Komáromi Lapok, 1939 (60. évfolyam, 1-52. szám)
1939-10-21 / 42. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1939. október 21. Meghűléses betegségeknél, rheumatikus és köszvényes fájdalmaknál, idegfájdalmaknál, fejfájásnál, valamint izületi- és tagfájdalmaknál, gyorsan és biztosan hatnak a TOGAL- tabletták. Orvosok ezrei ajánlják, tehát Ön is bizalommal vásárolhatja. Tegyen még .ma egy kísérletet. Kérje kifejezetten a kiváló hatású TOGAL-t. Teljesen ártalmatlan. Minden gyógyszertárban. P. 1.60. (445) geti a kaput és a gyanútlan embereket megjátszó háziaktól kikéri a legényt. A szülők, mosolyogva ugyan, de úgy tesznek, mintha nem is tudnának a házuktáján létező legénykéről. Végre is a ház ura rándít egyet a vállán: — Vóna ugyan egy gyerök a háznál, de alig hiszem, hogy azt maguk közé fogadnák kigyelmetek. —. No, az majd elválik, csak adja kend elő. — Keressék kigyelmetek. Ez a -jelszó, amire az egész társaság beszabadul az udvarra. A zenekar a kút körül helyezkedik el, rázendít valami rettenetes, macskanyávogásszerü nótára, mintha a legényke utolsó gyermeksírását akarná kicsúfolni. Néhány legény létrán felkapaszkodik a tűzfalra és leveszi a legénydárdát, amit nagy diadallal köszöntének. Közben a többiek az öreglegény vezetésével fölkutatják az udvart s végre is nagy sivalkodás közben a szénakazalból kihúzzák a legényt, aki szabadkozik, hogy őneki még esze ágában sem volt legénnyé lenni. Azért mindenesetre az ünneplőruháját vette fel. Két markos legény megragadja, egy előttük viszi a legénydárdát és elindulnak kifelé. A háziak becsukják a portát és mennek utánuk. Az »édesszülő« köténye alatt rejtegeti a legényke újdonatúj kalapját, amelyet az avatás után először biggyeszthet büszkén a fejebúbjára. A menet bejárja a falut és összeszedik az összes avatandó legényeket. Hogy ki kerülhet most avatásra, azt' nem a kor dönti el, hanem a legénytanács, amelyet előző ■este tartanak a kocsmában. Szigorú titokban határoznak. Persze a titok kitutódik már jóval előbb s minden avatandó legénynek alkalma van elkészülni az ünnepre. MOGYORŐFAPÁLCA Egy óra múlva már mind a nyolc avatandó legényt ott hurcolják az egyre hangosabb körben és a menet visszatér agyepre. Hét avatandót elvisznek a sátrak mögé, alighanem kíméletből, hogy ne lássanak az avatásból semmit, a nyolcadikat azonnal kezelés alá veszik. A legénykét eleresztik markos cimborái s belódítják a legénytestekből fonott, kemény körbe, amelynek közepén áll mosolyogva az öreglegény. A legényke bátortalanul lépeget felé, de elfogadja az öreglegény barátságos paroláját, amelyet első tegezéssel nyújt feléje a legények vezére: — Szervusz, pajtás! A két kéz összefonódik, de az öreglegény abban a pillanatban penderít egyet a legénykén és úgy kapja a hátára, mint valami zsákot. Két másik legény ugrik oda, lefogják a legényke lábait, aki így szépen, kifeszítve tehetetlenül vergődik az öreglegény méteres vállain. A következő pillanatban azután vészesen suhogni kezdenek a csizmaszárból előrántott mogyorófapálcák és az avatandó legényke olyan pergőtüzet kap, mint a jégeső. Jó tíz percig kenegetik, de az első avatandó meg se nyikkan. Amikor aztán leengedik az öreglegény válláról, kipirult arccal, de hetykén mosolyogva néz körül. Persze nem veszi észre, hogy a háta mögött lehasalt az egyik ármányos legény s amikor az öreglcgény tréfásan mellbelöki, szépen leül a földre. Abban a pillanatban aztán a fejébe is nyomják a legényavató »vaskoronát«. Szabályszerű korona ez, csak vasból van és' ágait apró kaszák, kapák, ekevasak teszik annak jelképezésére, hogy a vaskoronával felavatott legény egyenrangú mindenféle munkában. A felavatott legény a koronával a lején az öregek asztalához vonul és parolázik az édesapjával. Az öreg huncutan ülőhellyel és borral kínálja a legényt, aki kényelmetlenül, feszengve ugyan, de leül a kemény lócára és felhajtja a pint bort. Aztán az édesanyjához látogat el, akinek kezetcsókol s ezalatt az édesanya lekapja fejéről a vaskoronát, helyébe illesztve a vadonatúj legénykalapot. " Az öreglegény meg kihúzza a csizmaszárból a pálcát és átnyújtja neki, amivel ez a legény már teljesjogú legényként vesz részt többi bajtársai felavatásán. CIGARETTA Előbb azonban ellátogat mé» a lányokhoz is, akik elismerő szemmel nézegetik. Kezében most ott fénylik a galambos fedelű »dózni«, benne a dohány és a papír. Az új legény megáll egy pirosarcú kislány előtt, akinek arca most még pirosabb lesz. — Tartanád-e, amíg sodrok? A kislány átveszi a dóznit, a legény pedig nagy szakértelemmel megsodorja az első cigarettát. Mire kifújja az első füstöt, Inár hozzák is elő a következő delikvenst és az avatás kezdődik élűiről. Mire alkonyodni kezd, már valamennyi avatott legény ott táncol a középen azzal a bizonyos kislánnyal, aki a cigarettásdóznit kötötte 'fel kora hajnalban a legénydárda tetejére s aki asszisztált az első cigaretta megsodrása közben. Nagy mulatozás kezdődik s néhány óra múlva a frissen avatott legények derűs hangulatban indulnak hazafelé. Kezükben laposan lóg a fekete buksza, amelyből az utolsó krajcárt kivette a »bélés«, az avatás költsége. (b. g.) KOMÁROMI EMLÉKEK PL végi komáromi Irta: Dr. Baranyay József. Tekintettel arra, hogy honfoglaláskor az első telepítések közé tartozott Komárom és környéke, a halászat ősi foglalkozás vidékünkön, mert hiszen magyar őseink nagyrészt halászattal is foglalkoztak. A Komárom környékén letelepült ősmagyarok elsősorban halászok voltak, azért ütöttek ilt állandó tanyát, ahol a víz bőségben volt. Az állattenyésztés itt nem volt olyan fontos, mint a halászat. Komárom és Csallóköz ősi települését eléggé bizonyítja a sok ősmagyar helynév: Nagyin egy er, Kis- és Nagymagyar, Gúta, Lél, Bulcsú, Árpád., Bálványvíz, Pogánysziget, Máglyadomb stb. A vizek halbőségét pedig a következő nevek: Keszegfalva, Harcsás, Gadócz, Kurtakeszi, Kis- és Nagy- Keszi, valamint Csukás, Halas, Halassy, Keszeg, Póda, Pontyos, Halász, Kárász családnevek. A Komárom vidékén űzött ősrégi halászat majdnem minden lépésnél elnevezte a vízpartot. Rózsa András, komáromi halász szives összegyűjtéséből itt közlünk pár ilyen régi partrész elnevezést: az ácsi határ felé: Vasi Buzgó, Hármas Forgó, Pipojás, Bodzás, Lovadi Zátony, Lovadi Révaija, komáromiasan Rialja, Felső Hamarija, Alsó Hamarija, Szenes, Czonczó torok, Szegíütanya, a szönyi határ felé: Kis Buzgó, Felső Flórián, Alsó Flórián, öregmonostori Farok, Hegyalja, Jászos, Ludas, Beresleg, Felső Sáros, AÍsó Sáros, Sebes, Görbe, Csapóföldes, Prépost Vize, A1 és Fel Körtetanya, az aranyosi határ felé: Határtanya, Bök, Lídia Felső és Alsó, Szentpáli Kövek Vize, Szentpáli Tokaija, Örsi Tanya, Vizás Tanya, Szigetorra, Felső és Alsó Piszkezátony, az izsai határ felé: Harcsás, Ilarcsási Révaija, Leányvár, Kövecses Zátony, Izsai Zátony, Gyakó, Öreg, Paptanya, Lengyeles, Ugrasztó, Boldogasszony, Disznós, Lapos, Nyúlás, Krajcáros, Sáncalja, Zsitvaalja, keszegfalusi határ felé: Felső és Alsó Mély, Temetözálony, Faluduna tanyák, Révaija, Felső Gergő (biztosan Gergely) zátony, Ludas, Vajsa, Dudvágalja, Bogya, Felsőszakajtás, Alsószakajtás, Város-zátony, Nyúlás, Meleges, Balócza, Nyitrazátony, Átkás, Paptanya, Dűlő, Bocskoros, Pörös, Pacalos, Katinka Könyöke, Holtág, Tetüvár, Gábor árok, Dévéres föle, stb. Ezek ősrégi vízparti elnevezések. Menttuc, vörösszárnyú keszeg, gadóc, angolna, no meg aztán viza és tok. A komáromi híres vizahalászat emlékét őrzi a Vizás tanya a vasúti híd fölölt, Őrsújfalu felé. Fejedelmi személyek jöttek nem egyszer ide, vidékünkre, hogy a híres viza- és tokhalászat látványosságba menő eseményében gyönyörködhessenek. Különösen nagy forgalmat bonyolítottak le a komáromi halászok 1440-ben, amikor Erzsébet királyné Komáromban tartózkodik és itt szüli meg fiát, a későbbi V. Lászlót^ A királyi keresztelő, a küldöttségek és egyéb ünnepélyes alkalomkor adott fényes lakomákon mindig szerepelt a hal. Amikor Mátyás király Komáromban tündérpalotákat épít és sokat szórakozik itt feleségével, az olasz Beatrixxel, a komáromi halászoknak ugyancsak volt dolguk és jövedelmük. Maga a király is résztvett a nagyobb hálókerítésekben és Gútán pedig halastavat létesített, amelynek cölöpéit alacsony vízálláskor száz év előtt még leheled látni. A komáromi vizek csodálatos halbősége eredményezte az 1518. évi 14. törvénycikket, amely Komáromot arra kötelezte, hogy a királyi konyhát hallal lássa el. Ezt könynyen megtehette Komárom. Amikor a szerencsétlen mohácsi csata után az özvegy Mária királyné bécsi útjában itt pár napra megállapodik, a komáromiak olyan bőségesen látják el a felséges asszonyt és kíséretét hallal, hogy szinte bámulatos volt. A komáromi halbőséggel egybeforrott a halkereskedelem is. Budára vagy Bécsbe vitték a gazdag halászzsákmányt, különösen télen, amikor jég között frissen ért a távoli piacra a komáromi hal, amelynek mindig nagy kelendősége volt. Amint a komáromi molnároknak volt malomrév csárdájuk, a régi komáromi halászoknak megvolt a maguk híres halászcsárdájuk is, ahol a komáromi, a messzeföldön híres halászlé és molnárcsusza járta. Az ínyencek a balatom és a szegedi halászlevek elé tették a komáromi halászlétj Víg élet folyt az ilyen halászcsárdákban, ahol a komáromi cigány a megyercsi-utcai indulóval szokta beköszöntem a mulatságot. Boldog idők voltak ezek. A mostani szomorú halászélethez viszonyítva szinte mesének látszik, pedig nem volt az! )) w' SZÁLLODA ÉS ÉTTEREM teljesen újjáalakítva (a volt Magyar Király szálloda helyén) rövid időn belül megnyílik 1185 Bük meg a végső elieiedéstől. A komáromi halászat úgyszólván haldoklik, hát ezek az elnevezések is maholnap végleg feledésbe mennek. Ezek között sok elnevezés egyben a helyi viszonyokat is elmondja, minő a Jászos, ahol sok jászhalat lehetett fogni, a Vizás tanya a régi vizafogás boldog emlékeit őrzi, a Dévéreis a dévér halbőséget igazolja. Ha a mai komáromi halászok sivár életét nézzük, szinte mesének tartjuk a komáromi halászat régi múltját, amely valósággal fénykora volt a komáromi halászéletnek. Bár a komáromi halászat egyik utcaelnevezésben is megörökítésre talált, de érdemes megjegyezni, hogy a komáromi Halász-uccában emberemlékezet óta nem laktak halászok. A komáromi halászok a város velencei részében laktak, ahol igen pok volt a víz, minő a Vágduna, Vágrév, Tó-, Víz-, Hajós-utcák. Itt laktak az ősi komáromi halászcsaládok: a Tubák, a Galambosok, a Czillingek, a Rózsák, a Garaiak, a Pécsiek, a Salamonok, a Tárnokok, a Berthák, a Viskiek, a Huszlicskák, akiknek a házára kitett aranyozott faponty jelezte, hogy ott halászok laknak. Ma már aligha van Komáromban ilyen aranyponty. Kár, hogy a Jókai Egyesület nem tudott belőlük egyet szerezni. Tubáék házán nem aranyponty volt, hanem egy nagy címer, amelyen egy kitátott szájú süllő el akar nyelni egy halászbárkát. A többi halászházon mind aranyponty volt, mint az érdemes halász céh jelvénye, egyedül a Tubáék címere ütött el a többitől. / A szokásos halászbárkák közül Garai András bárkája tűnt ki a többiből. Valóságos bárkaóriás, három árbóca is Volt, gályának is beillett volna. Zöld és fehér csíkokkal volt befestve és a vízből kiálló részén régi halászfaragványok, köztük a rovátkolt faponty szájában a tulipánnal. De hát ezek nem nagyon régi dolgok, 60—80 év pergett le azóta az örökkévalóság homokóráján. Ez is fényes mult, demit jelent az ezeréves komáromi halászat múltja? ősrégi szerszámaikat még Ázsiából hozták magukkal. Ma is ugyanazokkal a szerszámokkal halásznak, mint ezer esztendeje. Volt itt hal bőven a régi világban: süllő, ponty, csuka, harcsa, márna, kecsege, ez az ősrégi hal, amely a családfáját a Júrakorszakig vissza tudja vezetni, még gerinctelen állat, dévér, balind, keszeg, kárász, jász, kóe, karikakeszeg, menyhal, tomolykó, pn— Komáromi képgyűjtemények köréből. A Jókai Egyesület gyűjteményeinek rendezése során a múzeumi anyagot sikerült teljesen átrendezni, a könyvtár rendbetétele, anyagának összeszámolása most van folyamatban, a képtári anyagot pedig az elmúlt két hétben rendezte a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya, Harmos Károly festőművész és Pleidell János tanárjelölt csoportosították át szakszerűen a Jókai Egyesület képanyagát. Az előcsarnokban az arcmások kaptak helyet, a képiári teremben pedig a többi olajfestmények s a grafikai gyűjtemény darabjai. így, Ízlésesen átrendezve s csoportosítva mutatkozik meg a gyűjtemény a maga szépségében. Nem nagy a gyűjtemény, manapság a vidéki múzeumok sokkal “gazdagabb képanyaggal dicsekedhetnek, viszont néhány értékes darabja figyelemreméltóvá teszi a Jókai Egyesület képtárát is. — Képekről lévén szó, közöljük', hogy a budapesti Műcsarnok őszi kiállításán festőművészek nagyobb gyűjteménye szerepel. Különösen szép s érdekes Teszty Árpád emlékgyüjteménye a Műcsarnok első termében. Feszty Árpád java terméséből állítottak ki néhány nagyon szép festményt, közöttük a Jókai Egyesület tulajdonában lévő »Jeruzsálem fölött« címűt is. Kiállított e gyűjtemény keretében Feszty Árpád özvegye és Feszty Masa is. Ugyancsak az őszi Tárlat állította ki Basilides Barnának egész teremre való szép gyűjteményét. E gyűjteményben is szerepelnek komáromi gyűjtők kezében lévő képek. — Dr. Machnyik: Csallóköz ismét kapható az »Unió« könyvkereskedésben. Ára 5.— pengő. Szalay A »Compass« megjeleni végre Hónapok óta gyűjtöttek életrajzokat, s egyben előfizetéseket különféle felvidéki aranykönyvekre. Minden héten jött Valaki, aki a degigazibb s legszebb« felvidéki névsort akarta hatalmas könyvben elhelyezni, aki börtöndalokat, kisebbségi kínlódásokat szedett csokorba, azzal a célzattal, hogy fénykép, életrajz mind összegyűljön, válogatás nélkül, egy hatalmas könyvben. A könyvben elöl, odabiggyesztve egy kis tanulmány errölarról, azután hátul garmadával a név. Mindenki neve, aki megfizeti a negyven pengőt s előfizet a műre. Egy ilyen mű végre megjelent. A Compass. Majd megjelenik még több is és lesz közötte gondos, komoly munka, tiszta búza. A sok ocsu között. De a kö^ zönség aztán már nehezen jogja megkülönböztetni a tiszta búzát az öcsutói. Ebben a Compassban, amely sietve, hamar elsőnek »hagyta el a sajtót«, egész este gyönyörködtünk. Szép papíron, néhány magvas tanulmány, de nem e sok, összehordott név közé való. Mert az‘án sorakoznak a nevek, százává', fényképekkel. Csupa dicsekvés, csupa komolykodás. S így, ahogy együtt vannak: csupa vicc. Mert lehetetlen mór soly nélkül olvasni, ki mindenki tartotta magát küzdő kisebbségi magyarnak, ellenállhatatlan vezérnek, erős gerincnek. Olyan neveket olvasunk, akiknek hírét sem hallottuk. Végül, a tizedik, századik nevet olvasva már unalmas a stereotip megjegyzés: »A csehszlovák megszállás alatt mindvégig gerincesen magyar maradt és sokat fáradt a mar gyár gondolat érdekében.« Mintha ez könyvbe foglalható érdem lenne! És kik ezek? Mindenki\ akinek negyven pengője s egy kis dicsekvésre hajlama volt. Nagyon kevés az érték, igen sok az ocsu. Az Egyesült Magyar Párt bizonnyal csodálkozni fog, hogy így, a visszacsatolás után ki mindenki vallja magát párttagnak, — talán be is lehetne tőlük hajtani a tagdíjat, visszamenőleg. Most már lehet dicsekedni a párttagsággal, a SZMKE-vel, olyanoknak is, akik ez egyesülések felé még csak pillantani sem mertek két évvel ezelőtt. Ruszinszkói marhakereskedők, akik megiratják magukról, milyen tüzes magyarok voltak, — és ki győzné olvasni, ki mindenki olvasható itt, kellő tarkaságban. Mert vannak sokan, akik valóban megemlítésre méltók, akik ily könyvbe dalok. Csak az a baj, hogy nem csak a méltóak kerültek össze, hanem a méltóak s az ismeretlenek felváltva futnak versenyt a késői dicsőségért. Ha valaki majd száz év múlva felnyitja e könyvet, vajmi hamis képet kaphat a csehszlovák megszállás éveiről. Csupa, csupa hazafi, duzzadó magyar ömlik elő a sorokból. így, fényképes melléklettel, írásban, utólag oly könnyű dicsekedni s igazolni magát annak is, aki semmit sem tett. Hogyne dicsekedne, amikor közvetlen mellette, ugyanazon az olda'on a legjobb s legismertebb nevekkel szerepelhet! Ám, sok ismert név hiányzik, Romáé romból például tucatnyi ismert név hiányzik, a felvidéki ismert nevek közül legalább száz. Hol vannak ezek? Vajh talán nem akarták leguberálni a negyvenest? Indítványozom, írja meg valaki a »kimaradtak:< könyvét. Kiszemelgetve a megjelenő kompasszokból az arra érdemeseket, aztán összeszedve a kimaradtlakat: körülbelül ez lenne az igazi korrén passz, amely hiteles, amely értékes. Csakhogy, úgylátszik, ez hem üzlet ? Mert# a nemzeti ellcntállásban bajlódó marhakereskédönek voltak idegei a könyvárusokkal szemben s voltak negyven pengői, a felvidéki mozgalmak intézői viszont e kellékekkel éppen kezdtek már nem rendelkezni. Mint humoros könyv azonban, érdemes az elolvasásra. Most tudja meg az ember, ki mindenki volt titokban may gyár... VEGYTISZTÍTÓ ÉS RUHAFESTŐ 786 Komárom, Nádor-u. 14. Fest, tisztít, plisséroz és gouvríroz. Gallérok lisztítása! — Postai megbízásokat azonnal elintézek!
