Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-03-18 / 11. szám

Hatvanadik évfolyam 11. szám Szombat, 1939. március 18 Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAI JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLOP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Derék honvédeink győzel­mesen nyomulnak előre az ezeréves országhatárhoz 270 kilométert haladtak csapataink s elérték a lengyel határt Megvalósult a lengyel-magyar határ Magyar zászló leng a Kárpátok ormán Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Csehország bukása Komárom, — március 17. Cseh-Szlovákiát elérte megérdemelt sorsa: eltűnt a történelem színpadá­ról. A prágai centralistáknak a szö­vetséges állammal, Szlovákiával szem­ben megkísérelt utolsó erőszakos fel­lépése után néhány napra Szlovákia kimondta függetlenségét és elszakadt a esetiektől, aminek drámai gyorsa­sággal bekövetkezett eredménye Cseh­ország önállóságának megszűnése lett. Az utolsó cseh köztársasági elnök Hitler vezér és kancellárhoz fordult és öt órai éjjeli tanácskozás után Hit­ler kezébe tette le Csehország sor­sát. A kancellár hajlandónak nyilat­kozott arra, hogy a cseh népet Haehn elnök kérésének megfelelően a né­met birodalom védelme alá helyezze és bizonyos önkormányzatot biztosít­son számára, de hogy ez a gyakor­latban miként fog érvényesülni, azt a jövő mutatja meg. Tény az, hogy a sokszor emlegetett »történelmi or­szágok« immár a német birodalom­hoz tartoznak, s a cseh nép épen an­nak a hatalomnak került védelme alá, amelyet évszázados ellenségé­nek tartott s amely iránt nagy el­lenszenvet érzett minden időben. A cseh nép tragikuma, hogy kép­telen huzamosabb ideig a maga lá­bán megállani, bár vágyakozik a sza­badság és függetlenség után, önálló állam alkotására nem képes, mert hi­ányzik lelki alkatából az a tehetség, mely az országok kormányzásának biztos vonalvezetéséhez szükséges, néli­­külüzi azt a sajátosságot, mely a tü­relemnek, a bölcsességnek és higgadt mérsékletnekvonása s amelyek nél­kül népek és államok életének veze­tésére és előbbrevitelére vállalkozni nem lehet. Csak azok az alacsonyabh­­rendü tulajdonságok jutnak politikai tevékenységében kifejezésre, amelyek a nálánál kedvezőtlenebb helyzetben levő népek elnyomására, válságára és megsemmisítésére szolgálnak. Ezek­kel párosult az öntelt fenhéjázás, a hatalmi túlkapás és a legszélsőbb ré­giókban mozgó türelmeden naciona­lizmus, amelyek semmiképen sem al­kalmasak az államkormányzás zavar­talan menetét biztosítani. Már pedig ezeket a tulajdonságokat még a nyu­gati kultúrát felvett cseh intelligen­cia sem volt képes levetkezni. Mivel pedig a világháború után élelrehívott középeurópai államok va­lamennyiét bűnös egyoldalúsággal és elfogultsággal a hazugság jegyében teremtették meg, Csehszlovákiának az a sors jutott, amelyet megérdemelt. Vezetőinek végzetesen elhibázott po­litikája buktatta meg a köztársaságot s vele együtt a cseh népet, amely megdöbbenve és elkeseredve kényte­len tűrni nemcsak az ország szélom­lását, liánéin függetlenségének elvesz­tését is. De amint nem volt erkölcsi alapja a cseh köztársaság megalaku­lásának, épen úgy hibás és elíté­lendő volt az az államkornúmyzati irány is, mely az ország vezetésé­ben megnyilvánult. A nagyhangú ki­jelentések a nyugati demokráciáról, melyekkel úgy akarta a benesi rend­szer feltüntetni a helyzetet, mintha Franciaország a legáldozalkészebb szövetségese és barátja lett volna a köztársaságnak, a kormányzatban megnyilvánult álhumanizmus, mely millió és millió embert tett hivatásos munkanélkülivé, sőt munkakerülővé, Dühöngő hóviharban, méteres hó­ban és fagyban vonulnak előre a magyar csapatok az ezeréves ország északi határához. Mélységes megha­tottsággal a szivekben, de örömköny­­nyekkel a szemekben gondol a ma­gyar nemzet vitéz honvédeink elő­nyomulására, akiknek ezen nagyszerű teljesítményét az egész világ elisme­rése fogadja. Mélyen megindító az a szeretet, amellyel kárpátalja elnyomott népe a magyar hadsereget fogadja és soha sem lehet elfelejteni azt a baráti hű­séget, amely a lengyel nemzet ré­széről Magyarország iránt megnyil­vánul. A rutén nép az elnyomatás húsz éve alatt csodálatos módon megőriz­te hűségét és ragaszkodását Szent István országa iránt, s még a leg­nyomorultabb rutén is megőrizte a régi magyar lobogói, amellyel hon­védeink érkezését fogadta. Csak néhány nap kérdése és hon­védeink az egész Kárpátalját birto­kukba veszik. Hadseregünk előnyomulásáról a m. kir. honvédvezérkar főnöke 1939. március 17-én 20 órakor a követke­ző hivatalos jelentést adta ki: Az Erdős-Kárpátokban clőnyomu­­ló csapataink pénteken 19 óráig az alábbi helyeket érték el: A tiszavölgyi csoport Aknaszlatinán át élével Kőrösmezőig jutott. A munkácsi csoport jobboszlopa a Borsova völgyében Dolhát szállotta meg. Baloszlopa pedig tegnap elérte a régi határt Volócnál és Vereckénél. Az ungvári csoport harcok árán át­a centralizáció túllengése, a nagy mérvben megnyilvánult vallástaLn­­ság épen nem voltak tartó pillérei az államnak, sőt állandóan akadá­lyozták a konstruktív munkát. A köz­vetlen szomszédokkal folytatott ellen­séges akadékoskodás, mely lehetet­lenné tette a becsületes megegyezést és békességet, a nemzeti kisebbségek törvényben biztosított jogainak sem­mibevevése, a programba fölvett el­­nemzetietlenítésre való törekvés, mind-mind siettette Csehország halá­lát, amely szerdán éjjel be is követ­kezett. Nekünk, magyaroknak kedvező át­lépte Kisbcrezna északi vonalát és előnyomulóban van az Uzsoki-szoros felé. * Említést érdemel a magyar királyi 14. honvéd kerékpár zászlóalj telje­sítménye, amely két és fél nap alatt, Magyarország kormányzójának hit­vese a rádió útján felhívást intézett az ország népéhez. A felhívás hangsúlyozza, hogy az újjáébredt márciusi tél emberfe­letti feladatokat ró a Kárpátalját megszálló és a határ felé mene­telő, sőt a lengyel határt már el­ért honvédcsapatainkra. Katonaságunk ellátása minden tekin­tetben a legkifogástalanabb, a hir­telen beállott kárpátaljai hófúvás és a nagy hideg azonban mégis szüksé­gessé teszi, hogy minden egyes ma­gyar katonát néhány darab melegebb ruhával is ellássuk. Ezekből a holmikból nem áll túl nagy készlet rendelkezésre. Ezért a Főméltóságú Asszony szeretettel fel­hívja az ország közönségét, hogy tanúsítson minden magyar a mostani történelmi időkben hős katonáink érdekében áldozatkész­séget kálóin kínálkoznék most arra, hogy a volt csehszlovák köztársaságot a maga valóságában bemutassuk. Nem csábít bennünket ez az alkalom. A levitézlett köztársaság és méltó ve­zérei felett a történelem már ítélt és pedig az igazság szerint. A történelmi fejlődés hozta magával a csehek bu­kását, amely ugyan drámai, de amely elkerülhetetlen volt erre a nemzetre nézve. A magyarság, melyet két év­tizeden kérésziül balsorsa ebbe a köz­társaságban kényszerűéit élni,nyugod­tan állapíthatja meg, hogy győzött az igazság. Aki becsülettel állott mind­végig nemzete mellett, elégtételt nyert helyenként ukrán bandák ellenállását megtörve, nehéz út- és időjárási vi­szonyok között, erősen emelkedő he­­gyilerepcií szukauuiLtu menetben 270 km-es menet után érte el Kőrösme­zőt. és küldjön minél sürgősebben és mi­nél nagyobb számban meleg sált, ha­risnyái és szvettert a 'kormányzósági palotába, ahonnan a Főméltóságú Asszony ezeket a holmikat haladéktalanul továbbítani fogja a feltarlózhatallanul előrenyo­muló katonáknak. Ha az említett meleg holmik nem állanak azonnal rendelkezésre, akkor leghelyesebb pénzbeli megváltásokat küldeni, még pedig Horthy Miklósné téli segélyakció­jának 19-es csekkszámlájára. A honvédek számára gyűjtendő ru­­baiieműeket és pénzbeni adományo­kat Komáromban dr. Bardócz József­­né, a MANSz komáromi csoportjának szociális szakosztály-elnöke (Thaly Kálmán-utca) veszi át és felkérjük a nemesszívű adakozókat, hogy, tekin­tettel a segítség sürgős voltára, ado­mányaikat minél előbb a fenti címre elküldeni szíveskedjenek. a történelemtől. De, aki hűtelcn lett fajához s rút, önző érdekekből Be­nes, llodzsa, Dérer s a többi világ­­ámíló csatlósa volt, annak keserves tanulságot szolgáltat a történelem, mely szigorú Ítélettel sújtja a nem­zetárulókat. Csehország bukását még a múlt évben megpecsételték Mün­chenben, azt megakadályozni nem lehetett. A nyugati nagyhatalmak is jól tudlak ezt s ezért nem léptek köz­be. Dicstelen kimúlását senki sem fáj­lalja, mert az egész világ megszaba­dult attól a lidércnyomástól, melyet Benes köztársasága jelentett Közép­­európában. A magyar távirati iroda jelenti: A Kormányzó úr ŐfÖméltósága pénteken a honvédség megszemlélésére Ruszinszkóba utazott. Adakozzunk az előrevonuló hős honvédeinknek. A Főméltóságu Asszony felhívása a magyar társadalomhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents