Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-12-23 / 51. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1939. december 23. ^üinrufi éi yoynií!Éi/njauJxxyv iskolai óraadó tanítók 20—20 pengőt, a napszámosok, munkások pedig egyheti fizetésüket kapják karácsonyi segély gyanánt. Kállay Endre dr. volt az első felszólaló ezzel a tárggyal kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy a mai viszonyok között legelsősorban a kisemberek, a munkások szorulnak segítségre, talán sokkal inkább, mint a tisztviselők. Méltányosabb segélyt kért a számukra s azt indítványozta, hogy a napszámosok s egyéb munkások, azok, akik egy év óta állanak a város szolgálatában, kétheti fizetésüket kapják meg karácsonyra. Ilyen értelemben tett indítványt « Füiöp Zsigmond, Zechmeister Sándor, valamint Fogl Károly is, utóbbi a komáromi munkásság különlegesen súlyos helyzetét ecsetelve. Nagy Nándor főispán szavazás alá bocsátotta az ügyel s a kisgyűlés egyhangú szavazással úgy döntött, hogy a tisztviselők s egyél) alkalmazottak az előadói javaslat szermti segélyt, a napszámosok s egyéb munkások pedig kétheti fizetésüket kapják karácsonyra. * • A kisgyűlést követőleg, öt órakor a város törvényhatósági bizottsága tartott rendkívüli közgyűlést, amelyen a kisgyűlés által előkészített ügyeket tárgyalták le. A zsidótörvény kijátszásával kapcsolatos indítványhoz először maga az indítványozó, Balogh Miklós szólt hozzá. Konkrét példákat hozott fel arra, hogy Komáromban egymásukul akkuinak korlátlan felelősségű társaságok, amelyek egy-egy keresztény vállalkozó neve alatt 1127 Keserűvíz, ha Igmándi, abból elég 3 ujjnyi. Eredeti nagy üveg 1.- pengő . kis üveg -.65 fillér fogyasztási adóval együtt. Csalódik, ha Igmándi helyett mást tógád e|, tovább életbrntartanak a törvényes rendelkezések értelmében beszüntetett zsidó üzemeket, vállalatokat. Nagyobb ellenőrzés kellene abban az irányban, vájjon a nemzsidó részvényes a vállalatot fenntartó tőkének csakugyan a törvényben előírt részvényszázalékát jegyezte-e. Lehetőséget kellene adni a bíróságnak, hogy ebben az ügyben a legszigorúbb nyomozást folytathatná. Kun Árpád dr. felszólalása után a közgyűlés a kisgyűlés javaslatát fogadta cl, mely szerint a törvényhatóság a rendőrséghez átiratot intéz ez ügyben. A közigazgatási bizottság kiegészítését illetőleg, valamint a tisztviselők s egyéb alkalmazottak karácsonyi segélye tárgyában szintén a kisgyűlés javaslatának megfelelően hozott határozatot a közgyűlés. Adópolitikai sérelmek kiküszöbölése A pénzügyminiszter november hóban a képviselőházban tartott expozéjában behatóan foglalkozott a visszacsatolt Felvidéken felszaporodott adóhátralékok kérdésével és annak az elismerése után, hogy ez adóhátralék nagy része igazságtalan és törvénytelen kivetés alapján lett előírva, abbeli elhatározásának adott kifejezést, hogy az egyes pénzügyigazgatóságokhoz kirendelendő döntő-bizottságok útján fogja az adófellebbezések elintézését és ezzel az adóhátralékok likvidálását keresztülvitetni. Nem lehet kétség az iránt, hogy a miniszter az adóviszonyok helyes felismeréséből jutott ahhoz a megállapításhoz, hogy a visszacsatolt Felvidék kivált magyar nemzetiségű adófizetői teherbíróképességüket jóval meghaladó mérvben lettek megadóztatva. Azok, akik közvetlen tapasztalatból, úgyszólván saját bőrükön ismerhették meg a cseh adókivetési és adókezelési rendszernek visszásságait és ostorcsapásait, nagyon jól tudják, hogy az egyszér jogtalanul kivetett és a fellebbezés ellenére kíméletlenül behajtott adónak visszatérítésére irányuló jogorvoslati eljárás valóságos kálváriájára* és szélmalomkarcszámba ment. Korántsem a törvényekben volt a hiba. A végrehajtó közegek lelkiismeretlensége, kárörömmel határos cinizmusa és tudatos rosszhiszeműsége az egészséges szociális érzékkel felépített adórendszert csúffá tette és így ez a rendszeres túlkapásoknak és visszaéléseknek melegágya lett. Oly lehetetlen helyzet állott elő az állami háztartásban, hogy már a köztársaság 15-ik évében hét milliárdra emelkedett az adóhátralékok összege. Szlovákiában általában, de különösen a nemzetiségek lakta vidékeken ritkaságszámba ment egy oly telekkönyvi betét, amelyben ne biztosították volna a kincssár javára az adóhátralékot jelzálogilag. Ezeknek behajtására nem is mertek gondolni, mert hiszen tömegesen kellett volna árveréseket tartani, úgyhogy ahhoz sem elegendő végrehajtó, sem pedig vevő nem találkozott volna. A papiroson szereplő óriási kincstári követelések azonban nem könnyítették az állam pénzügyi helyzetét és azoknak vvről-évre való nyilvántartása és kimutatása az adóigazgatásnak felesleges munkát okozott úgy, hogy az adóhátralékok csökkentésére és eltüntetésére az u. n. depurációs eljárást eszeltek ki. Ez abból állott, hogy az adóhivatalok fel lettek jogosítva az adófizetőkkel bizonyos hányadban megegyezni és ennek lefizetése ellenében az adóhátralékot törölni. Ez az eljárás azonban kevés eredménnyel járt, mivel a hátralékos adóalanyok időközben a beállott gazdasági válság nyomán tönkre mentek és még a hányad sem volt rajtuk behajtható. A Felvidéknek e sötét korszaka tanulságul szolgálhat arra, hogy az adóprés működését nem lehet a végletekig fokozni anélkül, hogy abból mindkét félre, államra és adóalanyra egyaránt helyrehozhatatlan kár ne háramoljék. A történelem színteréről rövid idő alatt letűnt cseh állam rothadt adókezelési rendszere figyelmeztetésül kell, hogy szolgáljon arra is, hogy a felügyeleti hatóságoknak a legnagyobb éberséggel kell őrködniök, hogy a kivető hatóságok minden önkénytől menten, egyedül a törvényes rendelkezéseknek megfelelően, szabják meg az adót és ne hagyják figyelmen kívül az adózók teherviselési képességét. Az adóigazgatás ellen már az első évben is sok panasz hangzott el a visszacsatolt Felvidéken; ezeknek súlypontja főként a törvényellenes kivetésben rejlik, amidőn a törvényben előírt levonandó kiadási tételek a nyers bevételből le nem vonatnak. Ennek következménye ismét a sok hiábavaló jogorvoslat lesz, amelyek elintézése a felettes hatóságokat felesleges módon fogja foglalkoztatni. A helyes adóigazgatásnak fokmérője azonban a fellebbezéseknek és panaszoknak a legcsekélyebb mérvben való igénybevétele. Dr. G. J. Utolsó ülését tartotta ez évben a vármegyei kisgyűlés December 21-én d. e. 9 órakor tartotta ez évi utolsó ülését a vármegye kisgyűlése, melyen Nagy Nándor főispán elnökölt. Vitéz Hunyady László dr. főjegyző ismertette az alispán negyedévi jelentését, majd előadta a közgyűlés elé tartozó ügyeket, amelyeket a kisgyűlés megfelelő javaslatokkal a közgyűlés elé terjesztett. Ezekről közgyűlési tudósításunkban számolunk be. A saját hatáskörbe tartozó ügyek tárgyalása során Pákozdy Irén, a dunaszerdahelyi főszolgabírói hivatal kisegítő tisztviselője részére a törvényes intézkedésnek megfelelő díjazást állapított meg a kisgyűlés, majd hozzájárult, hogy Felsőgalla község 3 díjnoki állást átszervezzen, Szőny község segédjegyzői állás szervezése tárgyában hozott határozatát pedig hozzájárulás mellett kormányhatósági jóváhagyásra terjesztette fel. Somorja és Dunaszerdahely községek a saját telkeiken épített ifjúsággondozót a vármegyének átvételre felajánlották. A kisgyűlés a felajánlott épületeket tüdőbeteggondozó céljára átvette. Hozzájárult a kisgyűlés, hogy Mocsa község aljegyzői lakást építsen. Gutor község vadászbérleti szerződését megsemmisítette és a községet új eljárásra utasította, ugyancsak nem hagyta jóvá több község oly értelmű határozatát, hogy a vadászati haszonbérből fizessék a mezőőröket. Megsemmisítette Bős község határozatát, mellyel a tanítói nyugdíjjárulékhoz nem járult hozzá, mert a határozat a törvénnyel ellenkezik, — Jeskó Márton várkonyi jegyző hadipótlékát pedig megtagadta, mert az igazoló bizottság nem találta igazolhatónak s állásából el is bocsájtották. A vármegye háztartási alapjából fel nem használt összegeket a kisgyűlés átutalta olyan rovatokba, melyeknél hiteltúllépés történt. Hozzájárult a kisgyűlés, hogy Komáromszentpéter és Ujgyalla községek országzászlót állítsanak és belépjenek az Ereklyés Országzászló nagybizottságába. Elfogadta, hogy ugyanez a két község tűzmentes anyakönyvi szekrényt vásároljon. Ezután több segélyt szavazott meg a kisgyűlés, jóváhagyta több községnek a fedeztetési díjakat megállapító határozatát, jóváhagyott néhány vadászbérleti szerződést, és több községi határozatot az elöljárók díjainak megállapítása tárgyában, majd több kevésbé jelentékeny ügy elintézése után a kisgyűlés véget ért. Meghűléses betegségeknél, rheumatikus és köszvényes fájdalmaknál, idegfájdalmaknál, fejfájásnál, valamint izületi- és lagfájdalmaknál, gyorsan és biztosan hatnak a TOGAL- tabletták. Orvosok ezrei ajánlják, tehát Ön is bizalommal vásárolhatja. Tegyen még ma egy kísérletet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású TOGAL-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban. P. 1.60. (445) Andrást jelölte ki az Ür Irta: SZOM BAT HY VIKTOR. Istenes András vette a fejszéjét s végigballagott a falun. Lassan, kényelmesen sétált, volt ráérő ideje, a toronyban is csak most harangoztak félnyolcra. Korán is érkezett. Az erdőmérnöki iroda vaskerítéses udvar mélyén fehérlett, várnia kellett Andrásnak, mire a mérnök előkerült. Fiatalember a mérnök, nemrég házasodott, jószívű, mosolygós férfi, csak a csizmát nem szokta még meg, hiszen városból került falura. — Hát itt van, András1? — kereste az iroda kulcsát a mérnök. — Itt vagyok, — felelte András s karjára akasztotta a fejszét. Mindaketten beléptek az irodába, hideg volt még a két szobában, a szolga is csak most fog érkezni, hogy fűtsön. A mérnök egy papírdarabra sebesen írni kezdett. — Hát nézze, András, — dörzsölte egymáshoz fázósan ujjait a mérnök, — három fát kivághat. Ezt is csak a.zért, mert engedélyt kaptam rá én is. Ebben a lombos erdőben alig akad néhány fenyőfa s a csemetéket nagyon őrizzük. Majd, ha egyszer felcseperednek a fenyők, szabad lesz többet is kivágni. Sajnos, ezidén nem nyúlhat a fákhoz senki, mondja meg a falunak. Értette? — Értettem, — bólintott András. — Az egyik fát az iskolába viszi, a másik a magáé, mert jó és hű munkásunk. S egyet, a legkisebbet, nekem hozza be. — Több házba akkor nem is hoz a Jézus karácsonyfát? — kérdezte András. Ezidén nem. így szói a rendelet. Ne is siránkozzanak rajta, később majd úgyis maguk látják hasznát en[ooik a tilalomnak. S lopni sem szabad, mert ott a kerülő, Hlavaj Péter. Ez a céduLa is neki szól. Igen, — feleli Istenes András s nagyon lassan csoszog ki. Három karácsonyfát vághat ki összesen. Nem lesz a faluban fán égő gyertya, papiroslánc fenyőágon, szikravető és aranydió. Nem száll imla a fa alól s később, Jia a fa elszárad s tűlevelei hullanak, nem lesz mit parázsra dobni, hogy illatozzék. Csak a doktoréknak lesz karácsonyfájuk, a jegyzőéknek s a papáknak. Azoknak, akik a városból pénzért hozathatják. De a Száraz Péterek portáján, a Kincses Márton házában, Lukács szabóéknál nem lesz karácsonyfa, mert ezeknek nincsen pénzük, hozatni városból másfélmétereset. Nekik azonban lesz, Istenes Andráséknak, csak nekik lesz a faluban. Azon tűnődik András, a hegyoldal felé menet, hogy ez nem is olyan jó érzés. Nem érzi boldogságnak, hogy egyedül az ő házukban ég majd gyertya a fán s csak náluk szór csillagot a szikravető rúd. A szomszédságban legfeljebb gyertya ég, asztallapra ragasztott gyertya, mert tilos ezidén fenyőt vágni az erdőből, ez a rendelet. Már kinn is van Istenes András az erdő szélén. Szörnyen mély a csend, olykor egér fut végig a havon, a patakparton róka oson. Varjak emelkednek súlyos szárnyakkal a leveletlen tölgyek fölé, cinkék rázzák a zúzmarát. Vékony hószövet takarja a tájat. A patak kis öbleiben már jéggé fagyott a víz, de a sodrában még sebesen, hidegen csobog. András egyedül áll az erdőségben s keresi a fenyőket. Bizony, igaza van a mérnöknek: a lombos erdőben alig akad néhány fenyőfa, legfeljebb a kis csemeték a faiskolában. Azokhoz nyúlni azonban tilos. Sokáig tart, míg kiválaszthat hármat, bejárja a fél erdőt is, míg a kisded fenyőcsoportra rátalál. Három egyformát néz ki, jó embermagasakat s rácsapja egyiknek törzsére a fejszét. Am az erdőkerülőnek is jó füle van, mert mire a második fát dönti András, Hlavaj, a kerülő már otl áll szigorú arccal s osak akkor enyhül, mikor András az igazolócédulát mulatja elé. Hánccsal köti össze András az ágakat, vállára dobja a három fát, búcsúzik Hlavajtól s megindul lefelé, a fagyott erdei utón. Lassan dél lett. Mire a kertek alá ér, harangoznak is. Holnap tesz karácsonyeste. — Honnan, András bátyám? —szói rá Száraz Péter, aki most volt katona. — Erdőből. — Magának szabad volt? — Hármat. — Hm, — düunyög Száraz Péter, -ezidén nem lesz karácsonyfánk, pedijg a kis Laci hogy örült volna neki Istenes András megáll, nekitámasztja a fákat a ház oldalának s néz maga elé. Aztán kioldja az egyik fát s fejszéjével lecsap egy ágat, a legalsót. — Nesze, legalább egy ág, — mondja, — tűzzétek cserépbe. Az enyimbül adtam. Száraz Péter mosolyog s viszi be az ágat. Tovább halad András. így ér a mérnöki iroda elé, ott beadja a cselédnek a mérnök fáját. Fordul egyet, s a tanítónak is beszól: — Itt hozom az iskola karácsonyfáját. Az ám, de az iskolában ott a sok gyerek, éppen özönlik ki mind az udvarra. — Jaj, de szép fája van, András bácsi, — irigykedik a kis Sipkei Rozi, — vájjon hoz-e nekünk i,s vagy felet a Jézus? — Meg nekünk! — sivít cérnahangján Kovács Terus. Istenes András nem szól semmit, csak ballag tovább. Ahogy a Sipkei suszter háza elé ér, egy pillantásnyira megáll, habozik. Aztán bekopog a párás ablakon s kiinti a susztert. — Itt egy ág, — mondja színlelt komorsággal, — megóhajtotta a lánya, többet nem adhatok. S mivel közel laknak Kovácsék is, im azoknak is benyújt egy ágat. így fogjy a fa, legszebb alsó ágait lelemetszette már. Die a pap bérese is kinn áll az árak
