Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-12-23 / 51. szám

8. oldal. KOMAROMI LAPOK 1939. december 23. VILLANY, VIZ, GAZ ÉS FÜRDŐ­­H P P H I C T If A N BERENDEZÉSEK VÁLLALATA MM MUM W MaH Költségvetés és tervek készítése díjtalan! Komárom, Megyeház u. 16. Telefon 100. TELEFUNKEN és PHILIPS rádiók állandóan raktáron. Kérjen díjtalan bemutatást.! Az Önsegélyző Hitelszövetkezet közgyűlése Az aktázás vége Teleki Pál miniszterelnök keddi be­szédében az aktázás megszüntetéséi ígérte. »Rá kell nevelni tisztviselőinket — mondotta — az önállóságra, a f elelős­ségvállalásra és az emberekkel való helyes érintkezésre.« Az ország nagy problémái mellett mellékesnek látszik a tisztviselők modorának a kérdése, mégis ezt ragadjuk ki a miniszterelnök érdekes beszédéből,'mert a Bethlen­­korszakban sikerült ezt az országot a »tisztviselők országává« lenni. E kor­szak ifjúságának nagyrésze felszívó­dott, eltűnt a hiwtaloklxin, a havi fix és a nyugdíj kényelmes birodalmá­ban. És megindult az aktázás papír­malma. Akik kívül maradtak. nagy­részt elkallódtak a munkanélküliség meddő küzdelmeiben s könnyű meg­számlálni azokat, akik szabad pályán •»vitték valamire«, akik nem hódoltak be a nyugdíjnak és nem adták fel építő ideáljaikat. Darányi Kálmán voll az első. a]ci felismerte a szabad pá­lyák jelentőségét és az. önúllósítási alap megteremtésével igyekezeti minél több önálló exisztenciát teremteni. Az ön­állósulási kölcsönszerzés azonban még nagyon szűk rés a szabad pályák felé. nyomában az intézkedések egész sora esedékes még. Mindazáltal nem be­csülhetjük le Teleki Pál miniszterel­nök törekvését. amellyel most vissza­fordul a tisztviselő felé, mert az ön­állósulással is baj van. öntudatos, kul­túrált államban a tisztviselő nem le­het szolga vagy automata, de nem lehet a feleket keserítő kény úr sem. aki felfelé görnyed, de lefelé visszaél hivatali tekintélyével«. Ma, amikor az okmánybeszerzés hivatali kálváriá­ját járjuk, mindannyian nagyon élén­ken érezzük e kérdések időszerűségét Ritkán találkozunk az amerikai autó­buszok százpercenles udvariasságával, ámi csak ÍO centbe kerül a kocsiban olvasható felírás szerint. Mi. nem a pénzünkért kérünk udvariasságot, ha­nem az ország érdekében, mert az önál lót lan, felelősséget vállalni nem tudó tisztviselők aktamalmából na­gyon kevés kenyérliszt«, szivárog az élet zsákjaiba. A hivatal és az élet kettészakadását megakadályozni van olyan nagy feladat, mint a hivatal felé hömpölygő ifjúság elterelése a szabad pályák felé. A csilizközieket elöntötte a feliakadt talajvíz A Csallóköz déli részén, Győrme­­gyével határosán fekszik a Csallóköz­nek külön kis szigete, a Csilizköz. A Csiüzköznck nyolc községe van s e községek szenvednek az egész Duna mentén legtöbbet a feliakadó talajvi­zektől s az áradásoktól a terület mély fekvésénél fogva s amiatt, hogy a Duna sebes folyása itt lassúdik. A mostani nagy esőzések különösen ártottak a Csilizköznelí s a |nyolc község halárát, több, mint kétezer holdat, elöntötte a talajvíz. A víz Nagyszegnél elszakí­totta a gátat, más helyütt pedig ma­guk a birtokosok voltak kénytelenek a töltést átvágni, hogy a víz lefolyjék. A baj főoka abban rejlik, hogy a cseh megszállás alatt nem fejezték be az aszódpusztai szivattyútelep építését, Király József és Füssy Kálmán or­szággyűlési képviselők eljártak a föld­­mívelésügyi minisztériumiam s a mi­nisztérium Tory Kálmán kerületi felü­gyelőt küldötte ki a súlyos helyzet megvizsgálására. Megjelent a vizsgálat­nál Nagy Nándor főispán és Gyalókay Miklós, az Alsócsallóközi Ármentesítő társulat igazgatója is. A földmívelés­­ügyi kormány kiküldötte meggyőző­dött a panaszok jogosultságáról. A na-, pókban a csilizköziek küldöttsége fel­keresi a földmívelésügyi minisztériu­­mjojt s a bajok sürgős orvoslását fogja kérni, elsősorban azt, hogy a szivaty­­tyutelep hozassák minél hamarább rendbe. Vasárnap december hó 17-én tar­totta a Komáromi Önsegélyző Hitelszö­vetkezet (Népbank) mint az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet tagja 69-ik évi köz­gyűlését az intézet Jókai utcai székházá­ban Bart ha János kir. tan. igazgató­­sági elnök vezetése mellett. A napirend előtt Bartha János elnök bensőséges sza­vakban méltatta F ü 1 ö p Zsigmond igaz­gatónak a magyar közéletben kifejtett munkálkodásával szerzett elévülhetetlen ér­demeit és azt a fáradhatatlan, odaadó, önzetlen működést, melyet a Hitelszövet­kezet, Komárom ez egyik régi magyar intézetének megtartása és fejlesztése ér­dekében az elnyomás húsz nehéz éve alatt teljesített, örömmel jelentette be a közgyűlésnek, hogy a Kormányzó Úr ő Főméltósága ezeknek a nagy érdemeknek elismeréséül Fülöp igazgatót a m. kir. kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki, akit ez alkalommal szívének teljes me­legével köszönt, annyival is inkább, mert ezzel a Hitelszövetkezetet is, mely a sze­retett igazgatóval össze van forrva, nagy kitüntetés érte. Indítványára a közgyűlés Fülöp Zsigmond igazgatónak a Hitelszö­vetkezet érdekében kifejteti munkájával szerzett elévülhetetlen érdemeit, a késői A keresztény egyház bölcs megfonto­lással a legnagyobb pogány ünnep he­lyébe illesztette Jézus születése napját. A pogány rómaiak a téli napforduló al­kalmával tartották a »legyőzhetetlen Nap­isten« tiszteletére rendezett ünnepségei­ket. Aurelianus római császár pedig a »legyőzhetetlen Napisten« elnevezés alap­ján adta Jézus születése ünnepének a »le­győzhetetlen Nap születése« elnevezést. A pogány természetkultúra legcsodálato­sabb égitestének, az életet adó Napnak egy másik Nap lépett a helyébe, aki nem a félelmetes messzeségben viasko­dik a sárkányokkal és a rossz szellemek­kel, hanem a beteg zsidótársadalom leg­alacsonyabb osztályának aklából moso­lyog a nincstelenekre. Ennek a Napnak fényessége a nyomor sötét zugait vilá­gította be. Ez is volt a veszte. A paloták lakói, akiknek a másik Nap világított, nem bírták a fényét... És nem bírják ma sem .. . Az első magyar karácsony megünnep­léséről nincsenek hiteles adataink. Egyik középkori legendánk szerint az első ka­rácsonyt magyar földön az Olaszország­ból jövő szerzetesekkel együtt ünnepel­ték meg a Veszprém-környéki magyarok, akik egy falusi házban térdelték körül azt a jászolkát, amelynek egyik darabja a betlehemi jászolból való volt. A másik legenda szerint az első karácsonyt Ist­ván király idejében ünnepelték meg, ami­kor befejeződött a német császárral foly­tatott háború. Annyi azonban bizonyos, hogy a ma­gyarok már a kereszténység első évti­zedeiben megünnepelték a karácsonyt. Megünnepelte a pogány, megünnepelte a keresztény, ki-ki a maga módján. Azóta a magyar falu lelkivilágában különös szerepe van a karácsonynak. A keresz­tény humanizmus tanai közül a betle­hemi misztérium gondolata vert legmé­lyebb gyökeret az »egyszerű« emberek hitében. Teljesen érthető a »paraszti« népiéleknek ez a mélységes karácsonyi hite, ha tekintetbe vesszük, hogy az Ige megtestesülésének emberi mozzana­tai éppen az elnyomott társadalomban, az egyszerűbb sorsban élő ember élet­megnyilvánulási formáihoz való legszo­rosabb kapcsolataiban mutatkoznak. A falusi ember Krisztus-hite nem dog­mákon alapszik, hanem önkéntes meg­nyilvánulása szociális lelki életének, amely a fizikai életben is összeforr a betlehemi istálló új világot teremtő egy szerűségével. Valljuk be: a mi karácso­nyunk, az »urak« karácsonya elsősorban ünnep, amely ugyan kiemelkedik a hét­köznapok egyszerűségéből, de nem lelki élmény. A népiélekben fordított viszony­utódok által is követendő példaként jegy­zőkönyvében megörökítene, Baranyay József dr. felügy. biz. tag javaslatára pe­dig Bartha János elnöknek gondolatok­ban gazdag előterjesztését teljes terjedel­mében jegyzőkönyvbe iktatta. A közgyűlés meleg ünneplésben részesítette a kitünte­tett igazgatót, aki megindult hangon mon­dott az ovációért hálás köszönetét. Ez­után Makkv Lajos cégjegyző-főkönyve­­lő ismertette az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentését, valamint az 1938. évi zárszámadásokat és mérleget. A közgyűlés a jelentéseket egyhangúlag elfogadta s a mérleget 571.756 P 73 f-ben megállapította és kimondta, hogy az évi tiszta nyeresé­get a folyó évre új számlára viszi át, A nyereség- és veszteségszámla elfogadása után az igazgatóság és felügyelő bizottság részilletékét állapította meg a közgyűlés. Az indítványok során az elnök előterjesz­tette az igazgatóság és felügyelőbizottság kegyeletes indítványát, melyet a közgyű­lés elfogadva, Konkoly Thege Kál­mán, Goldschmid Vilmos és Király Károly elhunyt igazgatósági tagok ha­lála felett igaz részvétének adott kifeje­zést és emlékűket jegyzőkönyvében meg­örökítette. ban találjuk a karácsonyt: indítóoka a lelki hasonlatosságra való törekvésben rejlik, melynek az ünnep csak külső, lé­nyegtelen megnyilvánulása a krisztusi egyenlőség végtelen szeretetéből fakadó hitnek. A kereszténység első évtizedeiben, sőt még később is, a pogány papok és utó­daik elrettentő meséket találtak ki a karácsony megünneplésével kapcsolat­ban, de ez már nem használt. A kará­csony misztériuma függetlenül a keresz­ténység terjedésétől, mélységes gyökeret vert a néplélekben, így a magyar nép- 1 élekben is. Ezt bizonyítják karácsonyi népéneke­ink, melyek ugyan felülről szálltak le, ahol ideig-óráig, mint divat uralkodtak, hagyománnyá azonban csak a néplélek­ben lettek. Ezeknek az énekeknek szö­vegei már a kereszténység első száza­daiban megszülettek, hirdette az egyház és átvette a nép, hogy saját lelkivilágá­hoz átalakítva, a betlehemi gondolat ki­fejezőjévé tegye. A magyar falu karácsonyi énekeinek gyöngyszemei a Mária-legendákból fej­lődtek ki. Érdekes jelenség itt is, mint általában a néphagyományban, hogy a lírából hiányzik az egyéni érzelem, de előtérbe lép a kollektívum. Nincs ben­nük misztikum, a valósághoz ragaszkod­nak. Versformájuk a népdal versformá­ját követi: páros szótagúak, izometrikus sorokkal. Egyszerűségükben is tele van­nak bájjal, az önismeret művészi rea­lizmusával. A következőt Csallóközben éneklik a gyerekek karácsony estéjén az ablakok alatt: Betlehem, Betlehem I A mi határunkba Érkezett Mária Rongyos istállóba. Házakat, pusztákat Mindenhol bezárták, De a Szűz Máriát Mindenhol kizárták. Mindenhol azt mondták: Nem adhatunk szállást, Mert sok vendégünk van, Senki be nem fér más. A szénán, a szalmán, Mint egy bús gerlice, Elkészíti magái A boldog szülésre. Ugyancsak az előbbi ének szövegével mutat közös vonást az alábbi ének, ame­lyet a komáromszentpéteri gyerekek éne­kelnek karácsony estéjén az ablakok alatt: Midőn az Űr Jézus Krisztus a földön járt, Egy gazdag városban Szállásra nem talált. Gazdag kocsmárosné, Adjál nekem szállást, Az Isten kedvijért, Kínszenvedésijért. ’s Menj el, menj el, menj el, A város végire, Ott lakik egy özvegy Veronika asszony. Veronika asszony, Adjál nekem szállást, Az Isten kedvijért, Kínszenvedésijért. Adok, adok szá’lást, szegény utas ember, Van nekem egy házam, Két fölvetett ágyam. Le is fékhetsz abban, Meg is nyughatsz abban. A falusi néplé’ekben a betlehemi Gyer­mek nem félelmetes és hatalmas »nagy­úr«, hanem hozzájuk hasonló, gyermek ember, aki életének első, sőt későbbi mozzanatait is a paraszti sors kitaszított ságában, nyomorúságában élte. A nép­ének, illetve a népiélek sorsközössége: tart Jézussal és a betlehemi istállóval, annak nyomorával, mert társadalmánál; közös jegyeit fedezte fel hitének meg személyesítőjében a jászolban fekvő gyér mekben, akit a páratelt levegőjű istái lóban barázdás arcú; félénk tekintetű öregek és gondtalan pásztorgyermekek álltak körül. Akaratlanul is ez a kép jelent meg lelki szemeim előtt, amikor egy-két nap pal ezelőtt két tildi gyermek: egy kisfiú és kisleány fonográfba énekelte a követ kező két verset: _ Vesd le pásztor a bundád, 1 Takard be a Jézuskát, Mert nincs néki bundácskáfa, Sem sarkantyús csizmácskája, Ázik, fázik, pici lábacskája. Vedd föl Katka ködmönkédet, Kösd be baglyas fejecskédet, Fújjunk ketten egy nótát, Ügy köszöntsük Jézuskát. Kétezer esztendeje annak, hogy a »le győzhetetlen Napisten« helyét elfoglalta a »legyőzhetetlen Nap születésének« nap­ja. Ennek a Napnak fénye azóta szün télén világít: aranysugaraival behinti a nyomor sötét zugait és mégsincs világos­ság ... — Nyugdíjasok és özvegyek vasuti fél­­áru jegye. A volt csehszlovák nyugdíjasok akik a városi pénztárból kaptak nyugdíj előleget s 1940. évre kedvezményes vasuti jegy váltására jogosító igazolványt kér­nek, forduljanak a városi számvevő­ségnél Keszegh számvevőségi főtanácsos­hoz felvilágosításért. Tehát nem csak a városi nyugdíjasok, hanem minden más nyugdíjas is! Figyelem 1 Karácsonyi ünnepekre nagy választékban csak Somorjainál szerezze be szük­ségletét. — Kassai sonka, bor, likőr, déligyümölcs és cukorka különleges­ségek jutányos árban Komárom, Klapka-iér 7. Telefon: 215. Karácsony a néplélekben Irta: Manga János.

Next

/
Thumbnails
Contents