Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-03-04 / 9. szám

1939. március 4. KOMÁROMI LAPOK 7. oldal. Fogalomzavar m mm r ■ ■■■ - r m mm ■■ ■ a községi illetőség korul Alig oszlott el a sötét viharfelhő, mely a Paris körüli u. m. békeszerző­dések hiányos rendelkezései folytán az idegen uralom alá kényszerített nemzeti kisebbségeket az állampol­gárság, illetve az annak alapjául szol­gáló községi illetőség megszerzése mi­att hosszú időn át fenyegette és nyug­talanította, máris újabb gondterhes felhők tornyosultak a visszacsatolt Felvidék sok ezer családjának sorsa felett az illetőség kérdése miatt. A világháború előtt a hatóságok csak akkor foglalkoztak a községi il­letőség kérdésével, amikor valamely teljesen elszegényedett egyénnek el­látásáról kellett gondoskodni és ilyen­kor természetesen azok a községek, melyekben a koldus valaha megfor­dult, annak eltartási kötelezettségét maguktól elhárítani igyekeztek, míg végre hosszas bürokratikus tárgyalá­sok után a születési hely szerinti ille­tőséget megállapították. Súlyos kérdéssé csak akkor vált az illetőségi kérdés, amikor a szerencsét­len békediktátumol alkotó győztes hatalmak az Oszirák-Magyar mo­narchiát feldarabolták és Magyaror­szág területének kétharmadát idegen uralom alá helyezték. Mint igen sok más tekintetben, úgy ebben a kérdést ben is a viszonyok nem ismerése mi­att az egyoldalúan tájékoztatott és ez­ért tájékozatlan nagyhatalmak na­gyon hiányos rendelkezéseket vettek fel a békeszerződésekbe. Ezeket az utódállamok a saját érdekeik szeriül a nemzeti kisebbségek hátrányára magyarázták. Következménye sok, ezer családnak ,különösen nyugdíjas­nak zaklatása, nélkülözése és hosszú kálváriajárása volt. Amikor valaki hadbavonult, senki sem érdeklődött illetősége iránt, de amikor a harcmezőn elesett és öz­vegye nyugdíj iránt folyamodott, ak­kor az okiratok egész sorozatát kö­vetelték tőle. Beszerzésük gyakran — amikor t. i. a férj az elszakított terü­letek valamelyikéről származott — a legnagyobb nehézséggel és rendkívüli kiadással járt. Néha évekig nélkü­lözni s kegyelemkenyéren élni volt kénytelen az özvegy, hacsak időköz­ben el nem pusztult. A köztisztviselő a trianoni szerződés végrehajtása előtt nem tartotta szükségesnek, hogy az illetőséggel törődjék, mert akár Erdélyben, akár a Bánságban vagy a Felvidéken működött, egyformán ma­gyar állampolgárnak voll tekintendő, bárhol is született és különben is a gyakori áthelyezések miatt gyakran változtatnia kellett volna az illetősé­get is, ami azonban teljesen felesleges volt, mivel az állampolgárság szem­pontjából egyedül az volt mérvadó, hogy az ország valamely községének kö­telékébe tartozzék. Tulajdonképpen csak annak a kül­földinek volt szüksége községi ille­tőségre, illetve annak kilátásba he­lyezésére, aki honosításért akart fo­lyamodni, mert az állampolgárság megszerzésének ez volt egyik felté­tele ,ellenben a magyar állampolgárra nézve közömbös volt az, hogy Ko­lozsvárott, Szegeden avagy Székesfe­hérvárott bírt-e községi illetőséggel. A csehszlovák köztársaságban, ahol az 1886. évi XXII. t.-c.-nek az ille­tőségre vonatkozó szabálya érvény­ben volt., alaposan összebonyolítot­­la az illetőségi kérdést a prágai leg­főbb közigazgatási bíróságnak amaz álláspontja, mely nyilván tévedésből szembehelyezkedik a törvény 10-ik §-ában foglalt világos és félremagya­rázást nem tűrő rendelkezésével. E § szerint ugyanis az, aki valamely községben négy évig folytonosan lakik s ennék lerheiheZ járul, ha erkölcsi szempontból el­lene kifogás nem merült föl, a köz­ség kötelékébe tartozónak és az előbbi község kötelékéből kilépett­nek tekintendő még akkor is, ha települési szándé­kát nem jelentette be. Ez intézkedés szerint tehát önként szerződik meg az illetőség anélkül, hogy azl kérelmezni vagy engedélyez­ni kellene. Mégis a legfőbb közig, bí­róság annak a felfogásnak adott is­mételten kifejezést végső döntéseiben, hogy az id. t.-c. 10. §-ában előírt fel­tételek teljesítése alapján csak a községi kötelékbe való ki­fejezett felvételt tartalmazó közsé­gi határozattal szerezhető meg a községi illetőség. E döntés nyilván ellenkezik a magyar hatóságok által állandóan követett gyakorlattal is és úgy látszik arra és oksó a Darmol. Beváltja, amitigér. Nincs vele bajlódás,teafózés, rossz iz. - Jóizii hashajtó a Hír I« fillérért is miiavizertirmn yi» szolgált, hogy a cseh hatóságok a nemzeti kisebbségekkel szemben, akik­nek helyzete az állampolgárság szem­pontjából is meg volt nehezítve, még hatékonyabb fegyver birtokába jus­sanak. Minthogy a polg. közigazgatás meg­kezdésével a magyar törvények érvé­nye a Felvidéken vissza lett állítva, nem lehet kétséges, hogy az illetőség kérdésében is a magyar gyakorlat az irányadó. Az állampolgársági kérdés a vissza­csatolt Felvidéken még törvényes rendezést nem nyervén, nagyon kí­vánatos volna, ha az erre nézve ki­adandó rendelet mennél világosabb és méltányosabb rendelkezéseket tar­talmazna, mivel a községi illetőségi bizonyítványok körül máris fogalom­­zavar uralkodik, ami a közönség kö­rében nyugtalanságot kell. Dr. G. J. A bíróság tisztviselőinek márciusi fizetését keresték a törvényszék betörői. de csak halszáz pengőt talállak a páncélszekrényben Nagy meglepetés érte a komáromi törvényszék elnöki irodájának tiszt­viselőit, szerdán r e g g e 1, hivata­­los idő kezdetén. Az elnöki iroda páncélszekrényét keddről szerdára virradó éjjel is­meretlen tettesek nagy hozzáér­téssel megfúrták, tartalmát kira­bolták. A tisztviselők azonnal értesítették a törvényszék elnökét s a rendőrséget. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a helyzetet már előbb kitapasz­talt kasszafúrók valószínűleg előző este rejtőztek el az épület folyosóin, aztán az éj sötétjében kiemelték az irodába vezető ajtó egyik alsó fatáblájál, azon beju­tottuk az irodába s nekiláttak a fúrásnak. Nagy szakértőiemmel fúrták meg a szekrényt. . . A feltevés szerint a márciusi liavifi­­zetésekre fájt a foguk a betörőknek, at fi zet ések azonban c s e k ke k alak­jában szunnyadtak a szekrényben, így elrabolni nem lehetett. A rab­lók zsákmánya elég szegényes volt: mindössze 400 pengőim készpénz s 200 pengő értékű bírósági letét, óra, ékszer. A kasszafúrók nyom nélkül távoztak. A nyomozás teljes erővel megindult, valószínűleg fővárosi, kitanult betö­rők lehettek a komáromi törvény­szék vagyonának elrablói. ‘ iiter kryptongóz van. Ez a ritka, aranynál is értékesebb Nemesgáz adja a Tungsram Kryptonlámpa tündöklő fehér fénvét. T örvénykezés (§) Egy érsekujvári bűnszövetkezet fiatalkorúakkal tarkítva. Petrovics Lajos 24 éves napszámos és Fujász István 25 éves lakatos, érsekujvári la­kosok két fiatalkorúval szövetkezve, minden kínálkozó alkalmat megragad­lak, hogy lopás utján könnyű kere­setre tegyenek szert. A lopott tár­gyakat azután Fujász András 27 éves szabó közvetítésével Zalezsák Imre ér­sekujvári kereskedőnek adták el. így január 10-én Petrovics Lajos, aki Weil Rezső helybeli péknél volt al­kalmazásban, reggel, mikor sütemény kihordó útjára indult, a sütöde ajta­ját szándékosan nyitva hagyta s Fu­jász István két zsák lisztet a nyitott ajtón való behatolás utján Weil Re­­zsőlől ellopott. A liszlel 43 pengőért Zalezsák vásárolta meg. Nemsokára Tinák István kereskedő raktárából 50 kg mákot loplak el Petrovicsék. A mákot is Zalezsák vette meg 50 pen­gőért, Reisinger Gábor textilkereske­dőtől a fiatalkorúak 52 pengő kész­pénzt, s a kirakatból, annak betörése után 10 méter kanavásznat loptak el. Ugyanők emeltek el egy másik alka­lommal Greiszer Lipót kereskedő ko­csijáról egy csokoládésládát, amely­nek tartalmát elfogyasztották. A vád­lottak a nyomozás során töredelmes vallomást tettek s a napokban meg-1 ártott tárgyalás folyamára is beismer­ték bűnösségüket. A bíróság Petrovics Lajost nyolchónapi s Fujász Istvánt 14 hónapi börtönre, Fujász Andrást és Zalezsák Imrét pedig 2—2 havi fog­házra ítélte. A fiatalkorúak bünte­tése kétévi javító nevelés lett. Az Íté­letben az összes vádlottak megnyugod­tak, egyedül Zalezsák Imre élt felleb­bezéssel a feltételesség ki nem mon­dása miatt. (§) Akikel a boldogságuk csábított a bűnre, A visszacsatolás nagy örö­met okozott Párkányban is. A fiatal­emberek nagyrészének első dolga volt, hogy a húsz év után szabad­dá lett dunai hídon Esztergomba menjen s természetes, hogy az első átkelés főprogramja valamelyik ven­déglő mulatószobájában folyt le. Sze­kér József és Kuczmann József pár­kányi fiatalemberek szintén nem tud­ták megállni, hogy a nagy boldogság­ra ne igyanak pár lityit s ini taga­dás, bizony eléggé jó hangulatban igyekeztek vissza éjféltájban Pár­kányba. A felvidéki legény azonban akkor táj ban még nem nagyon ismer­te a pengőt, nem tudta, hogy igen nagy huncutság rejtőzködik abban: Szekérék csak a párkányi hídfőnél vették észre, hogy a pengő maradék­­lalanul kigurult a zsebükből odaát. Viszont az öröm meg a boldogság csak továbbra is megmaradt s örök igazság, hogy se öröm, se boldogság azért mégse lehet zavartalan, ha az embernek üres a zsebe. Szekér és Kuczmann tehát elhatározta, hogy azonnal pénzmagra tesz szeri. A köz­vetlen pénzszerzésre azonban nem igen akadl nyomban kilátás, ennél­fogva az a nagyszerű ötletük tá­madt, hogy a Szekér Marianne-féle uradalomból kukoricát lopnak. Az ötletét tett követte s azon a boldog éjjel négy zsák csöveskukorica tűnt el Szekér Marianne szárítójából. Va- 1 ahogy azonban kiderült a dolog s Szekér József és társa így került a komáromi bíróság elé.' ‘ Szekér és Kuczmann részegségükkel védekeztek a tárgyalás folyamán s azl állítot­ták, hogy nem tudták, mit cselekesz- Jiek. Sajnos, ez az állításuk nem ta­lált megértésre a bíróság előtt s Sze­kér Józsefet hathónapi börtönre, Kuczmann Józsefet pedig négyhónapi fogházra Ítélték. A bíróság ugyanek­kor tárgyalta Gulyás Károly 38 éves gyivai napszámos, valamint Wesze­­lovszky Gábor és Csizmadia József párkányi fiataléin berek bűnügyét is, akiket színién azzal vádolt az ügyész­ség, hogy Szekér Marianne gabona­­raktárából kukoricát s nagyobb mennyiségű gabonát elloptak. Gulyás Károly részben beismerte a lopást, azt, hogy tizenkét zsák kukoricái el­lopott, viszont a gabonalopást tagad­ta. A bíróság a kihallgatott tanuk vallomása alapján Gulyást hathónapi börtönbüntetésre i télte, Weszelov­­szkyt és Csizmadiát bizonyítékok hiá­nyában felmentette. Gulyás vallomása alapján az ügyész vádat emelt orgaz­daság miatt Schiller Imre párkányi kereskedő ellen. (§) Halált okozó súlyos testi sértés­ért egyévi és lialhónapi börtön. A ko­máromi kir. büntetőtörvényszék Nagy Géza dr. tanácsa csütörtökön Ítélke­zőn Bálint Gyula 21 éves nemesho­­dosi földmunkás bűnügyében, akit az ügyészség azzal vádolt, hogy a múlt év december 17-én egv kocsihámfá­­val többször úgy megütötte nagybáty­ját, Hodossy Mihály 54 éves földmű­vest, hogy az igen súlyos sérülések­kel került kórházba, ahol tüdőgyul­ladás következtében nemsokára meg­halt. A tárgyalás folyamán Bálint Gyula beismerte tettét, de kijelentet­te, hogy bűnösnek nem érzi magát, mert nagybátyja állandóan sérteget­te s bántalmazta őt, édesanyját is többször megverte. December 17-én Hodossy Mihály megjelent Bálinték udvarán s azokat ki akarta kerget­ni a házból, mert a házat a saját tu­lajdonának tekintette, jóllehet az a Bálint-család öröksége volt. Hodos­­syval szemben Bálint Gyula lépett fel s kikérte Hodossytól az erősza­kos hangot, mire Hodossy nekitá­madt a fiúnak, meg akarta verni, de Bálint Gyula egy közelben heverő kocsihámfát ragadott fel s azzal több­ször úgy fejbe és lábon sújtotta Ho­­dossyt ,hogy elterült a földön. így "ke­rült kórházba, ahol pár nappal ké­sőbb meghalt. A bíróság kihallgatta •Halczl dr. és Rékay dr. orvosszakér­tőket, akiknek véleménye szerbi! a sérülések s a halál 1-ekövétkezíe kö­zött okozati összefüggés nem volt, de az ágyban való mozdulatlan fekvés mindenesetre előidézhette a tüdőgyul­ladást, amely a halálnak közvetlen oka volt. A bíróság ennélfogva erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértés vétségében mon­dotta ki bűnösnek Bálint Gyulát s ez­ért egyévi és hathónapi börtönbün­­lelésre Ítélte. Az ítélet jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents