Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-01-28 / 4. szám
2. «Mal. KOMÁROMI LAPOK 1939. január 28. Az üde, bársonyos arc titka a SALVATOR gyöngyvlrágkrém. mely már egy tégely használata után eltávolítja szépiáit, májfoltjait és pattanásait, az arcot fiatalosan üdévé teszi. Beszerezhető : Snlvótor gyógyszertárban Komárom, Városház utca. Vitézek, jelentkezzetek! Az Országos Vitézi Szék mindjárt a visszacsatolás után felhívást intézett azokhoz a felvidéki frontharcosokhoz, akik a világháborúban vitézségi érmet szereztek s ebből kifolyólag jogosultak arra, hogy a Kormányzó Ür Ofőméltösága vitézzé avassa őket. A vitézi cím elnyerése az úgynevezett vitézi telekhez is hozzájuttatja a felavatod vitézeket. A telkek kiosztásának rendezése most folyik az illetékes helyeken, ezért szükséges, hogy mindazok, akik a telek elnyerésére jogosultak, minél hamarább nyújtsák be kérvényeiket a Vitézi Rendbe való felvételük érdekében. A kérvények elintézése a legrövidebb időn belül simán elintéződik, ha a jelentkezők a hiteles kitüntetési igazolványokat is mellékelni tudják. A vitézi kérvények felszereléséhez szükséges orvosi bizonyítványt bármely hatósági vagy katonaorvos kiállíthatja. A mellékletek bélyegmentesek, minden irat »Vitézi ügyben bélyegmesles« felírással állítható ki. Felvilágosítással minden vitézi ügyben Ipovitz Endre komáromi vitézi hadnagy szolgál. November*) Irta: Fekete István. A loll akadozva ballag kezemben. Soha ilyen nehezen nem írtam még. Pedig van miről írnom, mégis megmegakadok. A gondolatok erdejében gyalogúton kell járnom, keskeny csapásokon, amikor minden lépésre ragyogó tisztások, szélés, messze vezető utak csábítanak ... Toliam megbicsaklik. Akaratosan és rosszalólag mászik apró vakondtúrásokra, de szeme a széles utakon sóvárog, melyeknek végében hegyek vannak. Igazi, havas hegyek, folyók, városok. Róluk szeretne írni! Úgy érzem magam, mintha orchideák és ritka nagy rózsák közt pipitért szednék. Mintha földetrengető viharban szférás, zengő szimfóniák mellett nádi-hegedűn kellene muzsikálnom és gyufával világítani Jupiler-lámpák szemvesztő világosságában. A toliamban szavak vannak. Kiállások. Könnyek. Felcsukló férfisírások, s én arról írok, hogy hétköznapos vadászkiránduláson mit lőttem. •) Nagy Magyarország Kormányzójának a felszabadult Komáromba való bevonulásakor Fülöp polgármester üdvözlő szavai a magyar vadászok körében is mély érzéseket fakasztottak, ennek jellemzéséül közöljük Kittenbcrger Kálmán, az itt járt afrikai vadász szerkesztésében megjelent »Nimród Vadászujság« egyik illusztris írójának, Fekete Istvánnak »November« c. cikkét. 9 Magyarónok A cseh megszállás első és legszomorubb korszakában keletkezett ez a szó, amelyet a csehszlovák terminológia azoknak a kicsúfolására használt, akik idegen származásuk dacára magukat magyaroknak vallották és nem akartak az u. n. honalapítók gondolat- és érzelmivilágába beilleszkedni. Nem annyira a színtiszta magyar vidékeken, mint inkább a vegyes nemzetiségű városokban volt hallható ez a gúnynév ama téves megállapítással kapcsolatban, hogy a tótok, németek és zsidók erőszakos magyarosítással lettek elnemzetlenítve és a magyarságba beolvasztva. Az a felfogás uralkodott a cseheknél, hogy akinek szláv vagy riSmset hangzású avagy magyarosított neve van, az nem tekinthető magyarnak, még ha ősei Rákóczi kuruc vagy Kossuth honvéd hadseregében harcoltak a magyar szabadságért vagy ha maga a magyar hazafiasság szellemétől áthatva a világháború alatt híven teljesítette kötelességét és alkotásaival a tudomány, irodalom és művészet terén hírt és dicsőséget szerzett a magyar névnek. A sok évtizedes magyar kultúra és szellem hatása alatt nevelkedett — habár idegen származású — nemzedék érzelmeinek őszinteségében kételkedni csak oly népnek, mint a cseh juthatott eszébe, amely árulással, esküszegéssel és a nagyhatalmakat megtévesztő cselszövéssel tudta országát úgy összetákolni, hogy abba sok idegen és vele soha sem szellemi, sem sorsközösségben nem élt nemzet fiait belekényszeritette. Ezzel szemben köztudomású, hogy Csehországban igen sok magas állású tisztviselő és. államférfi volt és vau, akiknek neve kétségtelenül német származásra vall, mint pl. Dérer, Weber, Biber* mégsem kételkedett senki azoknak cseh szellemiségében és érzelmeiben és nem gúnyolta őket senki csehonoknak vagy sztovákouoknak. Amily nagy becsben tartotta a hatalmi tébolytól elvakult respublika azokat, akik a magyarságtól elpártolva szolgálatába szegődtek, éppen oly gyűlölettel viseltetett azokkal szemben, akik származásukra nézve nem tartoztak az őstelepülósű magyar fajhoz és minden csábítás és üldöztetésük dacára továbbra is kitartottak a magyarság mellett. Ez utóbbiak voltak a »magyarónok«, akikkel szemben minden megengedett és meg nem engedett eszközzel alkalmazták nemcsak a puhítás és megfélemlítés mindenféle módszereit,. hanem a jogfosztás és igazsága talán; bánásmód rendszeresen kiépített sorozatát is zúdították reájuk, hogy helyzetüket megnehezítsék és boldogulásukat elgáncsolják. Ezeket szemelték ki túszoknak és fegyházakba internálták, amikor, a fiatal állam veszélyt szimatolt, ezeknél tartottak házkutatást fantasztikus indokok alapján,, ezeket helyezték rendőri felügyeleti alá, amikor a cseh hatóságok közegei elmenekültek, ezektől tagadták meg jogalap nélkül a külföldre szóló útlevél kiadását, ezeket terhelték meg igazságtalan vagyondézsmával és adókkal, ezek ellen vezettek előszeretettel kíméletlen és házi bu-Jetlemző a mai időkre, hogy hetek óta vitatkoznak arról, mi is a neve a húsz évi cseh; rabságból felszabadult; Komárom szabad, királyi városának, amelyet a csehek Komárno-ra kereszteltek? Az első hetekUien Ó-Komárom volt a város neve. Amikor a komáromi; őslakosság mosolygott ezen a vadonatúj elnevezésen, elővették Komárom rég elfeledett nevét, a Rév-Komáromot. De ez a név sem tetszhetett. Hamarosan elejtették és a Komárom múltjával tisztában nem levők »okosat« gondolva, Uj-Komárom elnevezést adták az érdemes városnak. Azért ezt a aevet, mert a csallóközi vasúti állomás épületén, nagyon helyesen, ez a név díszük. Annak idején ugyanis, amiikor ez •á vasútvonal elkészült, a jobbparti vasútállomás — a Budapest—Győr— Récs. fővonalon — Komárom nevét viselte; tehát attól meg kellett különböztetni. De ez a név sem vált he. A posta, az utazóközönség nem ismerte ki magát. S a zavar tovább tart és pedig azért, mert olyanok avatkoztak bele egy többszázéves város fontos névügyébe, akik vágj' nem ismerik e két város múltját, vagy nem törődnek e nagyon is komoly névkérdéssel. Meg kell tehát állapítanunk a tényállást: Komárom szab, Idr. város, Jókai Mór szülőföldje sál egybekapcsolt végrehajtásokat, ezeket zaklatták napokig tartó adórevizióval és ezeknek adóügyi jog; orvoslatait éveken át elintézetlenül« j hagyták, valamint illetőségi és állam] polgársági ügyeikben is halogató vagy ; elutasító álláspontra helyezkedtek. Csonka-Mágyarország természetesen nem szerezhetett minden egyes esetről tudomásomért a trianoni határ szinte hermetice elzárta az elcsatolt Felvidéktől, azonban fel kell tételeznünk, hogy a cseh imperium alatt sokat szenvedett »magyarónokat« is I számontartotta éppen úgy, amint a Felvidék egy részének felszabadulása után tudott azokról, akik az idegen uralom alatt- magyarellenes magatartást tanúsították és ehhez képest ellenség gyanásht kell hogy kezeltesselek. Dr. G. J. a Duna baápartján fekszik; ez a város volt cseh uralom, alatt; a vele szemben, a Duna johbpartján levő > városrész 1896-ig Ujsaőny nevet viselte. A millenniumi évben egyesült. Komárominál, amely egyesülés követ-, keztében az új neve, amit a belügyminiszter is. jóváhagyott, Komárom-Ujváros lett.Ézl a nevet viselte is becsülettel mindaddig, amíg a csehek be nem vonultak Komáromba és Romár-. [no-nak el nem nevezték a várost» Ekkor történt, hogy Komárom-IJjminős önállósította rnaf/át és az Újváros nevet egyszerűen törölte legújabb neve mellől. Most tehát.,, hogy a rab Komárom felszabadult, azt kellett volna tenni,, hogy az öreg Komárom gyermeke ismét visszavegye régi nevét és légyen, újra Komárom-Uj város. Ezzel egy csapásra tisztázódott volna a helyzet. Nem lettek volna bosszantó tévedések és 'kellemetlenségek. Az újságok is mentesültek volna attól, hogy olyasmiről vitatkozzanak, ami váta felett áll és nem kérdéses. Nagyon jellemző az is a mai helyzetre, hogy amíg a cseh megszállás előtt minden közhivatal Románom szab. kir. városban volt, amelynek Jiáramszorannyi lakossága van, mint Komárom-Ujvárosnak, addig a közhivatalok ügye még mindig nincs elintézve teljesen. Ez nemcsak kormányzati, de várospolitikai és közgazdasági szempontból is rendkívül tonlos. s. torok elszállításával !és zsebfoglalás-Ó-Komárom? Új-Komárom? Komárom-Ujváros ? A komáromiak nem tudják, mi a neve városuknak Ezt írja rólunk Az Est: A szemem előtt zászlók lobognak, virágos ezredek özönlenek mindig felénktartó öreg utakon, és én arról írok, hogy ősz volt az erdőn és elindult felém egy koronás szarvasbika. A fülemben zúgnak a harangok és kiállásuk összefolyik a Duna felett, mint az árny és a fény, mely mindig egy volt a nagy folyam két partján — és én arról írok, hogy megzördült a bozót titkos mélye és a zörgés felém tartott. Nehezen ballag kopotl, öreg toliam és vízhordó lónak érzi magát, amikor valahol zeng a zeneszó, zörrennek tajtékos zablavasak, kardok villannak és más lovak játékos patkócsattogása virágba fullad... Nehezen megy az írás! Nem hűtlenség ez az erdőhöz és az örömökhöz, amit a vadászat örökszép mestersége adott és ad, de vannak annál nagyobb örömök is, amiben minden benne van. Benne a hegy, a völgy, az erdő, a mező. Benne minden tavasz, minden ébredés, minden öröm, mert benne van az egész feltámadó magyar élet. Nehezen megy az írás, de ki gondolhat most másra? Mégis el kell indulni. Az églgérő, nagy ünnep mögött is hétköznapok vannak; de a ragyogás megtorpantott egy pillanatra és nem léphetem át a fénynek és árnynak ezt a halárát a nélkül, hogy le ne borulnék és meg ne csókolnám — mini annyian előttem és utánam — a visszatérő, örök magyar földet. A bőgés úgy indult meg, mint máskor, azaz sehogy. Úgy látszik, nálunk rossz az akusztika, vagy nem tudom én, mi a baj, de nem bőgnek a bikák. Két éve bőgött egy öreg bika, — meg is lőttem szerencsésen — de sem azelőtt, sem azóta nem hallottam egyet se. Pedig van bika itt is. Kevés az igaz, mert a nagy lakodalmak a szomszédban történnek, de ez a kevés aztán csendben van. Egy holdvilágos este megfigyeltem egy bikát, mely a szomszéd erdőből bőgve jött át az elválasztó kopár legelőn és amint belépett a mi erdőnkbe, úgy elhallgatott, mintha nyakonülötték volna. Pedig akkor már nem lehettem tőle messze, mert siettem útját elvágni. Pattant még egy-két ág, azlán csend. Jártam ulánuk hajnalokon, leskelődlem estébe nyúló délutánokon. Szép volt ez a bolyongás, de csak olyan »mindent a szemnek« jeligével. Egyik hajnalon elém került az a bizonyos bak is, melyről csak annyit tudtam, hogy van. Hol nálunk, hol a szomszédban. Mindig ott, ahol nem keresik. A bak jól megnézett és nem is nagyon sietve lépett el, mintha, tudta volna, hogy komolyabb urak vannak a játékban. Egyszer meg egy tehén rontotta el a szépen induló hajnali. Alig kezdett derengeni, már a hegytetőn voltam. Jó széllel ereszkedtem le egy vízmosáson, melynek homokhordalékában annyi volt a szarvasnyom, mintha egész gulya ment volna erre. Az igazság, azt hiszem, az, hogy ezt a puha homokkoti kihasználta az itt megforduló 10—15 szarvas és ezen mentek ki szép csendesen a répaföldekhez és ezen is jöttek vissza. ,j Én is a vízhordás puha ágyán cserkésztem végig, meg-megállva, figyelve a két domboldalt, hogy nem mozdul-e valami. Bizony nem igen mozdult. Balról a sűrűben pattant néha a gally: de ez olyan reménytelen sűrű volt, hogy meg sem kíséreltem belemenni. Az egyik bokor mögül egyszer csak Kilépett egy borjú. Nagyon, liszta helyen álltam, de a borjú nem veti észre. Mozdulni nem lehetett. A gyerek hát itt lenne, — gondoltam — mosl még csak a papa meg a mama hiányzik. Főleg a papa. Jobban szemügyre véve a bokrot, aggodalmas jelenség tűnt a szemembe: két fül. Kél hatalmas tehénfül. Más semmi. Olt állt tehát a mama is és elképzelem kél nagy szemét, amint rajiam remeg. Állok és várom, hogy történjék már valami. Nem kellelt sokáig várnom. Észrevétt-e ez a nyavalyás borjú, nem ludom, de visszalépett a bokor mögé s a következő pillanatban zuhogva, tqrve robajlott fel a sűrű. A bikát nem láttam, csak hallottam, amint agancsa kerepelve verte a vékony fákat. A következő alkalommal magam
