Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-06-29 / 26. szám
4. oldal. KOMAROMI LAPOK 1940. június 29. Borzalmas iömegszerencséilenség a somoriai Dunán TlMWá|| Mánkéi •likifulladl — HaimlneMlne érra Maradi midmmk I Gyönyörű Tropikál és Póröz öltönyeim vannak. — Az ára pont az ön zsebéhez készült: P 43 Mérték után is készítünk mindent WEINER Ruhaház Komárom. Baross-ulca 12. Fügét mutat-e a komáromi köszüz? Még mindig tévednek az emberek! Ä napokban hallottam egv történelmi előadást Komáromról. A jól megírt tanulmány egy része azonban nagy tévedést tartalmaz. Azt mondta az előadó, hogy a komáromi kőszűz egyik kezében koszorút tartott, a másik kezével pedig fügét mutat. Ez igen nagy tévedés. » Ha Komáromtól messze eső emberek állítják ezt, még megbocsátható, de a helybeliektől igen nagy tévedés számba kell vennünk. Gyerekkoromban korán elkerültem szülőföldemről és az élet sora már negyedikes elemista koromban Keszthelyre sodort. Itt a jó öreg igazgató tanítóm, Bányay Károly előadta, hogy a komáromi kőszűz hatalmas bástyafokon áll és már messziről látható és a közeledő ellenségnek fügét mutat, a talpazatára meg az van írva, hogy »Gyere holnap« (Komm morgen)! Osztálytársaimnak nagyon tetszett ez és én hiába álltam elő, hogy a komáromi kőszűz eléggé eldugott helyen van, elég hozzájutni és elég kicsi szobor, amelyet messziről bizony nem látni. Nekem, a kamocsai gyereknek ezt senkise hitte el, hanem annak adtak hitelt, amit a tanítónk mondott. A komáromi kőszűznek egész kis irodalma van. Sokat írtak róla. Különösen akkor vert föl nagy port ez a téma, amikor Rudolf trónörökös védnöksége alatt kiadták »Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben« című művet. Itt is becsapott bennünket az osztrák, mert amíg Magyarországgal pár kötetben végeztek, az osztrák tartományokról a kötetek hoszszú sorozata szólott. A szerkesztő bizottságnak tagja volt Komárom nagy szülöttje, Jókai Mór is. Amikor a művet ajánló előfizetési felhívást szétküldtük, a tartalomjegyzékben nagy megütközéssel olvasták ezi a kitételt: A fügéi mulató komáromi köszűz. A helyi sajtó nagyon dörgedelmes cikket írt a vállalat ellen, hogy annak a szerkesztő bizottságnak, amelynek Komárom nagy fia, Jókai Mór is tagja, tudni illenék, hogy a komáromi kőszűz nem mutat fügét. Ez a panasz följutott a szerkesztő bizottsághoz is és ami-< kor a Komáromra vonatkozó rész megjelent, olt már nem állították, hogy a kőszűz fügét mutat. A fügemutatás meséje onnan keletkezett, hogy a kőszűz szobrának a kinyújtott keze vasból készült koszorút tartott. Az idő vasfoga, a rozsda ezt a koszorút idővel elporlasztotta és a kéz üresen nyúl a levegőbe (közben már ez is letörött) és nagy "fantáziával rá lehet fogni, hogy az fügét mutat. Pedig dehogy. A múltkori előadó azt mondotta, hogy az egyik kezével koszorút tartott, a másik kezével pedig fügét' mutat. Hát ez sem áll, mert a másik kéz a leomló ruhát fogja és a fügemutatást még nagy fantáziával se lehet elképzelni. De hát a fügemutatás annyira átment a köztudatba, hogy az még sokszor föl fogja ütni a fejét. (bj) Még ebben a szörnyű, háborús világban is megdöbbentő s szívfájdító hallani arról a nagyarányú szerencsétlenségről, amely a múlt szombaton történt Somorja határában a megáradt Dunán. Tizenöt somorjai magyar munkás indult munkára a közbirtokosság erdejébe. Az erdő a holt Dunaág egyik szigetén terül el. A komp nem közlekedett a magas vízállás miatt s a munkások csónakon jutottak át a szigetre. Szombaton délután befejezték a munkát s minél előbb haza akartak térni családjukhoz. A tizenöt munkás egyszerre akart belegyömöszölődni a. ladikba s ez a fegyelmezetlenség és türelmetlenség volt a vesztük. A kompkezelők, akik a csónakok ügyét is intézték, nem akartak beleegyezni abba, hogy mind a tizenöt munkás egyszerre menjen át s a két kompkezeld nem is szállt be a ladikba. A tizenöt ember alatt a ladik nagyon mélyen merült a vízbe s ezt látva, az egyik munkás, Halász Imre is kiszállt. Tizennégyen maradtak. A csónak megindult, a víz sodra azonban erős volt s nekivitte a csónakot a kompkötélnek. A nehéz ladik azonnal felborult. Hatan azonnal a víz alá kerültek, nyolcnak sikerült belekapaszkodni a AZ ARÁNY SZÁM JAVÍTÓ Mikor legutoljára találkoztam vele, vidéki állomás füstös petróleumlámpája alatt, némileg megviselt volt, ruhája s cipője »kissé használt«, nyakkendője kopottas, a monoklija azonban úgy ragadt a szemére, mint az olajfolt a kocsmaabroszra. Mezőgazdasági gépekben utazott akkortájt, de vagy a gépek nem voltak célszeűrek, vagy a mezőgazdaság pangott, mert nem jövedelmezett túlságosan az üzlet. — Nehéz az élet, sóhajtott ő is — és ebben mindaketten megegyeztünk. Az élet nebéjzj s e iniehézséget néha Atlasz is alig bírja tartani izmos kővállaival. így imbolygott ismerősöm e kies vidéki tájakon, foglalkozott olykor gabonával, máskor könyvterjesztéssel, vagy hirdetésszerzéssel, ahogy jött. A munka nem szégyen. Csak a monoklit, ezt a monoklit tudta volna felejteni s azt a különös, húzogató s magasratartott könyökkel művelt kézrázást próbálta volna enyhébbé stilizálni. Most újból találkoztunk, a Nagykörúton. Jött, mint aki megy. Ment, mint aki jön, érkezik, teljes fenséggel. Világosszürke ruha, hasonlószínű kalap, kék selyeming, vékonyra sodort esernyő. Könykompkötélbe, de a. kötél is elszakadt s a kötél a nyolc emberrel együtt elmerült. Nem sikerült megmenteni egyiket sem. Csak a ladikot tudták kihúzni a partra. A katasztrófa hírére rengetegen szaladtak a színhelyre, csáklyákkal kutattak a vízbefultak után, de egy sem került a víz színére. Este fáklyafénynél kerestek tovább, majd árkászszázad érkezett, mindez eredménytelenül. A víz csak napok múlva vetett fel néhány hullát, részint a helyszínen, részint Körtvélyesnél, sőt Dunaradványnál is kihúztak egyet. A vízbefultak közül csak kettő nem volt nős, a többi összesen 39 árvát hagyott hátra. A szerencsétlenülj ártak családtagjait nagy részvét vette körül s felsegélyezésükre megindult a gyűjtés. A szerencsétlen magyar munkások a következők voltak: Borge József 48 éves, Méhes Lajos 42 éves, Tóth Szabó Imre 33 éves, Duducj. '^er 52 éves, Fröhlich Ferenc 34 éves, . ..2zei Vince 30 éves, Lengyel Imre 30 éves, Kommer Ferenc 54 éves, Németh Ignác 27 éves, Füle György 32 éves, Füle Lajos 45 éves, Uj Ignác 48 éves, Adler Imre 28 éves, Rabina István 27 éves és Halász Imre 45 éves. nyedén a karon. — Hogy van, hogy? — villogtatta •meg a monokliját s vígan rázott kezet. Fejtartása büszkébb, modora előkelőbb. Mi történhetett ezzel ? — Gratulálok, — mondtam, — önnek csak gratulálni lehet. Azt hiszem, javított a dolgán. Sikerült ? — Sikerült, — vallotta szerényen, — tudja, mi vagyok? Arány számjavító vagyok. Egy nagy lerakati üzem vett be társnak. 'Kauciót se kellett letennerp', mégis nagyon megbecsülnek. — Mit javít ? — kérdeztem tágított fülekkel. — Arányszámot. Én vagyok a három... hm... hogy is mondjam, a három igazgató mellett az ősárja, a jó papírokkal rendelkező, rendezett családfájú negyedik igazgató. Javítom az arányszámot. Érti, remélem ? — Persze, értem. S mi a dolga ? — Az még kevesebb, — mosolygott most már szélesen, — heti egy órát vagyok az üzemben s ezért kapok havi négyszázat. Négyszázat. — S mi a dolga? — ismétlem csökönyösen. — Nnna! Úgyszólván semmi. Mégis én vagyok a legfontosabb ember az üzemben. S ment. Ment, mint aki jöp. Elegánsan, fölényesen, monoklija a zsinóron. A kis intézeti. Javítóintézeti. Arányszámjavítóintézeti. UJ JÁTÉK Van mostanában egy játékunk, a »Mit szólna hozzá?«, játék. Unalmas időben jó szórakoztató snem kell hozzá semmi, legfeljebb egy újságoldal, mai hírekkel, s egy kis emlékezőtehetség. Az ember olvassa például, hogy: »komáromi magy. kir. á lamrendörség« s most behunyva a szemét, hirtelen viszszafut az időben. A jelennek jóleső s diadalmas érzésével, a magyar élet büszkeségével visszaszáll megalázott kisebbségi éveibe s azt kérdezi hirtelen: »magy. kir. államrendőrség, Komárom, Megyeház ucca. — Vájjon mit szólna hozzá Sprusánszky ?<< Méltóztatnak emlékezni rá, ugy-e ? Mórocz Péter Komárom Nádor u. 15. Telefon 44 Rádió-, villany és műszaki szaküzlet. CORDATIC autógumi, R1V golyóscsapágyak, a világhírű STEYR-PUCH motorkerékpárok, segédmotoros kerékpárok és rendes kerékpárok, a CONTINENTAL Írógépek és PFAFF varrógépek körzetképvlselefe. A PÁTRIA gramafonlemez újdonságok és egyéb gyártmányok is, valamint az összes cikkek nagy választékban raktáron. Villanyszerelés! Javító műhely! megnyílt a „Turul' étterem erthelyisége. 1185 ahol esténként FÄTYOL MISI és zenekara muzsikál. FIGYELEM! FIGYELEM t s Cserkészeknek és turistáknak omorjainál kedvezmény! Csemege különlegességek, kitűnő tájborok és cukorkák. - Naponta friss teaval. Krasznahorka váraljai jnhturó. Fűszeráruk külön helyiségben, hol naponta frissen pörköli kávékülönlegességek. Szolid árak! Klapka-lér 9. Telefon: 215. Vagy például olvas egy hírt: »A Nyitra-pozsonymegyei alispán Érsekújváron fogadta a belügyminisztérium küldöttét«. Az ember ismét behunyja a szemét s most szeretne, ezzel a tudattal, hirtelen visszaszaladni a közelmúltba s megkérdezni valakit, mondjuk az újvári nácselnikot, mit szólna hozzá ? Egyre fantasztikusabb lehetőségek tárulnak fel. Például, mit szólnának a komáromi tót gimnázium eszeveszett sürgetői, ha most nem találnák a tót elemi iskolát sem s ehelyett leventekiképzést kellene »végigszenvedniük« a Pintyőketéren ? Vagy, hogy többet ne mondjunk, mit szólna a Pozsonyból lejött cseh generális, ha, uramfia, magyar bakákat látna kivonulni a várból hangos és vidám énekszóval?! Vagy mit szólna a hosszú szokolista vezér, Skliba úr, ha ezt a feliratot látná: »Vitézi Szék, Komárom«? Vagy a Slovenská Liga titkára, ha meglátná, hogy a Liga hőn tervezett házában, a »végvárban« magy. kir. tanfelügyelőség székel ? És, hogy Masaryk képe fenn van a múzeum padlásán ? Vagy, hogy Stefanik tábornok szobra helyén áldásos virág nő? Hát ilyen ez a játék, ez a »Mit szólna hozzá ?« Az ember elképzel egy helyzetet meg egy hírhedt csehszlovák embert s a kettőt összefüggésbe hozza. De, igazán: mit szóltak volna, ha három esztendővel ezelőtt, a csehszlovák öntudat tetőpontján az ember ezt súgta volna nékiek a Nádor uccán: »Tondo, Tondo, ne olyan fennen. Képzeld, a toronyablakból nemsokára magyar lobogó fog lengeni!«. Rögtön börtönbe küldött volna ez a Tondo. Lázításért rendtörvényt Ítélt volna Franto. Egy különös vicc járta akkor; alig volt szabad suttogni is a viccet. Úgy mondtuk el, mint amely csaknem határos a lehetetlennel: — Egyszercsak, — így szólt a vicc, — nem a szudétanémetek fognak kérni autonómiát Prágától, hanem Prága fog könyörögni egy kis önkormányzatot Berlintől. Benes hódolókörútra megy Berlinbe! i Ez volt a »hihetetlen«, a szinte elképzelhetetlen. És most? Tessék csak nézni Háchát, milyen jól érzi magát a protektorátus-4 ban. Hát igen. Mit szólt volna Micsura, Hodzsa »apánk«, Sztodola, Udrzsal, meg a többi? A napokban egy magános alak ballagott az uccán. Utánanéztünk, hogy milyen ismerős a ruhája, meg a sapkája. Addig-addig erőltettük a szemünkjet s az emlékezőtehetségünket, míg végre valakinek eszébejutott: nini, hiszen ez egy egykori, lezüllött csehszlovák egyenruha! Hát tessék elképzelni! Bizisten, alig ismertük fel. Úgy elmúlott. — Ilyen is volt egyszer ? — kérdeztük s megdörzsöltük a szemünket. Milyen könnyen felejtjük a rosszat! (thyvi) Lugkő nem, de nagyon erős, darabos lugkő pót ló kapható a T U R E K festékházban.
