodozzunk a magyar nép boldogságáról, ne szónokoljunk »szebb és jobb« jövőről, ne hitessük el, hogy keresztény elvek szerint élünk. Ezért tulajdonítunk különös fontosságot a felirat azon részének, amely a tőke megrendszabályozását követeli. <-y)

A komáromi diplomáciai tárgyalások emlékének megörökítése

Ismeretes, sőt szívünkbe, lelkűnkbe kitörölhetetlenül be vannak vésve az 1938. év október hó azon napjai, amelyeken a magyar diplomáciai kiküldöttek a magyarlakta területek visszacsatolásáról tárgyaltak a volt csehszlovák állam képviselőivel a komáromi megyeházán. Soha olyan lelkesedés nem zúgott végig' őskom áram falai között, mint mikor a magyar követek megérkeztek húsz éves súlyos rabságunk alatt először. Dr. K á 11 a y Endre, lapunk felelős szerkesztője, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag azt az indítványt terjesztette elő a vármegyénél, hogy azt a termet, melyben ezek a diplomáciai tárgyalások folytak, méltóképpen jelöljék meg megfelelő emléktáblával.

A vármegye ezt az indítványt elfogadta és a háztartási alapból 2000 pengőt szavazott meg.

Bar tál Iván, volt főispán, megyei bizottsági tag a következő disztichont szerkesztette az emléktábla felirataként:

»Magyarom, ha ide jössz, véssed ímélyen eszedbe: itt dőlt meg Trianon s löjn hazád újra nagyobb!«

A fenti pattogó disztichont a vármegye elfogadta és ezt vésik majd a művészi emléktáblára.

A vármegye hivatalos lapjának legutóbbi száma közli ezeket a fenti határozatokat.

ÉRTESÍTÉS.

Van szerencsém Komárom és vidéke m. t. közönségét értesíteni, hogy az évtizedek óta fennálló NEU FELD M.-féle

teherfuvarozási- és szállítási vállalatot

átvettem és azt saját nevem alatt tovább vezetem.

Kérem a m. t közönség további megbízásával való támogatását, s azon leszek, hogy megbízásaikat mindég pontosan teljesítsem.

Elvállalom a vagonáru ki- és befuvarozását, költözködéseket, mindennemű beraktározást, lerakatoknál pedig anyagi garanciát is nyújtok. Kérem szives támogatásukat, maradtam kiváló tisztelettel

BLUMENSTEIN HERMAN

szállítási vállalkozó Komárom.

Ferenc Józsel-rakparl 21. Telelőn: 163.

r