Komáromi Lapok, 1940 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1940-04-27 / 17. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1940. április 27. Rheumatikus fájdalmak­nál, idegfájdalmaknál, fejfásásnál, izületi- és tagfájdalmaknál, valamint meghűléses betegségeknél, gyorsan és biztosan hatnak a TOGAL-tábletták. Orvosok ezrei ajánlják a TOGAL-t, tehát ön is bizalommal vásárolhatja. Tegyen még ma egy kísérletet. Kér­je kifejezetten a kiváló hatású TO­GAL-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban 1.60 Pengő. (936) Muskátlis ablakok A nagykeszi műkedvelők Komárom­iban játsszák le Borka Géz|a s Miliőim Gyula színdarabját, a komáromi kór­ház javára. Igen érdekes szinielőadás lesz Ko­máromban május 2-án, áldozóesűlör­­íökön, délután 5 órákor. A nagykeszi műkedvelők tehetséges, jól felkészült gárdája érkezik Komáromba, hogy bemutassa ügyességét, tehetségét, rá­termettségét. A nagykesziek Borka Gézának, a kitűnő színműírónak Mi­­hola Gyuszi által megzenésített ked­ves, népszerű darabját, a »Muskátlis lablakok« címűt játsszák el a komá­romi Katolikus Legényegylet színpa­dán. Sokat beszélünk a városnak s a falunak összefogásáról: á falu jelentkezik ezúttal a vá­rosban, kéri. hogy szeretettel fo­gadják s jutalmazzák azzal, hogy a falunak, a színjátszásnak ked­velői jelenjenek meg az előadáson. Borka Géza és Mihola Gyuszi darabja kitűnő, színes, hangulatos, a nagy­kesziek játékában is talál a komáromi közönség sok érdekességet, kedvessé­get: zárja szívébe a komáromi közön­ség az áldozatos nagykeszieket, már csak azért is, mert .a nagykesziek a komáromi kórház felszerelése javára ajánlották fel bevételüket. Komáromi célt szolgálnak! Jegyek 20 fillértől 2 pengőig az Únio könyvesboltban. Jókarban levő 208 Tátra autó 3000 P-ért Bánkeszin Cím: Dr. Kadlecovits körjegyző, Bánkeszi. Újra tárgyalták Komáromban a lévai arzénmérgezés pőrét Néhány évvel ezelőtt, .— nem sokkal a tiszazugi arzénpör után, — Léva környé­kén is történtek gyanús arzénmérgezések. Az arzénpör fővádlottja Szlankó Vero­nika volt, egy idős falusi asszony, aki­­nek lelkét hét ember élete nyomta. Annakidején halálra Ítélték Komáromban, de az életfogytiglani fegyház kegyelmét kapta. Az elvetemült asszony megölte fér­jét s két gyermekét is. A pör egyik vád­lottja, ifj. Repisky János volt, akivel aty­ja, id. Repisky János, rosszul bánt. A Csánk faluban dívó szokás szerint a fia­tal Repisky Szlankó Veronikához fordult, hogy rajta segítsen. Sztankó Veronika ar­zént adott a fiatal Repiskynek, megtaní­totta a méreg használatára s az idősebb Repisky nemsokára meg is halt. Az arzé­­nes gyilkosságok kiderültekor exhumál­ták id. Repisky holttestét, s nagymennyiségű arzént találtak benne. A fiatal Repiskyt pörbefogták, esküdtszék elé állították. Mindváltig tagadott, Sztankóné azonban ellene vallott. A komáromi esküdtszék an­nakidején életfogytiglani íegyházra ítélte Repiskyt. A visszacsatolás után a bűn­ügyet újból tárgyalás alá kellett venni s a komáromi törvényszéken dr. Nagy Géza tanácsa foglalkozott az üggyel. A vádiolt erősen tagadott, de a bizonyítékok ellene szóltak s az apagyilkos Repiskyt 15 évi fegyházra ítélték. Figyelem! |Hl WkjB Március 1-iől F ályol Misi és ciqányzenekara minden este aTŰMÜL étteremben muzsikál Égi/ riport meglepő fordulata Látogatás Ácson, a cukorgyár szociális gondoskodása alatt álló faluban Egyik fővárosi napilapnak szerkesztő­sége azzal bízott meg, hogy vizsgáljam ki az ácsi cukorgyárban és általában Ácson a munkások szociális helyzetét, mert egy ácsi cukorgyári munkás, »A lap régi olva­sója« aláírással igen súlyos panaszokkal terhelt levélben kérte a lap támogatását. A szerkesztőség megküldte a panaszos le­velet is. A levél súlyos vádat tartalmazott a cu­korgyár igazgatóságával szemben. Hogy lehetetlen órabéreket fizetnek, hogy a munkásvédelmi rendelkezéseket egyszerű­en figyelmen kívül hagyják, a levél sza­vaival élve »azokat lábbal a sárba tipor­ják«. Egyáltalában az egész levél egy ma­gát kiuzsorázottnak érző munkás jajkiál­tása volt. Azzal az erős elhatározással keltem útra, hogy lerántom á leplet. De a kirándulás meglepő eredményre vezetett. Az ácsi cu­korgyár gazdáiról nem vádiratot, hanem himnuszt kel! szerkesztenem. A MUNKÁSOK BESZÉLNEK... I-eszállva a vonatról, a falu felé a ki­tűnő karban tartott beton úton haladtam el a cukorgyár mellett. Azt alaposan szem­ügyre véve, már kívülről is megállapítot­tam, hogy egy kifogástalanul tiszta, ren­dezett iparüzem az ácsi cukorgyár. Ter­mészetesen az volt az elhatározásom, hogy előbb a gyáron kívül, a faluban informá­lódom a cukorgyári munkás viszony okról és csak akkor fordulok a gyár vezetőségé­hez, ha már kívülről adatokat szerzek ä gyár állítólagos Özeiméiről. Rövid séta után beértem a faluba, ahol mindjárt utamba esett a nagy vendéglő. No, ide be­megyünk, határoztam el. Nemcsak azért, mert korán reggel nem árt egy kupica ba­rack, de azért is, mert itt bizonyára meg­fordulnak a gyárimunkások és bizonyára nem rejtik poharazás közben véka alá nagy sérelmeiket. Mikor a vendéglőstől megtudtam, hogy a cukorgyár munkásai sűrűn megfordulnak nála, feltettem a kér­dést : — Ugy-e tele vannak panasszal?« A vendéglős megütközve nézett rám, és azt a meglepő választ adta, hogy nem panaszkodnak azok, de nincs is rá okuk. Majd mikor kirándulásom célját felfed­tem, odaszólított égy munkás kinézésű embert, aki a cukorgyári kampányban év­­ről-évre dolgozni szokott. Ez az ember olyan dicsérő hangon nyilatkozott .a gyár gazdáiról, a P a t ze nho f f e'r családról, hogy elállt a szemem-szám. Szavainak az volt az értelme, hogy a gyár igazgatója, valamint felesége a munkásság jótékony barátai, akik a bajbajutott munkásokkal szemben napról-napra csak jót tesznek. Elhagytam a vendéglőt, még egész se­reg embernél, kereskedőnél, gazdálkodó­nál, munkásoknál informálódtam. Kivétel nélkül mindenki csak jót mondott a gyár vezetőségéről, annak a bajban sinylődők­­kel szemben való segítő készségéről. Be­széltem egy cukorgyári munkással is, akit valami okból beküldtek a faluba. Ezzel részletesen ismertettem ácsi utam célját, sőt »a régi olvasó« levelét is felolvastam, neki. A munkás kijelentette, hogy ezt a levelet nem írhatta a munkások egyikei sem. Aki ezt a levelet írta, az egy gaz­ember. Felvilágosított, hogy a gyárban most is 200-nái több ember dolgozik, pe­dig kevesebb is elég volna és még most is napról-napra újabbakat vesznek fel,, hogy a túlszigoni és hasszú tél miatt bajbajutott nincsteleneken segítsenek. Fel­­viágosító szavait ezzel végezte: — Nem az a baj, hogy csak 30 fillér az órabér, hanem az, hogy csak dél­után 4 óráig dolgozunk. Pedig mi dol­goznánk 7—8 óráig is. De erről a gyár nem tehet. BŰN HELYETT JÓSÁGOT TALÁLTAM... Miután nem hivatalos oldalról ilyen ör­vendetes értesüléseket nyertem, felkeres­tem a község főjegyzőjét, aki azután a következő szakszerű felvilágosításokkal szolgált. A 6800 lelket számláló lakosság ki­vétel nélkül a legnagyobb szeretettel csüng a cukorgyár urain, amit azok teljes mér­tékben ki is érdemeltek. A lakosságnak körülbelül 20 százaléka a nincstelen. Hogy ezek viszonylag jobb helyzetben vannak, mint a környező községek nincstelenjei, az tisztán a cukorgyár érdeme. Igaz ugyan, hogy a munkások a mezőgazdasági munkák idején a környéken levő sok nagybirtokon alkalmazást találnak, azon­ban késő ősszel, amikor már a mezei munkák szünetelnek, a cukorgyári kam­pány 2—3 hónapja alatt több mint 900 munkás jut a mezőgazdasági napszám­nál magasabb, olyan keresethez, amely másutt teljesen hiányzik. A Patzenhoffer család azon felül a munkásság nehéz hely­zetével szemben állandóan annyi megér­tést, akkora segítő készséget tanúsít, ami ritkán tapasztalható. A téli hónapokon át több mint 100 szegény gyermeket láttak el az; igazgató neje ellenőrzése mellett ízletes és kiadós ebéddel. A kicsike Concó-patak a tavasszal Dunává szélesedett. Több vá­lyog ház összedőlt. Ezeket a szegény ká­rosultakat a gyár gazdái cementtel, tég­lával látták el. A gyár igazgatójának fele­sége kézimunkadélutánokat rendez, mely­be belekapcsolódtak a község úriasszo­nyai, leányai és a gyár notisztviseiői. Ezeken a délutánokon az igazgatóné által rendelkezésre bocsátott anyagból gyer­mekruhákat varrnak a szegény gyermekek részére. De nehéz volna — mint a fő­jegyző mondta — felsorolni azt a sok jó­tékonysági akciót, mely a cukorgyárból indul ki. Elmondta még a főjegyző, hogy a gyár­­igazgató neje vasárnap délutánonként a gyár előtti sportpályán játék-délutánokat rendez, melyen ott nyüzsög a falu leány­serege, melynek csokoládéval, cukorkával, naranccsal kedveskedik. Ezután bementem a cukorgyárba, ahol a munkásérdekek legfőbb őrevei, az üze­mi titkárral, majd Sebesy Ferenc főpénz­tárossal és Sz. Tóth József intézővel be­széltem. Itt meggyőződtem arról, hogy az iparügyi minisztériummal múlt év szep­tember 20-án kötött megállapodást lefelé szigorúan betartják, hogy nincs egyetlen munkás sem, aki a minimumnál alacso­nyabb órabért kapna, ellenben sokan él­veznek magasabbat. Az intéző szobájában tanúja voltam annak, amikor egy munkás fuvart kért a saját használatára. Termé­szetesen a kérést azonnal teljesítették. Azonban, ahogy az a munkás a kérését tisztességtudóan előterjesztette, látszott rajta, hogy a siker biztos tudatában él, hogy ebben a gyárban a munkás ember­számba megy. Megállapítottam, hogy Ács községre va­lóságos áldás a cukorgyára és a munkás­ság megértő, segíteni kész barátja a gyár igazgatósága. Egy rosszindulatú ember levelétől félrevezetve, bűnök feltárása cél­jából rándultam ki Ácsra és örömmel ál­lapítom meg, hogy ahol bűnöket kerestem, ott erényeket, jóságot találtam. Emberi kötelességemnek tartom, hogy ezeket az erényeket a Komáromi Lapok hasábjain azzal az óhajtással mulassam meg a nagy nyilvánosságnak, hogy adjon az Isten sok olyan munkaadót ipari üzemeinkbe, mint az ácsi cukorgyár derék urai, a Patzen­­hoffcr-család. Dancz Ferenc. QKW, BMW autók, DKW, Ardie, Tornax, Hcrex motorok körzeíképviselete Oosztálés Lipscher gépműhely Komárom, Megye u. 18. Tel. 177. — Elítélték az alsópéli szövetkezet be­törőit. Rafael Pál, Randa Ferenc és egy fiatalkorú rokonukból álló betörőszövet­kezet felett Ítélkezett a komáromi tör­vényszék. A bárom cigánylegény az alsó­péli szövetkezetei szemelte ki. 1939 de­cember és 1940. évi január hónapban leifeszítettek egy szál deszkát a szövet­kezet szénraklárának oldalán és azon ke­resztül több métermázsa szenei hordtak el. Majd február 2-án a szövetkezet udvari ablakát bezúzták és a kistermetű fiatalko­rú cigány bemászott az üzletbe, ahonnan körülbelül 150 pengő váltópénzt és do­hányt, szivart, cigarettát, valamint cukor­kát adott ki a künn várakozó társainak. Az üzlettel szomszédos szobában az üzlet­vezető családjának két nőtagja aludt. Hal­lották a zajt, azonban annyira meg voltak ijedve, hogy mukkanni se mertek és csak akkor léptek be az üzletbe, amikor ott a zaj már elült. Megállapítva a hiányt, azon­nal 'zajt csaptak és a nyomban értesített1 csendőrség a társaságot lefülelte. A ko­máromi törvényszék á banda vezérét, Ra­fael Pál alsópéli cigányt 1 év 8 hónapi börtönre, Randa Ferencet 4 havi fogházra, a fiatalkorút pedig 6 havi fogházra Ítélte. A 30 évi íegyházból 15 év lett A magymácsédi koldus rablógyilkosa­inak büntetését felére mérsékelte a komáromi törvényszék. A 45 éves Láncz Ferenc nagyinácsédi koldusról az volt annakidején a nép kö­zött az általános hiedelem, hogy nagy összegű pénzt hord magával. Tudomást szerzett erről a rosszhírű Csadóné He­gedűs Juliánná is. Közölte a hallomását Potocki András többszörösen büntetett előételű napszámos ismerősével. Elhatá­rozták, hogy a koldust elteszik láb alól és elrabolják a pénzét. Egy nyári reggel kileste Csadóné, amikor Láncz a faluból távozott, szólt Polockinak, hogy vegyen kötelet magához és jöjjön utána a málasi utón. Az asszony a koldúst néhány száz lépésről nyomon követte és amikor Po­­'<)cki biciklin utolérte, megbeszélték, hogy Potocki előre haji kerékpárján és elbújik az erdőben, ahová azután Csadóné sze­rr bili pásztorára űrügye alatt becsalja a koldúst. így is történt. Potocki előre haj­tott, elbújt az erdőben, az asszony pedig az út melletti fa alatt pihenő koldushoz csatlakozott és becsalta az erdőbe. Po­tocki, aki leshelyéről figyelte őket, amint az erdőben leültek, azonnal lecsapott a koldúsra, akitől pénzt követelt és mivél felszólításának eredménye nem volt, a vele hozott kötélből hurkot készített, azt há­tulról Láncz nyakába csapta és percek alatt megfojtotta. A halottól elszedték a 159 csekkoronáí kitevő pénzét, majd Po­tocki a hullát a huroknál fogva egy sűrű bokorba vonszolta, ahol csak napok múl­va akadtak rá a rőzse-szedő kislányok. Potocki és Csadóné a csendőrség, a vizsgálóbíró, majd annakidején a nyitrai esküdszék előtt töredelmes vallomást tet­tek. Az esküdtszék mindegyiket 20—20 évi fegyházra ítélte, ezt a brünni legfelső bí­róság 30—30 évre emelte fel. Mivel á visz­­szacsatolás után Potocki magyar börtönbe került, ügyét újból kellett tárgyalni. A komáromi törvényszék, dr. Nagy Géza ta­nácsa a beismerő vallomásait visszavonó, a bűncselekményről tudni sem akaró Po­­tockit 15 évi fegyházra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Bűntársa a német protekto­rátus alatt álló területen tölti a jogerős 30 éves fegyházbüntetését. MEGNYÍLT Klapka-tér 9. sz. alatt a komáromi lerakafa, (13;) ahol nagybani eladás mellett 9 féle jómi­nőségű bor előnyös áron kapható. Viszonteladóknak lényeges árengedmény! Kedvezményes jegy e k a Budapesti Nemzetközi Vásárra a Komáromi Lapok kiadóhivatalában P 2.80 árban kaphatók. A Komárommegyei Hitelbank r. t. Komárom-ujvárosi fiókja beolvad az anyainlézeibe A Komárommegyei Hitelbank rí. f. hó 18-án tartott közgyűlésén az eddigi Igaz­gatóságot változatlan összetételben újból megválasztotta és az intézet elnökévé egy­hangú lelkesedéssel újból dr. mándi Mán­­dy Lajost, a Magyar Általános Hitelbank ügyvezető igazgatóját, alelnökeivé pedig Alapy Gáspár polgármestert és Szekeres Emilt, a Magyar Általános Hitelbank ny. igazgatóját választotta meg. A közgyűlést követő igazgatósági ülé­sen, melyen dr. Mándy Lajos elnökölt, a komárom-újvárosi fiók május 4-ével tör­ténő megszüntetését, illetve az intézet székhelyének Ó-Kománomba történt áthe­lyezése folytán, annak a Főintézetbe való beolvasztását határozta el, a beolvasztással: kapcsolatos teendők elvégzésével pedig az intézet ügyvezető igazgatóját, Mersich Ar­­mandot bízta meg. Az intézet ókomáromi főintézete a ko­­máromujvárosi fiók egész üzletállományát beolvasztja és kománomujvárosi ügyfelei­nek érdekeit a legmesszebbmenően szem előtt tartva, folytatja működését. A pénz­intézet a Magyar Általános Hitelbankkal áll szerződéses viszonyban. FIGYELEM! FIGYELEM! Cserkészeknek és turistáknak omorj csinál kedvezmény! Csemege különlegességek, kitűnő tájborok és cukorkák. - Naponta friss teavaj, Krasznahorka vár­aljai juhturó. Fűszeráruk külön helyiségben, hol naponta frissen pörkölt kávé­különlegességek. Szolid árak! Klapka-lér 9. Telelőn: 215.

Next

/
Thumbnails
Contents