Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)

1939-12-02 / 48. szám

4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1939. december 2. VILLANY, VIZ, GÁZ ÉS FÜRDŐ­BERENDEZÉSEK VÁLLALATA Költségvetés és tervek készítése díjtalan! BEER ISTVÁN Komárom, Megyeház u. 16. Telefon 100. TELEFUNKEN és PHILIPS rádiók állandóan raktáron. Kérjen díjtalan bemutatást.! A gazdasági korlátozások és a honvédelem (A hadigazdálkodásról.) A Kormány sorozatosan adja ki ren­deletéit, amelyek a termelési és a nyers- • anyag felhasználását szabályozzák. Erre az általános külpolitikai helyzet folytán van szükség. Bár Magyarország nincs köz­vetlenül érdekelve a most folyó hábo­rúban, kihatásait mégis érzi, — elsősor­ban gazdasági téren. A háború folytán főleg a hadianyagok­hoz szükséges nyersanyagokban nagyobb az elhasználódás és nagyobb a keres­let. A nyersanyagok legtöbbje tengeren­túlról való s így a normális kereskedel­mi úton való beszerzések elé akadályok gördülnek. Minden állam, — háborút vi­selő és semleges egyaránt — azon van te­hát, hogy berendezkedjen a lezárt hatá­rok következtében várható nehezebb vi­szonyokra. Ezt az államilag irányított be­rendezkedést korlátozott vagy hadigaz­dálkodásnak nevezzük, Magyarország egész kisméretű korlátozásokkal kötötte csak meg egyelőre a külföldről származó, illetve hadiszempontból fontos nyersanya­gok fogyasztását. Ismeretesek azok az in­tézkedések melyekkel áremeléssel leszo­rította a tea és kávé fogyasztását, meg­jelölte azokat a cikkeket, amelyekhez nem szabad a jövőben a hadianyag gyártás­hoz szükséges rezet, nikkelt, ólmot, ónt stb. használni, rendelettel szabályozta a textiláruk kereskedői forgalmát stb. A külföld ezeknél a rendszabályoknál sokkal erőteljesebbeket léptetett már életbe. A hadviselő feleknél a fejadagok maximálva vannak a cukortól a harisnyáig és több semleges állam is jegyrendszert vezetett már be. Ezeket a gazdasági korlátozásokat se­­holsem a pillanatnyi szükség, hanem az előrelátás teszi indokolttá. A világháború megtanította az államokat arra, hogy a háborút gazdaságilag is el lehet veszíteni és arra, hogy az államvédelmet nemcsak katonai téren kell előkészíteni, hanem gazdasági téren is. A világháború után minden nemzet had­vezetősége törvénnyel biztosílotta magá­nak azt a jogot, hogy az állam gazda­sági életéin; beleszólhasson és a háborút, vagyis a mozgósítást gazdaságilag is elő­készíthesse. Ezek az előkészületek ország­­mozgósítás, ipari mozgósítás stb. néven ismeretesek. Mindenütt statisztikai adatgyűjtések in­dultak meg, az ország anyagi teherbíró képességének megállapítására. Meg kellett állapítani, hogy teljes határzárat feltéte­lezve, meddig tartható fenn az egyes álla­mok gazdasági életének zavartalansága és mi az a mód, amellyel ezt az élettartamot meg lehet hosszabbítani. A nyersanya­gokban független, önálló gazdasági egy­séget képező országoknál a gazdasági ki­merülés kérdése nem forog fenn. Az ösz­­szes többi államok teherbíró képessége azonban időben korlátozott. Szegény és kis államoké elsősorban. Ezért minden ily állam nyersanyag felhalmozással igye­kezett és igyekszik háborús önellátását fokozni. A háborús gazdasági teherbíró­képesség fokozására a másik eszköz a fogyasztás, valamint a kül- és belkereske­delem korlátozása, vagyis az idejében be­vezetett spórolás. Azok a rendszabályok tehát, amelyeket ma európaszerte kisebb vagy nagyobb mértékben bevezetlek, nem mások mint békében előkészített és szá­mításokon alapuló intézkedések arra, hogy az államok gazdasági életében tragikussá váló hiányokat megakadályozzanak. Ennél a súlyt mindenütt" a katonai és közszük­ségleti cikkekre, a nyersanyagokra, az ipartermékekre és az élelmiszerekre fek­tetik. A magyar honvédelmi kormány ennek a kérdésnek a jelentőségét jó idejében felismerte. Magyarország a trianoni kato­nai béklyók lerázása után mindent meg­tett, hogy gazdasági téren előkészüljön a várható nehezebb napokra. És hogy a lakosság alig érzi a háború okozta gaz­dasági nehézségeket, az éppen azoknak az előrelátó rendszabályoknak köszön­hető, melíyel az államvezetés a hadi­­gazdálkodásra évek óta előkészült és azt megszervezte. Azok a korlátozások, amelyeket a kor­mány eddig hozott és amelyeket a jövő­ben talán hoznia kell, törvényes alapon nyugszanak. A honvédelmi törvény meg­adja az alapot, hogy »háború« idején, vagy az országot közvetlenül érintő nem­zetközi feszültség esetében a honvédelmi kormány gazdasági és forgalmi korláto­zásokkal éljen. így szabályozhatja és el­lenőrizheti az összes nyersanyagok, ter­mények és árucikkek termelését, előállítá­sát, forgalmát és felhasználását. Szabá­lyozhatja az árukat, a feldolgozásuk mód­ját, sőt a munkabéreket is. Meglehet, hogy tezek a korlátozások az egyes embert sok­szor kényelmetlenül érintik. Hogy sokszor le kell mondanunk. De minden hazafias érzületű embernek örömmel kell vállal­nia a nehézségeket abban a tudatban, hogy a korlátozásokat a nemzet érdeke követeli. Liszkay Zsuzsanna—Esther: Adieu... Ne haragudj, ha megzavarlak — ugy-e? a padló reccsent meg Nálad — pardon! nem láttam... s alig találtam világosablakú munka-szobádat. Süvít a szél... zuhog az eső ... de jó, hogy tető alá kerültem! didergő lelkem szárnyaival nem egy halár felelt repüllem. Haragszol még?... Lásd: itt vagyok is­imét s nézem keserű-vonalú szádat. Nézem — a füsttől elkábulva — a csutkával teli hamutálat... írások szerte ... poharak ... üveg... tolls! hadd koccintsak megint Véled... Prosit! — a vermout is keserűbb lett... S a szobád? — valódi legény-csendélet. Ugy-e nem vártól? Ez vagyok én?! tegnap még otthon ... vagy másutt... s [ma — itt! De régen mondtad hozzám hajolva: »... qu avez vous done ma petite?... ma [petite...!« Emlékszel? ilyenkor hűvös kezemet mindig remegő szájadra tettem ... S azóta mindent... sőt — elhiszed Édes? — a----------franciát is elfeledtem. Nincs »hamis akcenl... nincs »barbár« [szórend.,. »rossz« helyesírás... — j-a-a-j! meny­inyit nevettem... ...hogy hova menjünk vacsorázni? — de sokat civődtunk rajta ketten s a békekötést lezáró csók ... tudod? az emléke — ma is éget... Ne haragudj... hisz nem múlott de jobb szeretem a — békességet. Minden leveled elparázslolt... írott emlékem? nem maradt semmi... (de ez a Semmi annyira Minden, hogy nem lehet azt már tőlem elvenni!) Az élet rohan ... a szivünk lassít... — ki tudja látlak-e valaha Téged?... S hogy találunk majd egymásra ismét: mint jóbarátok?... vagy ellenség? Búcsúzom Tőled ... ... s mindörökre attól az egyetlen, kegyetlen nyártól... egy puha, világos művész-kalaptól... egy — szívtájon — könnyózott esőka­[báttól... búcsúzom könnytelen szemekkel a közénk emelt drólakadálytól... — —i s attól a soha vissza nem térő szivárványszínű álomvilágtól... — Vitéz Feketehalmy-Czeydner Ferenc előadása. A Tisztipalota mozihelyiségében szerdánkint tartani szokott előadások so­rán ehéten vitéz Feketehalmy-Czeydner Ferenc tábornok tartott igen érdekes, ta­nulságos előadást. Az előadás a német­lengyel háborúról szólott, s nemcsak ka­tonák, hanem laikusok számára is igen érdekes, tanulságos volt. Vitéz Feketehal­my-Czeydner Ferenc a kitűnő előadó biz­tosságával s a szakember tudásával vá­zolta a gyors német-lengyel háború törté­netét, a háborúvesztés okait, a hadjárat előkészítését s módszereit, tanulságait. A kitűnő előadót lelkes tapssal jutalmazták a hallgatók. Nagy sikerrel nyílt meg Harmos Károly volt növendékeinek kiállítása Krehnvav Ede dr. és Aba Novak Vilmos előadásai Kitünően sikerült, anyagában színvo­nalas, elgondolásában nemes kiállítás nyílt meg vasárnap este a Jókai Egye­sület kultúrházának nagytermében, A ki­állítást a Jókai Egyesület és annak szép­­művészeti osztálya rendezte abból az al­kalomból, hogy Komárom művészi életé­nek évtizedek óta kiváló irányítója, a város szellemi arcú'at árnak egyik jelen­tős rajzolója, Harmos Károly festőmű­vész, most lépelt be hatvanadik életévé­be. Az »örökifjú« mester iparművészeti s képzőművészeti tanfolyamokat tart már több évtizede s e tanfolyamokon nagy­szerű festőket, szobrászokat, iparművé­szeket nevelt. A volt s jelenlegi tanítvá­nyok állítottak ki képeket, szobrokat, iparművészeti tárgyakat. A kiállítás már csak azért is igen ‘érdekes, mert ritkán szokott megtörténni, hogy növendékek állítsanak ki a mester tiszteletére s rit­kán lehet ily pontosan együtt látni az eredményt, egy nevelő élet pompás élet­ívét. A kiállítást látva, önkéntelenül is azt kell mondania a látogatónak: Hár­mosnak érdemes volt tanítania, munká­jának ime, itt látható gazdag eredménye. Gazdag élet, termő s termeltető. A mes­ter nemcsak maga alkot, hanem alkottat is, kincseskamrája oly értékes, hogy má­soknak is bőven jut belőle. Ezt a tapasz­talatot vitték haza a budapesti meghí­vott előadók is. Csodálkozva látták az értékes termést, bámulva azt, hogy itt, a kisalföldi városban, egyetlen központ kö­rül művészi élet szerveződött, a közön-Az Országos Magyar Irodalmi és Mű­vészeti Tanács nevében dr. Krehnyay Ede miniszteri titkár szólott. Örömét fe­jezte ki afölött, hogy Komáromban mennyi sok szépet látott s különösen örömteljes, hogy ilyen kiváló nevelőte­hetsége van Komáromnak, mint Harmos Károly. Ma a nevelő nemcsak tanárja a tananyagnak, hanem irányítója is. A festőtanárnak két célja van: egyéniséget nevelni s a tömegeket a szép szereteté­­re megtanítani. Olyan emberekre van most szükség, akik tele vannak életkedv­vel, élelmesek, okosak, ügyesek, önzet­lenek. Az igazi művész nemcsak a meg­élhetésért dolgozik, hanem a művészet­ért, a kifejezésért magáért — mondotta hatásos bevezetőbeszédében dr. Kreh­nyay Ede. Majd Aba-Novák Vilmos, a kiváló festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára tartott igen élvezetes, magasszín­vonalú s mindenkit lekötő előadást. Szó­lott Harmos Károly szép gesztusáról, arról, hogy tanár és tanítvány együtt ál­lít ki. Majd felvetette a kérdést: mivégre van a festő a világon ? A festő a külső világ formáját s s'zínét tárja elénk, a lát­ható világot rögzíti le a szakember sze­mén keresztül, rendszerbe foglalva. . A rendszer időnkint változik. A festő s ál­talában a művész, előre érez s történel­mi vágyaknak, irányoknak előre ad ki­fejezést. A tudományos alkotás nem sze­mélyhez kötött, a festészet viszont szi­gorúan személyhez kötött alkotás. Két-BUDAPESTRE utazó kedves olvasóink figyelmét felhívjuk a PANNÓNIA SZÁLLÓ (Rákóczi-ut 5.) éttermeire. Konyhája egyike Budapest elismerten legkiválóbb konyháinak, árai polgáriak. Színház, hangversenyek után az pri közönség kedvelt szórakozó helye. Téli­­kerljében a rádióból is közismert BURA SÁNDOR hírneves cigányzenekara muzsikál Esküvők, társasösszejövetelekre külön termek. (638 séget a művészi alkotások élvezésére s szeretetéré nevelte egyetlen ember. Itt érdemes művésznek lenni, Jókai városá­ban mindig nagy becsülete volt a szelle­mi értékeknek. A KIÁLLÍTÁS A kiállítás vasárnap este kezdődött, igen nagyszámú látogatóval. Dr. Szijj Ferenc, a Jókai Egyesület elnöke nyitot­ta meg közvetlen szavakkal a kiállítást, majd Rimanóczy Géza festőművész, ta­nár a tanítványok nevében szólott. Har­mos Károly megköszönte az üdvözlő sza­vakat. A közönség ezután nagy örömmel gyönyörködött a kiállított művekben. Hivatásos művészek, tehetséges műked­velők kaptak helyet a falakon. Vissza­emlékező kiállítás volt. Sok kép festője ma már más foglalkozást űz, mint a mű­vészetet, de a régi tanítványok egyforma szeretettel jöttek el, hogy Harmos mes­tert a színek és formák örömével üdvö­zöljék s ünnepeljék. Harmos Károly ma­ga is kiállította néhány nagyon szép új képét. A kiállítók névsorát itt közöljük. Ez­úttal nem írunk kritikát: mindenki te­hetsége legjavát hozta, a hivatásos is, a műkedvelő is. Mások a szempontok s így mások a megemlékezés módjai is. Árpássy Jenő, Apró Margit, dr. Bor­ka Géza, Bús József, Germán István, Kozmon László, Kató Katica, Lengyel Zoltán, Lenhardt György, Lőrincz Gyu­la, Mihalovics Gizella, Mészáros Anna, Mayer Margit, dr. Mohácsy János, Ozo­rai Imre, Pethes Ernő, Pirstitz Gusz­táv, Pleidell János, Rimanóczy Géza, néhai Rauscher György, Staudt Mihály, Székházi Tódor, Ulmann Géza,- Varga János, Zmeták Ernő, Zhorella Árpád, Zsilizi Béla képekkel; Czuczor Viktória, Kincs Miklós, Taub Bus iparművészeti tárgyakkal, Csicsátka Ottokár szobrok­kal, Szabó Lajos és Broczky István épí­tészeti rajzokkal s tervekkel vonult föl a kiállításra. AZ ELŐADÁSOK A kiállítás egyik kiemelkedő esemé­nye két vendég előadó szereplése volt. féle művészetet különböztet meg az elő­adó: szabad művészetet s kötött művé­szetet. Az igazi művészet a kötött, irány­­művészet, mert minden időben a prog ramm-művészet volt az igazi művészet. A festők túlhaladták a mindenféle izmu­sok álláspontját, most már jó anyag van a kezükben, meg kell átkötniük a mai világ hősi eposzát. Ez Aba-Novák Vilmos előadásának rövid kivonata. A közönség rendkívüli figyelemmel hallgatta a vonzó módon előadott fejtegetést és az előadókat me­legen ünnepelte. Az előadások után közvacsorára gyűl­tek össze Harmos Károly barátai s tisz­telői. A közvacsora a Tromler-szállónak Harmos által kifestett különtermében folyt le, kitűnő hangulatban. Az illuszt­ris budapesti előadókat Szijj Ferenc dr., Harmos Károlyt pedig dr. Hajdú Lu­kács köszöntötte szeretetteljes szavakkal a Jókai Egyesület nevében, majd Aba- Novák Vilmos, valamint Feszty Edit mondottak köszöntőt. Az ünnepelt meg­hatva válaszolt a köszöntésekre. A Dózsa étteremben folyó hő 6-án, szerdán nyúlvacsora lesz. Frissen csapolt őszi idény sörök! A jó hangulatról dec. 6, 7 és 8-án este Galambosy József, a neves budapesti ének­művész és a kitűnő Berkes cigányzenekar gondoskodik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents