Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1940-06-08 / 23. szám
Jfjr*' ' Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanegyedik évfolyam____________ 23. szám Szombat, 1940. június 8. Alapította: néhai TUBA JANOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BÁRÁNY A Y JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Gróf Teleki Pál nyilatkozata: — Országunk szénája rendben van Felkészülés az országépítő munkára Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Korszakos népiskolai reform A nemzetnevelés korszakos intézménnyel gazdagodik: a nyolcosztályos népiskolával. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek erre vonatkozó javaslatát tárgyalják napok óta a képvifsclőházban s aki csak felszólal, mindenki egyhangúan megállapítja a nyolcosztályos népiskola felállításának szükségességét. Nemcsak a népnevelés szempontjából, hanem az általános műveltség fokozása szempontjából és a magyar népismeretnek s nemzelismerelnek minél nagyobb mérvben való elsajátítása céljából valósággal nélkülözhetetlen a népiskola e típusa. Ebben az új iskolatípusban új feladatok megoldása vár elinlézésre. A nyolcosztályos elemi iskolában az eddigi tananyag mellett a gazdasági ismeretek tanítását is megkezdik és legfőbb célja az, hogy a gyermeket a gyakorlati életre nevelje a tanító, kiehogy amikor az élet iskoláját járja, ismeretlenül és tájékozatlanul találja fiatal lelkét mindaz, amivel léiének és éleiének megtartásáért és jövőjének biztosításáért meg kell küzdenie. A nagyjelentőségű tervezet életbeléptetése új nevelést ad a gyermekeknek, az elemi ismereteken felül megismerkednek az élet valódi képével, betekintést nyernek a gazdasági kérdésekbe, amelyeknek megoldására irányuló módozatok és elvek tekintetében felvilágosítást és útmutatást kapnak. Elemi oktatásunknak eddigi hiányosságát hozza helyre a nyolcosztályos népiskola, mely az általános műveltség alapjához szükséges ismereteket kibővíti azokkal az ismeretekkel, amelyek nélkülözhetetlenül szükségesek minden ember életéhez és boldogulásához. Népünk tudását, kullúrnivóját emeli az az új iskolatípus, mely új embertípust fog teremteni, s ez az embertípus a jövő életnek lesz biztosító alapja, mert fel lesz fegyverezve mindazzal, amivel az életet győzelmesen végigküzdheli. Ez az új embertípus nemcsak a mezőgazdaság terén, hanem az ipar és kereskedelem síkján is meg fogja állani helyét, mert az iskolában gazdag ismeretiári nyert a valódi, reális életre s mert tudásának birtokában kellő tájékozottsággal indul az életbe, hogy hazájának munkás és értékes tagja legyen. Hóman Rálint kultuszminiszter a javaslat tárgyalása folyamán történt felszólalásában rámutatott arra a célra, amely őt az új iskolatípus megteremtésében irányította. A miniszter célja a népművelés elmélyítése, ezt pedig az oktatás és nevelés tökéletesítésével, a tananyag gyarapításával, az ismereti és erkölcsi elemek, vagyis az oktatási és nevelési szempontok hangsúlyozásával, a keresztény magyar szellem és életszemlélet kifejlesztésével s a népművelődési elemnek iskolába való bevilele s fejlesztése által érheti el. Ezt a célt szolgálja a (nyolcosztályos népiskola s ha a nehéz feladatok megoldására hivatott derék magyar tanítói kar teljes jelentőségében fogja föl az iskola e reformját, akkor a célt, a népművelés elmélyítését el is éri az ország. A magytafr jövő új kialakulása fog végbemenni a népiskolai reform sikeres végrehajtása nyomán, melyből kiszámíthatatlan erkölcsi erő fog származni a közre, a magyar nemzeti életre. Aki fajának és nemzetének jövőjét szivén viseli, az örömmel üdvözölheti a szeptemberben életbelépő népiskolai reformot: a nyolcosztályú népiskolát. A magyar közvélemény általában: nagy fegyelmezettséggel szemléli a háború óriásméretű eseményeit s ez a fegyelmezettség és higgadtság liszteletet váltott ki külföldön, idehaza pedig lehetővé tette a nyugodt polgári munka zavartalan folytatását és ezen keresztül azt is, hogy nemzetünk védelme és biztonsága érdekében megtörténjék hadseregünk korszerű fejlesztése. A higgadtságot és fegyelmezettséget csak néha zavarta még átmeneti idegesség vagy izgalom —: s ilyenkor mindig megnyugtatólag hatott az ország első felelős vezetőjének szava, aki külső és belső politikai helyzetünk tökéletes ismeretében, a legmagasabb fokú felelősségérzettel mutatott irányt a közvéleménynek. Ilyen gróf Teleki Pál miniszterelnök legújabb nyilatkozata is. Megállapítja, hogy a mai időkben izgalmat kelteni igen vétkes dolog, annál inkább, mert izgalomra semmi különös ok nincs. Magyarországnak rendben van a szénája. Nyugodt öntudattal nézhetünk vissza az elmúlt húsz esztendőre, amely alatt országmik belső ereje fokozódott, tekintélye növekedett. Izgalomra tehát semmi ok,, viszont teljes mértékben érthető, ha most, amikor a roppant méretű háború rázza Európa földjeit, minden ország megteszi az elővigyázatossági intézkedéseket. Természetes, hogy nekünk is meg kellett tenni, annyira természetes, hogy teljes mértékben megértette és méltányolta a külföld, baráti országok és hajdani ellenfelek egyaránt, mint ahogy megértette és méltányolta az ország közvéleménye is. Gróf Teleki Pál miniszterelnök annak a figyelmezett higgadtságnak megőrzéséhez, ami a nemzet iránti kötelesség, egy igen fontos kijelentéssel járult hozzá nyilatkozatában. — Az a meggyőződésem — mondotta — hogy Európa államai nem néznek Szép siker mellett folyt le vasárnap leste a Dunántúli Közművelődési Egyesület jótékonycélú hangversenye. Az Egyesület előadóestjét saját óvodáinak s községi könyvtárainak alapja javára rendezte a Kultúrpalotában. Fővárosi előadók s művészek jelentek meg ezúttal ismét az előadói emelvényen s szórakoztatták a közönséget. Bevezetőid dr. Szijj Ferenc magy. kir. kormányfőtanácsos, a Jókai Egyesület elnöke üdvözölte keresetlen szavakkal a testvér-kultúregyesület képviselőit, köztük a magyar írók nesztorát Sziklai] Jánost, a Dunántúli Közművelődési Egyesület illusztris elnökét. Majd Reviczky István Komárom vármegye alispánja mondott szép bevezetőbeszédet a Dunántúli Közművelődési Egyesület nevében, az egyesület céljairól, feladatairól s végzett munkájáról, kiemelve az egyesület nagy kultúrális tevékenységét a dunántúli községekben. A műsoros részben Vörös Sári énekművésznő adott elő vidám magyar dalokat. E dalok sajátossága az, hogy szövegrészük csaknem fontosabb, mint a zenei rész: derűs poénjük a francia sanzonokat juttatja eszünkbe. Vörös hosszú esztendőkig tartó háborús kétszültség elé... és így reánk is hamura Sí b ránkvirrad a polgári munkának áldásos szaka. — A hadviselő feleken kívülálló illetékes államférfi először mondta ezeket a szavakat, amelyekre bizonyára nemcsak a magyar közvélemény, hanem a külföld is fel fog figyelni. Hiszen egész Európának érdeke az, hogy mielőbb felvirradjon a béke napja. Bennünket azonban elsősorban a magunk országának sorsa, jövendője, boldogulása érdekel. Mi jobb*és boldogabb Magyarországot akarunk, országépítést, amely megsokszorozza a nemzeti erőket és szélesre nyitja a boldogulás kapuit a haza minden lakosa előtt. Ezért keit nagy megnyugvást a miniszterelnök nyilatkozatának az a része, amely feltárja a közvélemény előtt, hogy már most folyik a készülődés az elkövetkező békeidők fokozott tempójú alkotómunkájához — Gyorsülemű, erőteljes gazdasági munkát kell végeznünk — mondja gróf Teleki Pál a jövő programjául - hogy e munka által kiemeljük népünket abból a nehéz sorsból. amelyben volt és van. — Hogy milyen gyors tempót szeretne a miniszterelnök, azt példával is illusztrálta: amint az eredetileg tervezett idő egynegyed, része alatt fel tudtuk állítani és felszereltük hadseregünket, úgy a békemunkát is — amely gazdagodásunkat és ezzel az egész magyar nép, de különösen a dolgozók ezreinek jólétét emelni fogja — ilyen gyors tempóban kell majd megcsinálnunk. Az ország felelős vezetői érzik, tudják, milyen hatalmas feladatok várnak a nemzetre a béke visszatérése után. És ahogy ők felkészültek rá, úgy kell felkészülni az egész társadalomnak, mert csak valamennyi tényező erős, harmonikus összműködése hozhatja meg a várt és áhított eredményt. Sári kedvesen, finoman szerepelt. — Feszty Masa, a kiváló festőművésznő költői lendületű, szeretettől áthatott szép előadást tartott gyermekkori emlékeiről, Jókaival kapcsolatban. Jókai mindig hálás és kedves téma Komáromban, Feszty Masa áhítatos lélekkel, szívből áldozott Jókainak, méltóan a költőfejedelemhez. — Angyal Nagy Gyula énekművész operettrészleteket énekelt, kár, hogy mind az énekművészek, mind a zeneművészek olyan műsorszámokkal érkeztek, amelyeket Komárom unos-úntig ismer már s amelyek helyett szivesen hallott volna kevésbbé elcsépelt, magasabbigónyű műsorszámokat. Az énekművésznő igen kedves, tűzrőlpattant előadó, hat magyar dalocska, fürge poénekkel azonban a kabaré határát súrolta, — Angyal Nagy Gyula hangja kellemes, szárnyaló, előadási modora elfogulatlan, könnyed, nekünk mégis az egyetlen Rossini-dal ragadta meg figyelmünket, mert »Sárbogárd-Dombovár«, a »Vágyom egy nő után« s a többiek, bármily szépen éneklik, már a rádióban is kevésbbé gyakran fordulnak elő. A közönség az első pillanatban tapsra lendül, az előadás könnyedsége Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. tetszik neki, a fiatalság lelkesen »ovációzik«, később mégis arra gondolunk, hogy nem kevesli k-c az előadóművészek Komárom zenei szakértelmét s ezért érkeznek aztán túlkönnyed s túlnépszerű müsorszámokkal. Dullien Klára kitűnő hegedüművésznő, kedvvel s képzett technikával játszott, hangjai finomak, bársonyosak voltak, műsorszámai azonban inkább a csillogást keresték, mint az elmélyülést. Virtuóz és rendkívül'gyakran hallott számok helyett valami mélyebbértelműt hallottunk volna szívesebben. Kár, hogy éppen Hubay: Zefir-je maradt el. Dankó Aladár zongoraművész kísérte az előadóművészeket zongorán s maga is eljátszotta hatásosan Liszt VIII. magyar rapszódiáját. Nagy szeretettel hallgatta a közönség Sziklay Jánosnak, az öreg kora ellenére is fiatalos mozgású, élénk szellemű írónesztornak szép yersesregény-részletét. A versesregény címe Petőfi s témája a szabadságharc. A hangulatos, finom tollal megírt regényrészlet Jókai személyével foglalkozik. Sziklay Jánost, a Dunántúli Közművelődési Egyesület elnökét nagy szeretettel fogadta a közönség. Tóthkárolyi Lajos ny. törvényszéki bíró köszöntötte közvetlen szavakkal az agg költőt. — Feszty Edit hangulatos, kedves költeményeit Spur Endre dr. olvasta fel nagyszerűen, színes hatást keltve. Az est lelkes befejezőszavait Alapy Gáspár m. kir. korm ány főt anáesős polgármester mondotta, kedvesen emlékezve vissza Jókai Mórra. Sikeres, szép est volt, jövedelmét magyar óvodák kapják, — megismételjük azonban azt a bírálatunkat, hogy túlságosan »népszerű« s könnyed volt a műsor, mi már magasabbrendűt várunk. Megérdemeljük. Sajnos, volt laz estnek egy kis mellékiöngéje is, amit nem hagyhatunk megemlítés nélkül, már csak azért sem, mert tartozunk önmagunk elvhüségének áztál, hogy hasonló eseteket most és a jövőben is szóváteszünk. Szóváteszünk, hogy hasonlók ne forduljanak elő. íme: Két komáromi hölgy a harmadik sorban akart helyet foglalni. Az est egyik rendezője melléjük lépett s halkan megkérdezte: — Bocsánat, a hölgyek méltóságosak? — Nem, kérem, — feleltek megdöbbenve a hölgyek, — de a jegyünk mindenesetre ideszól. — Akkor — mondta csendesen a rendező, — méltóztassék talán az ötödik sorba, mert az első sorok a méltóságos uraknak és asszonyoknak vantnak fenntartva. < Semmit nem fűzünk a fentiekhez, azt sem, hogy egész Komárom megyében nincsen három széksorra való méltósáigos. A két komáromi uriaszszony zaiiarlan ült át az ötödik széksorba, nem tudván, hogy ennyire számontartják a rang- és címkülönbségeket. Ismételjük: túl vagyunk azon, hogy a magyar társadalmi élet ilyetén megnyilvánulásaihoz megjegyzéseket fűzzünk, elméleteket sem gyártunk a társadalomtudomány számára, egyáltalán, nem tartjuk időszerűnek még azt sem, hogy a mai nagy európai kataklizma idején fontosnak minősítsünk hasonló esetkéket, — csak éppen regisztráljuk, megírjuk, a késői kutatók számára. Ilyen is volt Komáromban, az Urnák 19W. esztendejében. S vannak, akik még nem fáradtak bele. A Dunántúli Közművelődési Egyesület előudóestje
