Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-11-11 / 45. szám
Lapunk mai száma a jövő heti budapesti rádióműsort hozza Hatvanadik évfolyam________________________45. szám___________________Szombat, 1939. november II. Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, léíévre 5 Pengőj negyedévre 2.5U Pengő- Egyes példány 0.20 Pengő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. A magyar katona Lélekemelő ünnepségek Komáromban a Komárom, — november 10. A képviselőhöz a napokban kezdte tárgyalni a költségvetést. Legelsőbben is a honvédelmi tárca előirányzatát vitatták meg, ami tulajdonkénen hem is volt vita, mert hiszen akik? felszólallak, szeretetteljes jóindulattal, vitéz hadseregünk iránt érzett elismeréssel emlékeztek meg mind a magyar katonáról, mind a hadsereg vezetőiről. És méltán. Hiszen a legutóbbi idők eseményei bizonyítotlák be, hogy a magyar katona, akinek nagyszerű teljesítményei a világ minden táján elismerést és tekintélyt szerezlek a hazának, apáitól örökölt erényeit mindig a legnagyobb odaadással gyakorolta s fegyelem, bátorság, vitézség és áldozatkészség tekintetében a világ bármelyik katonájával felveszi a versenyt. Erről legfényesebben tanúskodnak azok a vitézi tettek, amelyeket a tavasszal Kárpátalja visszaszerzésének küzdelmeiben IcljesíteU a győzelem érdekében. A mi honvédségünk a ini erősségünk, befelé és kifelé erősségünk, amelyre minden időben bizton számíthatunk s ezért laz egész ország szeretettel gondol reá. De a honvédség fejlődését húsz évig megakadályozta Trianon, s bár időközben megtették a kormányok az előkészítő lépéseket azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a hadsereg megszervezésére szükségesnek mutatkoztak, mindazonáltal csak az utóbbi években lehetett elhatározó komolysággal arra gondolni, hogy Magyarjország' lerázza magáról a fojtogató bilincseket és hozzáfogjon a saját jól felfogolt érdekeinek védelmére szolgáló hadsereg megteremtéséhez. Körülöltünk minden állam fegyverkezett már, amidőn felszabadulva a lidércnyomás alól, megkezdtük az újjászervezést. De ennél a munkánál sok nehézséget kell leküzdeni. Legelsősorban is számolni kell a badvezeiőségnek a háborús technika vívmányaival, amelyek felhasználása nélkül nem lehet a mai viszonyoknak megfelelő hadsereget fenntartani. És figyelembe kell venni azt, hogy a trianoni kényszerű mulasztásokat a lehető legrövidebb idő alatt pótoljuk, nehogy — lainint azt vitéz Bariba Károly honvédelmi miniszter mondotta — a történelem szava készületlenül találjon. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, fiogy a légierő és a molorizálás fejlesztése mennyire eminens feladat s (milyen óriási szükséget képez. Hiszen a nemrég lezajloll történelmi események igazolják ezt a legvilágosabban, lehat ebben a tekintetben a legnagyobb áldozattól sem szabad viszisza riad ni. Ez ma már valóban a lét Vagy nemlét kérdése. I Nem lehet elzárkózni attól, hogy minden lehetőt elkövessünk honvédelmünk tökéletesítésére. A korszerű hadsereggel rendelkező országok hatalmas összegeket fordítottak évek óta erre a nemzetvédelemre, bár a magyar honvédelmi tárca költségvetése magasabb lelt az eddigieknél, erre azonban halaszthatatlan szükség Van, mert Magyarország nem marad(hat cl a világtól. Az ország érdeke (követeli, hogy a honvédséget megfelelően átszervezzük, s ha ezzel a tavasszal alkotott új honvédelmi törvényünkkel párhuzamosan, ia nemzet minden erejét lélküzdelmiink szolgálatába állítottuk, ezzel azt kellett böleiszabadulás emlékére Vitéz Jaross Andor miniszter Komáromban — Ünnepély a Kultúrpalotában —Felvonulás a hídra—Vitéz Jaross Andor beszél az emlékező népgyülésen Komárom városa méltó fénnyel ünnepelte meg a visszacsatolás égve vés évfordulóját. Lelkes, magasztos ünnepség volt, méltó Komáromhoz, méltó ahhoz a tényhez, hogy Komáromot húszéves elszakítottság után ismét magához ölelhette a magyar haza. Húsz év óta ez volt az első ünnepség, amikor Komárom polgársága felekezeti, társadalmi különbség nélkül, minden hivatallal, katonai hatósággal, kormány-képviselővel, vendéggel együtt szabadon s Magyarországért ünnepelhetett. A házak lobogódíszbe öltöztek, az ablakokat kivilágították, az ünnepi két testén a városházát a tavalyi háromszínű lámpafüzérrel ékesítették föl. ÜNNEPÉLY A KULTÚRPALOTÁBAN Az ünnepélynek vasárnap este három része volt: az első rész a Kultúrpalotában kezdődött. Itt a Jókai Egyesület a többi komáromi társadalmi s kulturális egyesületekkel együtt műsoros emlékestét rendezelt. Milyen más volt ez, mint a csehszlovákok október 28-i »Akadémiája«! A Kultúrpalota nagytermét zsúfolásig töltötte meg az ünneplő közönség. Itt láttuk vitéz Jaross Andort s feleségét, dr. Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkárt s feleségét, megjelent Nagy Nándor főispán s Reviczky István alispán vezetésével a megye tisztviselőkara, vitéz Feketehalmy-Czeidner Ferenc tábornok vezetésével a helyőrség küldöttsége, Alapy Gáspár vezetésével a város tisztviselői kara, dr. Soós Imre törvényszéki elnök vezetésével a törvényszék küldöttsége, természetesen megjelentek az egyházak lelkészei, vezetői, hivatalok intézmények, egyesületek, iskolák * képviselői s rengeteg ünneplő. A Dalegyesület Schmidt Viktor vezetésével elénekelte a Hiszekegyet, majd a műsor további folyamán a Szózatot s a Himnuszt. A Magyar Hiszekegyet pompásan szavalta Bratbovics Lóránt. Dr. Szijj Ferenc, a Jókai Egyesület elnöke hatásos megnyitóbeszédet mondott. »Az aggodalmas világrengésben mégis ünnepelünk, — mondotta, — mert nem lehet másként, csak áhitatosan ünneplő lélekkel emlékezni arra az időre, amikor húsz esztendő sötét éjszakája után megvirradt a mi hajnalunk.« Majd Horthy Miklós kormányzót éltette. A közönség lelkesen ünnepelte Magyarország Kormányzóját. Kossányi József nagyszerű előadásban szavalta »Regős-ének« című pompás alkalmi versét. Dr. Hajdú Lukács, főgimnáziumi tanár mondott ezután lendületes, költői gondolatokban gazdag, szép ünnepi beszédet. Petőfi idézettel kezdte remek szónoklatát dr. Hajdú Lukács, majd a magyarság trianoni szenvedéseit ecsetelte. »Szomorúak voltak a kisebbségi temetések, — mondotta. — valaki elment s nem jött helyébe más. csak idegen. Voltak magyarok, akik halálos ágyukon is a Himnuszt énekelték. Ezrével éltek már magyar gyermekek, akiknek 'iem volt magyar történelmi élményük, mégis hittünk a magyar felszabadulásban, hittünk a nemzeti hadseregben, hittünk a magyar igazságban.« Majd szives szavakkal köszöntötte a magyarság egyik jelenvaló vezérét, vitéz Jaross Andort, akit a közönség is lelkesen ünnepeli. Azután visszaemlékezett a szónok a tavalyi nagy napokra, amikor fehér lován megjelent a kormányzó s emlékezetes szavait intézte a komáromiakhoz. bizonyítanunk, hogy ma már nemcsak a megszervezett honvédségre hárul a feladat az esetleges háborúk inegvífvására, liánéin a nemzet apraja-nagyja, az egész állam hatalmi és gazdasági gépezete is részt kell, hogy vegyen ebben a monumentális védelmi akcióban. A képviselőház vitájában felszólaló képviselők valamennyien lelfogadták a honvédelmi tárca költDr. Hajdú Lukács nagyszerűen felépített, szivekhez szóló remek szónoklata nagy hatást váltott ki. A hatást b az ünnepi hangulatot még fokozta, hogy e pillanatban megszólalt a Kormányzó hangja is, hanglemezről. Az ünneplő közönség előtt leforgatták a kormányzó tavalyi beszédét. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget. FÁKLYÁS FELVONUL IS A HÍDHOZ Ezalatt az ünneplő közönség másik része, amely eddig hangszórók útján a Kultúrpalota előtt hallgatta az előadást, bevonult a Szent András templomba, elénekelte Himnuszt, kihozta a Szent István-zászlót s ugyanúgy, mint tavaly, menetté sorakozott s fáklyások kíséretében vonult át a Kisduna tikiján a szigetre. Hosszú, komoly menet volt, emlékezés arra a spontán felvonulásra, amely a felszabadulás első jele volt tavaly. Az Frzsébet-szigeten megfújták azt az ezti-tkürföt, amelyet gróf Teleki Pál miniszterelnök ajándékozott az Arany János iparoscserkészcsapatnak, emlékül. A tömeg aztán visszafordult s katonazene kíséretével a Városháza előtti, fényárban úszó (érre vonult, hogy vitéz Jaross Andor miniszteri meghallgassa. * JAROSS ANDOR BESZÉDE Az ünnepség harmadik része kezdődött meg most. A Klapka-téren Komárom lakossága tartott emlékező népgyülést. A városháza előtti teret ezrekre menő tömeg töltötte meg s a tömeg kitartott, a csepergő eső ellenére is. Dr. Ivállay Endre, az Egyesült Magyar Párt helyi elnöke üdvözölte lelkes szavakkal a minisztert. Vitéz Jaross Andor zúgó éljenzés között lépett az erkélyre s nagyszabású beszédet mondott. KOMOLY MUNKA Hangoztatta, hogy a felvidékiekkel együtt akarja ünnepelni ezt a napot. Az az év, amely őt Pestre szólította, arra alkalmas lehetett, hogy sokat tanul jon, tapasztaljon és dolgozzon, de nem lehetett sok arra, hogy kitörölje az emlékeket és a húszéves régi érzéseket. Köszönti Komárom minden magyarját, szegényét és gazdagját. A miniszter ezután emlékeket idézett fel a múltból, emlékeztetett a kisebbségi idők kálváriájára és felidézte annak a magyarnak a képét, aki a Dunán át vágyva tekint Magyarország felé. Szólott ezután a komáromi tárgyalások napjáról, amikor Komárom lakosságából önkéntelenül kitört a Himnusz és arról a hatalmas felvonulásról, amelynek az emlékére a mait is rendezték és amelyből láthatták a Komárom és a Felvidék törhetetlen magyarságát. Visszaemlékezett a Kormányzó bevonulására, majd azt mondotta, hogy »a mi tudatunkban nemcsak a húsz év emléke él, hanem a legutóbbi egy év tapasztalata is«. Ez az egy évi munka felelősségteljes munka volt, komoly munka áll a felvidéki miniszter és munkatársai mögött, most ezer és ezer ember sorsát kellett más vágányokra állítani ezekben az időkben és gondoskodni kellett a felvidéki magyarok megélhetéséről. Tudja, hogy ez a munka nem volt olyan fokú és tempójú, mint ahogy szerettük volna, de a békés munka lehetőségvetését, ami azt igazolja, hogy ennek a kérdésnek fontosságától niinjdenki át van hatva és az egész ország tisztában van azzal a szent kötelességgel, hogy a nemzet hadseregének tökéletesítésére minden áldozatot meg kell hozni. A magyar katona vitézsége és bátorsága gazdagon fogja megfizetni áldozatkészségünket; (•-) ségét nem lehetett teljesen keresztül vinni, mert az országban háromszor is voltak behívások ez alatt az év alatt és az európai helyzet megakadályozta azt, hogy Magyarország olyan békésen és energikusan dolgozzék fejlődése érdekében, amint azt a kormány akarta. KENYÉR A DOLGOZÓKNAK Vallja és hirdeti, hogy a magyar államban minden olyan magyar ember részére kell, hogy legyen kenyér, aki dolgozni akar és családját és nemzetét gondozni kívánja. Az, aki a felvidékiek közül nem találta meg a kenyerét, legyen meggyőződve, hogy továbbra is felelősséggel áll a felvidéki miniszter és a korfnány is a vártán és vállalja a probléma megoldását. Legyen megnyugodva a fiatalság is az anyaországbeli és a felvidéki egyaránt, hogy ügyét méltó kormány és méltó vezetőség képviseli. Ha akad, aki polgári jólétet él és megfeledkezik a húszéves múltról, áz könnyen lesodródhatik a munka talajáról és a kemény dolgozóknak kell, hogy átad ja a helyét. Biztonságot k°ll, hogy jelentsenek a miniszter szavai minden dolgozó számára. Szól azokhoz, akik átélték vele együtt a cseh-szlovák köztársaság nehéz éveit és kéri, hogy a felvidékiek fogadják szeretettel az anyaországbeli testvéreket. A GERINCES EMBER Jaross Andor miniszter ezután az anyaországbeliekhez szólott, akik mostan a felvidékiek közé jöttek. Sokszor hallotta emlegetni, hogy a felvidéki magyart nehezen értik meg, mindig azt mondják, hogy a felvidéki magyar furcsa öntudattal lép tel és olyan igényeket támaszt, amelyek meghökkentőnek látszanak. Gondoljanak az anyaországbeliek arra, hogy a húszéves uralom alatt gerinces volt, öntudatossá lett a magyar ember és a csúszó-mászó, földig lehajló magyar ember nem az új ezredévnek induló magyar. öntudatos, fegyelmet ismerő ember kell, hogy legyen minden magyar, mert aki esúszik-mászik a hatalom előtt, az nem volt értékes ember se akkor, se mostan. A gerinces emberek megérdemlik minden körülmények között ma is mindenki tiszteletét. A MAGYARSÁG ÉRDEKEI Minden magyar ember előtt ott áll a nagy kérdőjel, mi legyen itt ebben az országban és mi lesz kint a nagyvilágban. A háború láza fut végig Európa testén; a nagy nemzetek háborúja ez, a nagy nemzetekre tartozik, a magyarság azonban öncélú és csak a sajátmaga érdekeit szabad keresnie. Európában új világrend akar megszületni. Mi fegyelmezetten figyeljük az európai eseményeket és kötelességünk tökéletes fegyelmet, rendet teremteni az országban. A-magyar társadalomnak át kell alakulnia osztályfalan magyar társadalom formájára. Jobb megélhetéshez jutó, de többet dolgozó ember kell. Szükség van a nemzeti fegyelemre és öszszefogásra — mondotta végezetül vitéz Jaross Andor — és ha vannak is szélsőséges hangok a magyar belpolitikában, ezeknek a magyar összefogás megszülétését nem szabad elgáncsolniok. Szükség van egy magasabb felelősségérzetre, mely a pártpolitika céljait a nemzet nagy érdekei alá tudja rendelni.
