Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-03-04 / 9. szám
Lapunk mai száma a jővő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanadik évfolyam 9. szám Szombat, 1939. március 4 LÁM Alapította: néhai TUBA JÁNOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL gyula Dr. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BÁRÁNYAY JÓZSEF DR. Főmunkalársak: FÜLÖP ZSIGMONI) és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Habemus papom! Az első napon, a harmadik menetben pápává választották Pacelli Jenő bíborost Teljes bizalommal vezérünk iránt Komárom, — március 3. A polotikai közélet a magyar glóbuson nem terem rózsái a harcos számára. Aki résztvesz abban a f«rgatagos, rendkívül ideges világban, amelyet magyar politikának hívnak, jannak el kell készülnie arra, hogy sokszor legjobb szándékát, őszinte s nemes törekvését nemcsak hogy félremagyarázzák, hanem legtöbb esetben tendenciózusan Ítélik meg szeméi lyét és működését s ha egyszer kb kezdték, semmi féle eszközt sem tartanak elegendőnek arra, hogy a legjobb hiszemű közéleti férfiút elnémítsák. A »politikai ellenfél«, különösen ha a tyúkszemére hágnak, nem az érvek felsorakoztatásával, nem a meggyőzés fegyvereivel, hanem a demagógia, ráfogás, sőt a rágalmazás alacsony és kétes eszközeivel akarja kedvét szegni a becsületes meggyőződésű s igazán a közért dolgozó közéleti munkásnak. Sajnos ez nem mai keletű, a magyar parlament történetében számtalanszor megismétlődött ez már s most is nnpről-nnpra kirobban a képviselőház palotájában magyar és magyar emberek között, akiket a nemzet bizalma küldött a törvényhozás házába, hogy Magyarország boldogabb jövőjéért munkálkodjanak. A múlt bűne isméi tombolva féktclenkedik és amikor nagyhorderejű reformok megoldásáról kellene gondoskodni, személyi bajszában merül ki a törvényhozói munka, holott a képviselőknek arra kellene törekedniük, hogy a súlyos problémát megértéssel és bölcseséggel igyekezzenek megoldani, mert megismétlődhetik újra az a végzetes eset, hogy az ország ügyeinek intézésére hivatottak egymás közötti meghasonlása miatt vérezni fog a haza... A személyes ellenszenv és gyűlölet, amely most is rossz tanácsadó, olyan szertelen cselekedeteket hozhat életre, amelyek romlásunkat idézhetik elő és végzetes csapást mérhetnek Magyarországra. Fájdalom, ezt elfelejtik azok, akik személyekre vadásznak s akik önteltségükben felejtik a lelkiismeret szavát, a felelősség érzetét és annak a kötelességnek súlyát, melyet teljesíteniük kellene a magyar nemzet javára. Csak nemrég idézlek föl válságot és távolították el a közélel egyik legkiválóbb vezérét, de a zsáká mánnyal nem elégedtek meg, naprólnapra újabb és újabb áldozatot követelnek. A támadások pergőtüzét irányítják a legtiszteletreméltóbb kormányférfiakra, ócsárolják és gyalázzák a kormány tagjait s különösen a Felvidék Március 2-án, a pápa választás első napján csak két ízben szállott fekete füst az cg felé annak jeléül, hogy a választás eredménytelen. A harmadik választási menet eredményét délután 5 óra 29 perckor fehér füstfelhő adta tudtul a külvilágnak. — »Habemus papain!« — Meg van a pápa — kiáltotta a tömeg s rövidesen ugyanezt jelentette Belmonte bíboros a Vatikán előtt várakozó türelmetlen, lelkes közönségnek. — Az új pápa Pacelli Jenő biboros, aki a XII. Pius nevet választotta — hangzik a biboros ajkairól. S az örömhírt a következő percekben már távbeszélő, rádió röpíti világgá — orbi et urbi — hogy milliók leikébe varázsolja a megnyugvást, a bizalmat, a reményt, melyhez az új pápa egyénisége és elhalt nagy elődjéhez való viszonya nyújt biztosítékot. Hogy valóban XI. Pius pápa szellemi örököse lett az új pápa, azt mi sem bizonyítja, mint a biboros testülethez intézett első beszéde, melyben a békét jelölte meg első feladataként. Nem azt a békét, amit a pacifista demokraták hirdetnek, hogy jólétüket, kiváltságaikat és vagyonukat megmentsék, hanem a lelkek igaz békéjét, azt, amely népek, nemzetek, társadalmak, családok, testvérek közt meghonosítja az igaz, az önzetlen felebaráti szeretethet, Krisztus igéjét. Ugyancsak a békét és pedig a felekezetek közötti békét szolgálja az új pápa ama kijelentése is, hogy imáiba foglal mindenkit, katolikusokat és másvallásuakat egyaránt. »Pace« volt XI. Pius utolsó szava, »pace« lett XII. Pius első igéje is. A mester búcsúszavával kezdte a kiváló utód uralkodását. íme az eszme tovább él, tovább követel életet, érvényesülést magának s amiért két ilyen kiváló egyéniség ilyen egyakaralúan küzd, azt Isten bizonyára el is küldi a hozzá hálátlan világnak. Talán senki sem örül :a Választás eredményének úgy,min t aim agyar inép,} amelyet 10 napi magyarországi tartózkodása alatt teljesen meghódított, magáévá lelt az új pápa megnyerő egyénisége, előkelő megjelenése, szeretettől sugárzó tekintete és az a végtelenül kedves figyelme, hogy a magyar néphez édes magyar nyelvén szólt az Eucharisztikus kongresszus megnyitása alkalmával. A magyar rádió, mint magyar győzelmet, mint a magyar vágyak beteljesülését jelentette Paoellj biboros megválasztáást s a magyar lapok kivétel nélkül az elismerés, a szeretet és öröm hangján szólnak róla, mint a magyar nép nagy barátjáról. Avval a fehér füsttel, mely a választás eredményét jelezte, fehéren, tisztán szálljon a mi fohászunk is az ég leié azért a főpapért, aki fölött ma már csak a Mindenható az egyetlen Űr. Ehhez a pápák fölött is álló Mindenhatóhoz küldjük magyar könyörgésünket, áldja meg új főpásztorunkat s vezérelje Őt a békéért megindított nemes munkájában teljes sikerre, magyar nemzetünk, inagyar hazánk örömére és boldogulására. Szent István koronájával kezdődik a magyar nemzet kapcsolata a pápasággal. Ez az ezer esztendős kapcsolat csak erősödhetik, csak fejlődhetik XII. Pius alatt, aki nemzetünkiránti rokonszenvének oly sokszor adta tanujelét s ezért hálával fogadjuk az isteni rendelést, mely őt emelte a pápai trónusra, az Ő fejére adta a tiara súlyát s |aj£ ő ujjára húzta a halászgyűrűt, a lelkek fölötti legfőbb hatalom jelvényét. XII. PIUS ÉLETRAJZA. Pacelli Jenő, a XII. Pius néven most trónra lépő új pápa 1876 március 2-án Rómában született. Tehát születése napján választották pápává. Már édesapja is a Vatikán szolgálatában állott, dékánja volt a világi konzisztoriális ügyészségnek .Középiskolai tanulmányait Rómában kiváló eredményekkel Végezte, egy ízben a Vittoria E m anu el e-díjat is elnyerte. 1894-ben lépett be a Capranica Kollégiumba, amely egyike Róma legrégibb papnevelő intézeteinek. Huszonhárom éves korában szentelték pappá. A fiatal és rendkívül tudományos képzettségű pap azonnal a rendkívüli egyházi ügyek kongregációjában kapott beosztást és ebben a diplomáciai működési körben maradt meg mindmáig. Hosszú éveken át volt a későbbi XV. Benedek pápának adlátusa, amikor az még helyettes államtitkár volt. 1911-ben maga Pacelli is helyettes államtitkár lett. X. Pius és XV. Benedek pápák bizalmát egyaránt a legteljesebb mértékben bírta. Végül is 1917-ben XV. Benedek s a r d i tituláris érsekké szentelte és müncheni apostoli nunciusnak nevezte ki. A világháború alatt nagy tapintattal karitatív tevékenységet is folytatott állomáshelyén, felkarolva különösen a- hadifoglyok gyámolításának ügyét. 1920-ban egész Németország apostoli nunciusává nevezlek ki, ahol mint a diplomáciai testület doyenje nagy tekintélyre és népszerűségre telt szert. Berlini működése során a megbecsülés és szimpátia állandó megnyilatkozása vette körül. Hozzájárult nagy népszerűségéhez tökéletes német tudása mellett az a körülmény is, hogy a német történelemben és irodalomban teljes jártasságról tett tanúságok Ugyanakkor nagyjelentőségű diplomáciai tevékenységet is folytatott, amelynek eredményeképpen 1929. június 22-én a porosz konkordátumot is aláírták. Még ugyanabban az évben megkapta azonban a visszahívó levelet. Mikor Berlinből visszatéri, ötezer német ifjú búcsúztatta fáklyásmenettel. 1929 decemberében XI. Pius pápa bíborossá kreálta, majd a következő év februárjában a betegsége miatt viszszavonult Gasparri bíboros-államtitkár utódjává nevezte a Szentatya. 1930 májusában, Merry del Val biboros halálával a pápa Pacelli! nevezte ki a Szent Péter-templom érsekpapjává. Attól kezdve, hogy Pacelli bíboros került az államtitkárság élére, a Vatikán úgyszólván soha nem látott aktivitást fejtett ki minden irányban. Az ő Papennel folytatott tárgyalásainak eredménye volt az 1933-ban a Ilii Birodalommal megkötött konkordátum, de az ő államtitkárságába esik több más konkordátum megkötése is. XI. Pius pápa rendkívül nagyra értékelte mindenkor bíboros államtitkárjának kiváló képességeit és számos nagyfontosságú küldetést bízott rá. 1934-ben ő volt a buenos-ayresi Eucharistikus Világkongresszus legátusa, hasonló küldetésben pedig egy évvel később, 1935-ben Lourbes-ban járl, a Megváltás Szentéve alkalmából rendezett tridium bezárásán. 1937-ben ismét Franciaországban járt, megint mint a pápa különös megbízottja és felszentelte Lisieux-ben a Gyermek Jézus-ról nevezett Szent Terézia bazilikáját. Utolsó nagyfontosságú hivatalos küldetése végül az elmúlt év májusában Magyarországba szólott, ahova szintén mint az Eucharisztikus Világkongreszszus pápai legátusa jött el. Több mint egy hétig tartózkodott a magyar fővárosban, ahol Horthy Miklós kormányzó vendége volt a királyi palotában. Résztvett az összes ünnepségeken, a hajóskörmenet alkalmával ő térdelt az Oltáriszentség mögött és május 29-én ünnepélyes szentmisét pontifikáit a Hősök Terén a kongresszusi oltárnál. A következő nap, május 30-án pedig résztvett a Szent István Jubileumi Év esztergomi megnyitó ünnepségén, ahová a Szent Jobbot vivő arany vonatot kísérte el. Magyarország népe — el lehet mondani, valláskülönbség nélkül — megszerette és szívébe zárta a rendkívül rokonszenves, liszteletet gerjesztő megjelenésű főpapot, aki mosönzctlen és nemzetéért áldozatkészen fáradozó kiváló vezérét támadják szikrázó dühvei s mindent megkísérelnek, hogy valami módon kompromittálják. Egész bizonyos, hogy gonosz törekvésük eredménytelen marad, mert a felvidéki magyarság hivatott és nagyrabecsült vezéréhez nem érnek föl a piszkolódásnak mocskos hullámai, s az ő makulátlan jelleméről visszapattannak azok a mérges nyilak, amelyeket ellenfelei zúdítanak feléje. A felvidéki miniszter nemcsak a visszacsatolt terület magyarságának szeretett s népszerű vezére, hanem rövid néhány hónap alatt Magyarország egész magyar népének őszinte becsütését és bizalmát bírja, aki a magyar nemzet népi és szociális politikájának legerőteljesebb képviselője s aki egész szívével és teljes leikével nemzete jövőjén csüng és annak boldogságáért küzd. Nem azért írjük le ezeket a sorokat, mintha a rágalmakkal szemben védelmére akarnánk kelni. A mi vezérünknek nincs erre szüksége, úgy áll ő a mi soraink élén, mint az öntudatos, tisztalelkű bajnok, akinek minden gondolata a haza javát szolgálja s akinek ideális és nemes szándéka elölt meg kell hajolnia még a legádázabb ellenségnek is. Mi ismerjük őt, húsz nehéz esztendő alatt a közös küzdelem elszakíthatatlan testvéri kapcsolattal kovácsolta össze szívünket az ő szívévet, melynek minden dobbanása közös a mi szívünk dobbanásával s amelynek áldó melegét sokszor érezte az a magyar nép, amely az elnyomatás bilincseiben többször megbünhödte a múltat s jövendőt. Szeretetünk, bizalmunk cs ragaszkodásunk töretlen Jaross Andor iránt, akitől a felvidéki magyarságot semmiféle hatalom el nem fogja tántorítani sóba. Erről ünnepélyesen biztosítjuk őt, és örök mementóként figyelmeztetjük azokat is, akik ellene törnek, arra: hogy a felvidéki magyarsággal találja szembe magát mindenki, aki vezérét bántani merészel:. (-•> r
