Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-06-03 / 22. szám
1930. június 3. KOMÁROMI LAPOK 5! oldal.' „Csak ne exponáljuk magunkat!“ Részletek Szombathy Viktornak most megjelent „Elesni nem szabad“ c. kisebbségi tárgyú regényéből Ágnjes Csíkit nézte, ezt a, lelkes embert, tanítómesterét, aki nélkül másképen látta volna ezt a kis falut is, mert amit Csíkitői tanult, azt a képzőben nem magyarázta senki, arról nem : hallott az iskolában. Csíki szerette a népét, nemcsak az iskolásgyerekeketA hanem a falut, minden emberével, szérüskertjével, cseresznyefájával s öreg harangjával. Ezt a ■ szeretetet, ezt a rajongást nem lehet megtanulni, ez benne él az emberben, szunnyad valahol s ha szunnyad, akkór előbb-utóbb napvilágra kerül. Uj világ szépségeit mutatta Ágnesnek Csíki s mindennapi beszélgetések során, az iskolában, vagy amikor együtt bandukoltak a falu sarában s bekukkantották egyegy fehérre meszelt házba. Természetesnek s közvetlennek lenni olyanok-, kai szemben, akik a hivatalos fogalmazás szerint nem a mi társadalmi osztályunkból valók: ez a legnehezebb diplomata-mesterségé(mondogatta Csíki, amikor hosszan s barátságosan érdeklődött a Kis Péternek, vagy a Nagy Mihályok sorsa, bánata, öröme iránt. Most is közéjük ült, aztán fel.köszömtötte kedves gárdáját, a cigány tusst húzott. Liptánszky István Ágnes kipirult arcán felejtette a szemét s a Biálnyj ra mosolygott. — Mit nevet? — Nem szabad? — ütötte el István a kérdést. Ágnes éppen felelni akart, de nagy zajjal s székzörgetéssel érkezett Liptánszky András, István öccse. Nem igen óhajtott eljönni, — elhatározása, hogy visszavonul a »régi magyar vonaltól«, egyre szilárdabb s következetesebb lett, — de az elmaradás nagy feltűnéssel járt volna, belépőjegyet okvetlenül kellett vennie, de leginkább mégis azért jött el, mert vendége, Kondor, az ügyvéd, mindenképen meg akart jelenni. Hogy miért volt fontos és sürgős Kondornak a megjelenés, Liptánszky egyelőre nem tudta, csak sejtette. Kondor meghallotta, hogy nagyobb gyülekezet van együtt, jobb gazdák vacsoráznak a falu előkelőségeivel, izgatott lett s ahelyett, hogy viszszament volna a városba, rávette Liptánszkyt, hogy legalább a vacsora végére érkezzenek az ünneplő közönséghez. Liptánszky fanyalogva, nem szívesen egyezett bele, mert tudta, hogy őreá sem szívesen néznek most, a telekügy miatt. Végre is vállat vont s Kondor kocsiján áthajItattak a szövetkezetbe. Csíki, a figyelmes és tapintatos házigazda örömével fogadta a két váratlan vendéget, a székeket összébbtolták, helyet engedtek az újonnan jöttéknek. Liptánszky elfogódottan ült le, nem óhajtotta különösebben, hogy Péterrel, Csíkivei, vagy Ágnessel szembenézzen, aztán, hogy valahogy túlessen a kényelmetlenjén, bort hozatott s utána rögtön pezsgőt. A pezsgő érthető feltűnést keltett, — nehezen is tudta a szövetkezeti vezető előkeríteni, még tavalyról maradt három üvegje a pincében, — Liptánszky huzamosan nézett ^niaga elé s a pezsgő gyöngyözését figyelte, mintha más nem is érdekelné. Kondor, az ügyvéd feszengeni kezdett. Egyideig a körülötte ülőkkel vitatkozott halkan s izgatottan, de látszott, hogy nem azokra figyel, hanem arra vár, hogy egy pillanatnyi csendben ő is beszélhessen. Szilárd, a laptudósító csodálkozva nézett rá:-rr Mi lelte ezt? Soha ez ilyen népes helyen meg nem jelenik, annyira óvatos és annyira visszahúzódó... Kondor a legfőbb híve a »nem exponálni magunkat« nevm névtelen, de igen kiterjedt társaságnak, mindenkivel jóban van s mindenkitől üzletet remél. Itt valami csoda fog történni mostan... A csoda be is következett, azonnal. Kondor felállott, kezébe ragadott egy szódával telt poharat, csengetett zseb; késével kettőt s messzire hallhatóan beszélni kezdett: — Édes magyar testvéreim, sorstársaim, véreim! Ebben a megszentelt pillanatban, amikor, — (itt megakadt s egy pillanatig tanácstalanul nézett a szomszédjára, aztán eszébe jutott az ünnepség célja), — amikor, mondom, amikor egy ilyen pompás műkedvelő magyar gárda ünnepli ötéves, pardon, tízéves jubileumát, magam is úgy érzem magamat, mint a kiterjesztett szárnyú sasmadár, amely a mérhetetlen magasságban csapkod szárnyaival s (a mérhetetlen idő s a mérhetetlen térség fölött egy pillanatra megáll, hogy visszapillantson megtett fellégpályájára... — Szép! — mondta valaki hangosan s letette a villáját. Kondor magasabbra vitte a hangját, mint a szárnyaló sasmadár, amelyről beszélt. — Ez a fellegpálya édes magyar véreim, a mi ezeréves ősmagyar kultúránk, amelyből Petőfi és Arany János, Jókai Mór és Ady Endre táplálkozott, ez a kultúra, amely mellett sziklaszilárdan kitartottunk, amelyből egy jottát sem engedtünk, amely öszszeköt falut s várost, szegényt s gazdagot, amely eltüntet társadalmi osz-Aréno-út 61. Tel. 29—86—20 Dorottya-utcc? 2. Tel. te—28*b» BUDAPEST eleiem, véreim, kitartás a kultúrában, kitartás az összetartásban, kitartás a megértésben, mert mi, akik a városban a kultúra súlyos terhét cipeljük, akik izzadunk a faluért is, akik a inepi szűnő, folyamatos magyar életet akarjuk jobbsarsra lendíteni, üdvözlünk benneteket, gratulálunk s kérjük szives támogatástokat. Egyesülésben az erő, viribus unitis, ha Isten velünk, ki ellenünk! Éljen! — kiáltották a mellette ülők s azok is éljeneztek, konyhában, ablak mellett az udvaron, akik nem hallották a beszédet. Kondor magasra emelte a poharát s diadalmasan nézett szét. Csillogó szemeket látott maga Szabaúaimaioíf legmodernebb gépemmel az eredetire! retjesen azonos teller okmánymásolatot FOTÓKÓPIÁT KÉSZÍTEK SCHULMAN LAJOS, BUDAPEST V. KÁDÁR U 4. Postai rendelések aznapon elintéztetnek. 858 tálykülönbséget, politikai véleménykülönbséget, amelyben hiszünk, amelyet terjesztenünk törvényesen szabad, amely a, miénk. * Már mindönki ráfigyelt, Kondor zengzetes szónok volt s értette a módját, hogyan ragadja magához a hallgatóságot. Hangjával felszállt a magasabb régiókba, dur-akkordban végezte az első bekezdést. Most ismét mélyebbre szállt s moll-hangon folytatta, mint a durúzsoló tűz: — Éppen ezért, kedves véreim, hirdetni jöttem a város szeretetét, megértését, megbecsülését, kitárulkozását. Üzenetet hoztam, tízezer városi magyar ember szívének lüktetését hoztam s ha most a szívem hangosan dobogna, meghallanátok, mint dobog értetek, mint dobog magyar testvéreimért, a művelődésért, a színjátszásért az ilyen nagyszerű, pompás, tízesztendős viharokban megedzett műkedvelő gárdáért, amelynek előadásáról mi magunk fogunk a városban hírt adni, élőszóval és a sajtóban. Szilárd, a tudósító összehunyorította szeméi s kíváncsian várta a folytatást. Liptánszky András maga is meglepetten nézett Kondorra. Kondor tüzelt, mint egy gépfegyver. — A falu és város összefogását hír-GYALOKAY-vaskereskedés KOMAROM 4.0obbpart) Klapka Gy. ut 13. Telefon 46. Vasáruk, műszaki cikkek, fegyver-, lőszer- és lőporraktár. Stevr-Waffenrad kerékpárok J egyedárusítása. ro i-i oo lelkes pillantásokat körül, megértő ivott fel Nagyszerű pillanatot választott. A körülötte ülők közelebb húzódtak hozzá, nagy testvéri szeretetben, Kondor átölelte a legközelebb ülőt s halkan énekelni kezdett: Nagybercsényi Miklós ... A nóLa után öt liter bort rendelt s röglön kqpcintgatni kezdett. — Egy ilyen nagy magyar ember, aztán megtörölte a homlokát. bogy megtisztel bennünket! — mondotta a templomfelügyelő, akinek mi n-Ha igazán megbízható árut óhajt, ragaszkodjon a DONNÁhoz GYÖNGYSELYEM különlegesség ! „DONNA“ EGÉSZSÉGÉT ÓVJA ! 857 _____________________ dig baja volt a sógorával, — kit tisztelhetünk a tekintetes úrban? — Doktor Kondor vagyok, az ügyvéd. Jóbarátjuk. — Ügyvéd? — ismerte el a templomfelügyelő, — jó beszédje van, ügyes ember lehet. Már hallottuk is a nevét. — Hát persze, — felelt Kondor, — ismernek engem szívesen. — Hm, — tűnődött a templomfel- Ügyelő s megdörzsölte az orrát, — Kiekern is vót egy ügyem a sógorommal, veszekedős természetű ember, nem bírunk megegyezni. Csak úgy mondom. Óvatosan s gyanakodva nézett egymásra a két ember, méregette egymást, először messziről, aztán egyre közelebbről, felmérték az ellenfelet kölcsönösen, aztán rendbenvalónak találták. Kondor töltött egy pohár bort a körülötte ülőknek s barátságos érdeklődéssel kérdezte: — Miben állana az az ügy? Szilárd, az újságíró, az asztal túlsó végén elővette kis jegyzőkönyvét, meghegyezte a ceruzáját, aztán gyorsan írni kezdett. A easmadár-hasonlatot jegyezte fel, meg az édes véreim kitartó összetartását. Az ember napról-napra tanul! — kiáltott főt s rámeredt Kondorra. Az Az ügyvéd már a harmadik szomszédját vallatta. Mindegyiknek volt valami baja s ilyen nagy magyar emberhez, érdekük szószólójához azonnal s szívesen húzni kezdtek. Tele voltak bizalommal Kondor iránt, az pedig fejében sorakoztatta már az ügyeket s a neveket. Most vette észre, hogy Szilárd jegyez. Ez nem tetszeti neki, egy pillanatra bocsánatot kért, fölkelt, o’dasétált Szilárdhoz, nagy örömmel kezelt vele s félrehívta a sarokba. — Szerkesztő úr, — mondta, közönbösséget színlelve, .— megírja ezeket a dolgokat? — Azért jöttem. — Nagyon kérem, hogy az én beszédemről ... hm... ha szabad arra kérnem, a beszédemről hallgasson. Nem különösebb érdeke Önnek sem, megvallom, engem is elragadott a hév... hiszen ön az előadást tudósítja s nem a toasztokat... Egyszóval, tessék elhallgatni a nevemet, nem pályázom én olyanra, ;nem nekem való már az... Mosolygott a beavatottak mosolyával. de feszülten figyelt Szilárdra. Szilárd egyelőre nem válaszolt; Kondor folytatta: — Nem leszek hálátlan, kedves tanár úr... Szilárd felvetette a fejét: — Hogy tetszik érteni? Pénzt kínál doktor úr? Kondor visszakozott: — Dehogyis... Csak éppen arra gondoltam, megmondom őszintén, hogy törvényszéki elnök nem szereti, ha az ügyvédek mindenféle nyilatkozatokat tesznek, exponálják magukat, az ember elvégre vigyáz magára, nem exponálja magát feleslegesen. — És itt, a faluban, csendesen s ti) tokban, a szegény hiszékenyek előtt lehet? — A szerkesztő úr ezt nem érti... Ezt meg kellene magyaráznom... — Dehogy kell ezt megmagyarázni, értem én ezt jobban, mint ön. De nehogy azt mondja, hogy nem teljesítem a kérését, rendben van. Egyezkedhetünk. Én is érdek-ember vagyok. — Tessék parancsolni, — bizalmas^ kodott közelebb Kondor. — Persze, nem Kombinált szoba különlegességek 111 Győr, Baross út 33. [ Kedvező fizetési feltétel!
