Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-06-15 / 24. szám

Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza

Hatvanegyedik évfolyam

24. szám

Szombat, 1940. június 15.

Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR.

Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza.

Teleky Pál miniszterelnök Hubay és Vágó nyilas képviselők javaslatát kemény szavakkal ostorozta és összeiérhetetlenségi javaslatot tett mindakét képviselő ellen

Az államhatalom és nemzeltesl szélbonlhaiailan egység

Előfizetés:

Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő.

Merénylet

a magyar

alkotmányosság ellen

.Komárom, június 14.

Senki sem csodálkozhalik azon, hogy az egész magyar közvélemény — politikai felfogásra, felckezetre, foglalkozásra vagy társadalmi osztályra való tekintet nélkül — a legnagyobb megütközéssel és felháborodással fogadta azt a törvénytervezetet, amely az elmúlt napokban két nyilas képviselő aláírásával látott napvilágot és amely a magyar Szent Korona területén élő nemzetiségek kérdését felháborító dilettantizmussal óhajtja szahályozni. Az egészséges nemzeti öntudat és az egyetemes magyar szellem megnyilatkozásának tekinthetjük azt, hogy az egész magyar sajtó és a magyar társadalom megdöbbenéssel, sőt mondhatjuk: megvetéssel fordult el ettől az elmeimből, amelyről igazán hehéz megállapítani, hogy a teljes tudatlanság szülte-e, vagy a rosszindulat és az egyetemes magyar gondolat ellen irányuló ártó szándék?

Méltán kérdezhetjük: miért volt szükség éppen most erre a szerencsétlen törvénytervezetre? Éppen most, amikor egész Európa egy minden eddiginél súlyosabb és pusztítóid) háború lázában ég és még senki sem tudhatja, hogy ennek a kataklizmának lefolyása után hogyan fog kialakulni az új Európa arculata. Azzal ugyanis minden józaneszü magyar ember tisztában van, hogy az ország határain belül élő idegen anyanyelvű nemzeti kisebbségeknek vannak rendezésre és elintézésre váró kultúrális és egyéb kérdéseik. Ha az alkalmas idő elkövetkezik s a világháború vészes hullámai elvonulnak, ezek a kérdések minden bizonnyal napirendre fognak kerülni és olyan megoldást nyernek majd, amely össze fogja egyeztetni a kisebbségek jogos érdekeit az egységes magyar nemzet hagyományaival és alkotmányával.

Hubay Kálmán és Vágó Pál nyilaskeresztes képviselők törvénytervezetének azonban legkisebb bűne az, hogy neim időszerű. A nemzeti közvélemény méltó felháborodását tulajdonképpen az váltotta ki, hogy a politikai lelkiismeretlenségnek, vagy bűnös tudatlanságnak ez a paragrafus sokba szedett terméke súlyos merényletet követett el a magyar alkotmá|iyosság és az osztatlan magyar nem-t zet ellen. Népcsoportokra akarja Hubay és szerző társa az ezeréves magyar nemzetet felbontani, olyan időkben, amikor műiden egészséges és élniakaró nemzet éppen arra törekszik, hogy minden erejét és a nemzet minden tagját az egyetemes célok szolgálatába állítsa. A legsúlyosabb lelkiismeretlenségnek kell tehát minősítenünk a két nyilas képviselő nemzetiségi törvénytervezetét, amely szakítva a magyar alkotmány, a magyar jogfejlődés és a magyar történelem minden hagyományával, meghatározhatatlan részekre akarja bontani a nemzetet, ezzel olyan súlyos zűrzavart idézve fel a nemzet életében, amelynek következményei a jövő szempontjából szinte beíáthatatlanok;

1918 gyászos emlékű októberének alkotásaira, a hírhedt Jászi Oszkárféle nemzetiségi elgondolásra emlékeztet ez a törvénytervezet, amelyre egyébként igen jellemző az, hogy

A képviselőház csütörtöki ülésén felszólalt és hosszabb beszédet mony dott Teleki Pál gróf minisztreelnök,: aki a Ház nagy többségének egyhangú' helyeslése mellett ítélte el a magyar nemzet egysége elleni merényletet. A' miniszterelnök nagy figyelemmel hallgatott, alapos beszédében többek között a következőket mondotta:

— Két országgyűlési képviselő: Hubay Kálmán és Vágó Pál törvényjavaslatot nyújtott be a Magyar Szent Korona területén élő nemzetiségek, azaz népcsoportok önkormányzatáról és anyakönyvezéséről. Az országgyűlés képviselőházának elnöke erről a ja-i vaslatról megállapította, hogy a magyar államiságot alapjaiban támadja meg. ((Jgy van! Úgy van!) A képviselőház óriási többsége, a Hubay párt kivételével, az elnök indítványára egyhangúlag kimondotta, hogy ezt a javas latot az elnök úr enunciációjával égyértelmüleg megbélyegezte.

— Az ország közvéleménye nemzetiségre való különbség nélkül hangos rhégbotránkozásának adott kifejezést. (Úgy van, úgy van! a jobboldalon.) E törvényjavaslat beterjesztésének tényé és beterjesztésének időpontja, valamint a javaslatnak különösen bizonyos részei, amelyek a magyar állam-' rendet létalapjaiból forgatják ki, nem maradhatnak a törvényhozás és alkotmásiyvédelem eme házában sem további következmények és megtorlás nélkül, nevezetesen a beterjesztőkre nézve, akiknek felfogása és eljárása egyaránt nem fér össze a magyar törvényhozó mivoltával és kötelességeivel, de a magyar állampolgáréval sem.

— A magyar államnak a szentistváni államalapítástól kezdve egyik legjellegzetesebb alapvonása: az államhatalomnak és a nemzettestnek szétbonthatatlan egysége. (Úgy van, úgy van! Taps a kormánypárton.)

— A szóban levő törvényjavaslat az államhatalomnak ezt az egységes szervezetét bontja meg. A népcsoportok az államhatalom körébe tartozó kormányzat1 igazgatási ügyek széles területen «z államhatalomtól teljesen független tevékenységet fejthetnének ki.

— A törvényjavaslat semmi biztosi-« tékról nem gondoskodik abban a tekintetben, hogy az egyes népcsoportok az önkormányzatukba utalt ügyek területén ne fejtsenek ki olyan 'tevékenységet, amellyel a magyar államhatalommal szembehelyezkedhetnének, az egységes állam bel-, de külmég a nyilas pártok tagjainak túl- Inyomó része is megtagadta a vele való azonosságot.

Érdemben vitatkozni, vagy bírálatokba bocsájtkozni ezzel a törvénytervezetlel nem lehet és nem is szabad. Annyira inerőben ellenkezik a szentistváni hagyományokkal és mindazzal, ami minden magyar ember előtt szent és örök érték, hogy anpolitikai célkitűzéseitől eltérő, sőt azzal ellentétes célok megvalósítására törekedhetnének.

— Nemcsak az államhatalom egységét bontanák meg a törvényjavasrendelkezései, hanem a nemzet egységét is. (Helyeslés.) A nemzet sohasem volt különálló csoportok összes ége, hanem egyetlen egység, egy test, a Szent Korona teste. A törvényjavaslat felborítani kívánja az állampolgárok egyenjogúságát is (Úgy van!) Ez merényletnek mondható az egyes emberek és családok szabadsága, meggyőződése és hite ellen is.

— A népcsoportokba való felvétel ellen — folytatta a miniszterelnök — a nemzetiségi miniszterhez intézendő panaszon túl további panaszjogot ad egy döntőbírósághoz, amelyben egyedül a nemzetiségekhez tartozó bírák mondanák ki a végző szót.

Összeférhetetlenségi bejelentést teszek...

— Ami a beterjesztés tényét és időpontját illeti-, ki kell emelnem, hogy amint az ország belső békéje feldúlásának előidézésére alkalmas, úgy al-> kalmas arra is, hogy kifelé, szomszédaink felé, de nevezetesen a német birodalom népe és hazánk népe között ífláaknázza azt a jó viszonyt és hagyományos barátságot (nagy taps a jobboldalon és középen), amelyet évszázados szomszédság és egymásra^ utaltság, a jelen korban pedig fegyverbarátság és a megcsonkítás és elnyomatás közös sorsa és a kölcsönös megbecsülés fűztek szorosra (megújuló nagy taps), különösen nem tűrné, azt hiszem az egész magyar nemzet minden félreértés felidézését Magyarország s a tengelyhatalmak között, amely a pillanatban, amikor a párizskörüli kényszerbékék enyhítésére irányuló húszesztendős békés, türelmes törekvéseinek meghiúsulása után, a két baráti nagyhatalom küzd most kártételeinek helyrehozásáért (éljenzés és taps), a javaslat befelé és kifelé nemcsak alkalmas ilyen kártevésre, de mivel az hallottam, hogy hosszas, alapos átgondolás előzte meg, talán célozza is ezeket.

—- Elsősorban képviselői minőségemben és úgy is, mint a magyar országgyűlés jelenleg egyik legrégibb tagja, összeférhetetlenségi bejelentést teszek Hubay Kálmán és Vágó Pál képviselő urak ellen az 193S. évi XIX. t.-c. 167. szakaszában meghatározott összeférhetnek sorsa nem is lehet kétséges: (sürgősen el kell felejteni és napirendre kell térni e szerencsétlen alkotás felett, de annál kevésbbé szabad megfeledkezni arról, hogy az Urnák 1940. esztendejében akadt kél, magát magyarnak tartó törvényhozó, akik olyannyira ellévelycdhettek, hogy előre megfontolt szándékkal a magyar közvélemény elé mertek lépni

tétlenség miatt azért, mert az ismertetett tényekkel a magyar haza és a magyar nemzet iránti köteles hűség ellen vétett. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.)

Az elnök enunciálta, hogy a Ház' az összeférhetetlenségi bejelentést az állandó összeférhetetlenségi bizottságihoz teszi át.

„A magyar alkotmány: örökélelű szabály!"

A miniszterelnök így folytatta:

— Nem a demokrata imperializmusnak, hanem a 900 esztendős igaz magyar alkotmányosságnak tradícióit kell munkálnunk. Ez a szentistváni állameszme, a népi megértésnek, a népek helyes és józan vezetésének eszméje ezen a területen, amelyen élünk és amelyet politikailag a nagy király szervezett meg.

— Az eszme az egységes, összetartozó terület állameszméje, amely mindenfajta embereket közös érdekekből ködös boldogulásra fog össze és vezet tovább. Nem szabad mesterséges antomizálást folytatnunk és keresnünk. — (Általános helyeslés,.) A szentistváni gondolatról nem sok szó esett az elmúlt évszázadnak internacionálisabb korában, abban a borban, amely a skatulyázások, statisztikázások korának is nevezhető. A szentistváni gondolat nem ismer ilyen statisztikákat, az embereket nem skatulyázza, de ismer összekapcsoló életformákat, és hagyományokat, éppen úgy, mint ahogyan a magyar alkotmány sem volt soha hatalmi eszköz, hanem a magyar nemzet életének örökérvényű szabálya. (Általános helyeslés.) Szent István elgondolása egyszerűségében és természetességének következtében közel egy évezredig maradhatott egy országnak és vezető államférfiainak vezető gondolata.

A miniszterelnök beszéde végén kifejtette a kormány nemzetiségi politikáját, mely a teljes lojalitás és igazj ságosság alapján folyik. Kijelentette, hogy mindenki ápolhatja anyanyelvét, hagyományait, a nemzeti kisebbségek kultúrális egyenjogúságának biztosítása is szentistváni hagyomány. Nem szabad mesterséges atomizálást keresni. A legteljesebb jogi és tényleges egyenlőség minden vonatkozásban,

ilyen értelemben szándékozik továbbra is cselekedni a miniszterelnök, aki-) nek beszédét percekig tapssal kísérte a Ház nagy többsége.

egy olyan nemzetiségi törvénytervezettel, amely messze túlhaladja mindazokat az igényeket, amelyeket bármely, a magyar földön élő idegen ajkú magyar állampolgár támaszthat a magyar állammal és a magyarnemzettel szemben és amelynek megvalósítása a nemzetre nézve egyértelmű lenne a bomlással és a biztos pusztulással.